Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1940 (8. évfolyam, 1-49. szám)

1940-02-29 / 49. szám

(Trianon. 20.) 1940 február hó 29. es Férfi divatingek nagy választékban. Női selyem harisnyát divatszinekben Asztalos László dlvatazletébee, Vav fidám u. t. TELEFON: 535. szám. ­Tavaszt újdonságok Női kabát-kosztüm ruha­szövetek, férfiszövetek a nagy anyagbeszerzési nehézségek ellenére a legfinomabb kivitelben, óriási választék­ban már megérkeztek az Divatházba gyiart, mégpedig nem elegyített, k vert, átmeszelt és k.i vagy beolvas: tott magyart, hanem törzsökös, ti«: tavérü, tisztalelkü magyart, akkc ezzel a kétmillió magyarral csak m; gyár érzéssel, csak magyar hitte csak magyar lélekkel, él ni akarása; és törhetetlen, akadályokat nem i merő elszántsággal szabad foglalko. nunk, mert munkánk csak így leh< eredményes az egyház és ház szempontjából és csak így és csak így lehet azon a mindenható Iste áldása is. Kisebbségek sers ■— De ha egyházunk helyét ken sem az egyetemes magyar .életbei lehetetlen, hogy szemembe ne tűr jék, hogy mi, reformátusok ebbe az országban kisebbség vagyunk é a sorsunk nagyjában és általába olyan, mint a kisebbségek sorsa eze a .világon, vagyis rózsásnak egyálk Iában nem nevezhető. Tekintélye kisebbség vagyunk, de mégis csa kisebbség. Gyönyörű múlttal s hí talmas és nagyszerű, de annál tei hesebb és kötelezőbb örökség g< megáldott és sújtott, szín magva sorsközösség, amelynek megvan maga sajátos és külön szervezett szellemi élete, saját törvényei é szokásai által meghatározott ku túrája és egyénisége. — Ez az egyéniség tűz és víz, vé és vas zivatarában és ellenséges ha talmasságok pörölycsapásai a La t edződött meg a magyar sors üllőjén olyan gyémántkaménységfü valami vé vészterhes századok hosszú so rán keresztül, amelyet emberi erő nek szétmorzsolni többé nem is le hét, illetve nem lehet mindaddig ameddig ilyen igazi gyémánt marat s nem válik cseh üveggé az az egye temes magyar református egyháza megformáló, kálvinista jellem, mely nek elmaradhatatlan attribútum! meg nem alkuvó, szilárd s minder veszéllyel és ellenséggel dacolni ét *1 len állni képes, izzó magyarsága. __ lEzt a magyar kálvinista jellemet ízt a mi legdrágább és soha, sem mivel sem pótolható kincsünket í naga mocsoktalan tisztaságába! cell megőriznünk az utókor számá a s én minden igyekezetemmé ízen leszek, hogy ebben a tekintet- )en, ba valamikor mérlegre helye :ik életünket és tetteinket, szemre- lányás vagy gáncs bennünket nt mhessem Borbély Sándor dr. ezután beha- 6an foglalkozott az el le nx ©forrná- áó néven ismert mozgalommal, melyben egyházi célok ürügye alatt okszor csak a magyarság ellen olyt a harc. Ez a harc azonban po- Ltikai célját nem érhette ei, hiszen egnemesebb vezére, Pázmány Péter ä megmaradt magyarnak. Majd így olytatta nagyhatású beszédét: — Tagadhatatlan, hogy a harcban magyar kálvinista egyház és egy- Italában a magyar protestantizmus linden megható és megindító hősi- ssége ellenére alul maradt, többség- ől kisebbséggé változott s ebiben a isöbbségi helyzetében maradt meg gészen mostanáig. ■Kevés remény volna reá s ma már em is lőhet a magyar református gyház célja, hogy e kisebbségi vi- zony megváltoztatása érdekében lás hitfelekezetekkel szemben har­! ben elkerülhetetlenül bekövetkezen­dő bomlás árán valamikor ismét többségi egyházzá lépjen elő. Ilyen r harcot a magyar református egyház­nak megindítani nem szabad. Az i Főtanunk kell a ne — Ez.zel szemben csorbítatlanul t fenn kell tartanunk, sőt, ha lehet, l még fokoznunk kell azokat a nemes jellemvonásokat, amelyekre nem * csak az akárhányszor mártírhalált szenvedett őseink példája, hanem a nemzet léte és jövője is egyformán I kötelez. Maradéktalanul meg kell tehát őriznünk egyszerűségünket, hi tűn- két, becsületességünket és hősiessé­günket. Mi legyünk az a kovász, ’ amely ezt a nemzetet újra egygyé, nagygyá és boldoggá duzzasztja fel. 1 A mi külön, sajátos református jel- 1 lemvonásaink hassák át és alakít­sák át az egész magyarságot, nem- ’ ’ csak a református magyart, ha,nem ' azt is, aki máskép és más templom­ban imádja az Urat, aki minden j emberi tévelygés ellenére közös te- j rém tője, gondviselője, Istene mind- j nyájunknak s akinek a kegyelmét állandóan érzi mlndenikünk, érde- ; mes és érdemtelen, szegény .