Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1938 (6. évfolyam, 246-295. szám)

1938-11-15 / 257. szám

2. «Mai kiszélesedett határainkon túl még sok százezer magyar test­vérünk maradt, akiknek sorsa a nemzet jövendőjével van azonos kapcsolatban. És gondolnunk kell arra, hogy ha hazatért testvéreinknek és magyarok­nak biztosítani akarjuk a nyugodt és boldog életet, a tőlünk elszakadva ma­radt véreinknek pedig az emberi sors jogos követelményeit: meg kell szív­lelnünk a minfcz terel nők urnák a kö­zelmúltban elhangzott szavait, ame­lyekben figyelmezteti a nemzetet, hogy az igazi belső nagy munka most következik, mert egy belül egységesebb, fegyelme­zettebb, szebb, erősebb, hatalmasabb Magyarországot kell teremtenünk. Ha erre a munkára hazatért testvé­reinkkel együtt kéz a kézben, testvéri szeretetben és egyetértésben, önzetlen önfeláldozással, tízmillió magyar el­szánt akaratával felsorakozunk a nem­zet hivatott vezérei mögé, a siker, az egységes, szép, erős, hatalmas, boldog Nagy-Magyarország nem fog elma­radni. Adja Isten, hogy úgy legyen! Virányi Sándor lelkesítő erejű, lendületes beszédét sűrűn szakította meg a diadalmas öröm lelkes ová­ciója. Porzsolt István ref. esperes emelkedett ezután szólásra, hogy a törvényhatóság hódolatáról bizto­sítsa Horthy Miklóst, Magyaror­szág kormányzóját és a nagy győ­zelmet kiharcoló államférfiakat. Az ország kormányzójáról .való megem­lékezést a díszgyűlés tagjai állva hallgatták végág, percekig tartó lel­kes ünneplésben részesítve a győze­delmes hadsereg hadurát. Méltóságos Főispán úr! Tekintetes Törvényhatósági Közgyűlés! 1686, Buda visszafoglalása ófa nem volt a magyarnak olyan általá­nos, szívet-Lelket átható, világraszóló örömünnepe, mint az 1938 november 5—10-ig terjedő idő. A Felvidék égyrésze visszacsatolásának ünnepe éz. Egy gyilkos varázslat oszlott szét, Trianon életoltó rablánca pattant el. Bármilyen kedves és értékes egy­millió lakta magyar föld visszacsa­tolása, ennek a ténynek igazi jelen­tősége a továbbiaknak, a jövendő­nek a lehetőségében rejlik. Valljuk meg, Trianon jólsikerült sátáni gon­dolat volt. Egy vitéz, bátor, ezernyi nemzeti szerencsétlenség alatt soha el nem pusztuló, hanem mindig újra meg újra feltámadó, életrevaló népet úgy akart megölni, hogy soha többé fel ne támadjon, öt darabra szelték. Elvettek minden életlehetőségét, csak mindennapi kenyerét hagyták meg. Lefegyverezték úgy, hogy csak fokosa maradt. Szegénnyé, koldús- sá tették, annyira, hogyha még lehe­tett volna is, nem bírta magát fel- fegyverezni. Árvaságában, cso.nka- ságában ninc9 a földön egy barátja. Gyilkosai a páncél szilárdságával ■vették körül, mégis annyira retteg­tek, hogyha elsóhajtotta magát, már mozgósítással, megszállással fenye­getőztek. Bhh’ez járult a belső meg- hasonlás. Elbukottságában bűnbakot keresett. Egymást vádolta, önmagát marcangolta. Kormányozni, vezetni egy ilyen nemzetet, melynek se pénze, se fegy­vere, se barátja, se önbizalma em­berfeletti feladat. Jobb jövővel biz­tatni egy népet, mely csak a múlt dicsőségén rágódik, s a jelenben élni nem tud, hősi munka. Csüggcdés, önmarcaug'nfás helyett az élni tudás, akarás, az erőgyűjtés, az ősi eré­nyek felöftözését, az ősi bűnök le­vetik ezését belevinni a nemzet éle­tébe, meggyőzni arról, hogy joga van élni a nap alatt, hogy még hi­vatása, küldetése van a Kárpátok medencéjében, megváltói munka. Hitet gerjeszteni a hitetlenben, nemzetmentő munkára kész­tetni az elcsüggeüői csak az ké­pes, akiben magában is él a hit, a remény, az elszánt akarat, aki tud és akar önzetlenül élni és áldozni a hazáért. Ezt tette nagybányai vitéz Horthy Mik­lós, Magyarország kormányrója.. (Hosszantartó viharzó éljenzés és taps.) Ezt a munkát áldotta