Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1941 (9. évfolyam, 275-298. szám)

1941-12-24 / 294. szám

(Trianon 22.) 1941 december 24. SZABOLCSI HIRIAP VITÉZ IÉKEY FEHENC : Széchenyi István gróf Szabolcsban A mai napon pár percet szeretnék J érdekeltség részéről komoly akadá! " iin„ ípohnilrai nehézsé1 1 lil«' 1 J.»—^ J , szentelni gróf Széchenyi István azon ténykedéseinek, melyek vármegyénket közvetlenül érdekelték, ezek a Tiseasszabályozás nagy művével kapcsolatosak. Gróf Széchenyi István 1845-ben vette át a helytartó tanács kebelében a közlekedési osztály vezetését. Előzőleg 1833-ban, mint az aldunai munkálatok kormánybiztosa, megkezdte a Duna hajózhatóvá tételét az aldunai sziklarobbantással, de már akkor is kedvenc témája a legelmaradottabb magyar vidék, a Tiszántúl megsegítése. Széchenyi gondolatvilágában » Tisza és mellékfolyóinak ügye nem tisztán szabályozási kérdés volt. Látnoki szemei előtt csatornák, ha* talmas öntözési berendezések lebegtek, a magyar Alföldet, mint nagy virágos kertet, vagyonos, művelt nép tanyáját szerette volna látni. Már hivatalba lépése évében sorozatos értekezletekre hívta össze az érdekelteket, amelyeken maga is megjelent. A Felsőtisza vidéke Vásárosnaményban gyűlt össze. A nagyszámban összegyűlt érdekeltség előtt a szebb jövőt illetőleg szabadon csapongtak gondolatai, személyének ellenállhatatlan varázsával mindenkit meghódított. Vázolta terveit egy nagy társulat megalakítására és kilátásba helyezte, miszerint a jövő év folyamán ásó és kapa fog forogni a Tiszamentén. A következő év januárjában nagygyűlést hívott össze Pestre. Meghívást nyertek erre a megyék, városok és a tis»ai nagybirtokosok. A nagys gyűlés egyhangúlag kimondotta az alakulás szükségességét, központi választmányt is választott, mely a rendezés fővonalait megállapítva, azo« kat a nagygyűlésnek megvitatás céljából előterjessze. Az ügy technikai részét Vásárhelyi Pál főmérnök már előkészítette, de Széchenyi kijelentette, hogy a terveket még tekintélyes külföldi szakértőkkel vizsgáltatja felül A megválasztott központi választmány névsora a következő: elnök: gróf Károlyi György, alelnök; Patay József, tagjai: gróf Andrássy Gyula, gróf Dessewffy Emil, Illési János, Kovács Lajos, Lévay Sándor püspök, Lónyay Gábor, Lónyay Menyhért, gróf Szapáry József, Wodiáner Sámuel és báró Perényl Zsigmond. A központi választmány március hó végén tartotta első gyűlését. Ekkor jelentette a gróf a választmánynak, miszerint a nádor őfensége közben jöttével sikerült a kormánytól kieszközölni, hogy a Tiszaszabályozás a só felemelt árának alapjából évenként 100 000 forint se« gélyt kapjon, a kincstár pedig még külön 50.000 pengőt ad két évre. Az ülésen fehívták Vásárhelyi főmérnököt, hogy a szabályozás technikai részéről ter jessze elő javaslatait. A javaslatok megvitatására április hó 8-ikára hívtak össze ujabb ülést. Midőn azonban a főmérnök ez ülés kezdetén térképeit kibontva előadását meg akarta kezdeni, egyszerre élettelenül összerogyott és szívszélhűdés kövekeztében még a helyszínen meghalt. Ez esemény érthetőleg roppant mély benyomást tett Széchenyire, ki Vásárhelyiben bizalmasát és évtizeles munkatársát veszítette el. Idő kellett, míg lelki depreszszió jából felocsúdott. 1846. óv nyarát aztán a gróf teljesen a Tiszasszabályozás ügyének rendezésére szánta, s mivel az első tiszai nagygyűlés meggyőzte arról, hogy a Tisza-völgy rendelésének az lya nincs, az ügy technikai nehézsé geinek leküzdését tűzte ki céljául. — Ezeknek a nehézségeknek leküzdésére helyszíni szemlét tartott szükségesnek. Erre a célra a Duna Gőzhajózási Társulat .Panónia

