Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1942 (10. évfolyam, 122-145. szám)

1942-06-27 / 144. szám

Helybeli és vidéki vendégek kedvenc találkozóhelye RACSKÓ ANDRÁS VENDÉGLŐJE BESSENYEI TÉR . — Ha egyszer ott étkezik, maaiyizöíliiBi róla, hogy a fepbü magyar konyhája fan. Állandó menürendszer. Kitűnő italok. A jó hangulatról GANDI, a kedvenc énekes prímás zenekara gondoskodik Sóstói vasárnap délután Zsúfolt viiillaimoskocsiik szállítják félóránkint a Sóstóra a pihenésre vá­gyók számlálhaitatlaini tömegét. Gya­logjárókon, 'bicikli-utakon tömött so­rokban indulnak az emberek a Sóstó leié, hogy hat nap fáradságos mun­kája után a hetediket: aiz Istennek szentelt vasárnapot ia természet vilá­gában és pihentető csendjében tölt­sék. Élénk, pezsdülő élet van máris de a Sóstó igazi napjai még csak ezután következnek. Az időjárás ká­nikdás két hónapja: július és augusz­tus kényszerítő erővel fogja rábírni az embereket a Sóstó strandjának és árnyas sétányainak látjpgatásáira. A mostaninál is mozgalmasabb élet vár­ható a nyár két legmegebb hónapjá­ba® s a lüktető, eleven élet fog bi­zonyságot adni anöl, hogy a Sóstó­nak jövője van s érdemes annak szépítése, állandó rendiben ta rtása ér­dekében minden áldozatot meghozni Az arcok, amelyekkel sóstói sétáink alkalmával szembetalálkozjunk, túl­nyomórészt ismerősek. Idegenből idejött nyairalóvendóg kevés látható. Pedig — ügv hiszem — kellő propa­gandáival nagyobb idegenforgalmat le­lhetne eléírni, különösen most, amikor a külföldi nyaralás csaknem teljesen lehetetlen. Nem használjuk ki eléggé a Sóstó szépségében rejlő értékeket, pedig a Sóstó nagyarányú fellendülé­se a város hírnevét is emelné. A régi Sóstó a természet romanti­kája volt, a ma,i Sóstó'a kultúra ro­mantikája. A múlt század utolsó évei­ben — úgy él a képzeletemben — nem szabályozta senki a fák, a növé­nyek, a virágok helyét. Ott nőttek, virultak, ahova a véletlen az életindí­tó magvakat szórta, ma pedig dolgos és gondos kezek formát, összhangot adnak a természetnek s ma üde szép­ségű bokrok, virágágyak, kertek ad­nak élő bizonyságot arról, hogy ma a Sóstó szépségét kultúra és ízlés irá­nyítja. Ha muníkáls naipok fáradtságát pihenni akarom: odmegyek. Ha jó könyv, „irodalmi csemege" vár élve­zésre: odamegyek. Ha nyugtalanság láza fűt s helyem nem találom: ott nyugalom fogad. Ha illúziók csalóka fényét kívánom: hív a Sóstó s be­tölti szívemet a természet szépségei­vel. Itt ima a hallgatás s néha na­gyobb érzések fűtik a szívet, :nint a templom kötvén, Ima itt a gondolat is s a kitáruló égbolt inagy érzések va­rázsát hinti el bennünk .. Amikor sóstói színekről, ha mg illa­tokról írunk, a szerelmet sem mellőz­hetjük. Vagy talán lehetnie minden érzések leghatal masabb ját számüzini olyan helyről, amely romantikus mi­liőjével, pP mPázó természeti szépsé­geivel legméltóbb kerete szerelmes szívek "boldogságának? Éérvidám 'fiatalok adnak itt egymásnak talál­kozói akiket megérintett a boldag­ság vágya. Bánják ,is ók, nogy folto­zott, hogy talpalatlan a cipő jük, hogy jegyre kapják -a kenyeret s hogy az élet minden megnyilvánulásán a há­ború bélyege van! Ugvsem hallatszik ide — mondják — a fegyver zaja s az ágyúdörgés, iha zaj van, az