Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1941 (9. évfolyam, 275-298. szám)

1941-12-24 / 294. szám

oldal SZABOLCSI (Trtanan 82.) 1941 deoembes 84. ARADVÁRI LÁSZLÓ: Kiket olvasnak kedvvel a mai húszévesek? Kezdjük mindjárt a közepén: ,Jm medias nes": Miért is olvasunk egyáltaáábaia,? — „Lélektana kí)véinicaisáig..." — mondják a műveltebb em'berek. Ta'Ján mag Szerb Antal 4s ezekhez csaltlakozák. És miiinidjálrt mueg ós jetg'yzii szellemesem: „A jó tnegény Olyan, mánit azok a képek, amelyek mindig a szamJéllőre néznek, akárhová is .áll, az emiber minidig magára ismer", s <nyomban meg is toldja egy lépéssse.1: , A reglén,y a myállt willáglKép fcifejezáje, arnükor a vaníliáik a végtelenbe futnak .és a vándor Üiesz a szulmlbólikius életforma, a .vándor, akii az 'ismeretién Istenit keresd". (Szetrfe A.: Hétköznapok és csodák. (Bevezetés.) • A regény tdhát: éietüforma. Az élet, a hömpölygő utca iá ilegkinálkoizóbb alkalom új témák születésiére. Van=e érdekesebb, miint jó könyvvel kezünkben elmerülni az olvasás mesés útvesztőiben? Nimics, miniden ibiizoninyiail mines! De vájjon nem ugyanaz az élvezet degyiitrati meg a .szemlélődőt, Iha megáll a nyüzsgő Utcán s kritikus szemmel figyeli az embereket ? — Vagy ez méig oninél is nagyobb élvezet! Marit az •irodalom magja az éliet, s imindein kontraszt nélküli: az élet maga az irodalom! ügy bolyongok Olvasmányaim rengetegéiben, minit myugodt sétáló jár a hűs erdő fái alatt. És most, talán nem .is ö.l'yan rossz ez a hasonlat. iMár inem tudom, melyik (francia esztétikus mondta, hogy a miagyszejiemek éppen úgy öszeérnek íénit, rniinit a magy ifiák koronái. Csak ed, nie tévédíj, vándor, útvesztőiben, mert így hamar bujdosó leket belőled 1 S ez >a mi imagyar fajtánk jaj todiy&mi közel állil a bujdosó típus szomorú arcához. (Lásd: Proihászkia Lajos: A vándor és a bujdosó.)' Akár az elvaráizsolt kastély titokteflii termei, olyan olvasmányaink iBudlhla arca, jógii lüudás, orvosi s,zakiképzetttség, teollógliai fejtegetések s a szépirodalom ezerarcú Isltem Asz; szonya, a virágos ösvények és fákfaail beborított csodás aték schönrumni kedvessége. És elfáradva életünk sokarcú mozgalmaiban, iiem-e könnyű olvasmányiihoz menekül a pühiená vágyó? S ilyenkor inem lis a szakkönyvek nyújtanak onyihítő vigaszt, hanem a csodás regények méjeg öle, vagy költői vénlák csillapítása,, és hevítéseként: a Költészet szénit ,'tberkei. S kiket olvasunk mi, húsz s egynéhány évesek? BOldogiain ifelalünk enne. Mert bensőnk, ifjú léliktünk meleg arcált tükrözik ollvasmányaiink. Ha igaz: madara|t toiiáinóíl, még igazabb a barátok sora után: könyveidről ismernek meg téged ! 'És minidén; airpok éőltt álil maga a dicső regény. Letűntek már (Deo gartias) a tömeg pénz regények, a túlzsúfolt, negédes törtténeilimi regények. Ezekem is 'keresztül kéliieüt menini, épp úgy, mánt középiskoiláraklba® Gyöngyiösy költészfeitéinL „írták, ihogy Hegyein,..." — mondiba igazull Németh Lásztó és u.ánia' kii öek lenne imég iltt valami kevés szava? — A síziooiotlógiia is lángra kapottt s Jbdzomy imomdom neked" — megérne! Már irég tanult enmyilt az Isten, háta mögé eldugott kis nincstelenek szomorú életéből a városi közönybe süppedt iíjú! De az Erdély fenyvesei' 'bódító nyugalmait ihoztnak. Tamás igigászi alakja, Nyíró széJM, húsvéti 'haranigkonldítása új llqwegőt hoziott ,a füMcdező szobába. Erdélyi lléliek Fekete István. Zselléréi igaz .szivekbe talláiltak. És Pest, a CWymupius most sem szűnt meg táplálni hazáinkat. Miint egykor Sziacsivai szerkesztő uramék iházá'baira gyűlték lösszé Berzsenyiek, Ka•ziniczi is egyszer-kétszer, a daliás Kislfailudy, a „szent öreg", Virág Benedek és mind, mind, akktaek font | tos volt még éleszteni a magyarság | szerit tüzét. A iraő író ilgnácz Rózsa is tetszésre taláilt méltón. Zilialhyék Hídja (közttem és közted,,) az egyik legszélesebb körökben, elterjedt szépirodalmi, társadalmi futónövény. Németh Lásziló dörgedelmei s jóindulatú hozzászólásai híveket s tanukat állított a Tanú Vezér oldala midié. Málai kedves, tagadhatatlan franciás stílusa jóleső érzést vált ki a gyengéd ,,schőn Geástekből". De néha, néha ivusszatér a szabolcsi legény, Szinibád, a hajós. És Krúdy Gyulánk derék alakja sokáig ttünlik él a vörös postakocsiin. iMakkai Sándor bi'bliás tisztasága nem idegen idlőiittünk. De miinden

