Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1942 (10. évfolyam, 49-73. szám)

1942-03-23 / 67. szám

1 oldaL Sl, jS^cÍÍÍ^fl-AP (Trianon 22. ) 1942 márc ius 23 Ember az alispáni széken is túl­emelkedtél. És most hivom, idézem ide az egész vármegyét. Idézem a kedves nyíri lankákat, a tiszai füzeseket, az akácsorokat, — a szőlősdombo­kat, a partokat, idézem a halász­kunyhókat, a nádfedeles házakat és az öreg nemesi kúriákat! Idé­zem a te kedves szülőfaludat! Idé­egész vármegye apraját-nagyját... mind-mind, akiket Te a szívedben hordtál! Jöjjetek! Jöjjetek mind­annyian, akik itt vagytok és néz­zetek a koporsóra! Itt nyugszik az az Ember, az a férfiú, akinél soha senki, de senki ezt a vármegyét jóban nem szerette! És tudjátok meg és sírjatok, — mert az a nagy szív, melybe mindannyian bele­fértünk, többé már soha dobogni nem fog! Még egyszer utóljára álljuk kö­rül őt, Szabolcs vármegyének, a Nyírségnek örök szerelmesét és ejtsünk könnyeket érte, mert szi­vében olyan nagy szeretetet hor­dozott e vármegye iránt, milyet se tegnap, se ma nem hordozott és nem hordoz itt senki közöttünk! A lokál-patriotizmust sokszor lekicsinyelik. Még ki is .gúnyol­ják! Itt ebben a férfiúban, Mikecz Istvánban ez az érzés imádattá, eszménnyé magasztosult! így lett a vármegye szerelme­séből a vármegyének nagy ha­lottja! Most már ki fogjuk kísérni ki­hűlt tetemeit az édes anyaföld ölelő karjai közé. A drága nyíri földbe. Áz édes szabolcsi földbe. Mit kívánjak Neked, távozó ked­ves barátom e pillanatban? Csak annyit, hogy legyen hozzád ez az ölelő drága föld olyan hűséges és olyan megnyugtató, — mint ami­lyen hűséges és ragaszkodó te vol­tál hozzá egész életedben! Kedves jó Barátom! Kedves el­pihent öreg Vicispán Uram! Mi­kecz István! Isten veled. Isten veled ! Könnyűvé tetted a vármegyében a vándoroknak az útját... A búcsúztató drámai pillanatai után egy szem sem maradt könny nélkül, majd felhangzik az ének­kar búcsúztatója és a koszorúkat elhelyezik á kocsikon. Három ko­csi telik meg sok virággal, a nem­zeti 1 színű, a kék-piros, kék-fehér és sok más és más színű szalagos hatalmas koszorúkkal. Felsorako­zik a menet, elől fekete zászlót visz egy lovas, utána a jegyzőtan­folyam ifjúságának szakasza sora­kozik fel Lukács János igazgató vezetésével, majd a koszorús ko­csik és a koporsót hozó furgon jönnek, nyomában a gyászolók hosszú sora, a család, a tisztelők nagy sokasága. Amikor a koporsó elindul, felhangzik az énekkar, majd a sárnál Bartók Jenő dr. imá­ja és búcsúztatója fejezi ki a szí­vek mély áhítatát és kegyeletét. Utána Mikecz Gábor a kemecseiek nevében beszél mély megható­dottsággal, bensőséggel. Kemecséről, az áldott, a forrón szeretett szülőföldről beszél a kö­vetkezőkben: — De büszke voltál, amikor hallottad e szót, hogy Kemecsel Hogy megdobogtatta a szívedet, amikor mint kisdiák messze elke­rültél a Nyírségből Késmárkra, hogy hulltak könnyeid, amikor ott a messzetávolban hallottad e szót, Kemecse és mennyire gyor­saban vert a szíved, mikor hang­zott a szó, eljött a vakáció és me­gyek haza Kemecsére! Milyen büszkén vallottad ma­gadat kemecseinek, amikor köz­életi pályád a legmagasabban ívelt! Hogy megnyílt az ajtód azonnad, mikor magas hivatalod­ban egy egész vármegyének a gondja feküdt a válladon, hogy kint az előszobában egy kemecsei ember jött Hozzád, hogy segíts a baján. De ne sajátítson ki Téged egye­dül Kemecse! Hiszen Te Szabolcs­. vármegyének több évtizeden alis­pánja voltál és Te szeretted vár­megyédet, szerettél e vármegyé­ben mindenkit. Örökké áldják a nevedet azok, akikhez lenyúltál és azok, akiknek kenyeret adtál. — Könnyűvé tetted a vár-megyében a vándoroknak az útját, segítetted az elesetteket, nagyon, de nagyon sok szegénynek kenyeret, minden­napi kenyeret biztosítottál! Most egv egész vármegye búcsú­zik Tőled, egy egész vármegyé­nek a lakossága mond utolsó Is­tenhozzádot. De a búcsúzásnál megjelennek a kemecseiek. Meg­jelent Kemecse község képviselő­testülete és a község meghívott küldöttsége, hogy búcsúzzon dísz­polgárától. Megjelentek a refor­mátus egyház meghívott presbi­terei, hogy búcsút vegyenek örö­kös tiszteletbeli szeretett Főgond­nokuktól! De eljöttek ide a fűtet­len szobából a mezítlábas, éhes és hivatlan szegények. A Te szegé­nyeid, a Te kemecsei embereid, gyalog jöttek, hogy résztvegye­nek abban a végső tiszteletadás­ban, melyet a meghívottak tesznek amikor szülőházad kertjéből, az általad