Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1942 (10. évfolyam, 49-73. szám)

1942-03-05 / 52. szám

6. oldal. (Trianon 22.) 1942 március 5. Ahogy a humorista látja: Az is baj, ha nagy a választék Tainiácséirt keresett fel tagnap egy Batialletmber. Helyzete (kétságbeejtőL öt év óta 'kénvténiyez joibhra-bailira', öt év óta .választ se kap s tegnap kinevezték. Ez magában még »am lenne két« ségheejtő, elvégire öt év óta várja. A bökkenő csaik az, hogy egyszerre két helyen fogadták el >az ajánlatát és két .helyre nevezték kii. Raíhóra és Sepsiszentgyörgyre. Minthogy imi; ndkét állást elfoglalni kissé körü'ményes, azt kérdi tőlem, mit 'tanácsolok? Mindkét állás egyformán kitűnő, mindkét helyen iaiKiá®, fűtés, világítás, kedlveziméniyes koszt, ió fizetés, angyallá főnök

1, tündéri előmenetel — hát melyiket, de melyiket szeresse? > j Miután ő nagyoin okos emibeimek tíant (imár mint engemet), miinidtneks előtt felöltöttem a legbölcsebb ábrázatomat. Szabad óráiimlbani tükör előtt gyakorolom ezt ai pózt, amit nagyságaink tón yképozésénél ölitiernak és már sikerült elsajátítanom a magatartást, ami tanácsot kériő kisember szemében a ieglhiatásosaiblb. - — Két ujjai! megtámia sz totta m namesíveléisű homlokom és arcomon a gondok redői ültek. De nem jutott esziemibe semmi. Erre t .rképet vettem elő. Kikerestem Ralhót lés Sepsiszentgyörgyöt. Miután megállapítottam, hogy pociit egy amaszTB vainnak egymástól, behatóan tamiulmáinyoztaim a térképeit. Figyelmemet az som kemilie elli, hogy a mű a Térképészeti Intézetben készült és Kákái Lajos a ifőhizomáínyos. Azonban ettől sem lettem okosabb és végre is fellelni kellett. — Háit kedves barátom — köhintettem k <t nagyon intelligens köhimtést — ez, ihogy úgy .mondjam, (kissé liizé. Maijid gondolkodom a dolgon. lAzz)all elbocsátottam. És azóta gondolkodom. INlánes nagyoibb lesapás, minit iha valamiben választék van. Ha az 'ember bemegy a vendéglőd be és eléje löikmiek egy adiag tegnapi pörköltet, merít imlás nincs, az jóLesiik. miivel éhes. Ha ellenben rostiéiyos is van és a szomszéd asztalira azt hoztak, >esz a méneg, Ihogy miért nem a>zt rendelteim én is. (Ugyanakkor a szomszéd egész ,idŐ alatt az én pörköltömet gusztálja és magában dülhönigjve á¥.iapítja meg. biogy bizonyosain az jobb.) Ha egy nyakkendő ívölha a boltban, nem lernne gond a választás, de nuiután megvettem a (pirospöttyöst, félóra nuul