és gaz- ’ dag, egészséges és beteg, eszes" és gyámoltalan egyaránt, nem azért, mert református, hanem azért, mert ember és az isteni kegyelem tiszta, mint a sziklából csergedező patak vize, amely kivétel nélkül üdíti azt, aki az ízét megkóstolja. Állandóan tartsuk tárva-nyitva az élet ajtaját, ezt az isteni kegyelem által terem­tett csoda-ajtót, mely utat mutat a szellemi hatalom, lelki nagyság, egy­szerűség, tisztaság és hűség, a jel­lem dicsősége, 9zóval az igazi refor­mátus, de ugyanakkor igazi magyar, nemzeti eszmény felé. Mert .mit is mond az írás, testvéreim? — „Légy hív mindhalálig s neked adom az élet koronáját!“ — Hogy azonban igazán méltók maradhassunk őseink örökére, prófé­ták kellenek nekünk, akik a legtá­volabb eső helyeken is hirdessék az igét s a Krisztus dicsőségét. Jézus szavát sem hallottuk volna meg ta­lán, ha nem lettek volna tanítvá­nyai, akik széjjel járván, -megtaní­tottak tanítására mindeneket. Lelki­pásztorainktól elvárom tehát, hogy nyájuknak hűséges őrizői, lángoló példaadói s az Ür Jézus Krisztus hűséges szolgái legyenek, akiknek már az élete is minta mindenkinek. Hasson el szavuk a szív és a lélek ieg.bensőbb és legtitkosabb rejtekei- be is. Legyen áldásos és termést hozó, miint az áhifeva várt májusi eső. A presbiterek, iskolák hivatása — A presbiterek pedig .világítsa­nak és tündököljenek erényekben, szabadítsák meg lelkűket minden földi szennytől, rossztól és gonosz­tól. így építsék az igazság, jóság és szeretet tégláiból az egyház megvív- hatatlan sziklavárát. — S ne feledkezzünk nreg az is­koláinkról sem! A magyar reformá­tus egyházaknak mindig nagy erős­ségei voltak ezek, hiszen ugyanazo­kat az eszméket szolgálják, melye­ket az egyház igyekszik -megvalósí­tani. Ezeket a nagy eszményeket egy pillanatig sem szabad szem elöl tévesztenünk, s tanítóinknak acéllá kell edzenie a fiatalság viaszpuha lelkét. Jellemeket kell nevelnie,, jel­lemeket, akik megtanulnak hinni, hinni, akik tudnak szenvedni is, ha kell és akiknek leikébe kitörölhetet- i lenül vésődött be a magyar élet és I sorsközösség nagyszerű gondolata. Sokat várok tanítóinktól, mert kik­től kívánhatnánk mástól, hogy a fiatalságot ilyen eszményekre ráne­velje. Éljen és dolgozzon bennük a reformáció halhatatlan szelleme, azé . | a reformációé, amely nem zárult le a heidelbergi kátéval sem, amely szüntelenül fejlődik és bővül s mely­nek sohasem lesz vége, mert min- 1 den megkövültségen keresztülgázol- | egyetemes magyarság, sírját ás-nók meg azzal, ha békebontók lennénk s a sírból, hol pemzet süllyed el, a meggyilkolt magyarság átokszava dübörögne felénk. mes jellemvonáséit va, a.z isteni tök éle tes-sél felé szár­nyal, bár mint emberi mű, azt el nem érheti soha, legfeljebb ha meg­közelítheti, mint a magasröptű sas' a csillagokat. Szeretett hirdetek mindenfelé — Békeséget és szeretetet hirde­tek mindenfelé s békességet és sze­retetet kérek mindenfelől. Az összes Krisztust hivő egyházak összefogá­sa és így a magyarság és keresz- tyénség összefogása egyetlen meg­bonthatatlan egységgé és erősséggé, csakis így valósítható meg. Nem volt idő a történelemben, amely ezt valaha is annyira szükségessé tette volna, mint ma, amikor a világ fele harcban áll egymással. Véres kardot vonva s veres zászlót lobog­tatva tombol dühében az időről időre mindig felbukkanó s most az egész világot igájába hajtani kívánó Antik rísz tus. Európa egyik -népe, melyet mi, magyarok, mindig barát­nak, sőt testvérnek tekintettünk, már ott vérzik és von ágiik az istem- telenség könyörtelen