leg­feljebb cigányzene lehet, vagy sziv­sőhaj, vágy pacsiirtadal. Ha egy-egy­szerelmes férHsziem be'etem étkezik kedvese gyönyörű Kér szemébe, meg­feledkezik arról is, hogv ezer ki l'ene­százmegyvenkettőt írunk s m?g,fe­ledkezinek arról .is, hogy ezeknek az éveknek a fagyverzaj az uralkodó dallamuk. Ez a fiatalokra vonatko­zik, az öregebbeken észrevehető, hogy gond és szomorúság üli meg a lelküket. Szép, széjp a gondtatanság, a vígság, fiataj szívek -öröme 'és bol­dogsága, de — mondják — mit hoz a holnap? Homlokuk redőjén, arcuk kifejezésén, mondataik hang­súlyán kirajzolódik az aggódás a holnap miatt. Nyugalmat szeretnénk öreg napjaikra, csendet, mely beara­nyoz az em'ékezés derűje és vará­zsa, s amely régenvolt fiatalságuk örömeit hinti szét a lelkükben. A fiatalságban duzzad az életerő és az optimizmus, aiz öregek pedig már türelmetlenek. 1914 óta mitadig a jóra várnak, aminek az éirkeiztése minidig késett. A közelgő évek ihátíha meghozzák számukra azt, amire oly régen várnak: a békét, a nyugalmat és a csendet, amelyek megszépítenék alkonyba hajló életük még hátrale­vő éveit. Sétálgatok a Sóstóni, hűs árnyak között s a begyek aljára, hegyoldal­ben kimagasodó házhoz visz el a képzeletem. Tiszta, fehérre meszelt szobába/ni liliomos lelkű eány álmo­dik jövőről és boldogságról. Házuk körül apró virágágyak poézist hin­tenek és sugároznak s ellensúlyozzák a messzi tájakra eltekintő begyek komor fenségét. A ház lakói tiszta és egyszerű élet éiliői; gazdája a ma­gyar úr inkannjátoiója, ki m/agában hordozza az elődök 'lelkét: a puritán jellemet, az ingathatatlan magyar ér­zést s a mai életben való érvényesü­lés egyetlen jogcímét: a munka sze­retetét. Lelkünkben a magyar föld áhítat tángya. Testvérük a természet s szívük féltett kincse az ősi humusz. Mi, Városiak, kő rengetegek, házak so­kasága között éilünlk, amelyek sok­szar eltakarják előliünk a tiszta lá­tást. A hegyek lakóinak nagyobb a távlatuk: messzebbre látnak, nem is­merik a komplikációkat,, — ami de sokszor megmérgezi a városi ember lelkét, — s az élet • dolgait és jelensé­geit leegyzserűsített taralmukban szemlélik. 'Kinn tombolhat a vihar, s tépheti a 1 fák korioná'ját, jöhetnek válságok és fordulatok, de ott a fa­lakon, belül nyugalom van s egyet­len érzés: sorsuk és életük Tsten ke­Épület lakatos, vasszerke zet, víz vereté kszerelésí­javítási munkálatokat és auto­génhegesztést megbízhatóan és olcsón vállal lakatosüzeme Vay ítíám-u. 4b TFLEFON: 28-72 Eiss Gyula 1 UTOR különlegességek nagy választékban SUHANESZ butorcsaraokában VAY ÁDÁM UTCA 4. A legszebb hálók, ebédlők és szalongarniturák olcsó árban. zében van. Maradéktalanul őrzik eltűnt századok, a régi magyar vi- ( iá'g hagyoimátayaiit: a családi éltet tisz­taságát, a gyermek szeretetét, a hit­nek, a vallásnak soha nem fakuló ér­tékeit. ' . Idézem Be nézi Gyulát, a régi bé­kevilág híres cigányprímásait. A ne­ve évtizedek ködéből és távolságá­ból fénylik feléim s mintha hallanám hegedűje ,négv húrjának hangját, a bűviös szerelmi vágyak s a vad férfi­bánatok nótáinak dallamát. Hol van­nak a hangok, amelyeken szétsiugá­rozta a léikét s hol vannak az em­berek, akik lobogó szerelmek, tüzes akarások, vagy bágyadt 'megalkuvá­sok