Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1939 (7. évfolyam, 26-48. szám)

1939-02-12 / 35. szám

A S Z ^bolcbIHIBLAP ÍLC8! HÍ

R] mm*t (Trianon 19.) 1939 február hó 19

. Miadenki katanaiiielesl A képviselőtházba benyújtott honvédelmi javaslat törvényerőre emel kedett. Ezzel — Trianonban reánk kényszerít et<t — 20 éves katonai megkötöttségünk után teszünk pontot. Megszabadultunk formailag is attól, hogy zsoldos hadsereget kelljen tartanunk és kimondhatjuk hadkiegészítés egyetlen korszerű rendszenét, az általános védkötelezettséget. A nemzet szempontjából ennek a re n d s z e r v ált ozásnak f elb ecsü !h ete t len jelentősége van. A zsoldos had sereg rendszerével világháborús el fenségeink katonailag akarták tönk retenni az országot. Az állam véderőrendszerének ugyanis az állam vé dk ép ess égi; szempontjából döntő kihatása van. Háborúban az erősebb győz. Akinek nagyobb a hadserege. A hadsereget azonban már békében ki kel képezni. Az a mód, ahogy a polgári lakosságot az álam a hadsereg számára igénybeveszi, rendszer kérdése. Általában három jellemző véderő rendszerről beszélhetünk. Az általa nos védkötelezettségről, a zsoldos rendszerről és a milic-rendszerről. Az általános védkötelezettség lényege, hogy az állam minden testileg alkalmas polgárát katonai szolgálatra kötelezi. A zsoldos rendszernél a hadsereg toborzás útján, önként jelentkezőkből nyer kiegészítést. A miliciánál állandó fegyverben álló hadsereg nincs. A kardforgató .férfilakosságot lakóhelyükön képezik csak ki, heti egy-két napon. E rendszerek közül toronymagasan emelkedik ki az általános védkötelezettség nemzetfenntartó jelentősége. Az általános védkötelezettség mellett az ország minden épkézláb férfitagja katonaviselt és a békekeretek kiegészítésére bármely pillanatban fegyverbe hívható. Az ország tehát egy háború esetén teljes erőkifejtésre és a lehető legnagyobb hadsereg felállítására képes. Ezzel szemben a zsoldos hadseregnél csak a békében meglevő hivatásos hadsereg állhat rendelkezésre, miután kiképzett embertartalék nincs. Egy csoldos mindig, csak kicsi lehet. Ha akadna is egy nagy hadseregre való önként jelentkező, aki hivatásának vállalná a katonaságot, az államháztartás nem bírná el egy fizetett zsoldosokból álló nagy hadsereget, de nem tarthatná el nagy hivatásos hadseregét sem, mert nem vonhatná el tartósan az ország férfilakosságot a gazdasági életből, a termelő békemunkától. Európában mindenütt általános védkötelezettség van. Csak Svájc a kivétel. Ott miliciát tartanak fenn. Ezt Svájc különleges adottságai, katonai, politikai és földrajzi ibclyzete indókol'ja. A milícia csak kis egységek szükségszerű kiképzésére való. Ezért sehol máslhol Eirrópában nem állhatná meg helyét. Jól kiképzett nagy hadsereget, komoly honvédelmet csak az általáAki szereti a jó kávét Hoffmann-féle pörköltkávét vásárolfon. — nos katonai kötelezettség révén lehet biztosítani. Ez felel meg leginkább a honvédelem érdekeinek, de ez felel .meg legjobban a nemzet erkölcsi és gazdasági érdekeinek is. Mert ez a rendszer nemcsak a hadseregnek biztosít állandó kiképzett embertartalékot, hanem a nemzet lelkét és társadalmát is katonává formálja. A katonaerkölcsökben való nevelés útján nemzetnevelő