Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1940 (8. évfolyam, 1-49. szám)

1940-02-06 / 29. szám

(Trianon 20.) 1940 február hó 6. c_ JWrvidék SZABOLCSI Hifi HÍRLAP Hsáraa 3. ofclal Vessünk mindent táljuk az utat latba, gazdatársaim, hegy megta- az érdemes munkások szivéhez és bizaimához Boér Ágoston dr. nagy beszédet mondott a Házban a szociális és antiszociális érzésű gazdálirél A mező gaz da sági munkabérek sza­bályozásáról szóló nagyjelentőségű törvényjavaslat tárgyalása során Boér Ágoston dr., szabolcsi képvi­selő nagy beszédet mondott, amely­ben őszintén feltárta az igazságot a sokat vitatott kérdésben, miért van még ma is diszharmónia sok eset­ben, a birtokosok és munkások kö­zött. Az érdekes beszéddel a főváro­si lapok csak nagy vonásokban fog­lalkoztak, mi sem tudjuk a beszé­det egész terjedelmében közölni, de gondolatmenete, amelyből kivi­láglik képviselőnk mély szociális ér­zése, a következőkben ismertetjük: iBoér Ágoston dr. előbb általános­ságban szociális vonatkozásban mél­tatta a törvényjavaslatot, majd né­hány részletkérdést fejtegetett. Be­széde során a következőket mon­dotta: A földbirtokipolitikai j avgas'at mel­lett az eddig tárgyalt törvényjavas­latok közül szociálpolitikai refor­mációnk síkján ez a legnagyobb fon­tosságú törvényjavaslat. Országunk legnagyobb számú, legelesettebb és egyben legértékesebb társadalmi ré­tegének, a mezőgazdasági munkás­ságnak életét, sorsát érintő kérdés­ről van sző és ezérO azt hiszem, mindannyian, egyek vagyunk abban, hogy csak a legnagyobb szeretettel, de fel­tétlen hozzáértéssel és szakérte­lemmel kell ezzel a kérdéssel foglalkoznunk. A rideg számok egymás mellé állí­tása nem elegendő ahhoz, hogy a mezőgazdasági munkásnép viszo­nyairól általában hű és tiszta képet nyerjünk. Csak az, aki a munkást látta aratáskor, forró nyárban, kora reggeltől késő estig kaszával a kezé­ben, aki betekintett az ő egyszerű családi otthonába, aki az ő családi körülményeit komolyan tanulmá­nyozta, az ismerhette meg a magyar mezőgazdasági munkást. Aki pedig így megismerte, az, uraim, meg is tanulta becsülni és értékelni. Tizen­három év óta lakom a nép közt, faluhelyen, ez alatt az idő alatt mó­domban volt az ország egyéb ré­szein is, így különösen Szabolcs me­gyében — ezt kiemelem és hangsú­lyozom — a munkásnép körében többször megfordulni. Szerzett ta­pasztalataim alapján arra a meggyő­ződésre jutottam, hogy a szociális érzéssel eltöltött ma­gyar gazda, aki a nép között él és törődik vele. igenis ismeri a mezőgazdasági munkásnépet és ezért megtanulta becsülni kérges, de becsülni való kezét. Ezt igazolja az együttérzésnek, a se­gíteni akarásnak az a sok-sok meg­nyilvánulása, amelyet már régen több gazdaságban láttunk, a.zok a szolid, egészséges, kertes cselédhá­zak, a test ápolására szolgáló für­dők, a szülészeti segélyek, sőt to­vább megyek: a többgyermekes családok számára kiutalt családi se­gélyek, konveneiótöhbletek formá­jában és még fokozom ezt: a ma már egyes gazdaságokban látható nyári üdülési szabadságok. Ezek mind tanúbizonyságai en­nek az egvüttérzésnek és fel­emelni akarásnak. Ha szembeállítom ezeknek a szociá­lis érzései eltöltött magyar gazdák­nak, hangsúlyozom, mélt áztassanak figyelni: magyar gazdáknak és .ma­gyar gazdáknál alkalmazott cselé­deknek a helyzetét sok-sok önálló egzisztenciával bíró kisgazda csalá­déval, annak életviszonyaival, akkor lehetetlen el nem ismernem, hogy ez az összehasonlítás gyakran az utób­biakra. tehát az önálló egzisztenciá­val bíró kisgazdákra nézve kedve­zőtlenebb képet mutat életnívó és kultúra szempontjából. Ha minden gazda annyit tett volna a munkás- népért, mint amennyit néhány szo­ciális érzéssel eltöltött magyar gaz­da tett, akkor nem volna szükség arra, hogy ezt a javaslatot idehoz­zuk. Amikor objektíve el kell ismer­nünk a legtöbb magyar gazda szo­ciális gondolkodását, ugyanakkor tárgyilagosan, szomorú szívvel kell megállapítanunk, hogy igen- iss, vannak olyanok is, akik nem tettek eleget és nem tesznek ma sem eleget erkölcsi kötelezettsé­geiknek a magyar mezőgazdasá­gi munkásság irányában. Évek óta figyelem azt a vétkes ma­gatartást, amelyet ezek az utóbb em­lített gazdák a mezőgazdasági mun­kássággal szemben tanúsítanak és felifogtam azt a nagy veszélyt, ame­lyet ezeknek az antiszociálisán gon­dolkozó gazdáknak a tevékenysége a szociális gondolkozású gazdákra nézve jelent. Éppen ezért évekkel ezelőtt Szabolcs vármegyében egy­szerű