igája alatt. A racionalizmusnak, szocializmusnak, k ommun-izmusnak, b ol.se vi zmusn ak, lehetetlen volna el számlálni végig, hogy hányféle ilyen izmusnak, nap­ról napra újabb hirdetői, újabb pró­fétái, újabb mániákusai támadnak, akik az élet lehetőségét is meg akar­ják vonni azoktól, akik nem hódol­nak be tévelygéseiknek. Gőgös el­bizakodottságukban Itt, a földön hir­detnek paradicsomot. Üj pogányság van keletkezőben, melynek halandó, sokszor minden bűnnel, gonoszság­gal terhes emberek a bálványai. — Ezek a bálványok megvetik az Is­tent, mert szeretetre tanít s mind­örökre száműzni kívánják a szere­tetet. A gyűlölet országát teremtik meg s így akarják a világot a ma-g-uk javára megváltani. Az Antikrisztus itt tombol körü­löttünk. Amerre jár, vér piroslik a fehér havon. Finnország hősi példája — Először a lelkeket próbálta megejteni. Láncairól szabadon 'en­gedte a rossz szellemeit s fellázítot­ta az emberiség söpredékét. De ter­ve nem sikerült. Véres fejjel húzó­dott vissza mindenünnen, mint a pók, a hálója közepére és gyártotta, ázás sietséggel gyártotta a gyilko- ásra szánt fegyvereket, miközben este az alkalmat, hogy kellő pilla- ratban egyenként rontson rá a gyen­gébbekre és vérrel, vassal, gyilkolás­sal üljön diadaltort a világ felett. — Hófergeteg között üvölt, do­log, dübörög és morog a halál an­gyala. Földön, vizen és a levegőben szórja vészes gyilkát hősökre, nők- ■e, gyermekekre egyaránt. Az isten­telenek paradicsoma viszi a boldog­ságot az istenhivő Finnországnak. Annak a maroknyi Finnországnak, amelynek bátorságánál és vitézségé- nél talán csak a hite erősebb. An­nak a Finnországnak, annak az észa­ki' testvérnépneik, amely most a hit é9 haza védelmében az emberi tör­ténelem legfényesebb lapjait önnön párolgó és meleg vérével írja. — Megtehet né-e ezt, ha nem tün­dökölnének minden finn honfiban azok az erények, amelyek egy kis népet is nagygyá tehetnek? Megte- hetné-e ezt alázatos Istenfélelem és lángoló honsze.retet nélkül? Ne felejtsük el, hogy akit a.z Isten szeret, azt meg is próbálja. A fin­nek állják iS raméljük, kiállják a próbák de vájjon ki állanánk-e mi is? Kiálianánk-e úgy, mint ahogy azt hajdan próbatevő őseink kiál­lót ták? Fel kell készülnünk rá, hogy kiállhassuk. És ez a készülődés nem is nehéz. Okulhatunk a finnek pél­dájából. Bizony mondom, hogy erős vá­ruk nékik az Isten, megvédőjük el­lenség ellen. Pedig a finnek is ki­sebbség a világé gye tömben éppen úgy, mint a magyar református egy­ház is kisebbség idehaza. Nem az ember töm egek nagyságában rejlik egy nép^ nagysága, 'hanem a lélek nagyságában. Ezt példázza a finnek dicsőséges, önvédelmi harca. Ez a példa nekünk is világosan beszél s megeleveníti előttünk a ki­sebbségi magyar református egyház feladatait és kötelességeit: Senkit sem bántunk, de ami a miénk, azt maradéktalanul meg­őrizzük! A jövőt pedig, a ma­gyar jövőt és az Isten hitét nem engedjük soha! Ehhez kérem a nagytiszteletü és méltóságos egyházmegye segítségét 9 erre ajánlom fel minden erőm és tehetségemet. Isten védő és oltalmazó kegyelme legyen .velünk, hazánkon és szere­tett egyházunkon! Dr. Borbély Sándor nagyhatású beszédét percekig az elismerés lel­kes tapsa követi. A székfoglaló be­széd után következnek az üdvözlé­sek. Révész Imre dr. püspök a Ti­szántúli Ref. Egyházkerület nevé­ben köszöntötte az új gondnokot. Lelki szépségekben bővelkedő be­szédét dr. Borbély Sándor hálás szavakkal köszöni meg. Majd Turó- czy Zoltán ev. püspök az év. egy­ház nevében mond gyönyörű üdvöz­lő beszédet. Vitéz dr. Lázár Ferenc Szabolcs vármegye törvényhatósága, Szohor Pál polgármester Nyíregy­háza megyei város, Szász Imre espe­res a debreceni Ref. Egyházmegye, Kiss Lajos esperes a Felsőszabolési Ref. Egyházmegye, Molnár Zoltán az Alsószabolcsi Egyházmegye ne­vében köszöntötte az új gondno­kot. Majd Bartha László esperes beszélt utána a lelkészt testület,

Next

/
Thumbnails
Contents