hősei voltak? A hegedűhúrok múltból érkező Ibűvöletes hangját el­némította két világháború döbbene­tes zaja s az akkor élt emberiek magyrésze már békés álmok áímo­dója s egyszerű fakereszt, vagy ara­nyozott betűkkel, díszített máiriváiny­sírfcő birtokosa. Már csak régi fó­liánsok sárguló lapjain s emlékező öregek ajkaim ét Btenczi Gyula neve, aki — Krúdy Gyula szerint — ,.a leggőgösebb cigányprímás volt Ma­gyarországon. nem muzsikált akár­kinek, csak kiválasztott úriaknak". — Halálos ágyán is a muzsikának hó­dolt; reszkető kézziel eljátszotta ked­venc dalát: a „Repülj fecském"-et. Halála után csak nagy harc után tudta megszerezni egy nyíregyházi (neves úriember Benézi Gyula hege­dűjét, „amely egy emberöltőn át 'fel­vidámította, vagy megzokogtatta a magyar urak kedvét". A Nvírség álmodó lelkű írója, egy feünit s talán soha vissza nem térő világ ragyogó tollú krónikása: Krúdy Gyula is sokszor megemlékezik a Sóstóról. Nagy mulatozások, kártya­csaták. szerelmi idillek, vidám vagy. bús történetek elevenednek fel a be­tűk nyomán, s adnak hírt a múlt szá­zad második felének gondtalan életé­ről, aimiilkoir -„nem egyszer vasáriniap­tól vasárnapig járta a ..csöndes" és szép darab földek cseréltek gazdát. Olyan vígság volt itt — írja Krudy Gyula, — mintha itt élte volna ki magát utoljára a régi, letűnt Magyar­ország. (De elmúlt mindez, a „szép muzsikás, duhaj világ," már csak a múlt ködében él. A gyönyörű Sóstói erdő, a régi fák, a „százesztendős töl­gyek templomi vei" késő utódokra, unokákra hajolnak védő szeretette® s napsugárban', zizzenő Falevelek hullá­sában dúdolják a mult sejtelmes _da lát. Virtusos, vidám, duhajkodó élet •volt az akikor s talán maazért kevés az öröm, azért fanyar a mosoly, azért kicsi arasznyi a boldogság, mert ak­kor sok volt a nóta és sok volt a helgedűsizó. Élv-tizedekre előre elhe­gedülték az utódok örömét s az uno­káknak keveset hagytak Kártyacsaták izgalmában veszett az ősi birtclk, — munkás életű elődök hagyatéka. 'Ami akkor virtus volt, arra ma egy nem­zet mondja,' hogy bűn voít s egy lejtőre jutás kezdete... örökségül ma­radt ránk a romantika s még valami: sloksok mulasztás, értékek hulláigla, amit nemzedékek verejtéke, küzdel­me is nehezen tud feledtetni... Tisztán, érzem, hogy a Sóstónak lelke van, s ez a lélek pihenésre, eny­hülésbe, csöndes szemlélődésre, néma meditálciöra hívja azokat, akik az életharc kíméletlen hajszájában egy szerű és tiszta örömök óráit akarják élni. ' J*ít A mi iSóstónk nem a Margitsziget pompázó és imádságra kényszerítő szépsége, nem a Balaton, nem Ta­polca és nem Lillafüred, de mi sze­retjük, és a sziwünkiben hordozzuk, mert a mi kincsünk, Szabolcs födjéé, ezé az ősi rögé, amely hősöket, író­kat, művészeket adott a nemzetnék s a nemzeti érzésnek, a sorsvállalás­nak és a jövőépítésnek mindig hűsé­ges hardozój'a volt. Bálint Mihály írógép szalag mindenrendszerü géphez állandóan friss minőségben kapható: Jóba papirözletében Bethlen utca szam KERESKEDELMI NYOMTATVA. NYOK legszebben, leglzlésesebbsws készülnek az OROSZ-nyomdib«v*. Bercsényi-utca 3. Telefon; 25—77, Az uriközönség kedvenc szórakozóhelye a Bácsik cukrászda Luther palota, — Telefonszám : 26-11.

Next

/
Thumbnails
Contents