Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1942 (10. évfolyam, 146-196. szám)

1942-07-29 / 170. szám

Ára ÍO fillér

SZ

91

“SS ‘JSEÍiS. * POLITIKAI NAPILAP * «**.. •» <*»*■■ » >■» -■

Kállay Miklós miniszterelnök :

Az egész magyar nemzet lelkére van szükség, hogy megingathatatlanná tegyük a magyar rendet

A nemzetvédelmi egyesületek vezetőinek országos értekezletén dr, Kállay íklós miniszterelnök irányító erejű beszédet mondott, amelyben hangoztatta, hogy tísztultabb magyar világot akarunk, amelynek urai mi magunk, vagyunk A miniszterelnök vitéz Igmány Hegyessy Géza elnöki megnyitója után lelkes tapssal fogadott beszédében a következőket mondotta:

Alkossatok frontot, a magyar jövő frontját

— Vitézek, Tűzharcosok, Nemzetvédelmi Keresztesek! Ez a megszólítás már magában programot is jelent, de jelent jogot is. Programot, mert ha valaki ezeknek a rendeknek tagja, ez már biztosítéka a kötelességteljesítésnek, bizonysága annak, hogy hová a hivatás, az ország ügye, vagy akár sors véletlenje állított benneteket, ott közületek mindenki megfelelően, tőle telhetőén, a lehető legjobban teljesítette a kötelességét. — Kockára tette életét; a haza hívó szavára ott hagyott mindent, ami életének magánügye volt, otthont, vagyont, hivatást, célokat —; csak puszta életét és magyar halnikészségét vitte magával.

— Ti pedig, akik visszajöttetek, itthon újra felsorakoztatok, hogy újból kötelességet teljesítsetek, hogy a mai időkben a ma helyzetének megfelelően frontot alkossatok; a magyar élet, a magyar

fennmaradás a magyar jövő frontját!

—. Ma, amikor véreink egyrésze megint kint van a harctéren, amikor új-* ra dörögnek az ágyúk, ma idehaza is szükség van a frontra, a ti frontotokra. Í918-ról beszélt az országos elnök úr. Igaz, tudjuk, sokszor elmondottuk már, hogy veretlenül jött vissza akkor a magyar hadsereg, de itthon egy megvert országot talált, amelyet önmaga hűtlen fiai állítottak szegyenpadra. Ti, az akkori hadsereg hazatérő tagjai olyan bomlás tüneteit találtátok itthon, amelyben nem is tudtátok hirtelen feltalálni magatokat, mert sajnos — ezerszeresen sajnos — akkor nem lehetett megteremteni az alapjait egy a maihoz hasonló , szövetségnek, amelynek szükségességét azonban ma már annál nyugodtabb ítélettel és elhatározással látjuk.

A magyar katona megfogja állni a helyét

—Ma is front van. Tudom, mindany- nyian bizalommal tudjuk és hisszük, hogy a magyar katona meg fogja állni ott kint a fronton a helyét. (Viharos éljenzés és taps.) De nekünk minden egyebeken felül az is kötelességünk velük szemben, hogyha visszatérnek, itthon ne bomlást, ne kishitűséget, céltalanságot, akaratnélküliséget találjanak, hanem erőben, célokban és elhatározásokban, egységben összeforrva, egynek találják ezt az országot. (Úgy van, úgy van! Helyeslés és taps.) Ezért vagyunk, ezért kell ez a szövetség. Szövetség kell, hogy Magyarország rendje megingathatatlan Legyen. Nem karhatalomra gondolok. Kerülhet arra is sor, de van ennél fontosabb, lényegesebb: a megelőzése annak, hogy karhatalmi itnézkedésekre legven szükség az országban.

— Én bízom katonáinkban, bízom karhatalmunkban, tudom, hogy ugyanúgy gondolkoznak, mint én, tudom, hogy megbízhatók az egyéb karhatalmi közegek is, de az egész nemzet lelkére van szükség ahhoz, hogy fenntarthassuk és megingathatatlanná tegyük Az igazi magyar rendet. (Lelkes taps és helyeslés.)

Meg kell őriznünk a nemzet lelkének rendjét!

