Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1937 (5. évfolyam, 72-96. szám)
1937-04-04 / 75. szám
(Trianon 17.) 1937 április h ó 8. SEABOLCSI F^UlP 25- oldal 2 x naponta ez a hdyes fogtisztitás! Iskola a balkanyi határban Tanyai iskolákat látogattunk. A nagy szabolcsi község főjegyzője és én. Homokdombok között mendegél velünk a kocsi elé ragasztott két megfontolt mozgású ló. Hol le, hol fel. Olyanok ezek a szabolcsi dülőutak, mint az angolparki hullámvasút. Kint járunk a határban, 10—12 kilométernyire az anyaköziségtől. Olyan nagy csend van itt. A tél már elmúlt, de a tavasz még bátortalan és nem mer beözönleni a visszavoA hálókocsi ma má r nem fényűzés! Összes magyarországi (belföldi) vonalainkon egységes díjszabás: 111. osztály P 5 — II. osztály P 7 50 I. osztáiy P 10 — 3Ö napig érvényes tértijegy váltásánál 25% kedvezmény! Bármely érvényes vasúti jegy feljogosít hálókocsi jegy váltására. Időt és költséget takarít meg! Hálókocsiban eltöltött éjszaka után testi és szellemi erőinek teljes birtokában végezheti napi munkáját. Az érkezés után a végállomáson nem kell kiszállania, mert reggel 8 dráig zavartalanul tartózkodbatik a hálókocsiban ! Kérje a 360. számú díjtalan részletes ismertetést és pontos menetrendet étkező és hálókocsi szolgálatainkról. »emzstkazi Vasúti Hálókocsi Társaság Budapest, IV., Petőfi Sándor-u. 2nuló tél helyébe. Előőrsei azonban — az éber és láthatatlan pacsirták — itt vannak. Valahol fent a magasban kémlelik a vidéket és zengő, daLos szóval hirdetik: nincs már itt ellenség, Tél uram végleg megfutamodott, jöhet a Kikelet! A dombok tövén apró vizek csillannak meg, — és azokból is kiszól a tavasz; igaz, hogy csak egyszerű béka hangon, de hát Istenem, nem lehet mindenkinek pacsorta torka! S ha meg nagyon tűhegyre veszszük, a békának még több joga van éhhez a vidám tavaszi kurjongatáshoz, mint akármelyik magasban cserkésző tavasznyomozónak, mert az ő vére együtt dermed a télkínozta természettel és együtt melegszik életre a nap csókjától kizsendülő ibolyatővel. Az útfélen nagytiiskéjű surján akácok izegnek-mozognak türelmetlenül. Kopasz mivoltukat restellik talán s leveles-virágos szép ruhájukat várják. Páros foglyok futva kutatnak családi fészket a bennük feszülő új ivadéknak. A domboldalakon, mint kiterített egyszínű szőnyeg, zöldül a vetés. Valamelyik közeli faluból harangszó hallik. így délután tájban nem lehet ott más, .mint temetés. Talán egy öreg falusi magyar utolsó útját díszítik a szépen zengő hangok. Talán fiatalembert visznek a temetőbe, kit irgalom nélkül lemészárolt a tiszai falvak tömeggyilkosa — a tüdővész. Lehet az is, hogy gyerek; babona átkán agyonzúzódott kicsike élet. — Mellettem a főjegyző úr is a harangszót figyeli. Érzem, hogv arra gondol, amire én: a sok bajjal élő, árva magyar népre! Sok hányódáson ment keresztül ő is, a melegszívű, bölcs nyugalmú erdélyi ember. A nehéz próbákon megfehéredett a haja, de most már mindent meg tud érteni ez a nagyműveltségű. nagytapasztalatú faluvezető. Csendesen megszólal s beszél a népről, a tanyavilágnak gondlátó, tudatlan, szegény népről. Ismeri a nyomort, tudja az okát is. A tanyai magyarnak minden baját érzi népszerető, áldott, fájó -magyar szívvel. Beszélgetés közben az iskolához érünk. Jókarban tartott, rozsdaszínű palával befedett tanyai iskola. Leszállunk, bemegyünk. Bent a tanteremben rengeteg iskolás. 120 kisebb-nagyobb tanyai gyerek. Jöttünkre felállnak s egyszerre köszönnek. A sok gyerek a tanterem falát majd hogy szét nem nyomja. S ahogy leülnek, féloldalt fordulnak, mert a padokban másként nem férnek el. Csillogó szemükben .egy kis szorongás settenkedik. Várják a fejleményeket. A főjegyző urat már ismerik, gyakran látogatja őket, mint iskolaszéki elnök, de engem nem ismernek, nem tudják, ki vagyok, barát vagy ellenség? Egy elsőosztályos kisfiú izgalmában sírvafakad. A síró fiúcska — MiBdennemfl kárpitos cikkek: Matrac és rolettagrádlik, lőszőr, afrik, gurtnik, zsinegek, rolettarudak, viaszkos vásznak, linóleumok, szalmazsákok, nyugágyak, nyugágyvásznak és If»,|nlrcnhh;m egyéb a szakmába vágó cikkek iCIJUlVaUI/UdH. Gyapjuzsákok és szölőkötöző jutafoialak Wienep Adolf Dabrecen, Kossuth-utca 27. zsák és ponyva üzletében Nyíregyháza, Bessenyei-tér 15. úgy érzem — ellenem hangolja a közvéleményt. Megindítom a beszélgetést. Szinte kapkodva keresem a lélekajtócskát, amelyen keresztül észrevétlenül besurranhatok a tanyai gyermekek külön világába. Nagyon kell sietnem, mert már egy másik kisgyerek is sinni kezd. A hangulat