Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1938 (6. évfolyam, 48-96. szám)

1938-04-07 / 78. szám

2. gUsrf S2Abö:®sTwÍriaP (Trianon 18.) 1938 április hó 7. debreceni főispán, Streicher Andor, Rásó István, Berky Miklós alispá­nok. Teleki János, Teleki István, Dessewffy Arisztid, Dcsse wife Ist­ván grófok, Vay Miklós báró, Rosos Károly veszprémi polgármester, dr. Tekeres Lajos h. polgármester. Szo­bor Pál polgármester, Jékcy Sándor földbirtokos a főispán, Isaák Elemér a főispánná édesatyja, Oláh Lajos táblai elnök, vitéz Bessenyei Lajos kir. tankerületi főigazgató és itt van­nak ebben a tüzes színekben pom­pázó gyönyörű festői együttesben a szabolcsi, veszprémi, szatmári társa­dalmi és politikai élet kiválóságai. A dísztermet színültig megtöltötte a i közönség, amelynek soraiból több­ször felviharzik a lelkesedés tapsa és éljene ... Hiszek Magyarország feltámadásában! Viharos éljen hangzik. Borbély Sándor dr. díszmagyaros alakja tű­nik fel a tisztikar élén. Az alispán ajakáról felhangzik a Hiszekegy imája, melynek áhitatos sorait imád- ,kozza az egész terem közönsége. Majd Borbély Sándor alispán lendü­letes szavakban nyitja meg az instal­lációs közgyűlést. Klasszikus mon­datokban jellemzi a volt főispán, Vajay Károly érdemeit, őszinte sze­retet éljene zúg fel, amikor arról be­szél. hogy Vajay Károly dr. jóindu­lattal, szabolcsi szemmel nézte az életet és kiváló képességeit főispán­ná gátnak rövid ideje alatt is a nem­zet, a vármegye javára gyümötesöz- tette. Majd az új főispánról, vitéz bulyi és fékei Jékey Ferencről szól a szí­veket megragadó megnyitó. A régi klasszikus magyar alispánokat vél­jük hallani, amikor Borbély Sándor dr. az ősi vármegye autonómiájáról beszél. Ez az autonómia örök. mint a nemzet lelke 'és örömmel veti ma­gát alá a nemzeti akaratnak. Most boldog öröm tölti meg a vármegye szívét, .mert leikéből lelkeclzett fiát, az ősi vármegyei család sarját, vitéz Jékey Ferencet kapta főispánjául. A főispán családja évszázadokon át együtt örült a vármegye, a nemzet örömével, együtt sírt bánatával. Két tiszta lélek ölelkezik itt szent frigy kötelékében, amikor az új főispán a vármegye élére áll. Megható aján­dék számára a veszprémiek szere- jfcete, amely ide hatalmas küldött­ségben kísérte el és itt is körülveszi. (A veszprémiek percekig tapsolnak.) Ez a szeretet fogadja itt is, amikor Veszprém visszaadja az ősi várme­gyének fiát. Isten vezesse a feltáma­dás útján. Ezután az alispán sorra üdvözli a megjelent nota'bilitásokat, az egyhá­zak, a hadsereg, a polgári társadalom küldötteit és megnyitja a dís.zgyil­lést. majd Miikecz László vármegyei főjegyző ismerteti a Vajay Károly dr. főispán felmentéséről, a d‘r. vitéz Jékey Ferenc főispáni kinevezéséről szóló leiratokat és felolvassa Vajay Károly dr. búcsúlevelét, amelynek szerotetet sugárzó sorait mély meg- hatódcit ts ággal és ünneplő él jennel fogadják. A volt főispán levelében hangoztatja, hogy elvitte szívében a szabolcsi rög szeretet ét és ezentúl új állomáshelyén is a Tiszántúl ér­dekeiért küzd. Mikecz László dr. javaslatára a közgyűlés kimondja, hogy búcsú-ira­tot intéz a távozó főispánhoz, arc­képét megfesteti. Ezután Virányi Sándor ny. alis­pán emelkedik szólásra és a törvény- hatóság névében köszönettel és há­lával adózik Vajay Károly dr. főis­pán érdemeiért, jellemzi nagy felké­szültséggel végzett, odaadó munkás­ságát és Isten áldását kéri további működésére. Amikor Mikecz László dr. vitéz Jékey Ferenc főispánt kinevező le­iratot olvassa, újra percekig zúg a taps és az éljen. Borbély Sándor dr. alispán javaslatára Forgách Ba­lázs gróf, Erdőhegyi Lajos dr., vitéz Elekes Gábor, Kovách Elek, Pápay Mihály küldöttségben mennek az új főispánért. Fiatalosan, daliás dísz- magyarban lép a terembe Szabolcs élj főispánja, akit tüntető, lelkes él­jen és taps ünnepel sokáig. Ebben az ovációban érzi mindenki, hogy a főispánt első megjelenésekor szívébe zárta a vármegye közönsége. Borbély Sándor dr. alispán öröm­mel és szeretettel üdvözli a főispánt, amikor először