meg az isteni Gondviselés Magyarország egyik gyöngyszemének visszaadá­sával. Nagy nemzeteknél egy csatavesz­tés soha sem lehet tragikus, mert a csapás még nagyobb életfenntartó erők feltámasztására vezet. Kicsiny nemzetnél a nemzétd csapás az élet- fenntartó gyökeret metszi szélt. Ilyen nemzetnek felelős miniszterének lenni, sorsát igazgatni, jobb életre vezérelni sziszifuszi, munka. A nagy nemzetnek már sokasága,, tömege is félelmetes, hát még a fegyvere. A nagy nemzet .igazsága könnyen le­het <fvő zed ebnes. A kis nemzetnek lehet napnál fényesebb igazsága, de kardjára nem üthet s igazsága csak úgv lehet győzedelmes, ha tud böl­csen hallgatni, az- eseményeket úgy vezetni, hogy a győzelem önként jöjjön s oly szükségszerű legyén, hogy senki előle ki ne térhessen. A magyarnak csak igazsága volt. De sok millióra rúgó tömege és fegyvere nem. És hogy a baráti államokkal támo­gatott igazsága mégis győzedelmes­kedett, ez vitéz Imrédy Béla minisz­terelnök, Kánya Kálmán külügymi­niszter és gróf Teleki Pál vallás- és közoktatásügyi miniszter államfér­fiúi nagyságának. bölcsességének gyümölcse, ök össze tudták szorí­tani fogukat, amikor hallgatni kel­lett, ökölbe tudták szorítani kezü­ket, amikor sújtani szerettek volna, s 'lecsaptak az igazság pöröly évek amikor annak jött el az ideje. Ál­lamférfi ah ők a legjavából. Nem a népszerűség keresése volt a munkájuk célja, hanem egyedül a nemzet java. Mindezeknek elgondolására mélysé­ges hálával kell eltelnie minden ma­gyar szívnek, hogy az isteni gondvi­selés ily eszközöket választott ki a magyar nemzet béklyóinak szétrom- bolására, szebb, boldogabb jövendő­jének megmutatására. Az ő kegyel­mi ajándékaikért, amellyel Isten őket gazdagon felruházta, áldjuk gondviselő Jóistenünket. Én pedig mély tisztelettel indítványozom, hogy a törvényhatósági bizottság méltóztassék ünnepi közgyűléséből ceui hódolattal üdvözölni vitéz nagybá­nyai Horthy Miklóst, Magyarország kormányzóját és köszönetét kife­jezni tisztelettel feliratban vitéz Im­rédy Béla miniszterelnök, Kánya Kálmán külügyminiszter és gróf Te­leki Pál vallás- és közoktatásügyi miniszterrel szemben. Az elhangzott tömör szépségű,, emelkedett szellemű, megrázó ere­jű ünnepi beszéd után felcsattanó tapsvihar és meleg ünneplés el ülté­vel a hálatáviratok elküldése iránti javaslatot általános lelik esedéssei tette magáévá a közgyűlés. (Trianon 19.) 1938 november 15. az egységes magyar tttsr meghűléséül meg leg rettenni minden politikai szédelgő 'A felemelő szép közgyűlés utolsó szónoka Gombás Bálint bizott­sági tag volt. A falvak magyarjainak átütő erejű szónoka beszéde során a következőket mondotta: Tekintetes Törvén yh a t óság i Bizottság! A magyar falusi népiélekben ez a szavakban ki nem fejezhető, fensé- , ges ünnepi hangulat ott kezdődött, , amikor hetekkel ezelőtt szörnyű sö­tét felhők tornyosultak Európa fe­lett,. amikor a magyarság a lét vagy nemlét kérdése előtt állt, amikor úgy látszott, ihogy ősi jogunkhoz, csak egy újabb, minden eddiginél pusztítóbb háború és véráldozatok árán juthatunk, amikor legfelsőbb parancsra szétfutottak a katonai be­hívók. Akik megfigyelték, hogy egyetlen hívó szóra hogyan öltözik ünneplőbe a falusi magyar néplelek, sohasem fogják elfelejteni és örökre büszkék lesznek arra,, hogy a magyar parasztsághoz tartozónak tarthatják magukat. Voltaik családos emberek, akiket a hívó szó sivár ninostelensógtéből, voltak fiatalok, akiket esküvőik előtti napon szólított a kötelesség, de bárhol álltak, bármilyen fontos munkát végeztek is, az eiső szóra letették a szerszámot, tekintetükkel mégegyszer végigsímogatták az ősi földet, azok is, akik a. máséban dol­goztak, — melynek minden egyes rögén szeretettel csüggnek, megölel­ték, megcsókolták