Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1942 (10. évfolyam, 146-196. szám)

1942-08-08 / 179. szám

(Trianon 23.) 1942 augusztus 8. _ ,Nyiwütdék -yl 52 ABOJursi HÍRLAP 3. oldal. Bl—I Tegnap délután tűz volt Nyíregyházán Gondatlanság következtében egy épülő ház menyezete leégett Tegnap délután 16 óra előtt néhány perccel tüzet jeleztek Nyíregyházán. Az új Vásártéren egy most épülő ház me­nyezete gyulladt ki, a tüzet azonban kitűnő tűzoltóink rövid idő alatt elfoj­tották. Az új Vásártéren egy Szabados nevű csengeni lakos építteti azt a házat, mely­nek padlásán tegnap tűz ütött ki. A ház már tető alatt volt, azonban még mun­kások dolgoztak rajta. A kérdéses idő­ben is bádogosok végezték a ház csa­tornafelszerelésén szükséges munkái a Ló­kat. Forrasztási munkák közben történt a déli órákban, amikor ebédelni mentek, hogy égvefelejtették az egyik forrasztó­lámpát. A szeles időben a lámpa lángjá­tól a tetőzet meggyulladt és leégett. A tüzet azonnal jelentették a tűzoltóink­nak, akik a helyszínen megjelenve, rövid félóra alatt elfojtották a tüzet. ELOK ES HALOTTAK Irta : Bálint Mihály Temetőben jártam vasárnap délelőtt, élő ember a halottak között. Édesapám és nővérem sírját látogattam meg, — nem először és nem utolsjára —, s az égötüzü augusztusi nap ragyogásában bo­lyongást rendeztem a sírhantok között, ismert és ismeretlen emberek sírhalmai .árultak elém, fölöttük művészi ihlet sír­emlékei, vagy egyszerű, korhadásnak in­dult fakaresztek. Nevek ragyognak felém a feliratokból, amelyeknek hordozói va­lamik or élő tagjai voltak a társadalom közösségnek s idővel néma temető még némább Lakói lettek. Elmerült lélekkel sétálgatok a sírok közötí s nem tudok szabadulni attól az érzéstől, hogy évek, vagy évtizedek múlva, — úgylehet, na­pok múlva is —, az én síromat is így fogia nézni és ugyanígy fogja olvasni valaki, mint ahogy én most nézem és ol­talom az apám, a nővérem s más isme­rős és ismeretlen emberek sírjait. Lehet, vagy szabad gyarló szavakkal írni ar ról, amit életromc-k fölött, séta közben érez a lélek? Lehet mélyebb, igazabb, kínzóbb és megrázóbb érzés annál, ami­kor sírbasüllyedt emberek fölött bolyong ugyanannak a sorsnak a hordozója? S meg ieheíne-e mérni a könnyeket, ame­lyeket örök csendre neműit emberek fö­lött a gyászolók sírtak? Lelkembe ége­tett érzés: a temető némasága, csendje a legigazabb életfilozófia. Sok mindenre megtanítanak,' amit könyvek légiói s szó­nokok izzó szavai hiába kiáltanak fe­lénk ! Körülöttem csend és némaság. A te­mető körül sudár jegenyék nyúlnak az ég felé, a sírok közölt szomorúfűzek hajlanak a sírhantok fölé védő és oltal­mazó szeretettel, hogy zavar tálán le­gyen az örök pibénás. Apró gyermek áll az egyik sír előtt az édesanyjával. Ez a gyermek még nem tudhatja, hogy nagy titkok és nagy valóságok talaján lépked, misztikus erők. talaján, ahol még a fel­nőttek értelme és kutató szándéka is ingoványra téved. Sok gyönyörű, művészi kivitelű sirem­Uránia Filmszínház. Augusstés 8 án szombaton Amerikai tempójú izgalmas film. Svéd detektivtörténet, amelyben mesteri módon vannnk a bűn­ügy szálai keverve. Felhívjuk a