Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1938 (6. évfolyam, 246-295. szám)
1938-12-25 / 291. szám
12. oldal unni hi—I Szabolcsi hirIAP >iesi (Trianon 19.) 1938 december 25. Gáspár Margit: Három magvar szt egy párisi karácsonyon Nyrvidéki Takarékpénztár Részvénytársaság Nyíregyháza Az Adriai Biztositó Társulat nyíregyházi főügynöksége Tavaly ilyenkor a párisi Foyer International leányintézetben nagy izgalommal vártuk a karácsonyt. A francia leányok hazautaztak, mi, messziről odaszakadtak, az intézetben maradtunk. — Egyénileg is így kellett határoznom, mert fivérem feleségével Rouenbe utazott és mivel Gyurka öcsém quartierbeli kis szobája sehogy sem reprezentálta volna a családi tűzhelyet, szomorúan választottam az intézetbeli közkarácsonyt. A szomorkodásra semmi objektív okom nem volt; mert azt a kedves, meleg, aranyos szent estét, melyet ott töltöttem, sohasem fogom elfelejteni. Ez csak olyan dolog ez a karácsony előtti érzelmi pánik az idegenben, hogy úgylátszik, át kell rajta esni. Utolsó | nap előkerült Erődy Harrach Béla is, aki egyetlen hiteles tanúja a következőkben elmondandóknak. Nagyon sápadt volt és kis satnya karácsonyfát szorongatott a hóna alatt. Elhozta, hogy díszítsem fel neki és erősen érdeklődött aziránt, hol ebédelek az ünnep első napján. A Foyerben ekkor már előjegyzések folytak a karácsonyi ebédre, melyet fényesen készültek megünnepelni. Mi, meghívhattuk vendégeinket és így történt, hogy a hatalmas Restaurant-teremben az egyetlen U-alaku asztal körül három szál magyar ült melegedő szívvel. Átnyitották az emeletes koncert-termet, melynek közepén csillogott, ragyogott a 8 méter magas karácsonyfa. A vendéglő-teremben háromszázan voltunk. Sok ragyogó, örvendező arc. Az asztalfőn Miss Watson, az igazgatónő. A dessert után feláll, üdvözöl minket és vendégeinket, azután felolvassa azoknak az államoknak a névsorát, melyek az előjegyzések szerint itt most képviselve vannak. Egészen káprázatos: 68 állam. Azután arra kér, hogy minden nemzet képviselője kívánjon a saját nyelvén boldog ünnepeket. És olvassa sorra egyenként a névsort. Az első Allemagne, Németország. Milyen csodálatos véletlen, hogy először a német Hildegard Heinz- nak kell szeretetet, békét, nyugalmat, boldogságot üzenni ezen a francia karácsonyon. Azután sorra tovább, Angleterre, azután Argentine és gyorsan tovább .. . Egyre zajosabb a terem. Furcsa exotikus szavak röpködnek. Most egy spanyol leány állt fel: csak éles zön- géket hallok, érteni nem lehet a zajtól. Hirtelen félelem fog el. — Most mindjárt rám kerül a sor és én nem akarom a magyar szót így elvesztegetni. De Miss Watson már olvassa is: Hongiie. Felállók. Várok. Végignézek az asztalok végtelen során. Mindenki látja, hogy várok valamire. A diskurá- lók felfigyelnek. Csönd van. Még egy pici perc és elborít a csönd és akkor azzal, ami kedvességet és melegséget kibányászhattam magamból, hálás örömmel mondom bátran, büszkén, melegen: — Boldog karácsonyi ünnepeket! És most valami váratlan történt. Hatalmas taps zúg fel. Bra- vozás. Öröm. Persze, hogy örülnek. Hiszen erre vártak; valamire, aminek örülni lehessen: egy szubjektív, igazi, adventi üzenetre. Jaj, de jó! Hát megértették? Megérezték benne a magyar puszták üde ritmusát? Szeretik. Szépnek találják? . .. Egész becsületes szívdobogást kaptam. Gyurka fátyolos szemmel néz rám, Erdődy pedig hirtelen marokra focria az asztalon levő váza egész virágtartalmát és jó nedvesen mind egy szálig az ölembe rakja. Miss Watson mosolyog és pár pillanatig vár, azután folytatja. De taps nincs többé. Ezt a 68 állam közül csak Hongrie kapta. Dr. Gáspár Margit SUíéri csak estére? . . . Mért csak egy estére lesz a szív aranyló, Egymáshoz szelíden, szeretettel hajló? Mért csak egy estére fogadunk jóságot S álmodunk égies, tiszta boldogságot? Mért csak egy estére gyújtjuk azt a fényt ki, Melynek muzsikáját minden szív megérti? Mely haragot, önzést és gőgöt feléget? S közel hoz a földhöz égi messzeséget? Mért csak egy este szól lágy, angyali ének Gondoktól zaklatott emberek szívének? Mért csak egy estére vetünk puha ágyat Keblünkben Annak, ki szeretet, alázat? Üay kellene élnünk: szívet szívhez téve. Koldusra is csak úgy nézni, mint testvérre. Minden oly tett kéne, mely Istent ne bántson, Ez volna szép élet: örökös Karácsony! TARNAVÖLGYI ANDRÁS. TJn gvár Központi fűtés, hideg- melegvíz, elsőrendű magyar konyha a Bercsényi Szállodában Járt utat járatlanért el ne hagyj! Ez mondja a közmondás, ezt valljuk mi is 6 7 év óta, mikor minőségben a legjobbat, árban a legolcsóbbat hozzuk Szövet-SElyem Szönyeq-vászon
