Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1942 (10. évfolyam, 49-73. szám)

1942-03-21 / 66. szám

«. oldal wnBamM•mtMmmtMmmioim (Trianon 22.) 1942 március 21. rnnsmmmmmmmmmm sutié** Bútorvásárlásnál Gtíick butorháiáhoi fordu^on bizalommal a 4 évtized ó*a fennáfió Vay Ádám utca 8. szám. — Többszörösen kitüntetve. — Alapítva : 1903. évben zult igazi polgár, a civis classicus, minden idők számára korszerű és fontos életszükséglet. A civis classicus a munka embe­re. Tiszteli a lángészt, de látja lomposságát s ezért megbízhatat­lanságát. Tudja, hogy a tehetség munka nélkül mit sem ér. Józan elméjével látja, hogy a világ em­berileg a kötelességeken épül fel, s ezért nemcsak tűri, hanem be­csüli is a rendszagot. Nem lázado­zik még a középszerűség ellen sem. Tudja: „kicsinyben is lehet nagy érték". Többre becsüli a szorgos hangyát, mint a kész zsákmányra irgalmatlanul rácsapó büszke sast, értékeli a munka névtelen hőseit, ezért nem válogat a munkában. Tudja a hívogató Bécs helyett a Nyírséget választani úgy, hogy nem érzi áldozatnak — s mikor megnyílik előtte a magyar főváros kapuja, akkor sem restel vidéki költőnek maradni. A civis classicus az erkölcs em­bere. Romantikus korok nevezhe­tik erkölcsi felfogását maradinak, kicsinyesnek, törvényeskedőnek és ítélkezőnek. Azt azonban nem lehet kétségbevonni, hogy ez az ország támasza, talpköve, mely ha megdől, Róma is rabigába gör­nyed. Ennek szerelme még a régi. Tiszta forrás, nem szennyes árban körbe-forgás s hajlandó „Százszor inkább nem szeretni, Mint benne mindent eltemetni, Ha gyötredelmes vánkosul Mocsárba, bűnbe aljasul." A civis classicus szigorú erkölcse dacára is mégis az öröm embere. Ebben is bölcs mérsékletet tart. Az élet élvezője, de „túlzást nem ismert semmiben". „Végletekbe nem merül." „Abszint-poézis flör­töléssel" nem kell neki. Örömének főforrása, hogy „javíthatatlan op­timista". Ebből születik minden kacagása s jóízű humora. „A humorista nem varázsló: A télből is aranyat csinál, A szenvedőre biztatást ró S mosolyog a könny forrásánál." Ezért magától értetődő, hogy a civis classicus a család embere. Mindennél többre becsüli a fészek dalait s megremeg a szíve, mikor fölébredt gyermek-ajkon megszó­lal a köszöntés: „Jó reggelt édes nagyapám". A családi fészek azonban soha­sem vonja el a civis classust a köz szolgálatától. Egész lelki beállított­sága az, hogy élete nem a magáé. Ezért számíthat reá mindig a fórum, hívják azt akár városnak, akár vármegyének s minden ön­zetlenséget kívánó kultúrmunka, hívják azt akár oktatásnak, akár kaszinónak. Ezekből kerülnek ki a nemzet napszámosai s a diadalmat arató honvédek. Ezek tőrük le könnyeiket s tudják csitítgatni fáj­dalmukat, ha fiaik farkasszemet néznek is a hazáért a halállal. Mindezek után magától értető­dő, hogy a cívis classicus a vallás embere. Lehet, hogy vallásos meg­győződésében és életgyakorlatá­ban több az erkölcstan, mint a hittan, több az egyházszeretet, mint az istenszeretet, azonban ki merné tagadni a fundamentális jelentőségét annak az érzésnek, mely így énekel: „Ezt hallom ősi templomunkban, Ahol magasra száll a hit, S testvériségtől izmosultan Kibontja büszke szárnyait Az orgonának dallamára Felharsan harci énekünk, S a hivek ezre megtalálja, Mit jó Atyánktól kérhetünk. Zsoltárja mélyen meghat engem, És mint a visszhang, visszazengem És DáVid és Luther vagyok. Ki Isten által mer nagyot." A civis classicusnak, mint neve­lési eszményképnek, a vonásait nem elvont gondolkodás alapján rajzoltam meg. Két mű és egy ember állott előttem, míg beszél­tem. A két mű: „Senki Pál" és az „Ars poetica mea". Az ember pe­dig az, (ki úgy érezte, hogy „szür­ke emberöltő számára szült s ne­velt e föld", mikor mint „kis pol­gár-gyerek" elindult az élet útján, de aki ma úgy áll előttünk, mint a civis classicus mintaképe, ki való­ra váltotta életcélját, „Imádni Isten nagy kegyelmét, Becsülni ember lángeszét, Remélni eszme győzedelmét, Szeretni mindent, ami szép, ÉpfilCt laküiOS, vasszerkezet, vízvezetékszsreiésí­javítási munkálatokat és auto­génhegesztést megbízhatóan és olcsón vállal lakaiosizsRte Vay Ádám-a. 45 