Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1937 (5. évfolyam, 49-71. szám)

1937-03-28 / 70. szám

1 ohfai (Trianon 17.) 1937 márciua 28. Mielőtt húsvéti vásárlásait megitezd

eBé, saját érdekében tekintse meg Szabolcsvármegye legnagyobb szövetraktárát A legszebb és legdivatosabb magyar és angol szövetek Hartos Lajosnál Vay Ádám-utca 2. szám. Takarékpalota. Szabott árak! Takarékosság tagja! erélyesen. Miért legyen éppen ez a város az elhagyott, a kihalt, a halál városa? Ne engedjük, hogy azzá váljék. Itt vannak a szabolcsi képviselők, tömörültek, tegyék a város ügyét a /magukévá. Indítsanak mozgalmat az építőiparosok, az érdekeltek, szólaljanak meg a képviselőtesA közkedveltségnek örvendő tületben, a vármegyei törvényhatóságban. Mozduljon meg a tőke, érezze át az OTI is kötelezettségét. — Építsen itb is, ne csak más vidéki városiban. Építés, építés, harmadszor is építés, ez hozhat életet a fekete húsvét szomorú várába, Nyíregyházára. KOROM THNCINIEZET április hó 5 én hétfőn kezdi meg a Korona szálló nagytermébsn Gyermekeknek d. u. 5 órai felnőtteknek este 8 órai kezdettel — Beiratkozni a Bessenyei-tér 12 alatt a MARESCH trafikban lehet új tánctanfolyamát sértetlen maradt és az autótaxi sofőrje is csak könnyebb sérüléseket szenvedett. Az autókaralmbol ügyében megindult a rendőri nyomozás annak megállapítására, hogy a szerencsétlenségért kit terhel a felelősség. Megjegyezni kívánjuk, hogy a Pazonyitérnél ne.m ez az első autószerencsétlenség. Sok baleset történt már ezen az útszakaszon s feltótlenül szükséges, hogy a rendőrkapitányság intézkedjen, hogy ezen a veszedelmes útszakaszom közlekedési rendőr álljon. Puch motor és STEYR waffenrád kerékpár képviselet. — Kerékpárjavitás, ttizzománcos alkatrészek. B i c z á k műszerésznél Bethlen-utca 27. WW «» NyoiaiaMn^enddüs etöf* ne fa> te>|ise el cég&nket felkeresni. Merkac* nyomda, liercséaywutee 3. Veszedelmes autókarambol a Pazonyi-térea Egy vadeaataj Baliia kocsi pozdorjává Ifin Tegnapelőtt este veszedelmes autőkaramlbol történt a Vay Ádámutca és a Sarkantyú-utca torkolatánál, a Fazonyi-téren. Az egyik kocsi az összeütközés következtében pozdorjává tört s csak a véletlen szerencsének köszönhető, hogy az autókarambol halálos áldozatot nem követelt. Kőiben Lajos, a Szilárd Béla autóüzem budapesti cég utazója vadonatúj BalLUa-kocsijával 60—70 kilométeres sebességgel rohant a Vay Ádám-utcából a Pazonyi-téren át. A Sarkantyú-utca torkolatánál ugyanakkor egész lassú tempóban fordult ki egy hatalmas Mercedes-taxin Elek Laijos sofőr. Az összeütközés elkerülhetetlen volt. A kis Balilla teljes sebességgel belerohant a nagy taxi-kocsi oldalába és azt 15 méternyire dobta el magától. Az összeütközés olyan óriási erővel történt, hogy a vadonatúj Balillakocsi pozdorjává tört és a nagy Mercedes is megsérült. Csodálatos véletlen, hogy Kőiben Lajos az összetört kocsiban Ki szeret úgy mint én? Zsoltár szülővárosom templomához Ki szereti úgy büszke tornyaid. Ki néz feléd oly vágyódón keletre, Mikor fekete messze városokban Idegenül reászakad az este, Ki szeret úgy még, mint én? Kicsiny csatákban futnak emberek, S én rád gondolok, lélekben zarándok. Szentélyedben a Seregek Ura, S örökmécsedben tűzoszlopot látok. Ki szeret úgy még, mint én? Kettőskeresztes szent magyar Siont Lélekben hétszer vágyva megkerüllek. Győzelmes ezüst harsonákat fújva, S fenséges ősi énekek repülnek. Ki szeret úgy még, mint én? Akarlak látni, mint az új Jövőt, Akarlak szépnek, szentnek, Ür hegyének, Napsugarasnak, áldástárasztónak, Hogy légy magasló Üristen-dicséret! Ki szeret úgy még, mint én? Cselényi István fl székely hadoszlály fitolsi szabolcsi sípjai iNagyszombaton, 1919 április 19-én délben háborús ízű, hirtelen összecsapott ebéd mellett a csengeri kaszánóban ült a dandártörzs, amikor fáradt, poros és részben sebesült katonáink jelentették a szamosdobi csata végét s az oláhok előnyomulását. Erre a dandárparancsnokság Cseniger Védelmére a Szamos-vonal és Óvári irányában védővonalat állított föl. Délután, amikor a nekünk adott parancs szerint Mátészalka felé szekereztünk, útközben konstatálhattuk, hogv a községeikben már mindenütt elpárologtak a munkás- és paraszttanácsok s a régi polgári közigaz,glatás helyreállott. Kocsordon a Tisza-kastélyba ugyancsak hordták vissza az elkommuniizált bútorokat s a fogadóban a kommunizmus megszűnése után nyomban megindult — a borivás. Mátósz'alkán az első székelv csapat bevonulása vetett véget a vörös rendszernek. Első dolga volt, hogy leszedte a vörös jelvényeket és kitűzte a háromszínű lobogót, a direktóriumot pedig elcsapta. így volt ez a székely bevonuláskor mindenfelé. Mátészalkán viriiadt reánk a húsvét. Meglehetős bizonytalanságiban voltunk és bár semerről sem hallatszott csatazaj, a levegőben éreztük a puskaporszagot. Vezérkarunk még Csenget