lépi át a közgyűlési terem küszöbét és felkéri az eskü letételére. Mikecz László főjegyző olvassa az esküm,intát .. . Amikor a főispán érces hangján felhangzik: Isten engem úgy segéljen. újra per­cekig zúg az ünneplő éljen, majd mély csend lesz és a vármegye oda­adással figyeli a főispán székfoglaló beszédét, amelyben a következőket mondotta: Dr. vitéz Jékey Ferenc főispán székfoglaló beszéde Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Amikor Szabolcs és Ung várme­gye főispánt székét a hagyományos ünnepi keretek között elfoglalom, mélységes hódolattal hajolok meg -Magyarország főméi tósá-gú kor­mányzója előtt, aki a legfelsőbb el­határozásával erre a díszes polcra emelt. Hálásan gondolok e percben a mi­niszterelnök és belügyminiszter urakra, ők azzal a ténnyel, hogy er­re a kinevezésre előterjesztettek, 'eddigi szerény közéleti munkásságo­mat ismerték el. Arra kérem a tekintetes Törvény­hatósági Bizottságot, nézze el ért­Évszázados múlt szál a várm Családomat tehát a sok évszáza­dos múlt számos emléke köti ehhez a vármegyéhez, de sokkal szorosabb szálak fűznek engem személyileg ide, mert meggyőződésem, hogy igazi férfiak között nincs erősebb összekötő kapocs, mint a közösen átélt szenvedések és a közösen ara­tott dicsőség .emlékei. Ilyen emlékek fűznek engem Sza­bolcs vármegye kitűnő magyar né­péhez, hisz ide, Nyíregyházára vo­nultam be 1914 őszén, a megye házi ezredéhez, a cs. és kir. 14-ik huszár­hető meghatottságomat és tulajdo­nítsa ennek, hogy' talán egészen szo­katlanul, egyéni érzésekkel, emlé­kekkel jövök a nyilvánosság elé. Gondolatain önkéntelenül is visz- szatér.nek e napon a magyar múltba, az 1291. évbe, amikor III. Endre, utolsó árpádházi királyunk, az Al­bert osztrák herceg ellen sikeresen befejezett, rövid és dicsőséges had­járat után egyik ősöm harctéri érde­meit a tatárjárás óta üres és népte- len Jéke és környéke adományozá­sával jutalmazta. Az egri káptalan ugyanez óv - szeptember 20-án je­lenti a birtokba helyezését, ettől kezdve hosszú évszázadokon keresz­tül laknak itt őseim, szolgálva ezt a nemes vármegyét- karddal és tollal. los emléke köt ehhez gyéhez ezredhez, amelynek parancsnoka -egy ízzólelkű, kiváló magyar katona, peremartoni Nagy Ákos, a maga­tervezte ezred jelvényre, közös ezre­des létére, ezt a büszke mondatot Íratta: Ne bántsd a magyart! Sorba következtek számomra a lembergkörnyéki, a rokitnói harcok, Kudka-Cerevisce, Tobol, Erdély fel­szabadítása, majd az olasz front, Bressanin, Capo Sile s végül Porte del Taglio dicsőséges napja, ezeken a helyeken forrott össze a lelkem a pompás szabolcsi fiúikkal, meghatva hódolok erről a helyről is a sok el­esett barátom és bajtársam dicső emlékének. S amikor eljött a vég, ennek a hős, lelkileg töretlen ezrednek ron­csait ismét egy kitűnő katona, Oehm Tivadar vezette haza s minden igye­kezetével azon volt, hogy e szégyen­letes forradalmi, katonatanácsos na­pokban ennek a városnak rendjét biztosítsa. S továbbmenve, egy kedves arc merül fel emlékeim között, egy fia­tal, lelkes főhadnagy arca, néhai ba­rátomra, Kovács Istvánra gondolok, sok éjszakát töltöttem el vele be­szélgetve, odaát a városháza tanács­termében, ahol 20—25 megbízható altiszt élén tartottuk a készültséget a csőcselék és sajnos saját forradal­mi katonaságunk ellen. Sorsa ismeretes, ma már csak Lu­ther-utcai szobra előtt hajthatom meg az emlékezés lobogóját. Azután a szegedi reményteljes napok következtek, az elsőszámú tiszti törzsszázad Madácih-utcai szál­lásán délutánonként állandó vendé­günk volt egy fiatal vezérkari szá­van C-r rvrvc l r 11 a-o szűk utca másik oldalán egy is­kolában francia néger zászlóalj volt beszállásolva. Egész nap exótikus hangszereiken játszották különös afrikai nótáikat, énekelték, s mi, szo­morú magyarok, ebben a furcsa mi­liőiben körülültük őt, s ő beszélt ne­künk a nemzeti becsület visszaállí­tásáról, nemzeti öncélúságról, bátor kezdeményezésről, kitárta előttünk romantikus magyar lelkét, kiszórva elénk annak legszebb virágait. Vilá­gosan látta már