1™ már tudom, Ihogy a kékcsókos százsztur diivatoisiaibib. Ha csak szürke kalap lemine, egy pdl'a:nat alatt megnyugtató döntésre (jutnék, így azonban, amikor megvettem és másnap 'elmegyek a kirakat előtt, meim haigy nyugodni m érzés, hogy az a zöld ott, amit tegnap könmveliműan mellőztem, sokkal éle* gánsafob. Amiikor Festem vonatra száiíolk és óriási szerencsével csak egyetlen teigy (kis ü'őhieil yecskéhez jutok, i jóleső megelégedés tölti el egész valómat. Ha azonlbam üresen tailálotm a vonatot, gusztá Ihatok az ülőhelyek között, niem tudok választani (Letelepszem ivégire, de öt perc múlva felugrók, imásdik helyet foglaltok és negyedloráira béül irájövök, hogy 'amaz volt a jolbb. Persze, Ihaizó&g .bosszankodom. .miert üsmtét (hielyet cseirétlna máir szégyenlek.) 'így áll >ai helyzet a választékkal. Tanájcsom tehát a következő: Egészen mindegy* — j'áimiboir ifjú — hoigy a két áll'ás közül melyiket foglalod el. Ha Rafrtán ütsz tanyát, fél é|v, se telik bele, rájössz, hogy j'OÍbb lett volha Sepsiszentgyörgy és ha Sepsiszentgyörgyöt választod, ugyanennyi ildlő rnután keserű liesz a Te csalódásod. Életed végéig Rabára fogsz vágyakozni. (Kiss József.) Tíz percet késett a segítség Fiirészporral tüzelt, megfulladt a gyermeke Molnár Jiánosné pátyodi llakös tegnap délben 12 lés 13 óra közötti időben tűzhelyét fűrészporral rakta meg s utána Ifáért ment a közeli fiae iraktáirba..^ Ezalatt az idő alatt 4 Ihlónaipos kisfiáit az ágyra fektette és felügyelet nlélllkiül magáira hagyta. A fűrészpor a tűzlbeily parazsát elfojtotta, -nagy füst és 'gáz keletkezett. Szerencsétlenségre még .a cső is kilödiul't a helyéiből s •oilyan füst keletkezett, (hogy a. kisgyermek megfulladt. Egyi Móraiiig volt távol Mciináir Jánosné s amikorra visszaérkezett, már 'füsttengeT borította liaikásáit. Beir>cihaint a szobába, ihogy gyermekét .megmentse, azonibain már késő volt. A kis Molnár János 'halott volt. Aiz orvosi 'vélemény szeniinit 10 percet késett a segítség, — a gyerimek magfulladt a naigy füstben. Moí nár JánOsmé ellen goinidat:iain« sáigból okozott emberölés

1 vétsége miatt indult meg az eljárás. GOMOLOVICS — Mondja, öregem, maga még sohasem hallotta azt a megleüő kitételét egy nagy életbölcsésznek, hogy általában szemetes ládákban, jólnevelt emberek nem hajtják fejüket éjszakai nyugalomra, és ... ami a legfontosabb, nem horkolnak. Keljen már ki abból a ládából, — feiezte be a rendőr hozzám intézett szózatát, és meglepő hangnemben folytatta, — aztán gyorsan menien a fenébe, amíg jó kedvem van. — Jó, ió, — kászolódtam ki a ládából, de maga biztos úr kissé elvétette a felköltés időpontiát, nézen csak oda arra a fára ... na mi van oda írva, arra a kifüggesztett kis papírra? A rendőr a jelzett irányba világított zseblámpájával és kissé rezignált hangon, de mindég bátrabban és hangosabban olvasni kezdte a fán függő felírást: „Kérném hét órakor felkelteni. Addig senkiinek sem ivagyok itthon." — Hm, — mondotta a rend morc őre, és mindiárt észrevettem elszürkült szemeiből, hogy emberemnek nagy érzéke van a humor iránt. — Khm, — mondotta, illetve krákogta másodszor ls, — nem sül le a maga pofájáról a bőr. — — Nna-nna ... — nem tudom mire értelmezni ezt a kifejezést biztos úr. Az előbb még egészen elfogadható hangnemben beszélt velem. — — Keljen már ki abból a ládából, maga disznó, és kövessen az őrszobára. Majd megtanítom én magát humorizálni. — Hiszen minden vágyam az Hoffher—Sachrantz—Clayton—Shutlewortfa Rt. | mezégaz

