Nyírvidék - Szabolcsi Hirlap, 1940 (8. évfolyam, 224-249. szám)

1940-10-08 / 230. szám

Ara 10 fillér Nyíregyháza. 1940. október 8 (Trí an$ n 21.) m évfolyam 230 (2241.) szám. B«»rlteszt6ség és kiadóhivatal: Bethlen-utca 1. D/^T ITIÍ/AÍ \ÍAPIÍ \P *t»»Utakarékí csekkszám: 47.139. Telefon: 77. lULIl llX.nl aM nfíLnl •H Előfizetés: 1 hónapra 2.50, negyedévre 7.50 P. Köztisztviselőknek 20%-os engedmény. Hódolatteljes köszönetünk száll a legelső magyar ember felé, kinek személye két éviized óta a meg nem alkuvást a hitet, a jövőbe vetett reménységet jelképezte a reánk erőszakolt békeszerződéssel szemben — mondotta vitéz Jékey Ferenc dr. főispán Szabolcsvármegye őszi közgyűlésén Ttiróczy Zoltán ág. h. ev. püspök méltatta Erdély visszatéré­sének jelentőségét — A közgyűlés hódoló táviratban köszöntötte Horthy Miklós kormányzót 'Erdély titokzatos neve, visszatéré­sének mámoros öröme szépítette meg ma délelőtt a vármegyeháza ősi termét, amelynek képeiről a .vérrel és könnyel irt magyar történelem .nagy korszakainak szelleme sugár­zik ma reánk. Az ős.zi közgyűlés mindig jelentős események élményét adja, de évtizedek óta nem volt még olyan tönvényhatósági közgyűlés, mint ma, amikor nemcsak a magyar­ság hiténeik, a magyar feltámadás­nak győzelme tette fényessé a lelke­ket, a szíveket, az arcokat, hanem az új idők hajnali bíbora, amely a nagy eseményt méltató szónok be­szédéből tört elő. Az új magyar lelki arcvonásai villantak meg, amikor vi­téz dr. Jékey Ferenc főispán meg­nyitó beszédét mondotta és Turóczy \ Zoltán püspök a vármegye közönsé­gének nevében tárta fel azokat az •erőket, amelyeknek a magyar igaz­ság győzelmét köszönhetjük. Fél tizenegy órakor nyitotta meg az ünnepi hangulatú őszi közgyűlést vitéz dr. Jékey Ferenc főispán. Mélységes megilletődéssel, túláradó örömmel száll imánk a magyarok Istene felé A történelmi hangulatot híven ki­fejező, megkapó erejű beszéd a kö­vetkező .vo.lt: Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Utolsó közgyűlésünk óta a magyar igazság útján ismét mérföldes lépéssel . jutottunk előre. Ennek az útnak első ál­lomása a Felvidék magyarlakta területei­nek visszaítélése, a második a Kárpát­aljának visszacsatolása után eljutottunk a'harmadikhoz, a békeszerződéssel el­rabolt, de szívünktől soha el nem sza­kadt Erdély egy részének visszaszerzésé­hez. Mélységes megilletődéssel, túláradó örömmel száll hálaadó imánk a magya­rok Istene felé. Hílás szívvel gondolunk azokra a fériiakra, akik a régi diplomácia vilá­gában ismeretlen gyorsasággal és eréllyel siettek segítségünkre és a döntőbíráskodás elvállalásával lehe­tővé tették, hogy egy hatalmas ország­rész egy cseppnyi véráldozat nélkül visz­szakerüljön Szent István birodalmához. Hódolatteljes köszönetünk száll a legelső magyar ember, vitéz Nagy­bányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzója felé, kinek személye két évtized óta a meg nem alkuvást, a hitet és a jövőbe vetett reménységet jelképezte a reánk erősza­kolt békeszerződéssel szemben. Mély meghatódással gondolunk ezek­ben a napokban a magyar fajvédő eszme nagy harcosára Gömbös Gyu­lára. Most, amikor az északi sarktól a Szaha­ráig győzelmesen vívja csatáit az a ten­gely, melynek nevét Ö mondta ki elő­ször, az Ö vetése szökött szárba. Sajnos, hogy az általa teremtett kap" csolatoknak és hűségének eredményeit nem érhette meg. Hálával gondolunk Darányi Kálmán­ra, aki a Gömböstől megjelölt vona­lat hűségesen szolgálta, majd Imrédy Bélára, aki a honvédség felszerelése körül oly nagy érdemeket szerzett. Köszönettel adózunk kormányférfiainknak Teleki Pál grófnak és Csáky István gróinak. akik hónapok óta tartó lankadatlan erő­megfeszítéssel a nehéz küzdelmet végig­küzdötték és akik ezt az eredményt 20 évi úttörő munkával előkészítették. A büszkeség és elismerés hangján szólhatunk csak hadseregünkről, azokról a névtelen százezrekről, akik hó­napokig álltak fegyverrel a kezükben a határokon és kívánságainknak nyomaté­kot adtak. Fájdalmasan de nagy szeretettel gon­dolunk arra a több mint félmillió magyarra, akik még idegen uralom alatt maradtak. Sorsuk fölött most már egy megnöveke­dett és megerősödött ország őrködik. A vármegye halottai: Utolsó közgyűlésünk óta eltelt időben a halál elragadta körünkből Okolicsányi Lajost, vármegyénk örökös bizottsági tagját, akinek nemes, puritán egyénisége köztiszteletet biztosított. Kiváló gazda volt s különösen a vármegyei lótenyész­tés körül szerzett érdemeket. Elhunyt