Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1942 (10. évfolyam, 49-73. szám)

1942-03-21 / 66. szám

m Nwegynaza. 1942, máteius 31. f Ara 16 illlér (Trianon 22.) x folyam 66 2662.> ^^OlfíOűt mmmm Szerkesztőség ás kiadóhivatal: Bethlen-utca 1 Postatakaréki cs«kkszám: 47.139. Telefon 20-77 • POLITIEáí NáFILáP * Előfizetés: 1 hónapra 2.50, negyedévre 7.50 P Kállay Miklós dr. miniszterelnök táviratban fejezte ki részvétét iikecz István alispán elhunyta alkalmából A várnagyé nagy halottját sasi Szabó László kir. kormány főtanácsos búcsúztatja a törvényhatóság nevében . Mikecz István ny.' alispánnak, a törvényhatóság örökös tagjának ravatala ott emelkedik a várme­gyeháza dísztermében, ahol egy­kor irányító szavai elhangzottak. A nagytermet hatalmas gyászdra­péria födi, s a koszorúk sokasága színesedik a fekete háttérből. A déli órákban már százhoz közele­dett a hatalmas babér-, pálma- és virágkoszorúk száma, a nagy ha­lott iránt való örök hála és szere­tettől sugallt igaz kegyelet jele. A gyásszal bevont bejáratnál dísz­ruhás vármegyei hajdúk állanak díszőrséget kivont karddal. Egész napon át jönnek a tisztelők, bará­tok, a központi és vidéki munka­társak, hogy elbúcsúzzanak a fe­lejthetelen júságú alispántól, aki­nek neve fogalommá szépült Sza­bolcsban. Itt vannak a kemecsei magyarok, némán, fájó szívok me­leg érzésével nézik a ravatalon emelkedő fekete szarkofágot, amelynek üvegfala mögül nyu­godt, álmodónak látszó arccal pi­hen Mikecz István. A kemecseiek az ősi községből, a forrón szeretett földből hoztak, hogy majd elve­gyítsék a nyíregyházi síir hamvai­val. A számos részvéttávirat és távi­.rat között van dr. Kállay Miklós m. kir. miniszterelnöknek részvét­távirata, amelyben „legjobb, leg­kedvesebb munkatársától és ba­rátjától" búcsúzik. Kállay Miklós egész főispánsága alatt Mikecz István alispánnal együtt végezte egyetértésben és szeretetben az építés hatalmas művét, a kőz egész szívvel való szolgálatát. A temetésen csak egy búcsúz­tató hangzik el, dr. sasi Szabó László kir. kormányfőtanácsos búcsúztató beszéde a vármegye törvényhatósága, közönsége, a szabolcsi föld és nép nevében. nak kiküszöbölése volt, hogy bár­ki is meggazdagodjék a háborúban a köz kárára. Az árakat általános érvénnyel kell megállapítani, ha a pénz stabilitását biztosítani akar­juk. Áldozat és harci szellem a győzelem féltételei és ezek ' élnek a tengelyhez tartozó új nemzetek fiaiban. Az uj angol nagykövet Kujbisevben Az új angol nagykövet Kujbisev­be érkezett és azonnal hosszas ta­nácskozást kezdett Kalininnal, a szovjet nagytanács elnökével. Kitélíltali halál vár a Papén elleni MeréiYlet ficiakosaira Elsüllyesztettek egy angol korvettet Az angol tengernagyi hivatal be­jelentette, hogy az Arbutus nevű angol korvettet megtorpedózták. A korvett menthetelenül elsüly­lyedt. Francia munkások Német országban Berlini jelentés szerint jelenleg 140.000 francia munkás dolgozik Németországban. De Brinon fran­cia nagykövet kijelentése szerint még mintegy 400.000 francia mun­kás megy Németországba, úgy, hogy a számuk meg fogja haliadra a félmilliót. Kalkuttábcl menekül a lakosság á háborús kabinet elnöke Kállay Miklós miniszterelnök első parlamenti beszéde iránt osz­tatlan érdeklődés nyilvánult meg az egész magyar közvéleményben. Ez a beszéd akkor hangzott el, amikor napvilágot látott a ma­gyar hadijelentés arról, hogy „hon­védcsapataink a németekkel váll­vetve sikeresen vesznek részt a szovjettámadások elhárításában''. Érthető, hogy amikor Magyaror­szág most már a súlyos terhet vi­selő országok sorába lépett, az egész magyar közvélemény tudni akarja, hogy az ország ügyeinek irányításában milyen szempontok érvényesülnek. Nyomban meg kell állapítanunk, hogy Kállay Miklós miniszterenök parlamenti beszéde nagy megnyugvást keltett és vá­rakozásában kielégítette a legszé­lesebbkörű magyar közvéleményt. Nagy szó ez ilyen háborús idők­ben, amikor az életszínvonalat egyre lejjebb kell szállítani, az állampolgári kötelességek súlya mindenkit nyom s főként: szellemi és anyagi javakat, sőt életet és vért kell áldozni eszményekért. Nincs itt semmi baj és nem is lesz mindaddig, amig a nemzet egye­temes közössége meg nem bontott erőkkel küzd