Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1937 (5. évfolyam, 49-71. szám)

1937-03-28 / 70. szám

1 ohfai (Trianon 17.) 1937 márciua 28. Mielőtt húsvéti vásárlásait megitezd eBé, saját érdekében tekintse meg Szabolcsvármegye legnagyobb szövetraktárát A legszebb és legdivatosabb magyar és angol szövetek Hartos Lajosnál Vay Ádám-utca 2. szám. Takarékpalota. Szabott árak! Takarékosság tagja! erélyesen. Miért legyen éppen ez a város az elhagyott, a kihalt, a halál városa? Ne engedjük, hogy azzá váljék. Itt vannak a szabolcsi képvi­selők, tömörültek, tegyék a város ügyét a /magukévá. Indítsanak moz­galmat az építőiparosok, az érdekel­tek, szólaljanak meg a képviselőtes­A közkedveltségnek örvendő tületben, a vármegyei törvényható­ságban. Mozduljon meg a tőke, érez­ze át az OTI is kötelezettségét. — Építsen itb is, ne csak más vidéki városiban. Építés, építés, harmadszor is építés, ez hozhat életet a fekete húsvét szomorú várába, Nyíregy­házára. KOROM THNCINIEZET április hó 5 én hétfőn kezdi meg a Korona szálló nagytermébsn Gyermekeknek d. u. 5 órai felnőtteknek este 8 órai kezdettel — Beiratkozni a Bessenyei-tér 12 alatt a MARESCH trafikban lehet új tánctanfolyamát sértetlen maradt és az autótaxi sofőrje is csak könnyebb sérü­léseket szenvedett. Az autókaralmbol ügyében megin­dult a rendőri nyomozás annak meg­állapítására, hogy a szerencsétlen­ségért kit terhel a felelősség. Meg­jegyezni kívánjuk, hogy a Pazonyi­térnél ne.m ez az első autószeren­csétlenség. Sok baleset történt már ezen az útszakaszon s feltótlenül szükséges, hogy a rendőrkapitányság intézkedjen, hogy ezen a veszedel­mes útszakaszom közlekedési rend­őr álljon. Puch motor és STEYR waffenrád kerék­pár képviselet. — Kerékpárja­vitás, ttizzománcos alkatrészek. B i c z á k műszerésznél Bethlen-utca 27. WW «» NyoiaiaMn^enddüs etöf* ne fa> te>|ise el cég&nket felkeresni. Merkac* nyomda, liercséaywutee 3. Veszedelmes autókarambol a Pazonyi-térea Egy vadeaataj Baliia kocsi pozdorjává Ifin Tegnapelőtt este veszedelmes autőkaramlbol történt a Vay Ádám­utca és a Sarkantyú-utca torkolatá­nál, a Fazonyi-téren. Az egyik ko­csi az összeütközés következtében pozdorjává tört s csak a véletlen szerencsének köszönhető, hogy az autókarambol halálos áldozatot nem követelt. Kőiben Lajos, a Szilárd Béla autó­üzem budapesti cég utazója vado­natúj BalLUa-kocsijával 60—70 kilo­méteres sebességgel rohant a Vay Ádám-utcából a Pazonyi-téren át. A Sarkantyú-utca torkolatánál ugyan­akkor egész lassú tempóban fordult ki egy hatalmas Mercedes-taxin Elek Laijos sofőr. Az összeütközés elkerülhetetlen volt. A kis Balilla teljes sebességgel belerohant a nagy taxi-kocsi ol­dalába és azt 15 méternyire dobta el magától. Az összeütközés olyan óriási erővel történt, hogy a vadonatúj Balilla­kocsi pozdorjává tört és a nagy Mercedes is megsérült. Csodálatos véletlen, hogy Kői­ben Lajos az összetört kocsiban Ki szeret úgy mint én? Zsoltár szülővárosom templomához Ki szereti úgy büszke tornyaid. Ki néz feléd oly vágyódón keletre, Mikor fekete messze városokban Idegenül reászakad az este, Ki szeret úgy még, mint én? Kicsiny csatákban futnak emberek, S én rád gondolok, lélekben zarándok. Szentélyedben a Seregek Ura, S örökmécsedben tűzoszlopot látok. Ki szeret úgy még, mint én? Kettőskeresztes szent magyar Siont Lélekben hétszer vágyva megkerüllek. Győzelmes ezüst harsonákat fújva, S fenséges ősi énekek repülnek. Ki szeret úgy még, mint én? Akarlak látni, mint az új Jövőt, Akarlak szépnek, szentnek, Ür hegyének, Napsugarasnak, áldástárasztónak, Hogy légy magasló Üristen-dicséret! Ki szeret úgy még, mint én? Cselényi István fl székely hadoszlály fitolsi szabolcsi sípjai iNagyszombaton, 1919 április 19-én délben háborús ízű, hirtelen össze­csapott ebéd mellett a csengeri ka­szánóban ült a dandártörzs, amikor fáradt, poros és részben sebesült katonáink jelentették a szamosdobi csata végét s az oláhok előnyomulá­sát. Erre a dandárparancsnokság Cseniger Védelmére a Szamos-vonal és Óvári irányában védővonalat állí­tott