Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1940 (8. évfolyam, 1-49. szám)
1940-02-29 / 49. szám
(Trianon. 20.) 1940 február hó 29. es Férfi divatingek nagy választékban. Női selyem harisnyát divatszinekben Asztalos László dlvatazletébee, Vav fidám u. t. TELEFON: 535. szám. Tavaszt újdonságok Női kabát-kosztüm ruhaszövetek, férfiszövetek a nagy anyagbeszerzési nehézségek ellenére a legfinomabb kivitelben, óriási választékban már megérkeztek az Divatházba gyiart, mégpedig nem elegyített, k vert, átmeszelt és k.i vagy beolvas: tott magyart, hanem törzsökös, ti«: tavérü, tisztalelkü magyart, akkc ezzel a kétmillió magyarral csak m; gyár érzéssel, csak magyar hitte csak magyar lélekkel, él ni akarása; és törhetetlen, akadályokat nem i merő elszántsággal szabad foglalko. nunk, mert munkánk csak így leh< eredményes az egyház és ház szempontjából és csak így és csak így lehet azon a mindenható Iste áldása is. Kisebbségek sers ■— De ha egyházunk helyét ken sem az egyetemes magyar .életbei lehetetlen, hogy szemembe ne tűr jék, hogy mi, reformátusok ebbe az országban kisebbség vagyunk é a sorsunk nagyjában és általába olyan, mint a kisebbségek sorsa eze a .világon, vagyis rózsásnak egyálk Iában nem nevezhető. Tekintélye kisebbség vagyunk, de mégis csa kisebbség. Gyönyörű múlttal s hí talmas és nagyszerű, de annál tei hesebb és kötelezőbb örökség g< megáldott és sújtott, szín magva sorsközösség, amelynek megvan maga sajátos és külön szervezett szellemi élete, saját törvényei é szokásai által meghatározott ku túrája és egyénisége. — Ez az egyéniség tűz és víz, vé és vas zivatarában és ellenséges ha talmasságok pörölycsapásai a La t edződött meg a magyar sors üllőjén olyan gyémántkaménységfü valami vé vészterhes századok hosszú so rán keresztül, amelyet emberi erő nek szétmorzsolni többé nem is le hét, illetve nem lehet mindaddig ameddig ilyen igazi gyémánt marat s nem válik cseh üveggé az az egye temes magyar református egyháza megformáló, kálvinista jellem, mely nek elmaradhatatlan attribútum! meg nem alkuvó, szilárd s minder veszéllyel és ellenséggel dacolni ét *1 len állni képes, izzó magyarsága. __ lEzt a magyar kálvinista jellemet ízt a mi legdrágább és soha, sem mivel sem pótolható kincsünket í naga mocsoktalan tisztaságába! cell megőriznünk az utókor számá a s én minden igyekezetemmé ízen leszek, hogy ebben a tekintet- )en, ba valamikor mérlegre helye :ik életünket és tetteinket, szemre- lányás vagy gáncs bennünket nt mhessem Borbély Sándor dr. ezután beha- 6an foglalkozott az el le nx ©forrná- áó néven ismert mozgalommal, melyben egyházi célok ürügye alatt okszor csak a magyarság ellen olyt a harc. Ez a harc azonban po- Ltikai célját nem érhette ei, hiszen egnemesebb vezére, Pázmány Péter ä megmaradt magyarnak. Majd így olytatta nagyhatású beszédét: — Tagadhatatlan, hogy a harcban magyar kálvinista egyház és egy- Italában a magyar protestantizmus linden megható és megindító hősi- ssége ellenére alul maradt, többség- ől kisebbséggé változott s ebiben a isöbbségi helyzetében maradt meg gészen mostanáig. ■Kevés remény volna reá s ma már em is lőhet a magyar református gyház célja, hogy e kisebbségi vi- zony megváltoztatása érdekében lás hitfelekezetekkel szemben har! ben elkerülhetetlenül bekövetkezendő bomlás árán valamikor ismét többségi egyházzá lépjen elő. Ilyen r harcot a magyar református egyháznak megindítani nem szabad. Az i Főtanunk kell a ne — Ez.zel szemben csorbítatlanul t fenn kell tartanunk, sőt, ha lehet, l még fokoznunk kell azokat a nemes jellemvonásokat, amelyekre nem * csak az akárhányszor mártírhalált szenvedett őseink példája, hanem a nemzet léte és jövője is egyformán I kötelez. Maradéktalanul meg kell tehát őriznünk egyszerűségünket, hi tűn- két, becsületességünket és hősiességünket. Mi legyünk az a kovász, ’ amely ezt a nemzetet újra egygyé, nagygyá és boldoggá duzzasztja fel. 1 A mi külön, sajátos református jel- 1 lemvonásaink hassák át és alakítsák át az egész magyarságot, nem- ’ ’ csak a református magyart, ha,nem ' azt is, aki máskép és más templomban imádja az Urat, aki minden j emberi tévelygés ellenére közös te- j rém tője, gondviselője, Istene mind- j nyájunknak s akinek a kegyelmét állandóan érzi mlndenikünk, érde- ; mes és érdemtelen, szegény .