Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1942 (10. évfolyam, 49-73. szám)
1942-03-14 / 60. szám
(Trianon 22.) 1942. március 14. SZAMOíJCni hx&UF 7. oldal. ff Gvnszit még szegély Mára Ferké küldte hozzám..." „k szegény ember" iréja Ortntay Gyalárél, a Banmgartenaagfáijas fiatal méprajsitalósrél beszel mankatirsanknak Töm&rkényi htTáa, Mera Ferenc, Hérics Zsigmond, laáaay fiytla, Paszter János alakja elereaedil meg Kiss Lajisnak, a líia mizeim igazgatójának ajkái Élesen emlékszem arra a sötétbomlokú őszi estére, amikor fáradhatatlanul fogyni nem akaró szavaink egymásbaöltögetésében, a Hősök szobrát számtalanul megkerülve közben, a fáidalomról és mellőztetésről beszélgettünk „A szegény ember" írójával. Mikor már ióideie panaszkodtam bántódásaim és szenvedéseim miatt, Lajos bácsi felmutatott egy halvány csillagra, az egyetlenre, amely a beborult égen pillogott. — Nézd azt a csillagot. Mit gondolsz, látszana az, ha nem lenne ilyen sötét? Ami fekete, az aná j_ fek etébb lesz, minél sötétebb van, de ami fényes, az sötétben még fényesebb. A fájdalom, a bántások, a mellőzések tesznek igazán naggyá. Lehajtottam a fejem és nagyon eJszégyeltem magam. Egy olyan ember mondta ezt, akiről Móra Ferenc azt írta, hogy legszívesebben kacsalábon forgó várba zárná és nem engedné ki onnan mindaddig, míg csak minden le nem írna a magvar parasztról, mert ő olyanokat tud, amiket rajta kívül senki Magyarországon. Akit Rudnay Gyula a szegénység bibliaírójának nevez, aki eljövendő korok tudósainak, művészeinek, íróinak textussal szolgál, aki műveivel hatalmas szellemi katedrálisoknak rak alapot. Ha ez a nagy emhgr öregedő fejjel visszhangtalan magányban dolgozik, akkor igazán nevetséges, hogy én húszévegen _mellőztetésről és igazságtalanságról panaszkodom. Az irodalom nemcsak mű, hanem életforma is; aki egyszer írónak született, az mindig író marad s ha nem írja, akkor éli a művet, ahogy a mozigép levetíti a filmet akor is, ha nincs előtte vászon. Vannak írók, akiket elnémít a visszhangtalanság, ezek az idő lokálpatriótái, akik csak a ielenre spekulálnak, a iövő úgyis nékik ad igazgat. Megvallom, félek elolvasni, amit eddig írtam s szinte már a fülembe cseng a „Szegény ember" írójának hangja: „Nem kellett volna mégse megírni, S anyikám. Ha Ortutay Gyuszit már megírtad, nem bánom, de engem ki kellett volna hagynod. Tudod, hogy nem szeretem, ha rólam beszélnek. Én már ilyen vagyok." Lajos Bátyám! Tudom, hogy mindenkinek mindent megbocsát, csak annak nem, aki dicséri s ha ezt a cikket megpillantja, neheztelni fog rám. S én mégis úgy gondolom, jól tettem, hogy mindeztmegírtam. így érzem. — Mióta ismeri Lajos bácsi Ortutayt? — tetem fel az első kérdést, mikor az idei Baumgarten-díjasok szóbajőttek. — Gyuszit még szegénv Móra Ferkó küldte hozzám. Akkor miig egész fiatal volt, negyedéves bölcsész lehetett. Szegeden tanult, az ottani egyetemen, így ismerte meg Móra Ferencet. Szabolcsban népi balladákat és meséket gyűjtött, ezek megjelentek az akkori Nyírvidékben. — Gyakran megfordul Ortutay Nyíregyházán? — Elég gyakran. Meséket, népi dalokat, játékokat vesz fel a környéken hanglemezre. A háromévelőtti tanyai rádióközvetítésre mindenki emlékezhet. Nyírbátorban bukkant rá Fedics Mihályra, a nagy mesemondóra, erre a csodálatos ihletű öreg parasztra, aki a rádió útján szinte világszerte ismertté vált meséivel... Legutóbb az ősszel volt itt, amikor új könyve számára fényképeket készített a Jósa-muzeum néprajzi ritkaságairól. Nálam szokott megszállni, ha Nyíregyházára jön. Aki járt már a Jósa-múzeum igazgatójánál, láthatta azt a nagyszerűen sikerült fényképet, amelyen egy őszhajú, delejes nagy barna szemű, szomorú mosolyú ember tart átkarolva egy csodálkozó kisfiút. Alatta a nagy író saját kezével írott verse: „Móra Ferenc az unokájával." Majd az ajánlás: „Lajoskámnak testvéri szeretettel: Feri." Egy másik fénykép egy befelé néző fiatalurat ábrázol. A dedikálás: „Kiss Lajoskának szeretettel: Rudnay Gyula. 