föl. Délután, amikor a nekünk adott parancs szerint Mátészalka felé sze­kereztünk, útközben konstatálhat­tuk, hogv a községeikben már min­denütt elpárologtak a munkás- és paraszttanácsok s a régi polgári közigaz,glatás helyreállott. Kocsor­don a Tisza-kastélyba ugyancsak hordták vissza az elkommuniizált bútorokat s a fogadóban a kommu­nizmus megszűnése után nyomban megindult — a borivás. Mátósz'alkán az első székelv csa­pat bevonulása vetett véget a vörös rendszernek. Első dolga volt, hogy leszedte a vörös jelvényeket és ki­tűzte a háromszínű lobogót, a direk­tóriumot pedig elcsapta. így volt ez a székely bevonuláskor mindenfelé. Mátészalkán viriiadt reánk a hús­vét. Meglehetős bizonytalanságiban voltunk és bár semerről sem hallat­szott csatazaj, a levegőben éreztük a puskaporszagot. Vezérkarunk még Csenget 1 ben vagy arrafelé volt s a parancsnokságból csupán Nagy Pál ezredes daliás alakját láttuk. Meg­' kérdeztük tőle, hogy mi lesz? Kitérő választ adott, aimii feltűnt nekünk. Ekkor ugyanis már ellentétes, kép­telen hírek szállongtak. — Csengernéi alkudoznak az olá­hokkial — suttogta az egyik. — De hiszen ott szól a fegyver, hát egyszerre mind a kettő nem le­het igaz — mondotta a másik. — Pedig valami van a dologban, — erősítette egy százados, aki este jött meg a majbényi csatából. — Meglátjátok, két hét mulvia otthon leszünk, nem lesz semmi bajunk és a székelyek autonómiát kapnak. — Ki mondta? — Az oláh őrnagy, akiit még Er­dőd előtt fogtunk el és aki most itt sétál Szálkán. — Nem hisszük, — mondottuk. — Oláhnak ne higyj, csak ha hideg és már nem mozog. Tény, hogy ekkor már katonáink legnagyobb része megegyezésről sut­togott, amely csiak napok kérdése. Délben megérkezett <egv csapa­tunk, amely reggel a Szamosparton, Matolosnál verekedett az oláhokkal. Meglepték őket, de mielőtt sturmra került volna a dolog, meg is futot­tak, úgyhogy székelyeink háborítáe nélkül jöhettek Szalkára. Délben megjött a vezérkar is. Megkérdeztem, milyen a helyzet? — Bizony nem jó, — felelt a ve­zérkari főnök. — Itt maradunk? — Majd meglátjuk. — Mit csináljak? — Menj Nyáregyházára, mert az következő széikhelyünk. iMost már tudtam, hányadán ál­lunk. Délután vonatra ültem s elin­dultam Nyírbátor felé. Az első állo­máson, Nyirmeggyesnél csatatűzibe jutottunk. Ott már kerített az oláh. Ugyanakkor Mátészalka előtt heves harc keletkezett. Vihar is volt, zen­gett az ég, dörgött az ágyú, közvet­lenül mellettünk pattogott a gép­fegyver. Századunk, amely vonaton jött, fel sem tudott fajlödnii, már a falu szélén olálhokra bukkant. Ott­hagytuk a vonatot és gyalog vágtunk át egy mocsaras réten. Mindegyre balfelé ügyeltünk, nem kerít-e be az oláh lovasság. így jutottunk alko­nyatkor egy faluba. Ott tudtuk meg pár katonánk bál, hogy Szalkára be­tört egv lovascsapat, de egy perc alatt összemorzsolták. Vén Zoltán a csapat élén több lövést kapott, egyet a tüdejébe. — Meghalt? — Nem a', — szól a góbé — ciga­rettázik. Majd elviszik Nyiregyhá­zára. Éjjel vonatra kaptunk s Nyírbá­torba mentünk. Ott már szintén folyt a harc az oláhokkal, akik Nagykároly felől átkarolása célzat­tal nyomultak előre. Hírszerzés nél­kül is tudtuk, hogy az oláh már kö­zelünkben van, ímert vonatunkat útközben már lőtte. Húsvét másodnapján, április 21-én reggel tudtuk meg, hogy Mátészal­kánál előző este heves harcban az oláhok erősen kikaptak. Székely alig esett el, oláhokkal pedig vasta­gon volt borítva a vizes süppedékes mező. Akkor a lakosság mintegy hatszáz elesett oláhról beszélt. Nem lehetett benne nagy túlzás, mert a székely gépfegyverek kegyetlenül arattak s tüzérségünk is derekasan dolgozott. Másnap Nyírbátor előtt vették fel a székelyek a harcot egy oláh cso­porttal. Itt újabb változatot ismer­hettünk meg. A legelső vörös csapatok, amelyek a harctérre érkeztek, csata közben hátbatámadták a székelyeket. Ekkora gazságot talán a kommün egész szereplése sem tud fölmutatni. Az ellenséggel élet-ihalálhareot vívö csapat hátbatámadása a legklasszi­kusabb tükre a kommunista morál­nak. Kóréh Endre

Next

/
Thumbnails
Contents