feladatot lát el. De emellett biztosítja az ország termelési rendjének folyamatosságát is, mert két-három évi tényleges szolgálat után visszajuttatja a be hívottakat a gazdasági élet vérkeringésébe. A katonai szolgálat tehát nem megterhelést jelent a nemzet és a társadalom számára, hanem népnevelési szempontból erkölcsi tőkét, honvédelmi szempontból pedig acélos biztosítékot a nemzet jövőjére. De nem érezheti tehernek a.z Minden üzletben csak márkás vaját és kitűnő tápdus sajt készitményeit kérje, mert azok ÉLETET, ERŐT, EGÉSZSÉGET jelentenek! egyes ember sem ezt a kötelességet, 5 mert minden egyéni önző érdeken j felül mindenkiben benne kell, hogy 1 éljen a meggyőződés és az a fanatikus hazaszeretetből fakadó felismerés, hogy ebben a hazában, ezen a földön csak akkor maradhat meg a magyar, ha érte áldozatokat is hoz. < A katonai szolgálat állampolgári kötelesség a nemzettel szemben. Keaézli, Zalkod, Viss a fővárosi sajtóban Egy oldalas színes, inkább sötét színű tudósítás jelent meg .az Üj Nemzedék c. délutáni fővárosi lapban a három bodrogközi szabolcsi falu nyomorúságáról. A cikkíró „Elsodort koporsók, elsodort életek" című írásában személyes élmények alapján teszi szóvá, hogy a Zalkodon és a másik két községben a lakosság a három ízben is rájuk zúduló árvizek miatt el van zárva a boldogulás útjától. Különösen ZaJkod szegénységét és elmaradottságát fájlailja a fő'városi tudósító. Elmondja, hogy nincs megfelelő tiszai védőgát és így számítása szerint tíz—/tizenkétezer hold föld megy veszendőbe. Illetve megfelelő védőgáttal ennyit lehetne bevonni, .mint jó búzatermő földet a lakosság javára művelés alá. A zalkodiak saját otthonukat magukcsinálta védőművekkel óvják és amikor rájuk zúdul a szabolcsi Balatonnak nevezett árvízjárás, nem mozdulhatnak ki. Felsorolja a cikkíró azt is, hogy a három község határában hány hold van és kevesli a földműves lakosság kezén levő birtokokat, mert ott alig van i földje a szegény embernek. Csizma, ' kendő egy van egy családban, zsíró- í zóul. napraforgóolajat használnak. I Ebédjük az olajozott-, sózott burge- j nya, kora tavasszal pedig, amikor | már elfogyott az olaj, akkor csak a Í sózott krumpli magában. A sötét I színekben írt riport azzal végződik, j hogy földreformot sürget ezen a j földöm, ahol bő az emberáldás, de j nagyon szűkös a magyar ember éle- f tének lehetősége. Védőgátat, utat, | földbirltokraformot sürget a cikkíró, akinek soraiból így a fővárosba hangzik három szabolcsi község jajkiáltása. * Amikor a kérdéses cikket elolvastuk, az első 1 gondolatunk az volt: Hála Istennek, végre a fővárosi lapok figyelme kiterjed a magyar vidék közelebbi érdekeire is. Meg kell állapítanunk azt is, hogy kétségtelen ugyan a cikkíró nemzettestvéri szolidaritása, amellyel cikkét a szegény nép jajszavának tolmácsolása céljából megírta, de mi, akik jártunk röbbízben Zalkodon, Vissen, Kenézlőn is, tudunk sok más olyan körülményről, ami a .vezetők, a község irányítóinak, a lakosság életakaratának, szorgalmának és eredményeinek tanúságtevői. Nem olyan sötét a helyzet a három termékeny környékü szabolcsi faluban, mint azt a cikkíró feltünteti. Kanézlőn pl. elsőnek vezették be a Szaly-birtokon a családi munkabéreket és