Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1942 (10. évfolyam, 74-97. szám)

1942-04-07 / 77. szám

("Trianon 22.)' 1942 április 9, 5. oldat. mmmtmsmamsm Racskó vendéglő szenzációja isfii^i^^^Kmmmmm^m^mma^mmmm^mmmm^mmmmmmmmmmm^mi^^mmmmm (BESSENYEI TÉB.) Minden szombaton és vesárnap bácskai módra készült hurka-kolbász vacsora ! Kelemes szórakozásról kitűnő fajborok és GANOI kedvenc énekes-printás és zenekara gondoskodik. — Változatos étlap. Nesze neked syaiphínia! •— Láttátok? Én láttam. Ügy ment mint aiz ítélet, s úgy zúgott, hogy nem 'értettük itőlie egymás szarvait. — Még a szele is majdnem hanyattvágott! S aikiik Km iáttáik, oda voltaik a •sopánkodástól, hogy éppen akkor nem tudtak ott ilentnii. ahonnan láthatták volna. Lrágyelit emberek (voltak, akik látták s boldogtalanoknak érezték ma= gukat azok- akik nem látták. — A kerekéit is átita? — Hát azt hiszitek, lehetett? — Gyorsabban ifargiott az. mint a gép dobja! —Semmise Ihtúzta? — 'Nem vöt az előtt semmi! —- Hányan ültek benne? — Ki tudta .volna azt megolvasni? •Ügy mar.it, mint ia puskagolyó. Azt mondták, a királyné vét! — öregember mán maga, Náci bácsi, a imaiga szeme sokszor káprázik mán — hitetlenkedett az egyik hallgató s ezen jót naveitvie, magára hagyták a? öreget, aki pedig csakugyan látta. Negyivenkét évvel ezelőtt történt meg az a csoda, hogy" a kis alföldi falu poros utcáján 'végigszáguldott az első auó s ez oly nagy esemény ivott,- (hogy ,az emberek még hónapok múlva is airról beszélek. Húsz évvel ezelőtt általában ritkaságszámba ment repülőgépet látni. — Érthető tehát, hegy a szenzáció erejévé! baitott mindenkire — még azok* ra is. akik a világháborúban már ilyesmit már láttak — az a gép, melyik 1922-ben az egyik szabolcsi község ifeilett nemcsak megjelent, hanem -ott, a legelőn le is szállott. Féilibcmaradt minden munka s megindnt a falu a legelő felé repülőgépet látni.. — Jaj. Rozi ne vidd a kicsit, ki tudja <mi az. Még rátok talá! szakadni! így aggály osk'odik az egyik öreg szüle. — Sárkány is lelhet a,z, oszt akire ráköp, megvakul — vélekedik gyenge elméjével Luda'ciki" Miska, a köz* ség gyailogpostása. Így aztán ;voltak olyanok is, akik semennyi pénztárt ímeg nem nézték volna a nagy égi madarat, amelynek — az egyik kisovodás megállapítása, szeriint — élpsp úgy van fészke, mint a varjúinak és tojik is. Jött aztán a rádió. •Mikor 'már olyiainj emberrel beszéltem, a'ká azzal dicsekedhetett, hogy hallotta a (rádiót, magam .is elhatároztam, hogy veszak agy készüléket. 'Mintha gondolatöllivasó tett ivolna, másnap beállított hozzám egy. e tárgyban utazó s tá egy hétre már a saját rádiómban gyönyörködhettem. lEnnek ma tizenöt léve. Később, hogy tavaszodott az idő, a hangszórót kitettem az ablakba; hogy a jövő-menők is hallják, mit mond a rádió. Kezdetiben úgy tekintették az embereik ezt a csodát, .mintha „dainiolűigqp" lett vo ma, s csak akkor lett be« hatóbb az érdeklődésük, amikor az első harangszó élhangzot-t benne. Hát ez honnan gyütt — tessék mondani — hogy még a mi harangunknál is szebbén szólt? — Budapestről! Óriási csodálkozás és hitetlenkcdés, — Almit halunk ebből a hangszóróból, ítz mind Pestről jön. — iHuít ... Ihát ... izé ... nam danológép ez? — Nem bizony, hanem rádió! 