Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1937 (5. évfolyam, 145-196. szám)

1937-07-06 / 149. szám

­Cserkészéle! a Tisza partién I. Szombaton este fél 8 órakor ér­keztek vissza a nyíregyházi cserké­szek két hetes szabolcsi táborozá­sukról. Most mégis visszaszállunk egy pár pillanatra a lebontott tábo­rok helyére s álmodunk egy kicsit a gyorsan elszaladt időről. Megele­venítjük a többé-kevésbbé egyfor­mán térő napokat. Minden nap minden táborban alig valami kis eltéréssel a következő- képen telt el: Az utolsó éjjeli őrség, amely 4 órakor állott ki posztjára, 5 óra előtt pár perccel felköltötte az ügyeletes őrs vezetőjét, aki még két társával együtt elindult a szerkocsival a köz- ségbe, hogy az aznapi reggeli anya­gát felvegye. Mire a kürtös reggel 6 órakor ébresztőt fújt, már füstölt a tábori konyha kürtője s bőrösödön a tej teteje, hogy azután kávéval, vagy kakaóval ízesítve kerüljön finom étekül az éhes cserkészsereg elé. De hát nem ment az olyan köny- nyen. Ezért a kis reggeliért is meg kellett dolgozni. Kezdjük csak azzal, hogy a még álmos szemű cserké­szeknek a kürt szavára azonmód lenge magyarban, vagy pizsamában oda kellett állni a napos tiszt elé, aki nagyon is eltanulta a rádió be­mondójától a reggeli torna közvetí­tését, mert bizony a szkippelésen kezdve, a kar és lábgyakorlatokon folytatva és egy kis kitartó futással megtoldva megugráltatta az álmos társaságot s azon sem szabad cso­dálkozni, ha a vezénylő tiszt har­sár y szava nem egyszer élénketitte a reggeli tornát: X, Y. Ne lazsálj, guggolj mélyebbre, jobban hajlítsd a törzsed, vagy mélyebb lélekzetet... s igy tovább. De ezzel még nem volt vége a kínszenvedésnek. Most jött a napnak az a része, amely a reggeli mosdás gyűjtő neve alatt foglaltatik össze. Tisztába kellett tenni nemcsak az álmos arcokat, hanem a sáros bak- kancsokat is. Mert bár három napot laszámitva ragyogó szép időnk volt, ne méltóztassék azt hinni, hogy a cserkészfiu meg nem találja a sarat, ha máskép nem, hát a Tisza part­ján. Kínszenvedésnek neveztem ezt a műveletet. Az is volt. Nem azért, mintha a fiuk félnének a víztől, sőt az volt a legkedvesebb órájuk a tá­borozás alatt, amikor belefeküdbet­I tek a Tisza hüs vizébe. Ámber nem tudom, hogy nem kínszenvedés-e az, hogy ilyenkor reggel csak a derékig mosdásra jutott idő, holott a leg­jobban és legszívesebben fürödni szerettek volna valamennyien. Lehet, hogy egyik-másiknál a mosdás iránt még hazulról hozott ellenszenv nyi­latkozott meg igy reggelenként, eszükbe juttatva a gondos mamák­nak fül és nyakmosásra irányuló parancsát. Volt olyan is, aki idő eiőtt cser- készdiszbe vágta magát, készen a reggeli áhítatra s csak utóbb sült ki, hogy a mosdást kikapcsolta a napi programból. No lett is belőle tréfa bőven. Istentisztelet a táborban Mikor a kis sereg elkészült a tisz­tálkodással és a sátrát is rendbe hozta, „Vigyázz“-1 jelzett a kürt s sgy8zerre a nyüzsgő sereg katonás fegyelmezettseggel megállt útjában, a Kürtös felé fordulva várta a követ­kező jelet, amely sorakozóra hivott. S ha valami szép, megható, nem csak a gyermekleiek, hanem a fel­nőtt ember számára is lelket meg­IH23I J^YÍRVÍDÉK jZAbolcsi HÍR hirLAP 