1 irodai •mi s társadalmi kuüsza mögött áH, áll, iledöntbetetlenü! Szabó Dezsőnk gigászii itorzója. Az ő báirdbsiapálsiai alatt llesz irodalmi lovag, vagy örök élő Ihailottt az író. És tihanyi vissz* Weinstock Farkas és Fia Mezőgazdasági termeivények, hüvelyes és magkereskedés NYÍREGYHÁZA, Bethlen ntca 12. szám. Fióküzlet: MÁTÉSZALKA. Telefonszám: NYÍREGYHÁZA 374. és 349. Táviratcím: WEINSTOCEÉK. hangként't kél iáit a v,izein' Péter ihivöként járó s igazságot osztó Németh Lásziló. ö minit regényíró is szép helyen áll. A gyáisz, Búcsú szeptemberiben, szerdai 'fogadónap is a többi szép .regény lelkünkbe vésődött. Mint kritikus, mint iílaiiiUllmáinyíró, mint draimaturglista egyaránt meg^ állja helyét. Ó utána sorakozik a húszéves gárda s az ő aüaikja vet árnyékot az ciljövendők aireária is. De jóá'lllatú lepéiniyként ízesedik az őszülő „sárarany', Móricz 'Bátyánk. Kelét Népe, regénye özöne a magyar föld édes zamatát bólongató álHatos alföldi akácok, miyió orgonák lehelletét tlhozza eenk. És kelem es érzésekie 'nyújtanak a külföldi irodalom termékei iis. PirainddEoi, olaszihoin szüle régi Bocaeciók hangjá't vi.liarutja felénk régi idlők Ihomályos alkonyaiból. A francia G

;ono misztikus föld, erdő, virág, faiu, 'hegy, folyó szeretete itthon is ismerős nekünk. .Mintha maga B'allassi járna újból Lengyelorszábói hazatérve. És a csodás Prousit társadalmai képet. K. M. Dm Gard Thiibaiuilt ciklusa mo.•niumenálisain veátti .ide ,a háború utáni európai lélek ttévelygő kereséseit. A sötét hainguíktok Dosztojevszkiljes haingiuílata neheziedik J. G.reen LeviatihaTijiaára, ,akiikiben az emiberi szörnyeitieg ezer csapása oszlf, k'öt éls oJdoz. IÉS mlimidenek között alálm méiltón! a kgniaigyobb a mély Qiefl— kű orosz irodalom Tculszttoj, Dosz= jeczsikyi, Tahmainova, Meneskovszkiij írói képe. — Szívesen jáír útain az olvasó, iha lelke mély csend lés tÜHoklteli ife'lszibaieltolások után vág>iik. Merőben ddegen /ez az új, immár fctűnő vörös esliiíkig véres árnyákiáttóil. De csapjunk át a kölészet szent tavára s. Itt az Jirnent József Attila áll 'vezérként A,dy—Babilts \ona!án. Nincs imár dekadioncia. Juhász Gyula ihtolld'^Anina sze:e!ime belebukott a szegedi Tisza halbjaiJba. Kosztolányi

1 Édes Aninak'ént Ifeksizik könytvespóléoini, hogy megsímitsam ós tovább szeressem őr. Vajtlhó László egyetemi magántanár miost inemnég adott ki egy nagyon sziaremcsés összeáljtáslú új amtalógiáil Az Erdélyiből! származott s az oda Visszatért kedlvies Dsida Jenővel kezdődik, s végli'glhailad mai kedlwes fcölltő memzedékünkön,, akit kedvvel olvasomk, martit a kor eszméit, problémáit fesizengefrik. Erdélyi József, Gulyáls Pál, Sánközi Gy., Szabó L„ Csuka Z., Faludy Gy., Jékely Z., Devecsery G. és anlég sokan mások tápMCljlák az el