—. Semmi jelét nem látom annak, hogy itthon baj lehetne. És felelősségem tudatában gondom is lesz rá, hogy ilyesmi be ne következhess'ék. De ennek egyik biztosítéka éppen az a sok magyar, aki táborotokba tartozik, akik szerte vagytok az országban, de együtt vigyáztok annak létére, nyugalmára, jkik mindenütt az egész hazában, a mezőn, a falun a városban; a műhelyekben, minden hivatalban, minden munkahelyen, hová benneteket az élet állított, a karhatalom előtt járván, a magyar lelkek rendjének őrei vagytok és legyetek továbbra is —. Mert a legnagyobb feladat, ami reátok. vár, a legnagyobb kötelesség, amit ma teljesítenetek kell ebben az or- zágban: megőrizni a nemzet lelkének

rendjét! Amikor katonáink odakint a halálban vágnak rendet, nekünk az a köI telességünk, hogy itthon őrizzük meg a rendet az ő részükre, a magunk részére. becsületünk, jövőnk, mindnyájunk gyermekei részére. (Úgy van, úgy van! Viharos éljenzés és taps.) Mert ha ez megvan, ha nem borul el a nemzet lelke, ha nem inog meg. hanem olyan marad, mint a tiétek, — ha erre tudtok vi- gyázni magatoknál és környezetetekben, elvégeztétek a nagy munkát, ami reátok még vár. Mert ha rendben lesz a nemzet lelke, akkor nincs széthúzás, akkor sokan vagyunk, akkor töretlenül erősek leszünk, akkor megvan a közös cél és minden körülmények között minden elhatározásnál a nemzet és benne minden becsületes magyar akaratnak érvényesülése, biztosítása! (Lelkes taps és éljenzés.)

A konkoly hí ntőknek minden fáj, ami a mások

boldogulása

— Sajnos, van a magyar társadalom- | rek terjesztésére, a hazugságra, a gya- nak egy rétege — hála Istennek vékony i nusításra, a destruálásra alapozza. A és átlátszó —, amely létét a hamis hí- I konkolyhintőknek, a rágalmazóknak, az

irigyeknek, az alacsonyrendűeknek, a hamíshírhordozóknak a rágalmat egyedüli céljukká tevőknek vékony rendje ez, akiknek minden fáj, ami másnak boldogulása, akiknek lélek helyett anyagiasság, ész helyett alacsonyrendűség, szív helyett gyűlölet adatott. Ezek a lelkek rendjének legnagyobb ellenségei. Ezeknek nincs helyük közöttünk és nincs helyük a mások, a mi, az ország dolgában való beleszólásra sem. (:Tgv \an, úgy van! Lelkes taps.) Ezekkel szemben alkotunk mi frontot, ezekkel

Rágalmazástól és magyar vilá

— Tisztultabb magyar közfelfogás, tisztább levegő, aljasságtól és irigységtől, rágalmazástól és gyűlölettől mentes magyar világ, amelynek urai, ellenőrzői, irányítói jutalmazói és büntetői egyaránt mi magunk vagyunk! Ezt megteremteni, ehhez közelebb jutni a legtöbb, amit valaha is a nemzetért tehetünk s ez a feladata ennek a szövetségnek is.

— Számotok jóval több a százezernél, de ez mind kevés, egy nemzet kell enkell szembefordulnunk, mert különben nem tudjuk a nemzetet a maga tisztaságában megőrizni, nem tudunk tisztuí- tabb közéletet teremteni! Rágalmazás, gyanúsítás, irigység, hitványság sohasem teremtett tisztultabb közéletet, ezt csak a tiszta emberek összefogása, önzetlen együttműködése és az adhatja meg, ha mindennapi életünk önös és egyéni problémái között is a nagy magyar célokat tűzzük, mindig magunk elé, (Élénk helyeslés és taps.)

gyűlölettel mentes ^ot akarunk

nek a feladatnak a teljesítésére! Nem maradhattok tehát, zárt testület, — a ti lelkeseknek, hiteteknek, akaratotoknak át kell járnia a fiatalokat, a jövő generációit, azokat, akik utánunk kell hogy a nemzeti munka sorompóiba lépjenek, akikre a nemzet jövője hárul. Ez is egyike tehát a feladatoknak, a kapcsolatot, az átmenetet és a megértést megteremteni a generációk között.

