Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1938 (6. évfolyam, 246-295. szám)

Ajándékszám

(Trianon 19.) 1938 december faé. Szabolcsi HÍRLAP 185111 5. oldal DIENESISTIÉN: A Nyírség székvárosa - Nyíregyháza A Kárpátokban eredt Tisza a he­gyekből leérve, előbb hosszan nap­nyugta felé folydogál a síkságon, egyszercsak hirtelen elkanyarodik és jódarabon kénytelen észak felé haladni s nagy kerülővel jut le a tokaji 'hegyeknél a Nagy Magyar Alföldre. Szelíd hullámú dombos vidék, a Nyírség az, amit szép folyónk át­ölel és — mint a vitézkötés a zöld­bársony mentét — jó kacskaringó­san szegélyez, hosszú útijával, kiön­téseivel, holt ágaival ligetes tájjá varázsolja itt a földet. Szép vidék ez! Tetszett ez a vi­dék sokféle népnek már, hiszen itt állt a népek országútján. A keletről nyugatra vándorló népek ösvénye erre húzódott, ezen a helyen ké­rész tül vonultak a nagy népek mind » itt is hagyta a nyomát val a meny­nyi. fl világ Keresztapáitól A vidék központija, a Nyírség székvárosa, Nyíregyháza így tele­pült a világ .egyik kereszbútjánál. Délkeletről, Erdélyből, Északma- gyarország hegyvidéke felé Nagy­váradon át Debrecennek, majd Nyíregyházának visz az út s innen fordul enyhén a hegyeknek Tokaj irányába. Egy másik ősi út az oro6z és lengyel síkságok felől Magyaror­szágba térve a Tisza csapd gázlóján át erre vezet nyugat felé haladtá­ban. E két út találkozása igen régi időtől fogva pihenőhelye .volt a ván­dorlóknak és állomása az utasok­nak s az első hajlékok itt keletkez­hettek a vidéken. Ez az állapot ősi formájában fennáll, e két út met­széspontja a város szíve ma is. Itt helyezkedtek el ősi soron a vendég- fogadó, a patika (bolt), a mészár­szék, a börtön, az életnek eme első­rendű szükségletei — és az uraságok házai, vázlatát adva a későbbi vá­rosközpontnak, a kereskedelem és közigazgatás gócpontjának. A hely itt nagyon alkalmas volt arra, hogy betelepüljék és virágoz­zék, de arra is, hogy a jövő-menők a megtelepült eket háborgassák. Ügy éltek itt a népek, mint vala­mi küszöbön. Mindig útjában voltak a jövőmenőnek. A betört ellenség, ha tovább nem mehetett, eddig min­dig elfutott és ahányszor jött, any- nyiszor rontotta el az itt talált városit-. Romlás és ailáépülés így esett, hogy míg félreesőbb helyén az országnak az élet folyta­tódott és fejlődött, ennek a város­nak gyermekéveit mindig újra kel­lett kezdeni. Mások már az egye­temnél tartottak, neki még járni és beszélni kellett megtanulni. Szakadatlan újjáépülés a .város egész története, ezért azután itt minden mindig megfeszített munká­val jár, a fejlődés gyors, a kezek serények, a polgárok iiparkodók. Legutoljára — kétszáz éve — a romok alól ásták ki e várost a bete­lepülők s akkor talált 400 lelket ki­tevő lakosság ma a 60.000 közelé­ben jár. Nagy iram ez a mi viszonyaink­hoz mérve, hiszen ide se aranyásók, se petroleumkutatók nem özönlöt­tek, két-kézi nehéz munka várt itt mindenkire, mégis gyarapodott és szaporodott itt a nép. Míg 1869-be.n 21.8% lélek .volt, 1910-ben 38.198, 1880-ban 24.102 lé­lek volt, 192őiban 43.340, 1890-ben 27.014 lélek volt, 1930-ban 51.308, 1900-ban 33.088 lélek volt, 1935-ben 56.010 'lélekre emelkedett a lakosság száma. JeíOBfősége az országban Nyíregyháza ma az ország váro­sai közt népességre a tizenegyedik, a megyei városok között a negye­dik. Az a három azonban, ami meg­előzi, pestvidéki gyárváros és szer­vezete teljesen elütő az önálló váró­sétól, sok .vonatkozásban a főváros­tól függ, vele már teljesen egybe is épült, különélése, önállósága csak formaság. A Hazához most visszatért nagy városok közül csak Kassa nagyobb nála. Határának területe 46.593 kataszt- ráiis hold. Ez a nagykiterjedésű ha­tár az ősi, 1219-ben említett „Nyír“ faluból, az elpusztult Sima község­ből és a tisztázatlan eredetű Cser­kesz és Királytelek pusztákból ala­kult. A város környéke az ország egyik legnanvobb konyhakertje és gyü­mölcsöse, a burgonyaszükséglet túl- nyomórész-e innen kerül ki, a nyír­ségi alma ízével-zamatával