éppen Darányi főtisztelendő úr tudja a legjobban, hogy a szegény lakosságon milyen mértékbem segítenek az arra hivatottak. Mint minden lelkes, ügyszeretettel írt, de az éremnek csak az egyik oldalát néző fővárosi cikkíró, az Üj Nemzedék írója is fekete szemüvegein át nézte a do'gokat és a túlzó naturalizmus színeivel tömörítette a szegénység bajait egy döbbenetes képbe, melyből az csendül ki, hogy ezekben a községekben ólban laknak az emberek, nem látnak soha szalonnát, mindenki olajjal főz. A tiszai árvíz valóban nagy csapás, de a.z ellene való védekezés szabolcsi részről -mindig résen áll és nehéz, de szívós munkával óvja a szegény emberek érdekeit is. A cikk konklúziója, hogy védőgátat kellene építeni és igazságos iöldreferm kellene, helyes, de ebben az irányban már kellő ütemben meg is indult az akció. Szabolcsban t-udják, hol, mi a baj és a zalkodi útépítés is régóta folyik már. Éppen a jelzett bronzkori leletek is a nagyarányú útépítési munkálattal kapcsolatban kerültek feliszínre. Legyen nyugodt a vidéki nyomor színeinek festője, ez a nyomor itt fáj elsősorban és itt keresve keresik és meg is találják a védekezést eílene. Szabolcs alispánja céltudatos, energikus munkával segít a tejakció és más karitatív úton a legszegényebb néposztály gyerekein és a múlthoz képest a bodrogközi lakosság helyzete gyöke-esen megváltozott sok tekintetben. Nem szól a cikkíró pl. a Kisvasútiak élénk forgalmáról, amely Balsán át összeköti a három szigeti községiéit nemcsak a vármegye központjával, hanem Sárospatakkal, Sátoraljaújhellyel. Nemcsak egy kis óravasútról kell itt beszélni, hanem rendes és jó személy- és áruforgalmat lebonyolító közeledésről. Általában valamely hely igaz képe csak a fény- és árnyoldalak egymás mellett való bemutatása útján tűnik az olvasó elé. Ezt a tárgyilagos mindeno 1 dajúságot méltán elvárhatjuk mi, szabolcsiak is, amikor -egy nagyobb nyilvánosság elé kerülő cikkben kiteregetik bajainkat. Ma lesz a leventéiig estje Az ipiro?ek székházában ma, szembaton este tartják •>{ a leve nteifjuség mfisores, táncos estjét. Az egéss magyar társadalom hifi és lelkes szivvel köszönti a leventéket, a msfya; jörő küzdőit, ami édes fiainkat. Ök, akik szabad idejOket a nemzetvédelem szrnt *gyének áldoszák, elváthatjah ma a társadalmat áldozatát, azt, hegy estéjtkön minden egyestlet, haiéiág, intéimény, iskola képviseletet nyerjen. S'ebb jövőt a magyarnak, ez a levente köszönése és a szebb jövő útját késziti mindenki elő, aki támogatja a leventemozgalmat. BÁLI NAfTAR Foljiuá-r 11.: L«*e»ték bátya (^aarBalfei ftiar maenl ? CaiaáltaeaoD frakkét, samelÖQjot, magyaros ruhát Németh UR1SZABÓNÁL LUTHER PALOFA. Be<bruár 12.: Iparos ifjéséf átaavM MÍJ* Optiros sHkhtm). F*brttár IS.: PwrtiHdtíszt*k j»ít*« m (Ker»ea-s«ffid). Február 19.: Frontharcosok mfisofos teaestje (Korona-szálló). látogasson el a ragyogóan szép, modem és aj KELEMEN Mlljfiirász szalonba, Horthy Miklós tér 6. x. A legmodernebb gépek! A legszebb berendezés! Telefon 83. A legjobb munkaerők I ily ha st tlihaiyszNMtaiattt | mi Wirtsctiafler Ármin rastOTKfcwttaUrai SMn**<« bt. Nyfrtgrkfea. - TtdetonnAm 90. — SftlgtiS.rrfám t*3h«ly«k £« teilykdk l

om

hái

n. HÁxtartásí cikkek aagy választékban I