1' nevű gőzösét bocsátotta rendelkezésre Pellegriny hajóskapitány vezetése alatt. A hajót Szegedre előre küldte, s az ott előre kitűzött napon megérkezett Szegedre a központi választmány alelnökével, Patay Józseffel, több választmányi taggal, valamint a tiszai társulat központi hivatalnokaival. Másnap reggel elindult a hajó. A gróf komoran sétált a fedélzeten. „Vájjon meddig fogunk hajózni?" — kérdezte többször, — „mikor akas dunk fenn egy zátonyon?" A kapitány óvatosan vezette a hajót, egy matróz folyton mérte a víz méységét és kiáltotta a lábak számát. Egyelőre simán ment minden, s az akadálytalan haladás által a társaság annyira felhangolódott, hogy már azt remélte, miszerint Tiszeújlakig fog az utazás tartani. A hatóságok és községek minden intézkedést megtettek az út biztosía tására. A községek legjobb halászaikat állították a partra, a sekélyebb helyeket a parton karókkal jelölték ki. Le inam írható az az öröm, ama ylyel a Tisza népe az első gőzhajót a folyóm megpillantotta. Nagyobb diadalmenetet elképzelni is aíiiig: lehet. A tiszapantii községek ünnepi külsőségekkel vártiták a hajó érkezését. A távolabbi községekből is ömegeson z ariáradcikioltak a folyópartra. önkéntes bandériumok alltak ki és kísérték a part mentén a hajót, -amig ilovaók bírták. Minden községnél

1 mieg kellett állami:, küldöttségeik jöttek a hajóra,, az egyszerű nép rls bebocsáttatást nyert, bámulva ,niézte a hajó miinden részét. Az á találnios öröm ilyen megnyilvánulásai mélyen maglbatotllák Széchenyit. ö ugyanis biztosra vette, hogy egykori népszerűségéinek, vége már. Azt glondalta, Kossuthtal való éles összetűzése mi-al t nincs gyűlöltebb ember Magyarországon, minit ő. 'Kü'öniöscn az e'lenzékli szelkimfl tiszai népről hitlte, hogy gyűlöli. Kétszeresen meghatotta teháj; a méily tiszteletnek és ragaszkodásnak megnyilvánulása, látta, hogy- a Tisza mentén- nem ismeretien a neve, Ihász ahoil a haj elhaladt, A .földművesük abbahagyták munkaijukat, lesiettek a parthoz és lelkesedve hangoztatták a nevét. Volí. mienainy ziaivairó momentum is útközben. Sokszor mélyen lehangolta az a túláradó, sokszar íz.ésteienrajoragás, mellyel 'lakomázás közbűn, bortól fiejhevtiillve illették. Ezy, ízben, jövietnidő nádorságára is poharait emelt egy telkes ember. Tudta jól, hogy Szentiiváinyii Vince Któyi.iamtóuaibnácsos, kát a nádor helyetteséül és támogatására kü.'dötlt, minden miaip '1il|-íkios jelentéseket küld Pestire. Ekeseredve mlomdta: „Ha ez a sületlenség a nádor tudomására jut, az épen, a legérzékenyebb oldalán érln'tafcilk, vége lesz, anélkül is gyenge, bizalmának és éjn< támasz néüküi maradva, felsülök tiszai kezdeményezéseimmel" Érdekes és akkori időké: jellemző az említett Szentiványá .Vince ho.ytairtótanácsos szerepe ezen az. utazáson'. öt a niáder rendelte Szlétlha'.yír mellé azzal' a megokolássiaili, hogy a grelf járaittain a bürokrácia útvesztőiben,, szükség van valiaiklre, •akii bölcs tan,ácsaival oldala mellett álljon. Széchenyi először nem gjcrdtí't semmi rosszra s bizalmával ajándékozta meg a tanácsost. Környezetének azonban fel.Ünt, hogy Szsr.tiüványi 'folyton a sairíkábain van, minit áirnyéka kíséri mllr.den útjára

1, ha a gróf kabinjában wadlakfiviöl kettesben marad, azemnal bany.it, minidént tudni' 'akar. Széchenyi megígérte a nádornak, hogy a tiszai útról mindén nap je'enlést küld. A ihajón a postát agy Puskás Ferenc nevű tisztviselő kezelte, a giráfnialk feltűnt, hogy aműkoT leve lét átadta, minidig oltfb találj.

1 már egy leveleit a nádorihoz a, helytartótamcsostól. Sokkiail jobban ismerte a -viszonyokat iámnál, semimilnit feiiteheílé volna, ihogy a tanácsos mindlerjnapi levelezésit folytasson a .nádtorrd megbízatás iniéCiküll. Bántani ikeaidí.e a dofioig. Elhaáiroza, végére jár annyik, milyeni levelezés folyik; miikor egyik napon megírta levelét, benyitc|t|b a •tarnátesios ka/bi|rajába>, laikit éppen, 'lletvéJr írás köziben. Má3& Széchenyi azzail kezdte, — ő ígéreteit tett. a náderniak, hogy az út minden részletéről tudósítaná' foigija. „Ügy láicm — szóit a tanácsoshoz, — 'Méltóságod is napc|r.ita ír,, nehogy ismétlésekbe bocsátikoziziunk, jó lenne, iha közöltiénik egymással