akkor, hogy a há­ború utáni életben új utakon, új cé­lokat szem előtt tartva kell haladni, határozott és öntudatos cselekvésre van szükség, sem a békebeli rend maradék nélküli visszaállítása, sem a régi rendszer teljes negligálása nem helyes. Ki tudja, nem-e lennénk közelebb az annyira sóvárgott magyar feltá­Tavaszi vásár március 21-től április 21-ig mélyen leszállított árakon SUHANESZ bútorcsarnokában. Tekintse meg vé­telkötelezettség Kedvező fizetési feltételek, nélkül dúsan felszerelt raktáramat Gömbös Gyula hivó szavára kerültem a politikai életbe ? madáshoz, ha már akkor egészsége- ‘ sen kerül a megillető polcra. Kegyel etes szívvel emlékezem meg elhunyt vezéremről, s arra kérőm az Egek Urát, adjon neki örök nyu­godalmat abban a magyar földben, amelyért kevesen dolgoztak többet és amelyet kevesen szerettek job­ban nálánál. Az ő hivó szavára kerültem a po­litikai életbe, az ö elveihez hűtlen nem lettem és nem leszek soha, csupán addig kívánok helyemen maradni, amíg azt a szociális tar talommal telített keresztény nemzeti jobboldali politikát tu­dom szolgálni, melyet ő kezdeményezett s amelyet Í legkedvesebb munkatársa, Darányi Kálmán miniszterelnök úr teljes egészében átvett, folytatott, sőt fej­lesztett. Politikai vezéremnek Darányi Kálmán miniszter­elnököt vallom Politikai vezéremnek tehát Dará­nyi Kálmán miniszterelnök urat vallom s ezzel meg is határoztam azt az irányt, amelyet követni fogok. Meggyőződésem az, hogy azok az elvek, amelyeket ő hirdet, a nemzet érdekeit szolgálják és a nemzeti új­jászületés útján az ő hatalmas öt­éves tervének egyes pontjai lesznek a mérföldkövek. Tény az, hogy ez a nagyvonalú gazdasági, terv a vagyonos osztálytól súlyos áldozatokat követei!, azonban ebbe bele kell nyugodnunk, mert a magánérdekek fölé minden körülmények között a nemzet egyetemes érdekeit kell helyez­nünk. Alig van ebben az országban haza­fiasan gondolkozó ember, aki a mi­niszterelnök úr céltudatos tevékeny­ségét ne méltányolná. Ezt bizonyítja az a magyar parlament történetében szinte példa nélkül álló nyugodt tárgyalási mód, békés atmoszféra, amelyben a fontos közjogi javasla­tokat tárgyalják. Ma minden igaz magyar 'ember, ha számot vet lelki- ismeretével, csak ágy kiálthat fel a költővel: ,Halj meg .már bennem, te civódó magyar, békétlen Koppány hun ördögök fia, nézzek immár na­gyobbakra is“. Sok szó esik manapság, különösem a sajtóban az úgynevezett jobb­Az embereket érdemeik fogom Mint a nemzeti egység híve, szám­űzni szeretném ebből a teremből a pártpolitikát. Az egyes embereket nem pártállásuk, hanem kizárólag érdemeik és munkásságuk szerint fogom elbírálni, a véleményszabadságot tisztelni í oldali izgatásokról, meggyőződésem t az, hogy amilyen arányban sokia- sódnak az intézkedések az elesett i keresztény néptömegek érdekében, j amilyen mértékben nyílnak meg -az l eddig elzárva tartott közgazdasága [ állások a tanult magyar ifjúság szá­1 mára, I \ amilyen mértékben fog a sajtó ; maradéktalanul nemzeti célokat I szolgálni, olyan mértékben fog­| nak ezek a bizonyos izgatások 1 csökkenni, sőt teljesen meg­szűnni. ( 2 Tekintetes Törvényhatósági Bi- \ zottság! Magamat az önkormányzat, | a vármegye gyermekének tekintem, : a tradíciók, a magyar múlt és « j régi nagyok tiszteletét a szülői ház- I ban atyai szeretettel egy olyan fér- | fiú ültet-e fogékony gyermeklelkem- j be, aki egy önzetlen közéleti múlt i példaadását is adta fiának útravalóuí \ az életre. j Az önkormányzat jogait tiszte­letben kívánom tartani, 1 azt szeretném, ha ebben a teremben \ a vármegyék hős korának, a 30-as, f 40-es évek megyegyűléseinek izzó i hazafias hangulata, emelkedett oí- ( vója uralkodna, s a vármegyei élet - ismét az országos politika kimerít- i heteden erőtartalékévá válna. és munkásságuk szerint elbírálni 1 fogom, a jóindulatú bírálatot szívesen veszem, különösen attól, aki jobbat tud aján­lani. A törvényhatósági bizottsággal a •lógsz orosa bb k aposolatot k ívá nőm (Folytatása a 6-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents