Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1938 (6. évfolyam, 196-245. szám)

1938-09-27 / 217. szám

oldd (Trianon 19.) 1938 szeptember 27. A nőidivat újdonságai A LEGSZEBB KABÁT, KOSZTÜM, RUHA ÉS KALAP MODELLEK NAGY VÁLASZTÉKBAN, OLCSÖ SZABOTT ÁRBAN Maibaum Mariska Divatüzletében. (Rákóczi utca 4.) arc és Európa nagy nemzeteinek is fel kell ismemiök végre, hogy hazu­gok és cselszövők félrevezették és becsapták őket! Jaj és százszor jaj nekünk, hogy a világ folyását kor­mányzó hatalmasságok csak most, 20 év múltán jöttek rá erre! Mi már évszázadok óta ismerjük őket! (— Vissza a Felvidéket! Vesszen Csehszlovák ia!) Ismerjük őket jól. Nem egyszer találkoztunk .velük a történelem fo­lyamán! Hogy nagyon messze ne menjünk vissza a történelemben: megtanultuk őket ismerni a Bach- korszakban, hiszen ezek voltak év­századok óta a zsákmányra és hódí­tásra éhes kétfejű sasnak minden­kori pribékjei, a lakájai, a 'börtön­öm, a besúgó spionjai, a hóhérai, a poldcéjai és végül ugyanezek voltak a nagy .világégésben az árulói! Is­merjük őket nagyon jól! Ez a cseh árulás ólálkodott valamikor Rákóczi Ferenc feleségének a háta mögött. Mikor lehanyatlott a 48—49-es sza- ibadsághaTC, a Baoh-korszakban ezek ültek a nyakunkra, a D other dón és as Isonzónál ezek árulták el hadállá­sainkat és ezek adták meg magukat vx első puskalövésre! Hány ezer és ezer szegény ma­gyar katona lett áldozata ezek­nek az aljas árulásoknak! ismerjük őket nagyon jól az orosz fogságból, ahol a nagy orosz testvér jóvoltából légiókat alakítot­tak és felfegyverkezve abban telt az örömük, hogy a lefegyverzett sze­gény magyar és német hadifoglyokat Kínozták:, gyötörték és gyilkolták! Jaj, milyen bátrak voltak ottan, a fegyvertelen szegény foglyokkal ipsémben! füs ismerjük őket a békekötés- körüli aljas hazugságaikkal és cselszövéseikkel ÍS ismerjük őket a demokrácia ál­arca alatt, zsarnokságukkal és elcse- hesítő törekvéseikkel! Erőszakossá- gaikikai és .valóságos rend őr uralmuk kall? Én ügyvéd .vagyok, de most nem védöbeszédet, hanem vádbeszédet akarok tartani felettük az egész vi­lág és az igazságos Isten ítélőszéke előtt! (— Mindent vissza! Követeljük a Felvidéket! A demokraták mindig azt tanítot­ták, hogy a demokráciának éltető eleme, levegője a szabadság! A sza­badság, amelyet nemcsak saját ma- {Juki irányában szeretnek, hanem amelyet mások irányában is tisztel­nek és megbecsüléssel gyakorolnak! Azt tanították, hogy a demokrá­ciában egyéni, lelkiismereti és teljes szólásszabadság uralkodik éa hogy ott tiszteiéiben tartják min­Mlnden méretű gyümöiciláda elsőrendű kivitelben kapható Kain József ládagy árában, Kisvár dán es ném­ám erikái prédikált reformá­denkinek a meggyőződését zeti érzését! Ezelőtt két héttel egy református magyar lelkész itt Nyíregyházán a mi kis tus templomunkban. Elmondotta, hogy kint Amerikában az a marok­nyi magyar reformátusság, amely árván, egyedül, magára hagyatva él, az utolsó 30 év alatt 120 magyar református templomot 'épített magá­nak. Elmondotta, hogy mindenütt virágzó iskoláik és hatalmas egyesü­leteik vannak, melyekben szabadon űzhetik nemzeti kultuszukat, ápol­hatják magyar műveltségüket, nem­zeti érzéseiket és az óhazához való hűségüket. Nem szól ott bele mind­ezekbe ég-világ on senki... Ez ott nekik a belső ügyük és hozzátartozik a nagy demokrata állam szelleméhez, alkotmányá­hoz és ott ezeket komolyan ve­szik! Ez az igazi demokrácia mindeneset­re tiszteletet érdemel, még azok ré­széről is, akik a demokrata .világné­zettel nem azonostíják magukat. De mi van mindezekből a felfújt csüh demokráciában?! Mit találunk