A magyar ifjúság mini a

—. Nem teljesítitek feladatotokat, ha csak magatokra ügyeltek, csak magatokat irányítjátok, nektek az egész nemzetet részesévé kell tennetek azoknak a gondolatoknak, amelyek e testület programját jelentik. A magyar fiatalság kell hogy úgy gondolkozzék, mint a vigondolkozzék úgy, vitézek

tézek, tűzharcosok, nemzetvédelmi keresztesek, e hatalmas tábor jelöltjének kell hogy érezze magát mindegyik. Ezt kérem tőletek programnak, célkitűzésnek, ezt terjesszétek és ezt vigyétek keresztül erős akarattal. (Élénk helyeslés és taps.)

A jogot, hogy ezt a határt mindenki elismerje, a magyar katona szerzi meg

— Katonáink ma kint a fronton győzelmes harcokban vesznek részt. Tudom, mindannyian tudjuk, hogy milyen feladatot vállalt odakint a magyar katona. A feladat nehéz. Nehéz nemcsak azért mert kemény a küzdelem és az otthontól sokezer kilométerre kell megvívni, hanem neház azért is, mert nem tudom minden egyes embernek megmondani, hogy miért harcol odakínn. Nem tudom megmondani minden egyes embernek, hogy odakinn is Magyarországért, a jobb jövőért, vágyaink, céljaink, igazságaink beteljesüléséért és a maga kis otthonáért harcol. (Lelkes éljenzés és taps.)

— Nem tudom ezt mindenkinek megmondani s éppen ezért kell vigyáznunk a belső front az itthon rendjére és tisztaságára, hogy a visszaérő katona győződjék meg róla: mi és ti, a vezetők

tudták, hogy miért kellett nekik odakint szenvedniük, azért mert az ország határait kellett védeni minden irányban. És a jogot ahhoz, hogy ezt a határt mindenki elismerje, az a katona szerzi meg, aki most előnyomul valahol a Don partján. (A jelenlevők lelkesen ünnepük a magyar honvédséget.)

— Azzal kezdtem beszédemet, hogy nevetek nemcsak programot, de jogot is jelent. A programot az országos elnök úr kifejtette, én is szóltam hozzá néhány szót.

Mindenki ellen, aki nemzet egységét meg akarja bontani

— Feladat az is, hogy baráti kézszorítással hívjatok mindenkit segítségül munkátokhoz. Mert mi mindenkit be akarunk kapcsolni ebbe a munkába. Ez a szervezkedés senki ellen nem irányul és nincs különleges feladata, de mindenki ellen feltámad, aki a nemzet egységét meg akarja bontani és mindenki szembetalálja magát vele, aki különleges nem egyetemes nemzeti célokra tör. Baráti kézszorítással nyújtjuk tehát jobbunkat, de ugyanez a kéz tud ökölbe is szorulni s a magyar ököl tud ütni és büntetni is. (Úgy van, úgy van! Lelkes taps.)

— Jogunk pedig az, hogy a magyar élet kereteit mi szabjuk meg ebben az országban. A mindennapi élet kereteire is gondolok itt. A ma frontja nemcsak

azt jelenti, hogy vigyázunk a jövő rendjére, hanem hogy vigyázunk, őrt állunk és résztveszünk a ma minden problémájának megoldásában is. Jelenti a jogot arra, hpgy mint a nemzet elitje, vezető és irányító rétegei foglaljátok el helyeteket az általatok védett, rendjében fenntartott országban. A megtisztult közéletben lehet csak az egyes és az egyesek kérdését helyesen s igazságosan elintézni. Jogot szerezni nem protekcióval, hanem a kötelességét teljesítő magyar ember jussával, megélhetést jó megélhetést minden érdemes magyarnak. nem kijárással, — hanem mert az minden magyarnak kijár.

— A minden nap problémája, élete, a mlnka tisztességének, az élet tisztességének figyelemmel kísérése, ez is a ti