'Ettőil a felvilágosítástól nem lettek ugyan okosabbak a a hallgatók, de az érdeklődésük fokozódott. Vasár- és ünnepnap teleülték a ház elejét s ú<?v élvezték a műsort, néha nagyokat nevetve eg.yikinekmásiknak erre ivagy arra tatt megjegyzésiéfni. Egyszer aztán én is elmosolyogtam magam. Történt pedig, hogy Beethoven va= amelyik szimfóniáját játszotta a'fiilihairmonik zenekara. Látszólag ez már nem nagy érdek léjdést váltott ki, —de meg .már későre is járf az idő. ezért lassan széledni kezdtek az emberek. Már csak ketten maradtak: .'Mihály, a bakos a malomból, mag János, a harangozó. Hallgattak ... — köziben vélekedtek, hogy vagy igaz az, vagy se, hogy Pestről jön a szó, lehet ez szemlfélniyveszités is. Vagy úgy egy negyedóra muva 'megszólal Mihály: — Gyerünk hazafelé. János, nem ér ez semmit! — Hall od — tolja hátrább a kalapot János a fején — én mán ha eddig vártaim, csak kiivárotm a végét, mert ebből valami nagy nóta íesz, •hegy ilyen sokáig — stimolnak hozzá. S hosszú botján a földre ereszkedett. Várkonvi Ferenc. Istambul... Uti beszámoló Isztanbul. 1942. III. hó 18. Itt álúolk Európa és Ázsia határán, az Aranyszarv öblön keresztülvezető forgöhíd nyüzsgő forgatagában. Az európai ipairtró' még rám tekint a lenyugvó nap, piros fényében a Ja'.nttculd (iHététoronv) szürkésbarna kolcsszuma, s feiljebb- a domb oldás Ián. ciprusok és örökzöld növények között :megbuj\va, a régi szultán-pa* k>t-a, a iháremaib lakok rácsos misztikumával tekint Oe ai Bosporus azúrkék vizére. Páír száz méternyire tőlem pedig Ihúzódik az ázsiai part. Ahogy szem= létem a tájat, ahogy magamba szívom az áldott taiv.aszi nap ragyogását. ahogy kitágult orncimpákkal szívom tüdőmre az éltető sós páraiüatot, eszeimbe jutnak a mimarettek karcsú erdeiről Gárdonyi: „Egri csillagok" c. regényének az a része, mikor Gergely, É'va és a többiek meg érkeznek Stambuiha és a.z ezeragy éjszaka ragyogó meséivel találják sz amibe magukat. Valahogy én is ezt ivártam. Ám... csalódta! Nem... nem a táj szépsés gébem!? Dehogy! 'Magában a megromlott török nép életében, a minden romantikát lerombolt, irahaimszerűen európaiasított, szegény népben csalódtam! Vo.lt már dolgom a törökökkel egyszer... de akkor még nem tudtam ítéletet mondani, mert az ítélethez nam volt anyagom! Oe most van! LMHmdjárt attól a perctől kezdve, .ahogy iSviiliinigrádnáli 'leszálltam a kényelmes bolgár vonatról, udvarias bogár fináncok adták tudtomra, hogy bizony... az utazás tovább egy kicsikét nehéz lesz, ímert Svilingrád és Babajevszki között a híd fel van robbantva és így taxiit kell' betelnünk, hogy tovább tudjunk utazni. Rengeteg csomagjaimmail kikec* meregtem 'tdhát a szép és tágas állomás előtti térre és mit tagadjam ... kétségbeesetten néztem körül az elhagyatott téren. Három autó állt előttem. Két egészen moderi) és egy özöniwíz előtti, Ford kocsi. A két .modernet már lefoglalta magának a japán és francia diplomata, akik szintén Istanbulha igyekeztek, .nekünk pedig már csak az őskori alkotmány maradt. Gyanús szemekkel