liss Gyula TELEFON: 28-72 ölelni hitvest, aki áldott, Csókolni drága gyermeket, Siratni bús hont, rossz világot, S balsorsot, amely büntetett." Legyen neki drága az arany­diploma magas helyről jött elis­merése, de nem kevésbbé az a szeretet is, mely benne ma a régi civis classicust ölelgeti A tanárok üdvözlése A Szabolcsi Tanári Kör iskolái nevében s a rozsnyoi ev. kereske­delmi középiskola megbízásából dr. Weiszer Gyula ev. leánygim­náziumi igazgató üdvözölte dr. Vietórisz Józsefet. Üdvözlő sza­vaiban arra mutatott reá, hogy az élet bármely terén minden nagy emberi szellemi alkotás mögött ott kell keresni a tanárt, a neve­lőt, aki Isten képére és hasonlósá­gára nevelheti az embert, de el is ronthatja az emberi életet. Vietó­risz Józsefben a tanári rend olyan nevelőt látott mindig, aki szeren­csésen egyesíti magában a jó ok­tató és nevelő tanár előfeltételeit. A tanárok legmelegebb szívből fakadó jókívánságait tolmácsolta mindnyájuk Jé-zsi bátyja előtt. A?/iskolaj, a Bessenyei Tár­ództzg es a lése város üdvöz­Szohor Pál polgármester hár­mas minőségben köszöntötte dr. Vietórisz Józsefet, iskolája nevé­ben, a Bessenyei Társaság nevé­ben és Nyíregyháza megyei város polgársága nevében Személyes emlékkel kezdte be­szédét s a tanítvány hálájával mondotta el, hogy ha van benne valami érték a magyar nyelv tisz­ta szépségének műveléséből, ha szeretettel tud elmélyedni a költé­szet szépségeiben s ha a klasszi­cizmus értékei életútjának forrná­ói voltak, akkor ezeket a kapott értékeket mind-mind dr Vietórisz Józsefnek köszönheti. A Bessenyei Társaság büszke­séggel gondol azokra az értékek­re, amelyek minden nyírségi író­nak a lelkében megcsillannak a táj különös sajátosságainak ápolá­sában. Ezt a sajátosságot híven megőrizte dr. Vietórisz József is. És különös örömmel köszönti a város polgársága nevében, mert benne minden polgár követendő eszményképéit láthatja. Elisme­réssel szól arról, hogy már több, mint négy évtizede vesz részt a város polgárainak bizalmából dr. Vietórisz József a város ügyeinek irányításában, mmt a képviselő­testület tagja. Megbízói jókíván­ságaihoz a tanítvány háláját is csatolva kér áldást dr. Vietórisz József további életére. Az Öreg Diákok 2000 P-s alapítványa Dr. Vietórisz József iskolájának Öreg Diákjai is az üdvözlők sorá­ba léptek s Bertalan Kálmán or­szággyűlési képviselő útján jut­tatták kifejezésre hálájukat, mely­nek maradandó emléke az a 2000 pengős alapítvány, amelyet az öreg diákok tettek dr. Vietórisz József nevére azzal a feltétellel, hogy az alapítvány kamatait nyil­vános pályázat alapján osztják ki annak a tanulónak, aki egy 19. vagy 20. századbeli magyar író legjobb jellemrajzát írja meg. A hivatalos bejelentés után sze­mélyi visszaemlékezésekben szólt a tanítvány hálájával dr. Vietó­risz Józsefhez . Szohor Pálné a társadalmi egyesületek üdvözletét tolmácsolta Egészen különös ízt és színt adott az üdvözléseknek Szohor Pál­né felszólalása, aki a város vala­menyi társadalmi egyesülete ne­vében köszöntötte dr. Vietórisz Józsefet. Egyetlen mondatban zeretné érzését és köszöntését ki­fejezni, így: Szeretünk téged dr. Vietórisz József. Három képet idéz dr. Vietórisz József életéből. A barátság képét, amely a küzdelmes jelent és a si­várnak tetsző jövőt is megszépíti a múltra való emlékezésben. Idézi dr. Vietórisz József tiszta, folt nélkül való családi életét. Ezt mondja jellemzésül róla: „Azon kevesek közé tartoztál, akik nem futottak a káprázatos arany emésztő hívására. Azért maradtál szegény ember aranyban, de mér­hetetlenül gazdag lel'ki áldások­ban."- És hogy ilyennek tudott ma­radni, arra felel a harmadik kép, amellyel életét jellemzi s ez a sze­retet, „a nem kérő, de mindig Mieléft lakását berendezné! forduljon bizalommal Riszula László kárpitos és lakberendezőhöz. Myirvizpalota — Natjy raktár. A'alalíitáet. javítást olcsón vállal Kacska vendégifi szenzációja (BESSENYEI TÉL) Minden szombatos és vasárnap bácskai módra készült hurka-kolbász vacsora! (Ce lemes szórakozásról kitllnö fejérek és 6AN0I kedvese énekes-prímás és zenekara gondoskodik. — Változatos étlap.

Next

/
Thumbnails
Contents