paradicsommá varázsolt szőlőskertből és a gyümölcsösből, ahol visszavonulva a világtól él­ted nyugdíjas éveidet és ahol érezted a hatalomról lekerült köz­tiszlViselőkncik a sorsát, hogy mennyire megtudnak az emberek feledkezni azokról, akiknek ke­nyerüket, egzisztenciájukat kö­szönhetik és ahol olyan, de olyan sok nvári estét eltöltöttél egyedül hitevestársaddal és a temetőkert­ből, az akácos kemecsei temető kertjéből, ahol szüleid alusszák örök álmaikat, hoztak egy-egy ma­roknyi földet, hogy fejed alá te­Hoffher—Sachranft—Claylon—Shutleworífc Rt. x m ezőgazdasági gépeinek körzeti képviselete. i Mindenféle gépek eredeti gyári árakon ) S ípos Testvéreit vaskeresked ő | I Nyíregyháza, Vay ádám atca 2. szám. Telefonszám: 352. f i iiw r«eo *mmm MBMwasa* f| wiüa mm»r»aBgt»ga»»v<».y« r«&->-w8B»-. »-aa». ui gyék, hogy kemecsei földben pi­hend nagy munkád után a Te örök nyugodalmadat Vártak, nagyon vártak a kemecseiek. Azt hitték, hogy hazajössz pihenni Kemecsé­re. És most, amikor fejed alá te­szik a kemecsei földet, az nedves. Nem a föld árjától nedves az, ha­nem a kemecsei szegények hála­könnye nedvesítette meg, hogy Te Kemecse büszke, nagy fia, Sza­bolcsvármegye nagy alispánja a göröngyös és olyan nehéz nagy utad után hazai puha vánkosán pihend örök álmaidat a Feltáma­dásig. Isten Veled! A kemecseiek földje elvegyül a rága koporsón a nyíl egyházi feke­te homokkal, amelynek puha-sely­mes ölelésében ott van a szívek ölelése, a szíveké, akik mostköny­nyezve vettek búcsút és akik mint az élet boldogító ajándékaként őrzik mindhalálig annak emlékét, hogy a nagy alispán életének me­leg fénye egyik legszebb, leg­emberibb élményük volt a földön. Akit így temettek, mint Mikecz Istvánt, az valóban nem halt meg és nem hal meg sohasem. „Tftlzes vas" a hideg hóban. — A nyugati fronton raktártelep a stukáknál használatos bombák részére. Két és félévi börtön­büntetésre ítéltek egy nemzetgyalázó napkori földmivest Bálint Pál 40 éves, napkori föld­míves az elmúlt évben Németor­szágban dolgozott, mint mezőgaz­dasági munkás. Bálint Németor­szágban több munkás jelenlétében súlyosan gyalázó kifejezéseket használt a magyar állammal szem­ben. Munkatársai a sértő és gya­lázkodó kifejezéseket nyomban visszautasították. Bálint Pál ellen feljelentésre •bűvádi eljárás indult meg, a kirá­lyi ügyészség nemzetgyalázás cí­men emelt ellene vádat. Ügyét szombaton tárgyalta a debreceni törvényszék ötös tanácsa. A tár­gyalás zárt volt s csak az ítélethir­detés történt a nyilvánosság előtt. A bíróság bűnösnek mondotta ki Bálint Pált a terhére rótt bűncse­lekményben s ezért két évi és hat­hónapi böntönbüntetésre ítélte. A kir. ügyész az ítélet ellen súlyos­bításért fellebezést jelentett be. Balesetek az amerikai hadiiparkan Az Egyesült Államok különféle hadiüzemeiben az elmúlt évben sorozatos balesetek ismétlődtek meg. A Stefani Iroda értesülése szerint Roosewelt a sajtófogadó napon a feltett kérdésekre kijelen­tette, hogy az 1941. évben külön­féle balesetek miatt 460 millió munkanapot veszítettek, 101.500 ember meghalt, 350.000 ember megsebesült. ^•••••iHHnMMMHMMMnMm' - TÖLTÖTOLL, ZSEBIRÓN 4 színfi irón nagy réteaeték }éte» psptríjfitebes. Amerika feltegyverzi a kereskedelmi hajókat Amsterdamból jelentik. A brit hírszolgálati iroda jelentése sze­rint az Egyesült Államok kereske­delmi hajóit felfegyvérzik. Knox tengerészetügyi miniszter nyilat­kozata szerint elsősorban az Atlan­ti Óceánon haladó hajókat fegy­verzik fel. — A MEZŐGAZDASÁGI VA­SÁRRA ÉS KIÁLLÍTÁSRA, Bu­dapestre való utazásra jogosító félárú igazolványok kiadóhivata­lunkban, Bethlen-utca 1. sz. alatt Nyríegyhéza megyei váron polgármesteri hivatalától. K : 7152 —1942. Hirdetmény Közhírré teszem, hogy a m. Jár. Belügyminiszter úr az összes ele­mi. iskolák 10 éves életkort betöl­tött tanulói, az összes ismétlő isko ­láit, az iparostanonciskolák, a női ipariskola és a kertmunkásképző iskola növendékeinek, a leventék, az összes gazdasági cselédek, to­vábbá mindazoknak, akik a köz­gyógyszerellátás szolgáltatásaira igényjogosultsággal bírnak, végül a cigányok, csavargók és más ha­sonló elbírálás alá tartozó egyé­nek tifusz elleni védőoltását köte­lezővé tette. Felhívom az oltásra kötelezet­teket, hogy az oltási napokon, me­lyeknek idejét és helyét a tiszti­orvosi hivatal közölni fogja, saját érdekükben jelenjenek meg. Nyíregyháza, 1942. március 17. Szohor Pál s. k polgármester

Next

/
Thumbnails
Contents