ezekkel szemben!? Nem jó erről beszélni! Az embernek elszorul a szíve és ökölbe szorul a keze, ha mind-mind észbevesszük, hogy az elmúlt 20 év alatt mit szenvedett ott a magyar­ság, nem testileg és talán nem any- nyira anyagiakban, mint lelkiekben, szellemiekben! A bezárt, elkonifis- kált magyar iskolák, az éles eh esi tő törekvések, az elkobzott és cseh lé­gionáriusok között szétosztott ma­gyar földek, a szinte naponta üres hasábokon megjelenő magyar lapok, az állampolgárságuktól megfosztott és kiüldözött hontalan magyarok, az állásukból kitaszított magyar tisztvi­selők ezrei és ezrei, a menekült >va- gónlakók jajkeservei... és ki tudná mind felsorolni a barbár merénylete­ket, amelyeket az emberi jogok és szabadságok ellen elkövettek, mind- mind fényesen .bizonyítják, hogy ná­luk a demokrácia csak üres álarc volt, amellyel a nyugati nagy demo­krata államokat maszkgolták! Valójában ma is azok, akik ré­gen voltak: cselszövők, hazugok, börtönőrök, spiclik és ármánv- kodók!... Hála legyen a jó Istennek, végre ■hajnalodik! Kél az igazság napja! (— Éljen Horthy, éljen Hitler, él­jen a Duce!) A kakas már régen szólott! A mi nagy angol barátunk, kinek nevére szálljon ezer áldás: a nagy lord Ro- thermere, már 10 évvel ezelőtt hal­latta az éjszakába kihang.zó kiál­tását! Nemsokára utána meg szóki t a nagy olasz álkmfénfiú, Magyaror­szág hatalmas barátja: Mussolini is! (— Duce, Duce, Duce!) Most már mellettünk áll a hatal­mas Németbirodalom .vezére és kan­cellárja is! Egész tömör egységbe so­rakozó óriási nemzetével! A lengye­lek és angol barátaink mind-mind szószólói lettek az igaz magyar ügy­nek! (— Horthy, Hitler, Duee!) Testvérek! Mégegyszer mondom, mégegyszer kiáltom: Hajnalodik! Ébredjetek! És most már vissza ne aludjatok! És ne engedjetek! TskiitsBok asztaliad bizalommal kormiavzénkra A férc-alkotmány összeomlóban! Most legyünk résen és most tartsunk össze! Kormányunk egyértelemmel állott ki a síkra a magyar igazság­ért! A felvidéki magyarság hivatott vezérei bátor szóval bocsátották ki kiáltványukat az önrendelkezési jog mellett és a magyar kormány nem habozott a felvidéki testvérek kibon­tott zászlója mellett az egész magyar nemzet erőteljes igenlését nyilvání­tani! És ami fő, tekintsünk osztatlan bizalommal a mi fenkölt kormányzónk sze­mélye felé! Biztos kezekkel áll a magyar élet ha­jójának kormánykerekénél és jól tudjuk, hogy ez a hajó nem a Rony- ván, hanem a Dunán és Tiszán hor­gonyoz! (— Éljen a kormányzó! Éljen Hit­ler, éljen Mussolini, éljen Moscisky!) Most már ne csüggedjünk! Nem vagyunk egyedül, nem vagyunk ma­gunkra hagyatva! Ügylátszik, hogy a nagy kultúrnemzetek lelkii&merete is ébredezik és ha látni fogják a mi összefogó hatalmas egységünket, amellyel felvidéki testvéreinknek, kormányunknak és a magyar állam­főnek kimondott szava mögött sora­kozunk, akkor számíthatunk arra, hogy ez a kemény állásfoglalás nem ma ra d hiábavaló! És ha mégis, ha mégis úgy kö­vetkeznék, hogy áldozatokat kell hozni: hát fogunk tudni áldozni! Sok vér lefolyt már a Dunán, Tiszán és sok vér lefolyt Volhinia mezőin és a Dolomitok, Karsztok szikláira! Aű»t se tudtuk jóformán, hogy miért! Hát nem fogjuk sajnálni most se, mikor tudni ifogjuk, hogy miért! (— Ott leszünk! Visszavesszük a Felvidéket!) Én nem tudok, félek meghalni ad­dig, ainig a nagy feltámadást meg nem érem! Félek ott a túlvilágon találkozni az én szépapámmal, aki negyvennyolcban nemzetőrkapitány volt és a fiával, aki veressipkás fő­hadnagy volt, mert nem fogok tudni a szemük közé nézni, ha megkérde­zik: Mit csináltatok, mivé tettétek a gyönyörű Nagy^Magyarországotl? Hát