céljaiért. Az a nagy programbeszéd, amelyet Kállay Miklós miniszterelnök az ország­gyűlésen elmondott, biztosíték szá­munkra, hogy a legfőbb irányító faktorok teljes tudatában vannak mindama kötelességeknek, ame­lyekel e nehéz időkben a magyar nemzetet vezetni kell. Mert való­ban vezetni kell nemcsak az egyes embereket, de vezetni kell tudni országok népeit is. És ebben nincs hiány. A magyar nemzet Kállay Miklós személyében olyan vezető felelős államférfiút nyert, akinek minden szavát aláírjuk s minden törekvését lelkes odaadással támo­gatjuk. Ezt annál is inkább meg­teszi a magyar nemzet, mert hábo­rúba léptünk, háborúba került or­szág lettünk. Kállay Miklós vilá­gosan, félre nem érthető módon kifejezést is adott ennek, mikor azt mondotta: „háborús kabinetnek vagyok az elnöke". És itt tisztáz­nunk kell ennek a háborúnak mi­reánk vonatkozó értelmezését. Ez a háború a mi háborúnk is lett. Minden magyar embernek tudatá­ban kell lennie annak, hogy a rendelkezésünkre álló energiánkat ennek a háborúnak szolgálatába kell bocsájtanunk. Legyünk tisztában azzal, hogy bennünket nem idegen érdekek visznek ebbe a háborúba, mert elsősorban és főként magyar érde­kekért harcolunk. Ezer kilométer­nyire a magyar határoktól, ördögi Ankarából jelentik. A Papén német nagykövet ellen elkövetett merénylet nyomozása igen messzi­re nyúló szervezet munkájáról rán­totta le a leplet. Megállapították, | hogy az egyik vezetőnek a török határon túl levő szovjet vezető­körökkel volt szoros kapcsolata. Bukaresti jelentés szerint a Pa­pén elleni merénylet ügyében ed­dig 28 embert vettek őrizetbe. A merénylőkkel szemben a büntető­törvénykönyv 185. szakasza alap­ján járnak el. Ez a szakasz az ál­modon felfegyverzett, irtózatos erejű hadsereggel kell összemér­nünk erőinket. Ebben a harcban, ami a magyarság számára törté­nelmében talán a legdöntőbb je­lentőségű, együtt küzdünk váll­vetve a baráti Németország had­seregével. A magyar közvélemény­nek tájékozottnak kell lennie ar­ról, hogy az orosz bolsevizmus el­leni, harc még korántsem ért vé­get. Az elközelgő hónapok nehéz küzdelme fogja megvívni a ré­szünkre minden bizonysággal el­következő harc győzelmét. Kállay Miklós miniszterelnök, amikor ezekről a kérdésekről be- ^ szélt, férfias nyíltsággal, őszinte-* lamellenes és idegen államok kép­viselői ellen elkövetett merényle­tekre vonatkozik, s a fő-bűnösökre kötél általi halálbüntetést szab ki. Harci szellem és áldozatkész ség kell a végső győzelemhez Az olasz pénzügyminiszter elő­adása nagy feltűnést keltett világ­szerte. A pénzügyminiszter foglal­kozott a háborús pénzügyi politi­kával, amelynek lényege a pénz állandóságának biztosítása és an­séggel és a magyar emberhez méltó becsületességgel tárta fel a való helyzetet. Helyesen is tette ezt, mert ebben a nagy európai és világválságban a magyar nem­zet nem nézheti bekötött szemmel az eseményeket. Jól teszik a nem­zet vezetői, ha még talán jelen­téktelennek látszó közéleti problé­mákat is éles reflektorfénnyel vi­lágítanak meg, hogy ne legyen itt kétely semmi téren, mindenki ismerje meg a való helyzetet, mert csak így lehet igazán tudatos cse­lekedetekbe kezdeni. Mert sokkal nagyobb veszély rejlik abban, hogy valaki tájékozatlansággal fog neki egy nehéz feladat elvégzésének, A Daily Telegraph jelentése szerint Kalkuttában tegnap próba riadót tartottak. A próbariadó nagy fejvesztettséget okozott az áruhá­zakban és a forgalmasabb vonala­kon. A lakosság menekülésre gon­dol. Már eddig is mintegy félmil­lió ember hagyta el Kalkuttát. Az angolokat komolyan aggasztja ez a menekülés, mert a hadianyag­gyárak üzemben tartása lehetet­lenné vált a nagy munkáselköltö­zés miatt. mintha előre ismeri a feladat bo­nyolultságát, súlyosságát s így le­mérheti az ezzel szembeállítandó erőviszonyokat. Kállay Miklós miniszterelnök parlamenti beszéde felölelte a ma­gyar belső és külső politika min­den fontos problémáját. Ezeket most nem áll módunkban részle­tezni, de visszatérünk azokra, mert a miniszterelnök nagy program­beszédének minden pontja hosszú időkre nyúló munkaanyag s így nem tekinthetjük napi szenzáció­nak, aminek érdekessége egyik lapszámunktól a másikig elveszíti értékét.

Next

/
Thumbnails
Contents