dasági gépeicek 15rzeti képviselete

, * | i Mindenféle gépek eredeti gyári árakon. j j S

ÍPOS Testvéreit faslteresireilés

i j ^Nyiregyháza, fay Aááa nt»» 2. azám. Telcíaiszám: 352 J lenne, hogy elhagyhassam ezt a homokosládát, és kövessem önt... de nem lehet könyörgöm . . . nem lehet. Nékem ugyanis, nékem . .. izé .. . egyszóval nincs nadrágom. — Nincs — szörnyülködött el az állam morc kardviselője. — hát ez már hogyan lehetséges? — Az úgy volt biztos ur kérem, hogy tegnap este, itt a kikötőben nagy kártvacsata volt. Én már minden pénzemet elvesztettem, és . . . végül a ruhadarabiaimra került a sor. Elvesztettem a nadrágomat. Folytattam volna és könyörgöm a játszámát tovább, de hát... alsónadrágom nem volt, és nagyon félős volt a dolog, .„izé ...hogy kissé, úgy... izé... reggel felé, a kikötőbe jövő munksok és munkásnők hiányosnak találják az öltözetemet. — — Á... és azért ült ebbe a félreeső szemetes ládába, maga iómadár. — Tökéletesen tud következtetni, biztos úr! — Nem vagyok a megjegyzéseire kíváncsi, barom! — Én sem, — jegyeztem meg szerényen, mire ő leintett és töprengeni kezdett, hogy mit csináljon velem. — Ugyan, rendőr bácsi, csak nem csinál presztizs-kérdést ebből a kis ügyből, egy óra múlva jön a barátom, ő majd felvált egy kicsikét, csak egy-két órára, én adig lejátszom egy pár partit és újra lesz nadrágom. — Nem vagyok a meséire kíváncsi. Várjon itt, mindjárt hozok egy nadrágot. Tényleg eltávozott a raktárak között, aztán kisvártatva ajtónyikorgást hallottam, és valami csendes suttogásnak nem nevezhető beszélgetést, amelyben rendőröm rábeszélte a kapuőrt, hogv bocsájtson rendelkezésemre egy nadrágot. — Nnna... it van. Vegve fel... aztán menjen a pokolba, de a nadrágot két órán belül hozza vissza a kapusnak, mert különben velem, illetve a hatóságokkal gyűlik meg a baja. — Esküdöztem, hogv visszahozom, és amíg a nadrágba bebújtam, azon morfondíroztam, hogv hát... Istenem... imilyen furcsa is a társadalom... nem tűrne meg maga között egy szerencsétlen embert, aki elvesztette kártyán a nadrágját. Aztán illedemesen elköszöntem, és beügettem a matrózszerző irodába, hogy hátha betudnának már hajózni valami ócska tragacsra. Mert szép-szép a semmittevés... de itt a pesti vámmentes kikötő környékén nem nagyon lehet megélni a külföldön annyiszor bevált kártyatrükökkel. Siettem tehát az iroda felé. és pont az ai tóban beleszaladtam az öreg Tam-Tam faterba. — Hát téged mi a szél hozott erre — üdvözölt barátságosan az öreg. — Na... szélnek éppen nem lehet mondani... nincs egy vasam sem és állást kell vállalnom. — Állást. Na... én tudnék néked egy jó dolgot mondani... állásba juttatlak! — Ugyan. Hiszen magának sincsen — hitetlenkedtem a mondottak felett. — Énnékem. Hiszen ismersz... kell énnékem állás... köll a fenének.. megélek én az én kis csempész árumhói is. — Jó, jó. Mondja a tippet. Az öreg fiú közelebb hajolt hozzám és kimutatott a térre. — Ni, mi van ott a téren? — Egy csomó szemét! — Marha! Nem ott... kicsit arrébb! — Arrébb. Ja... ott egy cirkuee van. — Na végre. Mégis csak értelmes ember vagy te! öregem, ekörül a cirkusz körül hihetetlen lehetőségek rejtőznek, ebben a cirkuszban... — Szó sem lehet róla, vén tengeri medve. Nem török be veled, — Ismételten kijelentem, ihogy fogd a pofád addig, míg én beszélek, ...ez a cirkusz holnapután indul el külföldi turnéra. Ha jól tudom, te is külföldre szeretnél kilyukadni, mi...? — Bizony. Nem jön ebbe a rongyos kikötőbe egy becsületes hajó sem, amióta ez a rongyos világ van. — Na kérlek. Be kell jutnod a cirkusz személyzete közé... és mehetsz. Értesítem az igen tisztelt hölgyközönséget, hogy március 1 óta Welszhans Rózsi 6. sz. alatti hölgyfodrászatában dolgozom. 10 évi nyíregyházi működésem garancia arra, hogy az igen tisztelt vendégeim megelégedését továbbra is kiérdemeljem. — Szíves pártfogást kér: Rózsi