3. oldal kapó volt, akkor a reggeli és esti áhitatok voltak azok, amikor a ter­mészet szabad templomában, madár­dalos erdő árnyas fái alatt, amelynek lombján glóriásan tört át az áldott napsugár s vonta fénybe a gyermek­sereg fejét, felcsendült a parancsnok ajkán az Ige, az imádság és szár­nyalt fel a lélek a kéklő égen túl, fel a magasba és szállt haza az édesanyákhoz, apákhoz, testvérekhez és a végén szállt az imádság az Ég Urához a magyar hazáért. S amikor a Magyar Hiszekegy is elhangzott, a kalapok ismét felkerültek a fejekre, a napo tiszt vezénylő szavára tisz­telgésre lendültek a karok, a kürtös a diszjelet fujía és a háromszinü magyar zászló lassan, méltóságtelje­sen kúszott felfelé az ég felé törő árbóc rudján a rúd háromnegyedé­nek magasságába, emlékeztetve na­ponként a kis csapatot arra, hogy a magyar zászló még nem lenghet fenn a magasban. Az áhitat magasztos pillanatai után napi parancsok kiadása, kihallgatá­sok történtek s „oszolj“ után a kür­tös a tábor legkedvesebb dalát ját­szotta el trombitáján: „Megfőttmár, megfőtt már a zupa.“ Most már megelevenedett egészen a tábor, megcsörrentek a csajkák és a kana­lak s a párolgó reggeli mellett visz- szatért az eddig lefojtott életkedv, cserkészderü, vidámság. Reggelizés után történt meg a sátrak és felszerelések megszemlé­lése. Utána pedig kezdetét vette az őrsi foglalkozás. Tízórai rövid étke­zés után levélírás volt, mert a pos­tát 11 órakor kellett bevinni a köz­ségbe. Utána pedig következett a nap legkellemesebb része, a fürdés. Myl A svábbokori testvérgyilkosok a vádlottak padján 11 dologkeriilő verekedő áldozat valóságos réme volt a tanyának Ez év tavaszán véres családi drá­ma játszódott le a város határában levő Sváb-tanyán. Kovács József és Kovács Mihály gazdálkodók egy sze­kér krumpli miatt összeszólalkoztak legifjabb becsükkel, Kovács István­nal, aki nemcsak a családját, de az egész tanyát valóságos rettegésben tartotta rabiátus természete miatt. Az összeszólalkozás után Kovács József és Kovács Mihály otthagy­ták öccsüket és elindultak hazafelé, Kovács István azonban erőnek ere­jével beléjük kötött. Először kőzáport zúdított rájuk, majd ásót véve magához, szembe­helyezkedett velük. A kovács-fivérek ennek ellenére is ki akartak térni útjából, de Kovács István egyre fenyegetőbben léoett fel. Nem volt mit tenniök, teremőr által behozott bűnjelek kö­zül nem lehet megállapítani teljes határozottsággal, melyik idézte elő a halálos sérülést. ' A tanúkihallgatások után a per- beszédekre került a sor. Dr. Got- teszmann kir. ügyész a vádat fenn­tartotta és megfelelő büntetést kért. Dr. Porkoláb Zoltán ügyvéd nagy hatást keltő védőbeszédében rámu­tatott arra, hogy a Kovács-fivérek önvédelemből voltak kénytelenek gyilkos késükhöz nyúlni, Csernyik András pedig csak szorongatott helyzetükből akarta megmenteni őket. Az önvédelemre való tekin­tettel a vádlottak felmentését kérte. A bíróság ítéletét dr. Várady Mi­hály tanácselnök hirdette ki. A bí­róság a rendkívül nyomatékos enyhítő körülmények figyelembe vételé­vel Kovács Józsefet és Kovács Mihályt 3—3 hónapi, Csernyik Andrást pedig 1 hónapi fogházra ítélte. Az ítélet súlyosbításáért az ügyész fellebbezéssel