körlevélben felhívtam a gazda- társadalom egy . részét és kértem őket, hogy adjanak minél több mun­kaalkalmat, tisztességesen fizessék napszámosaikat és törődjenek ve­lük. Nem azért vagyunk itt, hogy a meglévő sebek mélysége tekinteté­ben egymást túllicitáljuk. Igényte­len nézetem szerint nem az a jó képviselője népé­nek, aki a bajok megfestésénél sötét, sokszor rikító színeket használ és elgondolásaiban túl­Hungária Filmszínház TeleionszAm: 503 Február 6 7. Kedd szerda Budapesttel egyidőben! Ahol semmi sem szent Vidám történet a 60 emeletes házak és hazugságok városából. Előadások mindkét napon 5 7 és 9 órai kezdettel lépi a realitások határát. mert ezzel éppen annak a munkás­rétegnek árt, amelynek .támogatásá­ra annakidején hitvallást tett, ha­nem az a képviselő, aki a tényleg fennálló bajok tárgyilagos körvona­lazása mellett a realitások határán belül szakszerűen rámutat a bajok, a hibák orvoslásának helves módo­zataira. Sohasem szabad kizárólag azt nézni, hogy felszólalásunk, eset­leg interpellációnk hogyan tetszik választópolgárságunknak, különösen pedig annak legelesettebb rétegének, mert hiszen fokozva, túlozva a bajo­kat, talán még jobban fog tetszeni, de meggyőződésem szerint köteles­ségünk a vitákban, a problémák fel­vetésekor olyan gondolatokkal e'ő- állani, amelyek választőpolgársá- gunknak s ezzel az egész magyar társada­lom egyetemességének közös ér­dekeit egyformán vannak hivat­va szolgálni. Szíves elnézést kérve ezért a kitérés­ért, amelyben rámutattam ezeknek az antiszociális gondolkozású föld­birtok osoknak és földbérlőknek a nagy részénél tapasztaltakra, legyen szabad a sérelmek tárgyalásával kapcsolatban rámutatnom egy olyan tényre, amely mindennél világosab­ban igazolja azt az állításomat, hogy ez a réteg igenis nem tudott beleil­leszkedni az úgynevezett magyar sorsközösségbe. Amíg a STOciálisan gondolkodó földtulajdonosok ingat­lanai,-az örökösödéstől eltekint ve, az 'egyre növekvő terhek következté­ben állandóan veszítenek nagysá­gukból s ezzel a fö'dvagyon igazsá­gosabb megosztását természetes úton is szolgálják, — de szegényed­nek is, ugyanaz alatt az idő alatt az említett réteg igen sok esetben nemcsak hogy nem veszített va­gyonából, sőt gazdagodott. Nagy tévedés volna ebből a jelen­ségből arra következtetni, amint er­re talán egyesek kaphatók és haj­landók, hogy ez a réteg talán job­ban értett volna a gazdálkodáshoz. A szükséges forgótőke mellett, mely ebben a gazdagodásban óriási előnyt jelent, nem kis része van ebben an­nak az antiszociális gondolkodás­nak, amelyet ezek a gazdák mező- gazdasági mun1 á' aÁkal szembcp tényleg tanúsít íak ■Minden gyak " au gazda tisztában van azzal, hogy a „szociális“ sí n en teher­tételt jelent eg . ■ ság rezsi­je en. Azok a gazdaságok eknek szó­Teleion 11. sz. táráiból vagy könyveléséből ez a szó ki van törölve, ennek a szónak meg­felelő ellenértékét zsébre&ágják s így gazdagodnak. Kétségtelen, hogy ez a gazdagodás a mezőgazdasági mun­kásság rovására, tehát sérelmére történik. Hazafiatlan és embertelen gon­dolkodásról tesznek tanúbizony­ságot azok, akik a munkással csak addig törődnek, de addig annál élénkebben, amíg az dol­gozik. A munkaadó munkásában ne csak rezsijét emelő szerszámot lásson, hanem szívvel bíró magyart, ki csa­ládjával együtt élni akar. A munka­adó ragadjon meg minden alkalmat arra, hogv munkását közelebb hoz­za magához s akkor a munkás is nemcsak fejőstehenet fog látni a munkaadójában, hanem jószívű fele­barátot is. Csak ez a mindkét fél ré­széről megnyilvánuló együttérzés te­remthet meg olyan atmoszférát, amely a nyugodt termelés elenged­hetetlen feltétele. Ebből önként kö­vetkezik az is, hogy ez az atmo­szféra mindkét félnek, tehát a mun­kaadónak és a munkavállalónak leg­jobban felfogott érdekében igen szükséges és kívánatos. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy ez a harmónia, amelyet az imént említettem, igen sok olyan gazdaságban, amely ellen az imént kifogást emeltem, teljesen hiányzik. De tovább megyek, megbomlott ez a harmónia sok olyan gazdaságban Csináltassa gyógycipőjét Lichtenberg Leó luxus cipfiszaloalAbaa Bethlen utca fis Bercsényi utca sarok. — (Postával szemben.) Un * Filmszínház j? Telefon sz. Kedd-szerda Február 6—7. apesttel egyidőben ! £ íőstény tigris Egy félszeg tudós és egy t . ‘lyes miiiómos lány közelharca a szerelemért Előadások mind ke napon 5 7 és 9 órai kezdettel ■ ■■■■■■■■■■■■■■■

Next

/
Thumbnails
Contents