t. közönségünk Fgyeimét a szombat vaserr.ap futó Ufa világhír- adóra.. A múlt héten északafrikai felvé­telek voltak, most éppen ellenkezőleg a hó és a jég birodalma kerül a kö zönség elé, hol a német harci repülők és buvárhajók 39 hajóból álló karavánt sülyesztenek el 260 OCO tonna tartalommal. lék látható a temetőben, de kettő káli- nősem mély nyomokat hagyott bennem. A síremlék kiivtele is megérdemli, hogy érdeklődést keltsen, de a bennük rejlő gondolat még inkább. — Az egyik lehaj- tottfejü férfit ábrázol, — Berky Nándor síremléke, -— aki babérkoszorúi tart a kezében. Az örök sorsban való megnyug­vást s a megadás alázatát fejezi ki: min­denkinek feeji kell hajtania a felsőbb akarat előtt! A gondolat mély, művészi lélek megnyilatkozása s a jelkép min­denkinek szól. A másik síremléket kilencéves leány­kának emelte a szülői szeretet. Friss még a sír: egy éve sincs, hogy a lakója ideköltözött. Az emlékmű impozáns ha­tású. — Székely Mihály nyíregyházi kő­faragó mester művészi remeke -—, rajta friss virágok üde szépséget hintenek s azt mondják, hogy a szülői szív nem tud felejteni. Vagy felejthet emberszív egy kilencéves élő rózsabimbót, egy remé­nyek teljét hordozó apró gyermeket? — Valami nagy és tiszta érzés, ami ennél a sírnál a lélek felé indul. Az emlékmű hatalmas fala a temető falához simul, a márványlap közepén dombormű: ima­könyv fölött összekulcsolt kézzel leány- gyermek imádkozik. Körülötte liliomok, a romlatlanságnak. a tisztaságnak, a gyermeki ártatlanságnak virágszirmai. Gyönyörű emlékmű: maga az áhítat! Az előterében székely kopjafa, művészi fa­ragásokkal, családi motívumokat sejítető vonalakkal és díszítésekkel s rajta a fel­írás: ......... meghalt 1941. október 29-én. me rt Isten úgy akarta... Az emlékmű igéző szépségén kívül ez az egyetlen mondat késztetett arra, hogy betűkké merevítsem lelkem gondolatait s ember társaim elé tárjam az egyszerű monda­tot; .... mert Isten úgy akarta ... . Oda kellene írni ezt minden fejfára s minden élő emberszívbe, , bizonyságnak, érzésnek és vallomásnak, hogy az ember ereje gyenge s mindenben Isten akarata dönt. Ne haragudjon meg érte a fájdalom sebeit hordozó szülői szív, de ideírom: Simon Évike valaha-volt kilencéves gyer­mekleány síremlékéről van szó. Édesapám huszonnégy évvel ezelőtt költözött ide, a csend világába. Édes­apám, emlékszem Reád! Huszonnégy év köde van közöttünk, de ez a negyedszá­zad is kevés volt ahhoz, hogy feledjem arcc'dat. Akkor még én gyerek voltam, akkor én még nem értettem, hogy mit jeleni az. amikor édesapa koporsóját vi­szik a családi házból s nem tudtam azt sem. hogy mit jelent az, amikor egy gyermek utolsót csókol apai homlokon. Most már tudom. Egyszerű ember voltál. Nem volt nagy tudományod, mindig má­sokat szolgáltál, az egyszerűség életét élted s a szegénység kenyerét etted és adtad, nem voltál gazdag, de —: édesapa voltál! Most, hogy sírodnál voltam, em­lékezések borítanak el. Apró \ illanások vannak bennem kettőnk — apa és fiú—• kapcsolatából: nem szerettem, ha meg­csókoltál. mert nagy volt a bajuszod s szúrta az arcomat. Büszke voltam, ami­kor olyan nagy lettem, hogy a fejem ■ tálunk tetejét érte. _ Emlékszem arra is. hogy sokszor elnadrágoltál, mert vá­gott és rossz gyerek voltam. Ezek mind az egészséges vidd in gyermekek különösen, no tiszta lek ellet ük üdeségét érezzük. A száj és a fogak ápolása éppen olyan fontos, mint a boré. Szoktassuk tékát a gyermekeket már kora ifjú­ságiiktól kezdve rendszeres rogápolásko.