1 vélemet, m'it írunk.. Elhoztam leifellollvaisiom Méltóságadnaik." Fel is olvaisl !a a hosszú 1 elveiét. A tanácsos azanbaim úgy ittejtÁ, minit ha nieim értette voílnia meg a gróf feilszióliíálsát .és saját levelét aizi aszl.'al ffiókjálbla' rejtette. Elképzelhető, mennyire bántotttta a dolog, ismerve 'amúgy is pesszim,izmusra Ihajiló termeszé lét. Napokig ki sem akart jönni ka|b'n|j álból. Munkatársai alig tudták rábírni a küldöttségek fogadására. Később anyina ideges lett, hogy Tokajban csalkrueim komoly kellemetlenség; törlJélmt. Német katonák itatják lovaikat az északi arcvonalon egy elfoglalt falu mellett. Mint miniden nagyobb helye,nj, iitft és kaszált az egész társasáig. A gróf •megszabta ia községben tölthető ildőt, egy bizonyos órára mindenkinek a ihiaijón klelléj.lt lemnii, amely csengetéssel jeilezbe az indulásife. Szentiválnyi Vince, aki Tokajlbói származott, szintéin, bement ia községbe, Ott tovább ddőzive, eömulaszl.'Otiba a kiszabott időpontot, gondolva, hogy néllkiüle úgy sem utazhatnak. A kapitány megadta ia jelt, induil'im készült, amikor észrevette, hogy a talnácsos még hiányzik. Ezért- .várlí a

z imidiuilásisial. A gróf mérgesen, ráparancsolt, húzassa fel a köteleket es íjnidlulljcm azonnal. Környezete ikonyongiötit a grófinak, ne csináljon botrányt., ne hagyja OUt a tanácsost kuniak miniden podgyásza la hajón volt. A kapitány imétgegyszer csenigetiefibt, miikor végre feltüpit a pair

(.ic«i Szenitiványi siető alakja^ s így edsfc miu It aiz üg,y

(, melynek esef.lleg kcrno iyabb következményei ehettek volna. •A tiszai, utazás különbeni az ellenizéik tájborában, is komoly aggodalmakat ikel'tetj.i Kitűnik ez Kossuthnak báiró Wesselényi; Miklósihoz írt leveleiből. Tiedhralfcai akadály nélkül jfolyt az utitazás Tokajig. Takajq.i: feliül nehezebb lett az élőrdhialiadiás és Tisza- ' bercellitól megíanieMötte a hajó egy, a mederben rejlő nagy [fatörzsön. Itt kiszállít a társaság és kocsn folytatta útjál Debrecen felé, ahova ©agy? gyűlés Jeti összehíva. A nagygyűlés igen nép'es volt A felsőtiszai megyék közönsége nagy számban . .. Üt össze ,e fojnlt'o® ülésre, ennek •feladata a társulati alapszabályiak megalakulása volt. Szabolcs vár,megye gróf Dégerv* feld Imre, Zolikán János és lEeik Mihály vOlt alispánok, Bónis Sámuel •és mag töb btetkiinélyes közéleti férfiú által volt képviselve. Mivel eddrlg alapszabályok neon voltak a gyűlések sem folyak le szigorú formaságok közöli. Rendesen Széchenyi elnök ölt úsy a köz-, minit a választmányi üléseken, amé'kül, hölgy ezt vaillakii •nehéziményezte volna. A sztalbol'csiak ellenzéki szielileme ebben, tallá'lt támadási poinltoU, imindjárt a gyűlés elején felszólalt Elek Mihály volt másod alis pán', iniaigy beszédben támadva meg e ifanmaságot „It imi — így szólít — önálló társiu•liaiti működésre itetttünlk feihíva; hogy szabályozzuk ia Tiszát. És azonban ebben' az akcióiban, a kormány kezét látom. S niclhai bóldalattal (hajlok meg gróf .Széchenyi Isltv iváin szemléye és érdemei, elöttt, nem téilhetek napirendre aföiött, hogy ő a kormány hivata^makai, ainnlak közege. A kormány tehát vezel':', vezié» ,rell s elnököl társulati működésünkbem Ez eg:y mixtuim eamipoaituim, aggdam, nem rejlenek-e más eélök o mögött." Éllek Mihály felszólalása nagy hatást ke'füett. ' Széchenyi bizallmusa, Kovács Lajos gyorsam, átlátta' a veszélyt, szólásra emelkedetit s kikelt a gyanusításoik ollien. Beszéde közben azcinibain az Izgalom folyton nőtt, ezt Széchenyi is észrevette és már Kovács Lajos besziéde közben szólásra .emekedett. Erre ő röviden befezejve beszédét, átadta a szói

1 a grófnak. A jelenlevők szerint Szednenvi egyik léiíiniagyolbb hatású beszéde következett. Egész életét lopllezel'ilenüll feltárta. Évtizedes murokásságániaik vázolásai ittián elmar,idta, miszerint most i vi iszonyok szövevénye által ^ odajutott), hagy egy nemzeties érzelmű, de « ivaíóságbain működésében korlátolt kormány és a nemzet között, mint egyedüli közjwq.ítő álljon. A kormánynialk az az ölete támadt, hogy iaz ő szeméi vét bevontja íhivaitai'os működésébe, ö nem csekély erogyaraipodást nyert a megkínált^ h.«vat-aila állássál, ezt azonban kizárólag a W