1 nem alvó tü* zet hemnünk. És mindenekfölött ott terpeszkediniek Catullius, Horátius. örök vilrálgiai. Nagy kedvel/iségne talált a Lázáriként feltámasztott Fr, Villon, majd a kedves Kasszanidrás Ronisárd, s Midhalknigeló felejthetetlen szonetten. Egyszer azt miondta egy 'jó barátom: ...Az írás a hiába valóságok vanitátuma. ...Sok ikönyv hanyatlás, még több kön.y, maigia a halál..." — De ma mégsem ostatozom véle. —• Mert ha könytveim védő sáincai mögé bújok, úgy élroerül a vállig zakatolható Zaja, a semmiségek, gondok, A magyarok elmaradnak Irlta: Bibó Lajos. Valahogy úgy festett a tájék, mimitha lent, a ;föld mélyén meigiállott viollna az élet sztíverése. A nap sütött, valahol talán ént a 'vetés, de itt' hailligatoí.t mindqri'. Csupán az ágyúk szóltak még a hegyek mögött. Lapály húzódott észak félé, mezős inek béillő iszéles völgy, amely síkságra nyilit, s az út timelett szétlőtt fakerestzit wirrasztoitta a, némaságot. íMesszdire iininan, épencsakhogy ideilátszofl jobbról is, meg balról lis, Mallami mozgott a fűiben. Két polnt. Vagy a ifű lehetett arra magas, vagy a fény játszott, de a kát mozgó alak nagyon lassan, közeledett. Félóra .is beletelt, aimág kivengődtek valahogy a süppedőkbőL Egyszerre pillantották meg az országutat és egyszerre állottak meg — HejI — sóhajtott az egyik, Tamidari Jártas közvitéz. —' Hej 1... — sóhajtott a másik Ss, Gyevi Balázs huszár. — Hej lédas jó Istenöm. '.Mert úgy dülöngélték mind a keittam, kágam/bolti inggel, s menükből csendesen szivárgott a vér. A sapka csára állt a fejükön. Úgyszintén a Kenyérzsák is la vállukon. Az irgalom tartotta rajtuk imár csak mind a kettőt. KJvergődtiek az országútra. Amikor leeneszkedttek az árok parltjára, megpillantották egymást. Egyik sem akart hinni a szemének. Két élő, erűnek a magy temetőinek a közepén. Az első piMainatiban hihetetlennek teíiiszett előttük. —< Merrül? — kérdezte Taindará. —i Errü'l... — mutatott jobbfelé Gyievi. Aztán ő kérdezte: — Té? — Emil... — mutat balifelé Tandari. Egjik is köhinlJeitit, a másik is és vércsepp csordult el az ajkukon. Megint Tandani szólalt meg. —' Csak a bakkancs né -vérua olyan nehéz. Gyevi rásóhajtott. — Engöm ás húz a csizma — mutatott a szíve fölé. Egyszerre tekintettek dél fellé. Meginti- tailálkoaiott a tekintetük. —• A mieink? —• Enne möntiek. 'Erre vissziafee. Hallgattak. Lehajították a fejü» ket tos n'éziték a földejh. Az egyik előtt futrinka, a másik előtt katicabogár 'legalésizett ,a fű között. Darabig vártak — raem tóhatelít tudná. hogy meddig, mert a nap magyoni íassani halaldt az égen, — aztán keserves erőlködéssel feiemeilkedtiek. — Mán most aligha énjük utoí

1: őket — imondhla Tandani,. — lAliglha — felélte Gyevi. Megindultak ós összeütődtek. — Ejnye na! — mondta Taindíari. — Ejiniye ma! — mondta Gyevi. S összeölelkeztek, hogy dl ne essenek. Haladtak vagy kétszáz lépést, akkor Tandari közelébb húziba magáihoz Gyevát. —• Cisaik Té vigyázz. Én még bírom valahogy. Ujabb kétszáz 'lépés után Gyievi segített Tandarin. — A nyakaimat fogd. Majd én mék. Té csak lépködj. így bukdácsolnak előre. Kanjukat ez egymás nyakába lakasztva., miint a . gyerekek tavasszal, amikor magy víz pántjáén' találkoznak. Esténe 'viasulti töltéshez éntek. A sineket felszaggatták, az őrház efllhagyoltam ásított (béle a kékes alkonyatba. Leroskadtak a töltés oldaMbai — Möszomjazltam... — mondta Tandari — Én is... — szólt Gyevi. Most vették csak észtre, hogy a kulacs is ott 'lóg az oldalukon, a kenyeres zsák melletit. Egysze.nre nyúl* tak hátra érte és egyszerre nyújtották előre. — Ebibe tán még van — momdták. Húzott ki-ki a maiga kulacsából. — A többi köl. —• Későbbre. Már miint a másiknak, gondoílfák köles'önöisen s bedugták a kulacsokat. i Hajin'allbani ifélálomiból riadtak fel. Az ég mkutha lejebb ereszkedett volna s mintha tegnap óta 'élnéhezült voillnia a levegő. Tandari megpróbált talpra álliiani. Visszarogyotit'. Gyevii fi/s nieki támaszkodott, hogy Ifelemelkedfjéik, de a 'feje visszahúzta a földre. — Nézd icsak ... — mondták szelíd (hiariaggal és 3 ábra segítették egyimálst. .Minden káiáOÖ göröngyben ,megboltolva elhaladtak az őriház iránt, akkor jajveszéflkelés "hangzott ífeil a hájtiuk mögött. Assziony közeledett feléjük hangos, szűkölő sírással. A meKén kis gyermekeit szorongatötit. Amikor elérte őket, keresztet .vetett, aztóáin, itiándrehuUcífct előttük. J — Platyel Patye! — táíta ki fuk I dokló esidekléssel a kanját, i Tandari intett neki. ihogy csuk-