% niégpedig O D O /, log péppel. MAGYARORSZÁG! ODOLMÜVEK R- T. BUDAPEST gyermek-élmények, de az emlékezés már a férfié. Egy- férfi emlékezése a másik férfire: az édesapjára. Egy negyedszá­zad emlékei ezek, apró fények régmúlt időkből, mint amikor sötét éjszakában néhány pillanatra zseblámpának fénye villan, aztán kialszik s minden újra sö­tétségbe borul. Azóta sok könnyet sír­tam. nem tagadom. Ha élnél, sokszor lett ^ volna számodra panaszom. Az öröm mo- | sólya is sokszor meglátogatott, sok em- £ bért vetett utamba a. sors: jót és rosszat, | igazat és talmit, félénket és bátort, bű- | nőset és tisztaszívű embert. Mindig vál- | tozott a sorsom, sokszor változtam ma­gam is, egyet azonban sohasem feledtem: a rög engem is pihenésre vár s egyszer majd Isten engem is számadásra hív. Látod, apám: nagy harcot vívtam az életért, de föléje nőttem a küzdelmek­nek, legyűrtem azt, ami nehéz' volt s most a gondolataim, az érzéseim a lelki rezdüléseim egyetlen és nagy hálaadás az Istennek az életemért, a tavaszokért, az emberektől kapott szelíd szavakért, a könyvekért s azért, hogy titkok részese s mindennap új és új csodák látója lehe- J tek —, hogy láthatom: miként virul élet téli fagy nyomán, miként zöldéi ki a fű magas hótömeg alól, láthatom az ébredő hajnalt s a hanyatló napot s láthatom, hogy forró nyári napon miként lesz .,élet“-té az érő búzaszem! Apám, a sí­rodnál, csöndes magány perceiben meg­találtam a fonalat amely hozzád kapcsol s megértette ma Törvényt, a nagy valósá­got, hogv az élfetet át kell vennünk más­tól és át kell adnunk másnak. Édesapám! Sírhantod mellől, földi por­hüvelyed közelségéből küldöm az üzene­tei Hozzád: imádkoztam érted! És kér­lek is valamire: légy mindig hűséges őrizőm életem útján, vigyázzad léptei­met, tartsd távol tőlem a gonosz szándé­kok kísértéseit s a vágyakat, amelyek sokszor a nyugtalanság bélyegjegyeit nyomják a lelkemre s eltávolítanak ar­ról az útról, amelyet mindig járni sze­retnék! imádkozzál értein ! Megmérgezte magát és meghalt egy tele­fonos kisasszony Rejtélyes haláleset ügyében folytat nyomozást a csendőrség. Angéli Kató 20 éves, krasznabéltekí születésű leány, aki mint telefonos kisasszony a nagysomkuti postahivatalban teljesített szolgálatot, —• szerdán a reggeli órákban hirtelen rosszul lett. Azonnal kórházba szállították, ahol megállapították, hogy valamilyen ismeret­len méreggel megmérgezte magát. Gyo­mormosást alkalmaztak, az ónban a méreg már felszívódott a fiatal leány szerveze­tébe, úgy, hogy másnap a kórházban ki­szenvedett. A nyomozás során megállapították, hogy Angéli Kató luminállal mérgezte - meg magát, mivei búcsúlevelet nem ha­gyott hátra, nem tudják megállapítani, hogy öngyilkosság, vagy véletlen szeren­csétlenség történt.

Next

/
Thumbnails
Contents