övéiket, lelkűk­ben a hazaszeretetnek minden szen­vedések között megbékítő érzésével, áldozatos köteíességtudássak ■min­den zokszó és panasz néliKÜl fegyverbe álltaki Amikor a maigvar parasztság pél­dás, hazaifi as .magatartását, mintha ízért külön érdem járna, nem, mert ísak kötelességét teljesítette. De ' ' O T'.Arif Hn>őv ki­j feje.zésre juttassam: mégis mennyi­re jól esett a magyar falu népének az az elismerés,'mellyel vitéz Imné- dy Béla miniszterelnök úr őnagy- méltósága országos visszhangot kel­tő Magyar út című cikkében meg- símogatta a magyar parasztság lel­két s amely cikk ében bejelentette, ’ hogy az új magyar élet felépítésé- | ben úgy számit a magyar paraszt- I ságra, mint kősziklára, de ez a nép­réteg — minit az ország fundamen­tuma — a jövőben nemcsak a ter­heket fogja tartani, hanem részese lesz annak a megbecsülésnek,* s an­nak a tiszteletnek, amely ebben a szerepében teljes joggal meg is illeti. Tek. th. bizottság! A magyar pa­rasztság nem akar több jogot, több elismerést, több megbecsülést és tiszteletet, mint amennyi a multiban is nem kevesebb joggal illette volna meg! És ha a miniszterelnök úr őnaigyméltósága által bejelentett ke­mény kéz politikája, ami iránt sem­mi kétségünk — elsősorban arról fog gondoskodni, hogy a szociális tartalommal meginduló magyar életben az első napsugár erre a küz­delmes életű néprétegre süssön, s 'ha az ősi rög szerelmesei méltó szere­pet fognak kapni társadalmi téren; a kisgazda társa dalom vállát nyomó terhek arányos elosztást kapnak, ha az uradalmi cselédség, különösen pe­dig a mezőgazdasági munkásság, olyan megbecsülésben fog részesül­ni, hogy embernek érezheti maigát, mint ahogy embernek érezheti ma­gát már néhány keresztény igaz ma­gyar föJdesúr.nál, munkája után tisz­tességes ellenértéket kap, olyan fé­lelmetes erejű egységes magyar tá­bor sorakozik fel a nemzet mai hi­vatott vezetőinek háta mögött, hogy ennek az egységes magyar tábornak m egb ontásá t ó 1, ke 11 évál a szt ásán ak még csak a gondolatától is meg fog rp+tenni minden nolilikai szédelgő. Higvarwszág kormányzója itrncsak kereste, de meg is laláila a ntp Iáikét Tek. th. bizottság! Nem véletlen az, hogy az Úristen különös, áldó kegyelme folytán minden idők leg­nagyobb magyarja, imádásig szere­tett Kormányzó urunk öfÖméltósá­ga november 11-én fehér lován be­vonult Kassára. Hiszen elküldetésé- nék legnehezebb napjaiban, amikor 1919 november 16-án hasonló külső­ségek között az ország fővárosába vonult, s a nemzethez intézett szó­zatával felrázta az alvó magyar lelki­Myiregyháza Város Faiskolája szállít gyümölcsfa, díszfa, díszcserje, rózsa, fenyő vadoncok, futónö vényekből. — Nagybani vételnél kérjen külön árajánlatot ÁRJEGYZÉKET DÍJTALANUL küld. TELEFON 201. TELEFON 201. ismeretet, ebben a szózatában a ma­gyar falvak bogárhá'tú kis házai la­kóinak lelkét kereste, mert tudta, hogy ahhoz a mérhetetlen áldozat­hoz, ahhoz az óriási erőfeszítéshez és ahhoz a rettentően szívós, kitartó munkához, mellyel újíjá lehet épí­teni az akkor .romokiban hevert ezeréves hazát, a megfertőzhetetlen, tiszta, minden akadályokat leküzde­ni képes, a magyar barázdák min­den egyes véráztatta rögén szeretet­tel csüggő falusi lélek szükséges. —- És most, az isteni küldetésszerű munkája, hogy befejezéshez közele­dik, ez azért van, mert Magyaror­szág kormányzója nemcsak kereste» de meg is találta a nép lelkét. ö és nemzete a közösen vívott dicsőséges harcokban, közös szen­vedésben és közös imádságban for­rott össze elválaszthatatlanul. A magyar parasztság most is itt áll egy táborban, munkára ké­sben, szent fanatizmussal, hogy vitéz Imrédy Béla minisztér- (Foly tatása a 6-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents