Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1942 (10. évfolyam, 49-73. szám)

1942-03-07 / 54. szám

(Trianon 22.) 1942 március 5. Kulakok közt (M. kir. honvéd haditudósító azázad közlése.) Kulák. ígv nevezik magukat, de a tolmács legbehatóbb érdek­lődésére sem tudiuk tisztázni, vaj ion a szövi et-rabszolgává nyo­morított orosz kisgazdának csak a bolsevizmus adta-e ezt a nevet, vagy régebben is használatban volt-e már. Ezek a szerencsétlen rongyos, fáradt emberek, akik most itt ül­nek előttünk az egvkori kolhosz­központ maioriának lócáián s akikne kbarázdás arcából, meg­tört széniéből évtizedek szenve­dése sír ki, mindenesetre már nem tudnak választ adni e kérdé­sünkre. A régi cári Oroszország és a bolsevizmus között egv tűz­ben és vérben őriöngő forradalom szörnvű emlékei alkotiák a falat s ezek az emberek annyit szen­vedtek, hogv irtóznak minden visszaemlékezéstől. Most itt ülnek a kolhoszmaior fala mellett s váriák, hogv sorra­kerülienek a vetőmagra való elő­jegyzés végett. A szövetséges csa­patok gondoskodtak arról, hogy a meginduló tavaszi munkáknál bő­séges vetőmag álli5n rendelkezé­sükre s bevethessék ezeket a hu­szonöt évvel ezelőtt tőlük vagv szüleiktől elkommunizált földe­ket A fiatalabbak nem is tudiák elképzelni, hogvan lesz az, hogv megint saiát földiükön gazdál­kodhatnak maid az ukrán parasz­tok? Képtelenek felfogni, hogv maguk rendelkeznek maid föld­jük, termésük, iószágaik fölött s gyűjtögethetnek, takarékoskod­hatnak és szorgalmas munkáiuk­kal gyarapíthatiák vagvonukat. Valami hihetetlen meseként hallgatiák az öregeket, amikor azok megmagyarázni igvekeznek mit ielent maid a magántulaidon visszaálítása, további életükben. Mi persze az öregekkel beszél­getünk inkább a tolmács segítsé­gével, mert azoknak vannak még fogalmaik legalább is a cári világ életéről. Azt persze ők sem tud­ják, hogy a civilizált nemzetek élete mekkorát fordult az első vi­lágháború óta is s hogv más ag-* rárországokban a kisgazda a nem­zet legiobban megbecsült eleme és hogy a munkásságról is mesz­szemenő szociális gondoskodás történik. Az egvik öreget faggatiuk a hír­hedt kolhosz-rendszerről. — Ugy volt az — dörmögi — hogy jött a bolsevizmus. Akkor azt mondották nekünk, hogy olyan ió dolga lesz a paraszt­nak, amilyen még sohasem volt. Ebből ugvan semmit sem láttunk, mert a vörösök mindenünket el­rekvirálták, még azt is, ami a csa­lád és a jószág legszűkebb élel­mezésére kellett volna, de azzal vigasztaltuk magunkat, hogy ez bizonyosan csak kezdetben van így s maid iön a parasztnak ígért mesebeli ióvilág. A vörösök vál­tig hitegettek, hogv csak ne Da­naszkodiunk, maid ők gondoskod­nak mindenről, a központi élelem­raktárakból. De hiába múlott az idő, bizonv nem kantunk semmit. Ránk köszöntött az éhség, a iószá­gunk meg f romlott, maidpedig sorra döglött. Mikor ez ellen fel­szólaltunk s küldöttséget küld­tünk Kievbe, a szószólóinkat szó­nélkül agyonlőtték. Akkor már láttuik, hogy valami gonosz hamis­ság van a dologban. Fél-perfcig maga elé mered az öreg, azután ígv folvtatia: — A rákövetkező tavaszon megkaptuk a vetőmagot, de csak keveset s annak is iórészét ma­gunk: ettük meg éhségünkben, meg a iószágunkat etettük, hogy talán sikerül őket megmenteni, így persze a földeknek már csak egy részébe iutott mag, a többi vetetlen maradt. Igaz, nem is igen lett volna mivel szántani, mert az igásiószágunk közben el­pusztult. Mikor a komisszárok lát­ták, mennyi föld marad vetetle­nül, ezért minket fenyítettek s ütöttek, verteik. Azt mondották magunkra vessünk, mert a termés után éppen úgy kell adóznunk, mintha minden földet bevetet­tünk volna. így is lett. Annvi ter­mést kellett beszolgáltatnunk, hogy végkép semmink sem ma­radt. Ezekután kiielentették, hogv haszontalanok vagvunk, nem tu­dunk gazdálkodni, nem érdemel­jük meg a földet, tehát megszün­tették a magántulaidont s elkom­munizálták a földieinket is. Ezek fölött most már az állam kó­misszáriai