percről percre romlik. Ha nem sikerül megtörni ezt az egyre tömörebbé váló ellenállást, úgy minden jó lehet őségnek vége, eredményt megállapítani megnyugtató bizonyossággal ebben a légkörben nem lehet. iNagy szorongat tatásamban végre sikerül befurakodni a bástyázott lelkekbe. Nagy boldogságomra felcsendül az első nevetés, utána a többi. A két síró fiúcska is reám nézeget már. A sírás elhalkul, szipogássá válik s végre onnan is felderül egy aranyos, könnyes gyermeki mosoly. — Egész életemben mindig ezt kerestem: a tündöklő, ártatlan, szent mosolyt. Ezért a mosolyért, hogy mennyit szenvedtem, te tudod, Istenem! Nagy világot jártam, sok gyötrelmet láttam, komor küzdelemben életemet védtem, áldoztam, temettem, robotban dolgoztam, kietlen utakon magaimat vonszoltam, amíg egy kisgyermek — az én kislányom — arcán megtaláltam. És azóta mindig minden gyermekarcon újra megtalálom. Hogyne lennék boldog, mikor ez a mosoly itt a tanyai iskola zsúfolt termében is bájos tisztasággal egyszerre kivirul! És ebben a szépséges ragyogásban úgy csillog a tudás is, mint a csiszolt drágakő. Elámul az ember, tapasztalván ezeknek a buksi tanyai fejeknek nagy-nagy tudományát. Nem kell már faggatni, nem kell már kérdezni; kirakják elébem megható bizalommal és jogos büszkeséggel, élraktározo11 tu dás-ikinc süket! Megvidámodva dicsérem ezt a szép tudományt. A tanító — 120 tanyai gyermek egyetlen tanítója — szerény szótlansággal áll a padok előtt. Fiatal, magas, szemüveges ember. Csendes, jómodorú, művelt, lelkes magyar. Magáról nem beszél, se a munkájáról. Nem beszél arról sem, hogy a 100 percentes beiskolázást hogyan oldotta meg. Elmondom azt is: ha a mulasztás már nagyobb méreteket öltött, fogta magát és kora reggel elindult a tanyákra és gyakran a szülők nemtetszése dacára is elvitte a gyereket az iskolába. Sokszor 20—30 gyereket is terelgetett maga előtt az Nyíregyháziak szállodája P«sten a Metropole Rákóczi-ut 58., a város szivéban 150 szobás modern cstládi szálloda minden kényelemmel. Kávéházában Pest és a vidék előkelő közössége találkozik A János Vitéz Sörözőben a rádióból közismert Farkas Béla és tempós cigányai játszanak esténként. A gyönyörű Télikertben dílután és este tánc. Virány amerikai rádió zenekara, Sebő Miklós rádióénekes énekel Lapunk olvasóinak lemérsékelt szoba és penzióárak. Tel. 1- 389 50. m Az új 38-ik nugy. kir. OSZTÍLYSORSJATÉK Vasárnap 4 Hétfő 5 Kedd 6 Szerda 7 Csütörtök 8 Péntek 9 Szombat 10 búzAsa szombaton kezdődik. Saját jól fölfogott érdeke, hogy a kapott sorsjegyárit mindenki sürgősen fizesse meg, különben nimes nyereményjogosultsiga! Ha még nincs sorsjegye, siessen venni, bármelyik főárusitónál, mert mindenkinek és minden egyes sorsjegynek egyforma a nyerési esélye I Nyerni azonban csak az nyerhet, akisek sorsjegye van! Új sorsjáték! Új reménység! Hivatalos ára a sorjegyeknek az összes főárusitóknál az I. o.-ra: Nyolcad 3V« P | Negyed 7 P Fél 14 P | Egész 28 P Állandó és kitartó játék által érheti el eredmény! A szerencse útja mindenkinek nyitva áll 1 Köztudoraásu, hogy csak a húzás előtt kifizetett sorsjegyeknek van nyereményjogosultságük, miért is nagyon kérik a főárusitók, hogy akik bármely oknál fogva nem óhajtanak résztvenni az új sorsjátékban, küldjék vissza a kapott sorsjegyet, mert nemtsak kellemetlenséget, hanem kárt is okoznak, ha a sorsjegyet idejében nem küldik vissza az illetékes helyre. iskola felé! Most már aztán nem igen van mulasztás. összhang os ének, szavalókórus, tiszta, szép magyar beszéd, bátran villogtatott sok imás nagy tudomány, mind az ő érdeme, az áldozatos lelkű, fajtáját szerető, önmagát hamvasztó tanyai magyar tanítóé. Állok ott előtte, dicsérni szeretném, de nem tudok szólni. Csak szótlanul, testvériesen, boldog, nagy örömmel kezet fogok vele. És ott a balkány-tanyai iskolában felrémlik előttem egy szebb magyar jövő, mely a faivak és tanyák felől kezd már derengeni. Azok az iskolák ott kint ennek a jövőnek előkészítői. Azok az iskolák a magyar fajtának megvédelmezői. Hiszem erős, bízó hittel, hogy ennek a népnek megújhodása zengő diadallal onnan tör majd elő, — mert ott van az erő! Golgotát szenvedő, drága magyar népem! Hidd el, hogy e földön csak az Isten s magad, aki megsegítsen! És nincs a világnak olyan ereje, mely ezt a nemzetet igáiba törje be, ha a városi meg tanyai magyar minden munkájában csak egvet akar: Kárpát-övezte régi, szép hazát, hol megtalálja végre önmagát! Harmath — Ez a Divat, Legújabb Divat, Díva Ricord áprilisi .száma megjelent és &z Ujságbo'ltöan kapható.