első a gyümölcsök közt, a sóstói és a nap­kori rizling pedig éppen az elszakí­tott Felvidék kedvelt bora, amelyet Ungváron, Munkácson keresztül messze földre, Lengyelországba, Oroszországba szállítottak a világ­háború előtt. Dús kincseit ez a vidék sokáig kénytelen volt a ládafiában, pincé­jében és magtárában tartogatni, vagy elkótyavetyélni, mert felvevő- terétől, piacától a hatalom erejével megfosztották. Most, hogy a csi­nált határról az idegen sorompók eltűntek és a régi kedves vevőnek, a Felvidéknek, rövid úton, olcsón, vámmentesen adhatjuk oda, amink terem s az új gazdasági rendszerbe illeszkedve, még nagyobb fejlődésre és gyarapodásra számíthatunk. Aki Nyíregyházát felkeresi, hogy széjjelnézzen benne, ne keressen ra­gyogó palotás or okát, vagy regényes romokat, hiszen a régiségből sem­mink sincs, az újjászületett város pedig a dolgozó polgár egyszerű ter­mészetéhez szabva, túlzástól mente­sen épült fel. Milyen finoman jel­képezi a polgá rezei lemet a rene­szánsz-stílusban épült városháza! Nem tornyos-bornyos hivalkodó ház ez! Arányos méreteivel, tiszte stílusával a város legszebb épülete. Olasz mesterek munkája 1873-ból. Hasonlóan komoly szépségű a® 1784-ben épült evarng. templom. 6000 ember fér el benne. Tornya 50 mé­ter magas. Egyszerűség, finomság jellemzi a Kállai-utcán épült empire-stílű pod- gárházakat. Közben iskolákat lá­tunk. Megtudhatjuk, hogy Nyíregy­házán 64 iskola van, ebből 12 közép- és középfokú iskola. A templomok, középületek érdemesek a megtekin­tésre. Bessenyei György, a Nyírség szülötte szobra, a Hősök emléke, Vénusz-szobor szépek. A terek és utcák tavasszal virágoskertekké vál­toznak, tele van a .város akácfa- virággal. I kink goidBláia Érdekesek a poszton álló talyigá- sok. Mindjárt üljünk is bele egybe, mert — mint Szobor Pál, a tváros polgármestere mondta — a sivatag­ban tevére, Velencében gondolára. Nyíregyházán talyigára kell szállni, akkor teszünk eleget a hely szelle­mének. A talyiga kivisz bennünket ha­marosan a jellegzetes bokortanyák­ra, ahol ősi közösségben él a föld­művelő nép. Az 55 bokortanya mindegyike szinte kis külön falu, önálló bíróval, iskolával, bolttal. — Jellegzetes homoki gazdálkodás fo­lyik, amelynek tanulmányozására kísérleti gazdaság és iskola van a városban. A népviselet az egyszerű szűrt és a hímzett ködmönt őrizte meg. A népszokások fennmaradtak. 'A kulturális értékek között a leg­nagyobb a vármegyei Jósa-múzeum, amely bronzkori és hon foglal ás kori emlékekben, néprajzi tárgyakba® igen gazdag. Benczúr Gyula festőművész, Kra- dy Gyula író Nyíregyházán szü­lettek. Iz trdS is niilTi: Sóstó Legnagyobb kincse a városnak azonban a közel ezerholdas őserdő és ebben legszebb gyöngye: Sóstó­fürdő. Ha erről beszél a nyíregyháza» felcsillan a szeme. Százados öreg tölgyek között visz a villamos Sós­tóra, zöld alagútban, magas töltése® és viadukton át a 73 holdas parkkai körülvett 16 holdas tóhoz és öreg fürdőházhoz. Sóstó vizét 1800-t ói kezdődőleg már melegítve használ­ják, felismerve gyógyerejét, de e® idő előtt is sok beteg fürdött magá­ban a tóban. Ilyen feljegyzést talá­lunk Kis János szuperintendensnél, aki 1790 júniusában járt itt. 1826- ban már fürdőhaz áll itt, vendéglő és állás. Sóstón különösen a reuma- tizmusbam szenvedők találtak gyó­gyulást a vízben levő natrium oar- bonat által. Az egykor lecsapolt és el apaszt ott tó vízimennyiségének visszaállításával az oldott anyagok mennyisége és 'hatása nem csök­kent, a szabad fürdő pedig még szebbé és látogaltottabbá tette. Hegyvidéki embernek, azért érde­mes Nyíregyházára eljönni, hogy megismerje a hozzá legközelebb eső alföldi város egészen elütő, küzdel­mes életét, azt a népet, amely szá­mára gabonát, krumplit, almát ter­mel és bort szűr. Azért érdemes, hogy koccintson egyet velünk és hörpintsen a a édes összetartozás önömére. Hí Nyíregyházán kewxtiil átázik KITŰNŐÉ« REGGELIZHET EBÉDELHET VICSORAZHIT Kurz Béla Vasúti Éttermében. Zónák. Nyíri b írkiliönlegességek

Next

/
Thumbnails
Contents