és gaz- ’ dag, egészséges és beteg, eszes" és gyámoltalan egyaránt, nem azért, mert református, hanem azért, mert ember és az isteni kegyelem tiszta, mint a sziklából csergedező patak vize, amely kivétel nélkül üdíti azt, aki az ízét megkóstolja. Állandóan tartsuk tárva-nyitva az élet ajtaját, ezt az isteni kegyelem által teremtett csoda-ajtót, mely utat mutat a szellemi hatalom, lelki nagyság, egyszerűség, tisztaság és hűség, a jellem dicsősége, 9zóval az igazi református, de ugyanakkor igazi magyar, nemzeti eszmény felé. Mert .mit is mond az írás, testvéreim? — „Légy hív mindhalálig s neked adom az élet koronáját!“ — Hogy azonban igazán méltók maradhassunk őseink örökére, próféták kellenek nekünk, akik a legtávolabb eső helyeken is hirdessék az igét s a Krisztus dicsőségét. Jézus szavát sem hallottuk volna meg talán, ha nem lettek volna tanítványai, akik széjjel járván, -megtanítottak tanítására mindeneket. Lelkipásztorainktól elvárom tehát, hogy nyájuknak hűséges őrizői, lángoló példaadói s az Ür Jézus Krisztus hűséges szolgái legyenek, akiknek már az élete is minta mindenkinek. Hasson el szavuk a szív és a lélek ieg.bensőbb és legtitkosabb rejtekei- be is. Legyen áldásos és termést hozó, miint az áhifeva várt májusi eső. A presbiterek, iskolák hivatása — A presbiterek pedig .világítsanak és tündököljenek erényekben, szabadítsák meg lelkűket minden földi szennytől, rossztól és gonosztól. így építsék az igazság, jóság és szeretet tégláiból az egyház megvív- hatatlan sziklavárát. — S ne feledkezzünk nreg az iskoláinkról sem! A magyar református egyházaknak mindig nagy erősségei voltak ezek, hiszen ugyanazokat az eszméket szolgálják, melyeket az egyház igyekszik -megvalósítani. Ezeket a nagy eszményeket egy pillanatig sem szabad szem elöl tévesztenünk, s tanítóinknak acéllá kell edzenie a fiatalság viaszpuha lelkét. Jellemeket kell nevelnie,, jellemeket, akik megtanulnak hinni, hinni, akik tudnak szenvedni is, ha kell és akiknek leikébe kitörölhetet- i lenül vésődött be a magyar élet és I sorsközösség nagyszerű gondolata. Sokat várok tanítóinktól, mert kiktől kívánhatnánk mástól, hogy a fiatalságot ilyen eszményekre ránevelje. Éljen és dolgozzon bennük a reformáció halhatatlan szelleme, azé . | a reformációé, amely nem zárult le a heidelbergi kátéval sem, amely szüntelenül fejlődik és bővül s melynek sohasem lesz vége, mert min- 1 den megkövültségen keresztülgázol- | egyetemes magyarság, sírját ás-nók meg azzal, ha békebontók lennénk s a sírból, hol pemzet süllyed el, a meggyilkolt magyarság átokszava dübörögne felénk. mes jellemvonáséit va, a.z isteni tök éle tes-sél felé szárnyal, bár mint emberi mű, azt el nem érheti soha, legfeljebb ha megközelítheti, mint a magasröptű sas' a csillagokat. Szeretett hirdetek mindenfelé — Békeséget és szeretetet hirdetek mindenfelé s békességet és szeretetet kérek mindenfelől. Az összes Krisztust hivő egyházak összefogása és így a magyarság és keresz- tyénség összefogása egyetlen megbonthatatlan egységgé és erősséggé, csakis így valósítható meg. Nem volt idő a történelemben, amely ezt valaha is annyira szükségessé tette volna, mint ma, amikor a világ fele harcban áll egymással. Véres kardot vonva s veres zászlót lobogtatva tombol dühében az időről időre mindig felbukkanó s most az egész világot igájába hajtani kívánó Antik rísz tus. Európa egyik -népe, melyet mi, magyarok, mindig barátnak, sőt testvérnek tekintettünk, már ott vérzik és von ágiik az istem- telenség könyörtelen igája alatt. A racionalizmusnak, szocializmusnak, k ommun-izmusnak, b ol.se vi zmusn ak, lehetetlen volna el számlálni végig, hogy hányféle ilyen izmusnak, napról napra újabb hirdetői, újabb prófétái, újabb mániákusai támadnak, akik az élet lehetőségét is meg akarják vonni azoktól, akik nem hódolnak be tévelygéseiknek. Gőgös elbizakodottságukban Itt, a földön hirdetnek paradicsomot. Üj pogányság van keletkezőben, melynek halandó, sokszor minden bűnnel, gonoszsággal terhes emberek a bálványai. — Ezek a bálványok megvetik az Istent, mert szeretetre tanít s mindörökre száműzni kívánják a szeretetet. A gyűlölet országát teremtik meg s így akarják a világot a ma-g-uk javára megváltani. Az Antikrisztus itt tombol körülöttünk. Amerre jár, vér piroslik a fehér havon. Finnország hősi példája — Először a lelkeket próbálta megejteni. Láncairól szabadon 'engedte a rossz szellemeit s fellázította az emberiség söpredékét. De terve nem sikerült. Véres fejjel húzódott vissza mindenünnen, mint a pók, a hálója közepére és gyártotta, ázás sietséggel gyártotta a gyilko- ásra szánt fegyvereket, miközben este az alkalmat, hogy kellő pilla- ratban egyenként rontson rá a gyengébbekre és vérrel, vassal, gyilkolással üljön diadaltort a világ felett. — Hófergeteg között üvölt, dolog, dübörög és morog a halál angyala. Földön, vizen és a levegőben szórja vészes gyilkát hősökre, nők- ■e, gyermekekre egyaránt. Az istentelenek paradicsoma viszi a boldogságot az istenhivő Finnországnak. Annak a maroknyi Finnországnak, amelynek bátorságánál és vitézségé- nél talán csak a hite erősebb. Annak a Finnországnak, annak az északi' testvérnépneik, amely most a hit é9 haza védelmében az emberi történelem legfényesebb lapjait önnön párolgó és meleg vérével írja. — Megtehet né-e ezt, ha nem tündökölnének minden finn honfiban azok az erények, amelyek egy kis népet is nagygyá tehetnek? Megte- hetné-e ezt alázatos Istenfélelem és lángoló honsze.retet nélkül? Ne felejtsük el, hogy akit a.z Isten szeret, azt meg is próbálja. A finnek állják iS raméljük, kiállják a próbák de vájjon ki állanánk-e mi is? Kiálianánk-e úgy, mint ahogy azt hajdan próbatevő őseink kiállót ták? Fel kell készülnünk rá, hogy kiállhassuk. És ez a készülődés nem is nehéz. Okulhatunk a finnek példájából. Bizony mondom, hogy erős váruk nékik az Isten, megvédőjük ellenség ellen. Pedig a finnek is kisebbség a világé gye tömben éppen úgy, mint a magyar református egyház is kisebbség idehaza. Nem az ember töm egek nagyságában rejlik egy nép^ nagysága, 'hanem a lélek nagyságában. Ezt példázza a finnek dicsőséges, önvédelmi harca. Ez a példa nekünk is világosan beszél s megeleveníti előttünk a kisebbségi magyar református egyház feladatait és kötelességeit: Senkit sem bántunk, de ami a miénk, azt maradéktalanul megőrizzük! A jövőt pedig, a magyar jövőt és az Isten hitét nem engedjük soha! Ehhez kérem a nagytiszteletü és méltóságos egyházmegye segítségét 9 erre ajánlom fel minden erőm és tehetségemet. Isten védő és oltalmazó kegyelme legyen .velünk, hazánkon és szeretett egyházunkon! Dr. Borbély Sándor nagyhatású beszédét percekig az elismerés lelkes tapsa követi. A székfoglaló beszéd után következnek az üdvözlések. Révész Imre dr. püspök a Tiszántúli Ref. Egyházkerület nevében köszöntötte az új gondnokot. Lelki szépségekben bővelkedő beszédét dr. Borbély Sándor hálás szavakkal köszöni meg. Majd Turó- czy Zoltán ev. püspök az év. egyház nevében mond gyönyörű üdvözlő beszédet. Vitéz dr. Lázár Ferenc Szabolcs vármegye törvényhatósága, Szohor Pál polgármester Nyíregyháza megyei város, Szász Imre esperes a debreceni Ref. Egyházmegye, Kiss Lajos esperes a Felsőszabolési Ref. Egyházmegye, Molnár Zoltán az Alsószabolcsi Egyházmegye nevében köszöntötte az új gondnokot. Majd Bartha László esperes beszélt utána a lelkészt testület,