1 ben vagy arrafelé volt s a parancsnokságból csupán Nagy Pál ezredes daliás alakját láttuk. Meg' kérdeztük tőle, hogy mi lesz? Kitérő választ adott, aimii feltűnt nekünk. Ekkor ugyanis már ellentétes, képtelen hírek szállongtak. — Csengernéi alkudoznak az oláhokkial — suttogta az egyik. — De hiszen ott szól a fegyver, hát egyszerre mind a kettő nem lehet igaz — mondotta a másik. — Pedig valami van a dologban, — erősítette egy százados, aki este jött meg a majbényi csatából. — Meglátjátok, két hét mulvia otthon leszünk, nem lesz semmi bajunk és a székelyek autonómiát kapnak. — Ki mondta? — Az oláh őrnagy, akiit még Erdőd előtt fogtunk el és aki most itt sétál Szálkán. — Nem hisszük, — mondottuk. — Oláhnak ne higyj, csak ha hideg és már nem mozog. Tény, hogy ekkor már katonáink legnagyobb része megegyezésről suttogott, amely csiak napok kérdése. Délben megérkezett <egv csapatunk, amely reggel a Szamosparton, Matolosnál verekedett az oláhokkal. Meglepték őket, de mielőtt sturmra került volna a dolog, meg is futottak, úgyhogy székelyeink háborítáe nélkül jöhettek Szalkára. Délben megjött a vezérkar is. Megkérdeztem, milyen a helyzet? — Bizony nem jó, — felelt a vezérkari főnök. — Itt maradunk? — Majd meglátjuk. — Mit csináljak? — Menj Nyáregyházára, mert az következő széikhelyünk. iMost már tudtam, hányadán állunk. Délután vonatra ültem s elindultam Nyírbátor felé. Az első állomáson, Nyirmeggyesnél csatatűzibe jutottunk. Ott már kerített az oláh. Ugyanakkor Mátészalka előtt heves harc keletkezett. Vihar is volt, zengett az ég, dörgött az ágyú, közvetlenül mellettünk pattogott a gépfegyver. Századunk, amely vonaton jött, fel sem tudott fajlödnii, már a falu szélén olálhokra bukkant. Otthagytuk a vonatot és gyalog vágtunk át egy mocsaras réten. Mindegyre balfelé ügyeltünk, nem kerít-e be az oláh lovasság. így jutottunk alkonyatkor egy faluba. Ott tudtuk meg pár katonánk bál, hogy Szalkára betört egv lovascsapat, de egy perc alatt összemorzsolták. Vén Zoltán a csapat élén több lövést kapott, egyet a tüdejébe. — Meghalt? — Nem a', — szól a góbé — cigarettázik. Majd elviszik Nyiregyházára. Éjjel vonatra kaptunk s Nyírbátorba mentünk. Ott már szintén folyt a harc az oláhokkal, akik Nagykároly felől átkarolása célzattal nyomultak előre. Hírszerzés nélkül is tudtuk, hogy az oláh már közelünkben van, ímert vonatunkat útközben már lőtte. Húsvét másodnapján, április 21-én reggel tudtuk meg, hogy Mátészalkánál előző este heves harcban az oláhok erősen kikaptak. Székely alig esett el, oláhokkal pedig vastagon volt borítva a vizes süppedékes mező. Akkor a lakosság mintegy hatszáz elesett oláhról beszélt. Nem lehetett benne nagy túlzás, mert a székely gépfegyverek kegyetlenül arattak s tüzérségünk is derekasan dolgozott. Másnap Nyírbátor előtt vették fel a székelyek a harcot egy oláh csoporttal. Itt újabb változatot ismerhettünk meg. A legelső vörös csapatok, amelyek a harctérre érkeztek, csata közben hátbatámadták a székelyeket. Ekkora gazságot talán a kommün egész szereplése sem tud fölmutatni. Az ellenséggel élet-ihalálhareot vívö csapat hátbatámadása a legklasszikusabb tükre a kommunista morálnak. Kóréh Endre