Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1939 (7. évfolyam, 122-145. szám)
1939-06-27 / 143. szám
2. oldal SZ (Trianon 20.) 1939 június hó 17. iOLCSt Borsmenthát a legmagasabb napiáron Vásárol Nyíregyházi Gabonakereskedelmi rt. Nyíregyháza, Zrínyi Ilona ntca 7. szám. — Telefon: 2 21. számELŐLEGET FOLYÓSÍT — Minőségi és mennyiségi átvételt NYÍREGYHÁZÁN ESZKÖZÖLI Gvomorsavasok ivókúrája a Hajdúszoboszlói gyógyvízzel mindig eredményes la Kik kaphatnak ingyenes gázálarcét Nyíregyházán még nem árusítják a légvédelmi bélyegeket A belügyminiszter az ország szegénysorsu lakosságának gázálarccal történő ingyenes ellátása céljából légvédelmi béiyegek foigalomba ho zatalát engedélyezte az ország egész területén. Egyelőre hatmillió darab két filléres bélyeg kerül kibocsátásra, amit a kereskedők hozra't forgalomba, úgyhogy a vásárlásoknál a közónség számlájához csatolják. Ilyen módon a vevőközönség meg sem érezhető megterhelésével biztosítják azoknak a legszegényebb néprétegeknek a gázálarccal való eltátását is, amelyek még az olcsó 12 pengős népgázálarcot sem tudják beszerezni. A bélyegeket az egyes városok között a lakosság arányának megfelelően osztják fel, magának az akciónak a lebonyolítását az Országos Légvédelmi Liga végzi. A kereskedőit csak az egy pengőnél nagyobb számlához számithatják hozzá — a vevő előzetes megkérdezése uíán — a kétfilléres légvédelmi bélyeget. Az ingyen gázálarcokat tulajdonosaik nem kapják kézhez, csak felpróbálják és azokat szakszerűen ápoljak, gondozzák és csak veszéíy, vagy gyakorlat esetén osztják ki tulajdo nosaiknak. Nyíregyházára még nem érkezfek meg a légvédelmi bélyegek. Ez a társadalmi közszellem romlatlan népünk lelkét is megrontotta Egy szabolcsi tanító megrendítő igaz nondása társadalmunk eltévelyedéséről Miként látja a mai magyar közéleti szellemet a tanyák mélyén dolgozó, szemlélődő magyar tanító, kinek eddigi munkássága igazolja idealizmusát, mert ezt tettekben megnyilvánuló életrehatásban mutatja be. Erre a kérdésre kapunk választ, ha a Szabolcsi Tanító most megjelent új számának érdekes vezető cikkét, Gábos Kálmán homoktanyai igazgató-tanító írását — mely egyébként a vármegye tanítóságának sólstói nagy táborozásán, mint nagyszabású előadás hangzott el — elolvassuk. Gábos Kálmán cikke a következő meggondolásra késztető fejtegetést tartalmazza: — Mi gyakran dörgedelmes szónoklatot tartunk a — szónoklatok ellen. S igazunk is van ebben. Mert a szavakban és csak szavakban élő munka: nem munka. A szavakban tobzódó törekvés — törtetésszámba megy. Nem szabiid azonban elfeledtetnünk, hogy az eleven valóságoknak, az emberi munka eredményeinek legtöbbje — szavakból kelt életre. S nem egyszer hangzanak el szavak, melyek nemzedékek és nemzetek egész életére kiható cselekedetszámba mennek! Mennyi nagy tettet, mennyi lélekmentő nagy cselekedetet köszönhetünk a szavaknak! El sem hiszi, meg sem érti az, aki a szavak történelmi .világában hitetlenül és tudatlanul botorkál!... Hiszen igaz: minden nagy cselekedet ezer szálból fonódik össze; ezek között a szálak között legelső az, amit lánglelkü költők, írók és szónokok lánglelkük fehéren izzó szavaiból fontak! S ma mégsincs hitele a szónak, nincs „bűve az igének"! A magyar szó szárnyaszegetten hull a porba! Megdöbbentő erővel mutatott ennek okaira Proíhászka püspök: „Technikai erőt sokat, ellenben morális erőt keveset termel a mai tár5 sadalom. Repülőgépen emelkedik, 1 de az idealizmus magaslatáról lezuhan. Társadalmi harmóniáról álmo' dozik s diszharmóniába kergeti az ; embert. MegéTti valahogy a világot, f de nem érti meg magát sehogysem. J Hódít, foglal, tért nyer! de — ön. magát elveszti 1" S ez a társadalmi közszellem romlatlan népünk lelkét is megi rontotta. Az adott szó szentségének sárba tiprásával a hitet, bizalmát tépték darabokra. A nép különben sem értékeli a sok beszédet. Azt tartja: • beszélni fekve is lehet. A tettek emberének csak a tettek imponálnak. Pedig hitt a szónak. Ott a közmoni dás: magyar ember szavát tartja! ' De jöttek lelketlen szókűfárok, a népet lelketlen szavazó-tömeggé alakították és a forradalmak kísérleti nyúljává változtatták! 