dr. Nánássy Imre ügyvéd, or­szággyűlési képviselő is, kit férfikora delén szólította el közülünk a Gondvise­lés szava. Fáradhatatlan munkásságú, minden igaz ügyért-lelkesedő, a kisembe­rek minden gondját szívén viselő egyéni­ség volt, eltávozásával közéletünkben nagy ürt hagyott hátra. Elhúnyt Rosko­ványi Dezső ny. huszárezredes, kitűnő vi­| téz katona és dr. Szitha Sándor ügyvéd, az ügyvédi kamara volt titkára. Mielőtt szervezetét a betegség megtámadta, vár­megyénk közéletében élénk részt vett s minden hazafias megmozdulásnak hűsé­ges és tiszteletben álló vezéregyénisége völt. Elhúnyt tagjaink nemes emlékét kegye­lettel fogjuk megőrizni. A főispán szavait újra é9 újra megszakítja a feltörő éljen, és taps. A közgyűlés hódolatániak mély ér­zésével ünnepli a kormányzót, a honvédséget, a magyar államférfia­kat, a tengelyihatalmak hős és láng­eszű vezéreit. A .vármegye tönvényhatóságának képviseletéiben Turóczy Zoltán ág. h. ev. püspök mondott ezután meg­ragadó erejű, gyönyörűen felépített beszédet. Hódoló táviratot küld a közgyűlés a kormányzónak Turóczy Zoltán püspök a követ­kezőket mondotta: — Az emberi természetnek csodálatos rugalmassága van. Mindent meg tud szokni. Vannak azonban dolgok, amelye­ket sohasem szabad megszoknia. Lelki gátlások akadályozzák benne. Sohasem szabad megszoknunk azt, hogy édesapánk és édesanyánk szeret minket. Jaj annak a családnak, ahol a gyermekek természetesnek tartják a szülői szeretetet és jogot formálnak hoz­zá. Sohasem szabad megszoknunk az Is­ten kegyelmét. Jaj annak az embernek, akinek számára nem új többé reggelről reggelre az Isten hűsége. Ugyanígy nem szabad megszoknunk azt sem, hogy a Felvidék és Erdély egy ré­sze újra magyar. Múlhatnak napok, szür­külhetnek élmények, a tény maga mindig szokatlan, új és csodálatos kell, hogy le­gyen, hogy megint többen vagyunk itthon magyarok. Mert ez is kegyelem. Eljövendő idők történetírói, ha majd verítékezve fogják bogoztatni a ma törté­netének szálait, rá fognak mutatni azok­ra az emberi összetevőkre és immanens erőkre, amelyeknek eredményeképpen ez az országgyarapodás megtörtént. Rámutatnak majd a világhelyzetre, arra, hogy két markáns óriás, Hitler és Musso­lini. mint valami újkori Sámson, ho­gyan dőlt neki a szégyenkalodának szánt trianoni börtön tartó oszlopai­nak s döntötte azokat ki s hogy ebben a nagy összeomlásban mint dőlt össze Tria­non magyar határsorompója is. Rámutatnak majd arra a körülményre is, hogy ezekben a történelmi időkben olyan ember állott Magyarország élén, aki Európa legstabilabb államfője s ki­nek személyes varázsa, imponáló bá­torsága s országvezető bölcsessége egy égő világban a béke és jogrend sokak által irigyelt szigetét terem­tette meg hazánkban. Rámutatnak majd arra is, hogy ezek­ben a sorsdöntő napokban egy tudós professzor állott a magyar kormány élén, akinek tudománya és tudományos igaz­sága hatalom volt olyan időkben, mikor szokássá vált, hogy az érvek helyett az erőviszonyok döntik el a kérdéseket . .. s akinek tudós, higgadt fölénye erőt adott arra, hogy lábhoz tett fegyverrel hónapokon keresztül tudjon állani a ma­gyar határon olyan körülmények között, amelyekben sokunknak fejünkbe szállott volna már a vér s elindultunk volca vir­tusos kalandokra. Rámutatnak majd arra is, hogy ezekben a katonás időkben olyan honvédségünk volt, amelyiknek nagy­sága, fegyelme, felfegyverzettsége valljuk be őszintén nemcsak erdé­lyi véreinknek, nemcsak a külföldnek, hanem nekünk, magyaroknak is bol­dog csodálkozás és meglepetés volt. Rámutatnak majd arra is, hogy e vérnél­küli országgyarapodás létrejöttében mi­lyen hatalmas tényező az az erdélyi lé­lek, amely közel egy negyedszázadon át börtönön, gazdasági elnyomáson és min­den csalogatáson keresztül töretlen ki­tartással, elpusztíthatatlanul megmaradt magyarnak. Ez mind így van. És mégis mindez ke­gyelem. . Isten kegyelme adott Európának és Magyarországnak történelmi időkben történelmi vezéreket, Ö tette képessé ezt a koldus országot arra, hogy óriási áldozatokat tudjon hoz­ni a korszerű magyar honvédségért. O tartotta meg az idegenben is magyarnak elszakadt véreinket. Övé a dicsőség. Isten kegyelme mindig önvizsgálatra hív és feladatokra figyelmeztet. Sohasem volt könnyű magyarnak lenni. Ma különösen nem. A nemzetiségi kérdés, a szociális meg­oldások keresése, belpolitikai tusakodá­sok levezetése és egyéb hasonló kérdé­sek mellett nem szabad elfelejtkeznünk

Next

/
Thumbnails
Contents