1906." Most megkérdem: — Rudnayt hol ismerte meg Lajos bácsi? — A szülővárosomba. Vásárhelyre jött fiatal korában rokoni látogatásra, ott ismerkedtünk meg. Régi szép idők ... Mindig együtt voltunk: Móra Ferenc, Rudnay Gyula, Pásztor Jánosi Tömörkény István: csupa vásárhelyi, meg szegedi fiú ... Rudnay ugyan nem volt odavaló, de azután úgy megszerette azt a nagyszerű népet, hogy témában, látásmódban azóta sem tud tőle szabadulni. Gyulával különben ma is gyakran váltunk levelet, amiket neked megmutattam, azokból láthattad, hogy nemcsak nagy festő, hanem írónak is lenne valaki. A;yjtán a „Szegény emberről" kezdünk beszélni. Lajos bácsi azzal kelveskedik, hogy felolvas pár részletet művéből. Akik már a Rádióban íállották, tudják, milyen nagyszerű előadó. Petőfit soha nem hallottam nála szebben szavalni. Mikor az átélés lázától megmámorosodva köszönöm meg a nagvszerű élményt, szerényen mosolyog. — Örülök, hogy tetszett. — Mikor jelenik meg a mű párja, a „Szegény Asszony"? - Ez nem tőlem függ. Az Athenaeum tudja, hogy mikor adja ki. Elmenőben a Kelet Népére esik tekintetünk. — Lajos bácsi ír a Kelet Népébe? fi Baross Szövetség tagjainál vásároljunk! Fűszer csemege és italáruk legelőnyösebb beszerzési forrása vitéz TORNAY ISTVÁN csemege üzlete, Zrinyi Ilona-u. Italszükségletét . j.r.= ^ .., , — Rácz Gábor ram és likörgyárából szerezze be. — Bocskay utca 6. NEM LESZ GONDJA ha főszer és Tegyesárn szükségletét Hulczberger-nftl szerzi be. Kólaji utca 46 szám. Órát és lékszert PRÉKOPA LÁSZLÓTÓL vegyünk. Kossuth tér 13. Tásáreljon KNÁYER GYULA uj cipöüiíetébeo Bencs László tér 2. sz. Márkás kítünö n.inőségü női, férfi és gyermekcipók nagy raktára. — Mfgérkeziek a* egységes cipők. —W ff. BALI MEGHÍVÓK, •IWmí ér** léMk, kirieralok. tfyfa»Upok, réMvétfcárty* aoroakjvil ée a lyÜMbb ár*u k*WÍÍkMfc OROSZ KAROLY rnyumMmmm>tb«o Nv^ Swwtari-v. 3. T«i.: *7T. Festéket zománcot, árut pip'-rec kkekct bizalommal vehet: IFI. B9RÜZS ÉS ERDŐS Lntber nitt S. Teleftn 26-75 Divatárut, sstymat és szövetet vásároljunk Mayer Ágoston divatára üzletében. Tel. 527. — Külön nagybani osztály. — Főzésre ne legyen gondja Vesszfls-nél tummmmmm^mmmm készen várja ebédj*, vacsirája. Frissen csapolt sörök. Fajborok. Marsclialltó Sándor fűszer és csemege üzlete Bethlen utca U, Sti bi Cipöhsz Nyíregyháza, Zrinyi Ilona n. 2 Legmegbízhatóbb beszerzési forrás mindennemű cipőárukban. Aiapitási év 1900 Telefon: 579Különleges egyenruha szabó Pitirszky András Nyirvizpalota Könyv, papír, Írószer Fábiánnál Bethlen utca 5. Telefon : 2100 ir fűszer csemege és italárut Batta Testvérek fűszer nagy és kiskereskedőnél Vay Ádám utca. Takarékpalota. — Telefon: 78. — Még eddig nem ínam, pedig tavalyelőtt nálam volt Móricz Zsigmond kéziratért. Aki ismeri Kiss Lajos igazgató urat, az tudja, hogv egy iiyen váratlanul jött elszólás után csak gyors távozás mentheti meg; a helyzetet. Védelmül és igazgo.ásul az utókornak, fel kellene jegyezni, hogy 1942-ben volt még egy ember, aki annyira zavarba jött, mikor a legnagyobb élő magyar író legmegtisztelőbb megkülönböztetését véletlen elszóláskép egy hozzá közelálló lélek tudomására hozta, hogy végtelen megdöbbenésében egy szót sem tudót többé szólni. — Miért kell a legnagyobbaknak előbb meghalni ahhoz, hogy megbecsüljék őket? — kérdem félhangosan, míg az ajtóig érek. _x