1 Hová vezet ez: magyarok, testvé' rek?... Huszonnégy éve élek a * puszta magyar népével és a puszta ? magyar népéért. Teleion IL sz. Uránia Filmszínház Junius 27 28. Budapesttel egyidőben Kedd-szerda A. maiakai nő Egy hatalmas indus herceg és egy csodálatos szépasszony szerelmi története A főszerepekben: Edwlge Feuillere és Pierre-RIchard Wllm. — Előadások minden nap S, 7 és 9 órai kezdettel. Ma, hétfőn utolsó nap : AZ ÖRÖK CSAVARGÓ | De ml odahaza értetlenül és ide; génül bámulunk a mai gőgben | terpeszkedő és felekezeti gyűlölködésben széthúzó magyar világra! Mi nem értjük — egy nemrég meghalt költő szavával élve — nem értjük: „Hogy lehet valaki gőgös, mikor mind rabszolgák vagyunk!" S nem értjük: „Hogyan gyűlölhetjük egymást, mikor mindnyájan meghalunk! Miért gázolunk keresztül egymáson haragosan és lelketlenül? Kik Istent hordozzuk lelkünkben: miért nem érezzük egymást testvérnek?!" Tanító testvéreim! Az új magyar életért folytatott küzdelem alapfeltétele, hogy a hitelét vesztett szó rombolásait elhárítsuk az útból 8 a hitet és bizalmat visszaállítsuk régi fényébe. Ébren kell ugyan tartanunk a haladásra vágyó elégedetlenséget s küzdenünk kall az ellen, hogy kérődző megelégedésben éljen a nép, — de ugyanakkor meg kell győzzük őket arról, hogy Magyarországon, bármilyen nyomorúságos az élet, nincs okunk reménytelenségre: miénk a jövő! Csak ne hulljunk pesszimizmusba és ne dobjuk meddő közönynyel a lovak közé a gyeplőt! Szélesebbre tárva az ablakot, munkás és példás tanítói életünk súlyt jelentő, hitet és bizalmat ébresztő szavával magyarázzuk meg a népnek: keleten ugyan még ég az orosz bolsevista pokol; de legravaszabb és legádázabb ellenségünk: Csehország, már nincs az élők sorában. Oláhország sorsa padig attól függ, hogy képes-e megtatrani Besszarábiát, különben eddig ed adható gabonáját kénytelen Erdély táplálására fordítani és akkor — nem lévén kivitele — gazdasági egyensúlya felborul! Hanmadik közvetlen szomszédunk: a legkevésbé ellenséges szándékú Jügoszlávia — legkevésbé függ tőlünk. Állatállománya jó; kereskedelme tűrhető, mert tengert kapott; de gabonája kevés, mert népe tudatlan, gazdaságilag analfabéta! Montenegrói telepesekkel műveltetik a híres Bánátot, ahol például Csekonics gróf 3Ó.000 holdas birtokán a magyar világban 700 vágón termésfölösleg volt: ott a szertbek eleinte ráfizettek, később — két vágón tiszta hasznot hoztak ki. Németországgal! összehasonlítva is biztató gazdasági helyzetünk. Nekünk van 9 millió hold szántónk és egymillió hold szikes földünk, ahol hasznos növény nem terem. Ezzel szemben Németország a legmodernebb eszközökkel is nehezen tud földjéből többet kihozni, mert már. kihasználta a földjét s a mélyebb szántás és több műtrágya sem fizeti ki magát. Mi azonban terméketlen területeink termékennyé tételével és népünk okszerű gazdálko1 dásra nevelésével megduplázhatjuk bevételeinket! Olaszország istenadta természeti feltételeivel nem versenyezhetünk; de meg kell tanulnunk az olaszoktól, ami megtanulható. Az olasz fasizmus tudvalevőleg nem exportcikk, akárcsak a német nemzeti szocializmus. Nem látom be azonban, hogy miért ne vehetnénk át például az olasz gyümölcs adjusztálást vagy a jólismert német alaposságot. S német és olasz példára hivatkozva, ne beszéljünk politikai diktatúra mellett vagy ellen. Nekünk csak egy diktátorunk legyen: fajtánk önzetlen szeretete. Ez politikának is legmagasabb! Mert csak ennek varázsütésére elevenedik meg nemzeti életünk arcán az erőt, hitet és bizalmat sugárzó egészség színe! De csukjuk be, Tanító testvéreim a külső példák ablakait. S befelé fordított szemmel, a magunk belső világában folytassuk szemlélődésünket, mert kétségtelen, hogy hitet és bizatlma ébreszteni csak az képes, aki maga is hinni és bízni tud. Az is ké tségt elen azonban, hogy abban a magyar társadalomban, melyben a telezsebü, de üresfejű ember köztekintélynek örvend, míg az üres zsebü, bármennyit is tud, tekintélytelen senki marad: abban a magyar társadalomban a magyar tanító egyéni súly és helyzeti hatóereje — nem túlságosan biztató! Legutóbb éppen lapunk hasábjain jajdultam fel: rn.it -csináljunk, amikor egyéni sorstragédiánk fölött ! magyarságunk sorstragédiáját ha II1 juk dübörögni? Mit csináljunk, mi( kor bogárhátú falvainkban és ta( nyálukban felnevelünk ezer meg ezer áldott magyar gyermeket s ugyanakkor a magunk gyermekeit