1 méregettem afe'pakkoilással buzgólkodó sdffőrt, de ő angyali imosollyal nyugtatott meg, hogy 6 embert képes elszállítair.ii és megkezdte a — bepréselést! Rajtam kívül még ide szállt be Kollégám- alká szintén vélem utazik Istanbulba, egy német tudós, aki ex« pediiéiot alkar vezetni Asnató'üába, hogy ott a vadkecskék és juhok őshazáiját felkutassa és végül két görög hölgy. A soffőr kitartóam ostromolta az ön indítót, berregés, durrogás ... és nyikorogva, benzingáz i engedVc magunk körül, elindultunk. Az út rettenetesen rossz 1 Már vagy egy fél órája megyünk, de ia •kietlen pusztaságon sehol semmi élet. Balra tűnőik a Mairica vize kainyaHoffher—Sachrartía—Claylon—Shutleworth Rt. m

ezőgazdasági gépeinek körzeti képviselete. Mindenféle gépek eredeti gyári árakon. i í Sípos Testvérek vaskereskedése j i i I üyiregfüása, Vay Ádám atc« 2. szám. Telefonszám: 3152 í —

1 "• . — — - - — - - ,ij .rög, s az út nélhoil egészen, ,a hatalmas leszaggatott part mellett fut. A folyóba ömlő hegyipatakokon persze (nincsenek hidak és mikor ilyen vízáteresztőkhöz énünk, a kocsi derékig !fut böle a vízbe... de hála derék soí főnünknek, minden esetben kikecmengünk! Kint szemeteim kezd az eső!... A hátsó kerék gumija pedig ;megun|via a.z állandó rabszolga sorsot, lázadozni kezd és .végül hatalmas pukkan ás* sal, kileheli lelkét! Defektet kaptunk! Kocsi vezetőnk, aki derék igazhivő egyén, nem káromkodik, mint mi, h®mam le kászálódik a;z ősi jószágról és csendesen ihely elfoglal az árokparton. Csodálkozom lelki-nyugalmán és mikor érdeklődni kezdek nála, hogy miért nem próbálja megjavítani a kereket, azt .-válaszolta, — hogy először is nincsenek szerszámjai, másodszor pedig — Iris Allah — Isten -akarata volt a defekt, !ha ő akarja, .majd a mi sorsunk is jóra fordul! •Miit telhettünk voma mást... mi is csendben meghúzódtunk Ford első alkotmányának lyuka's ponyvája alatt és vártunk 1 Kisvártatva egy bolgár katonatiszt érkezett 'mellénk motorkerékpárjával s ő megígérte iraekiünk, hogy .a még 6 ki um éter re lévő török határállomásról segítséget küld'. Csöndes várakozásban telt el még egy óra. Aztán végre autótülkölés és -visszaérkezett értünk az egyik modern kocsi. Gyorsan átpakokkink ... alig fél ór.aii futás és .máris feltűnik a török határerőd bctonfala. •Nagy nyüzsgés fogadott a határerőd betomfailai között. A még 60 •km*re lévő Kiapukailaidzsi vasútállomásról idáig teve- és őszivérhátom hozták a.z árut és itt rakták át bolgár teheraiutiókra. Fegyveres katonák bekísérnek .egy vámhivatal-szerű piszkos épületbe 'és egy duova arcú .vámtiszt a legradikálisabb eszközökkel kiforgatta bőröndjeinket. Egy óra hosszat tartó vámvizsgálat után. beszállunk a várakozó autóbuszba, hogy folytassuk utunkat Kapukaladzsi felé. Lassan lassan, besötétedik! Autóbuszunk még rosszabb úton halad, miiint előző taxink és állandóan meg kelíl államunk, hogy helyet adjunk a •szűk ütőn cammogó tövekara:vámoknak és öszvénkararváinokinak. Néhol nyaktörő buktatókom zuhan át a rozoga autóbusz és nagyokat nyekkenve, próbálunk kényelmesebben elhelyezkedni a kényelmetlen üléseiken. Négy óra hosszat döcögtünk már a 60 kilométeres útszakaszon, de egyetlen nagyobb 'városom- kívül, semmiféle települést sem láttunk a hatalmas pusztaságon! Szomorú kietjenség mindenfelé! Kilenc óra tájban megérkezünk Kapukaladzsiba. Itt már kényelmes másodosztályú kocsikban pihenünk le és a felkelő nap első sugarai imár a Márvány-tenger mellett- csattogó -vo* natunkat üdvözlik. Gyönyörű kéip tárül a kocsi abiakából ezemürtk elé! A mindenütt nyugtalanul hullámzó zöldesszínö tenger! A kocsiban ülő két török tiszt lát-