nem szabad nyugodnunk, kedves Testvéreim! Hangoztassuk a mi igazságunkat, álljunk és forrjunk össze ebben a nagy akaratban és ha úgy jönne, ne riadjunk vissza az áldozattól! Hiszen az igazságért küzdünk, az igazságért, ami mindennél előbb való! (— Nem, nem, soha!) Mi nem kívánunk harácsolni! Nem k í váin unk zs ákmá n yoln i! Mi a magunkét akarjuk! Nem kell nekünk a más folyója! Nem kell nekünk a mások bérce! Csak magyar föld és magyar róna! Ahogy az Isten rég kimérte! Nem kell nekünk idegen égbolt! Egy porszeme se a nagyvilágnak! Csak az kell, csak az kell, csak az kell, ami a miénk volt! Igazságot, igazságot, igazságot Ma­gyarországnak! A tömeg percekig ismétli: Igazságot Magyarországnak. majd az egyesitett énekkarok a Nem­zeti Hiszekegyet adják elő. Utána vért­■ pezsditő, hatalma* szavalat hangzik el. Reményi József V. é. tanító növendék Sajó Sándor Vagyunk még magyarok c. gyújtó hatású, öntudatra inspiráló költeményét adja elő tomboló lelkese­dést kelt© erővel és lendülettel. Követelek ezeréves határainkat Az énekkar a Szózatot adja elő, majd szigeti Vass Jenő dr. felolvassa a nagygyűlés határozati javaslatát, amelynek értelmében Nyíregyháza népe nevében a Revíziós Liga tagozata a következő levelet intézi Mussolinihoz és Hitler kancellárhoz : Nagyméltósága Benito Mussolini Urnák, Olaszország miniszterelnöke Róma. Adolf Hitler Urnák, Németország Kancellárja Berlin. Már több, mint húsz éve sanyargat­ják magyar testvéreinket a csehek. Ezen idő alatt nagyobb erkölcsi és anyagi kárt tettek nekünk és Európá­nak, mint hajdanában a pogány törö­kök és tatárok. Soha ki nem egyenlíthető kárt okoz­tak légióként azzal, hogy belevítték a Felvidék testébe a legveszedelmesebb mérget — az orosz bolsevizmust — s ezzel kapukat nyitottak e veszedelem számára. Soha el nem múló hálával és rajongó szeretettel köszöntjűk Nagyméltóságo­dat azért, hogy teljes erejével és világraszóló ha­talmával felvette a küzdelmet a bolsevizmus kiirtására. Egyben kérjük, hogy felvidéki magyar, szlovák és rutén testvéreinket is sza­badítsa ki a most már Európát feiye- gető bolsevizmus karjai közül, Mi magyarok hivatkozunk történelmi jogainkra és követeljük ezeréves északi határainkat, hogy a bolsevizmus elleni küzdelemben keblünkre ölelhessük szlovák és testvéreinket, akikkel együtt éltünk, együtt éreztünk és véreztünk a századok viharai között. Együtt védelmezett bennünket a Kár­pátok hatalmas hegy koszorú ja. Ezeket a határokat, amelyeket a Teremtő olyan fenségesen alkotott meg, botorság volna emberi szándékokkal megváltoztatni. Igazolják ezt az elmúlt húsz esztendő szenvedései is bizonytalanságai is. Szlsvák és rutén testvéreink nem­csak ígéreteket, de a legszélesebb körű autonómiát várhatják és igé­nyelhetik tőlünk, mert mi lovagiasan mindig többet adunk, mint amit Ígérünk. De ezt kö­veteli tőlünk nemcsak a szivünk, ha­nem a józan eszünk is, mert csak igy menekülhetünk meg a bolsevizmus veszedelmeitől és ma­radhatunk meg további évezrede­ken át békességben, barátságban és biztonságban és lehetünk továbbra is védőbástyája Európának, illetve a nyugati kultúrának. Mély alázattal kérjük mindezekhez Nagyméltóságod segítségét. Nyíregyháza, 1938. szeptember 25. Nyíregyháza egész társadalma nevében A Reviziós Liga Nyíregy­házi Tagozata. A történelmi jelentőségű hatalmas népgyülést Szohor Pál polgármester zárta be. A sok ezernni tömeg fegyel­mezetten, rendben oszlott szét. atiöpstoigi cím, sätSu. Wirtschafter Ármin vaskereskedésében, Nyíregyháza. Telefon 90. Budapest—Salgótarjáni tűzhelyek és egyéb vasáruk nagy raktára.

Next

/
Thumbnails
Contents