rendelkeztek egész Oroszországban. Akkor alakítot­ták át a nagvobb maiorokat kol­hoszközpontokká. Ök dirigáltak s mi meg csak szövi et^kulakok let­tünk. Az elhullott iószágaink pótlására traktorokat küldöttek ki a kolhoszokba, meg szántó- és vető-gépeket. No, azok inkább rozsdásodtak, mint dolgoztak. Mert hol benzinjük nem volt, hol meg elromlott valamelyik alkat­részük s hónapokig kellett várni a Kievből kért szerelőkre. Persze ezalatt legtöbször elmúlt a mun­kaidő s ígv a földek közül megint sok maradt vetetlenül. De bai volt az aratással is. A kaszákat már kezdetben beszedték tőlünk, nehogy agvonverhessük kínzóin­kat, az aratógépek meg mindun­talan elromlottak és kevés is volt belőlük. Ilvenkor hát egész csa­ládunkat nekihaitották a ko­misszárok a vetéseknek és sarló­val bailódva kellett learatnunk. Nem csoda, ha sok gabona száron pusztult el. Most egv másik öreg ukrán szó­lal meg: — Akor már nem volt sem­mink. A termés se a miénk volt, a föld se. Csak a robot. ígv hát azt hittük, hogv adót se követelnek tőlünk, ha egvszer semmink sin­csen. De a kolhosz komisszárok megint becsaptak bennünket. — Egyszerűen más nevet adtak az adónknak. Megszabták ugyan mennvi termést kell kapnunk a családunk után, meg a megha­gyott egv-szál tehenünkre és a disznóra, de mivel minket okol­tak a bevetetlen földekért, meg a kolhosz-traktorokat és felszere­lést is velünk törlesztették, hát annyi termést levontak a megsza­bott iárandóságunkból is, hogv a maradékból csak szakadatlan éhe­zéssel tudtuk valahogv fenntar­tani magunkat. Akkor íjiár láttuk, hogv minden csak hazugság volt. Egyszerű munka-barmok lettünk, r 5. oldal. Baross Szövetség tagjainál vásároljunk! Fűszer csemege és italáruk legelőnyösebb beszerzési forrása vitéz T8RNAY ISTVÁN csemege üzlete, Zrinyi Ilona u. Divatárut, se^met és szövetet vásároljunk Mayer Ágoston divatáru üzletében. Te!. 527. — Külön nagybani osztály. — Italszükségletét R&cz Gábor ram és likörgyárából szerezze be. — Bocskay utca 6. Főzésre ne legyen gondja Vesszös-nél készen várja ebédje, vacst rája. Frissen csapolt sörök. Faj borok. NEM LESZ GONDJA ha fűszer és vegyesára szükségletét Hslczberger-aél szerzi be. Kótaji utca 46 szám. Órát és ékszert PRÉKOPA LÁSZLÓTOL vegyünk. Kossuth tér J3. Vásároljon KNÁVER GYULA Marschaiko Sándor fűszer és csemege üzlete Bethlen utca ü.. Sti bí Cipflház EJfifiW MMMCMK! .UJííiKMR Nyíregyháza, Zrinyi Ilona a. 2 Legmefibi?hatóbb beszerzé­si forrás mindennemű cipőárukban. Alapítási év 1900 Telefon: 579. Különleges egyenruha szabó Pilinszky András Nyirvízp alota uj Cipoüzletében Htayv. papir, írószer Fábiánnál Bethlen utca 5. Teleion : 2100 Bencs Lász!ó tér 2 sz. Márkás kitünö minőségű női, férfi és gyermekcipők nagy raktára. — Megérkeztek az egységes cipők. — BALI MEGHÍVÓK, alkalmi értesi tések, körlevelek, gyászlapok, rész­vétkártyák soronkívül és a legelő­nyösebb áron készülnek OROSZ KAROLY nyomdaüzemében Nyír­egyháza, Bercsényi-u. 3. Tel.: 577. Festéket zománcot, kefe­árut, piperecikkeket bizalommal vehet: IFI. BORUZS ÉS ERDŐS Luther utca 6. Telefon 175­IN fűszer csemege és italárut Balta Testvérek fűszer nagy és kiskereskedőnél Vay Ádám utca. Takarékpalota. — Telefon: 78. akiknek látástól-vakulásig robo­tolni kellett s mégcsak a hasun­kat se tölthettük meg ezért az ál­lati hajszolódásért. A kolhosz­munkások keresete olyan kevés volt, hogy öt hónapi keresmé­nyünkből sem tudtunk egy ruhát venni, egv pár bakancsra pedig ráment másfélhavi keresete az egész családnak. így rongyolód­tunk le egészen. A gyerekeink nyáron egészen pucéran iártak s mi magunk is szinte csupaszon robotoltunk, hogy legalább télire megkíméljük utolsó rongyainkat. Szólni persze nem lehetett, mert nyomban fejbelőttek mindenkit, aki kinyitotta a szájat. Mit tehet­tün volna? Tűrtünk, szenvedtünk, sínylődtünk. Csak a mezei meg erdei vadaknak volt jobb dolguk, mert azok legalább teleszedhet-

Next

/
Thumbnails
Contents