élt. —*— I Nagy megütközéssel olvastam.. Dz emberek öazése örök: a piackérdést kSzmegayugvással csak a vásárcsarnok megépítésével lehet megoldani lefogták a bikaerejű Kovács Istvánt és bírókra keltek, de amikor látták, hogy nem boldo­gulnak vele, előkerültek a bicskák és Kovács József és Kovács Mihály 17 szúrást ejtettek öccsükön. Köz­ben a verekedés zajára odajött só­goruk, Csernyik András is és a kezé­ben levő bottal Kovács István fe­jére sújtott. A hatalmas erejű Ko­vács István súlyos sérülései ellenére is tovább akart hadonászni, de köz­ben ereje elhagyta és halva hanyat­lott a földre. A Kovács-testvérek és sógoruk, Csernyik András ellen szándékos emberölés bűntette miatt emelt vá­dat az ügyészség. Ügyüket szomba­ton délelőtt tárgyalta a most első­ízben tárgyaló szüneti tanács. A vádlottak azzal védekeztek, hogy nem volt szándékukban test- véröccsüket megölni, Önvédelemből voltak kénytele­nek a késükhöz nyúlni. Az elhalt fiú szerencsétlen termé­szetéről maga az édesanyja is sú­lyos vallomást tett. Dr. Márkus László orvosszakértői véleményé­ben azt adta elő, hogy a Kenyeres Vasárnapi számunkban számot adtunk a;rról a maga nemében pá­ratlan szakosztályi döntésről, amely szerint a halálpiacot nem akarják megszüntetni. Ez a közlemény nagy megütközést keltett, mert a szeren­csétlenségek után legalább .annyit várt a közönség, hogy arról a zsú­folt kis sávról lekerül a piac. Egyik olvasónk nyilatkozik ebben a kérdésben. — A képviselőtestület tagja va­gyok — mondotta — és nem kétsé­ges, hogy a belügyminiszteri ren­delkezéssel, továbbá több rendőri átirattal ellentétben álló határozatot, amelyet maga a polgármester sem tart törvényesen elfogadhatónak, nem szavazza meg a képviselőtestü­let. Mégis az a véleményem, hogy addig nem lesz a piackérdésben kí­vánatos rend, végső megoldás, míg fel nem építik a vásárcsarnokot. Senki sem mondhatja, hogy ez az építkezés a nyomasztó gazdasági vi­szonyok között vergődő Nyíregy­házán jó ideig nem történhetik meg. Ez az építkezés is olyan, mint a ra­SURRMIR S FILMSZÍNHÁZ I TELEFON 11. SZ. * Ma, hétfőn Lázadók Julius 6—7. Kedd, szerda Budapesttel egyidöben! Zenebona a tengeren A 3 MARX fivér falrengető bohózata. Előadá»ok hétköznap 5-7 és 9 órakor. vatalozó, a ,hűtőház, a szálloda épít­kezése, mindenképpen rentábilis, még abban az esetben is, ha köl­csönből építenék fel. Mérhetetlen közegészségügyi javakat menthet­nénk meg, ha a tejpiac, amely most egy utca poros forgatagában van, zárt csarnokba kerülne, mint aho­gyan Miskolcon van. Valaki azt mondotta, hogy hát a Bencs Lászlő- téri bódék sem kellenek, azok is üresen állanak sokszor. Ez csak lát­szólagos érv. Ha majd a piac nagy­ENÉSZMENTES ERGAMENT fiPlR az mSáCBOLTBBN kapható részét visszahelyezik ide, akkor újra bérlik szívesen ezeket a bódékat is. Vásárcsarnok ma már minden va­lamire való városban van. A piachoz mindig ragaszkodnak az érdekeltek és ne felejtsük, néha közérdekből a magánérdekekre is tekintettel kell lenni. A halálpiae az egyedüli kivé­tel, mert itt lehetetlen a piac fenn­tartása. Azt hisszük, a rendőrség végeredményében, ha szépen nem megy a dolog, fel is oszlatja ezt a piacot.

Next

/
Thumbnails
Contents