Nyírvidék - Szabolcsi Hirlap, 1936 (4. évfolyam, 276-299. szám)

1936-12-25 / 296. szám

(Trianon 17.) 1936 december 25. áJSAB QJ^l^J^JnlSí^

t 29. oldal Lehanyatlott egy regényes élet... Hudák Juci az egykori nyíregyházi urileány, a világhírű balettáncosnő kalandos szerelme és viszontagságos élete után visszavonult a színpadtól és átadta helyét leányának A boldog békeévek egyik sokat •emlegetett neve elevenedett fel is* mát egy levél nyomán. Messze ide* géniből, a tengerentúlról jött a levél Víish.nevszky Jánosaiétól, alki nem más, minit Juci Hudák, Nyíregyháza egykori főügyészének, Hudák Samu* nak a leánya. Hudák Juai... innen, az ÉT mellől indult el sikerben gazdag pályájára. A régi nyíregyháziak köziül aílig van, aki nem emlékezne a filigrán ter= rnetű, sápadtarcú kis úrilányra, a társasiágak kedvencére, aki szakítva az elavult felfogással, a fehér lány* szobák álomvilágából (kiröppenve — táncosnőnek ment. Alföldi Lacii tánciskolájának pro* balbáljáln vett búcsút itteni dsmerőí seiitől és a kis műkedvelő táncosnő, virágcsokrok özönével — másnap Terpsyhore már vonatra ült, hogy papnőjévé szegődjön. Hudák Juci neve ettől kezdve egyre gyakrabban tűnt fel a külön* böző metropolisokban, Berlin, Lon* don, Páris plakátjai öles betűkkel hirdették a nevét. De Hudák Juci sikere teljén is hű maradt magyar* nak és a világlapok hasábjain meg* jelent fényképe alatt ott állott: Júlia Hudak and her Hungárián Balett with Symphony Orchesta Hudák Juci majd miniden évben ha* zatért Nyíregyházára és örökre fe* lejtheitetlenek azok az esték, amikor az itteni rivalda fényében jelent meg, hogy segítse, támogassa a színtársu* latot, amely már abban az időben is segítségre szorult. Hudák Juci regényes szerelme Nyíregyházán Hudák Juci legutóbb a háború alatt járt itt. A frontokon még ja* vában tombolt a vérzivatar, amikor elhatározta, hogy albbahagyja turnéit és vöröskeresztes ápolónőnek állt •be. A fővárosi kórházakban teljesí* tett önfeláldozó szolgálatot. Egyszer* re valami nyugtalan vágy hajtatta Nyíregyházára, ahol akkor már az emlékeken és szüleinek a sírján ki* vül alig fűzste más. Hazajött. Az egyik jótékony nőegylet kérésére fel* lépett egy előadáson. Hudák Juci neve elegendő volt ahhoz, hogy a színház megteljen. A földszint első sorában egy ele* gáns, frakkos, monoklis férfi alakja tűnt fal. Az emberek a csodálkozás* tói nem tudtak betelni, .hisz az ele* gáns férfiben mindenki felismerte Ja* sát, a Kereskedők és Gazdák Köré* nek orosz hadifogoly pilncérét, akit a 'baraikparanesnokság helyezett ki munkára. Jasa a magábazárkózott orosz, még legbizalmasabb ismerősei* nek sem mondotta el, hogy a gárda* fczred egykori századosa, akit Lefo* kózták, mert valami szabálytalamsá* got követett el. Jasa, mint egyszerű közember került a frontra és így esett hadifogságba. Az egykori gárdatisztet a sors vé* letlemje folytán a budapesti hadi* kórházban Hudák Juai kezelte. És tovább mi'niek folytatni... Vishnewszky ibtel.eszeretett az ápo* Slónőbe. De 'tatkát magába folytotta, mert hiszen a Don*vidék sorsüldö* zött katonája .mit is akarhatott vol* ma egy maigyar úrilánytól. Amikar hírül vette Jasa, hogy Hu* dák Juci Nyáregyházán fellép, nem akart hinni szeméndk. Bánatát egy átkártyázott éjszaka után elpana* szólta — a bohémlelkü Blau kapi* tánynak, aki bőséges nyereségét megosztotta JiasávaJl, aki boldogan rohant a szabóhoz, hogy mire meg* jön az idlőadás napja, ott ülhessen a színházban a tapsolók között. Az orosz fogoly és Hudák Iucí egymásra találnak Jasa a szünetben tíz tűzpiros ró* zsát küldött ia művésznő öLtözőjébe és ő maga .visszatért otthonába le* vetette a frakkját és tovább élte ha* difogoly*pinoér életét, amit boldog* gá tett most már, hogy néha*méha találkozhatott Hudák Jucival. Nemsokára végétért a háború és az orosz fogolyból szabad ember lett. Fölkereste Hudák Jucit és las* sanként azt vették észre, hogy egy* .másra találtak ... Vishnewszky Jasa lett az .impresz* száriója. Nagyszabású organizáló .ké* pességéved beutazták Olaszországot, Svájcot, majd kikerültek Amerikába, ahol a hosszantartó szerelem — há* zassággal végződött. A siker utján . . , Hudák Juci egyre népszerűbb lett Amerikában és otthona találkozóhe* ilye lesz a felsőbb tízezreknek. Az Isten gyermekkel áldja meg és ettől kezdve csak ritkán lép fel színpadon. A sors forgandó. Hudák Juci csál* laga is kezdett lealkonyulni és min* den öröme, boldogsága a kis Felivia. Férjétől néhány évvel ezelőtt elvált és ettől kezdve többé nem hallót* tunk iróla. December első napjaiban egyik régi nyiregyházá ismerőse levelet ka* pott Hudák Jucitól. A levélben a szív meleg hangján ír a régi .boldog szép időkről és rajongással leányá* ról: Feliciáról. — Én már végleg búcsút vettem a színpadtól, — írja — hogy helyet adjak Feliciának, aki most mutatko* zott be a newyoriki operában, mint szólótáncosnő. örömmel és boldo* gan írnám le, ha tudnám, azt az ér* zést, amely elfog, amikor leányom sikeíéről számolok be... Hogy a sors mikor engedi meg, hogy mégegysaer visszatérjek Nyir* egyházára, nem 'tudom, pedig a szí* vem inagyon*nagyon vonz vissza. Igen 'boldog leninek, ha saraim egészségben találnának, — fejezi be levelét — és ha választ kapok, elkül* döm Felicia fényképét azzal, hogy mutasd meg azoknak, akik még em* lékeznek rám. Hudák Jucira még emlékeznek... ma is sokan V.. 20 esztendő után most adott Életjelt magáréi egy erasz fogságba esett nyíregyházi fiatalember A háború régen elmúlt, a világégés egetperzselő lángjai régen ellobban* tak és a nyomukban maradt üszkös romákat .eltakarította az építőmun* ka. Az .elpusztult világ helyébe újat épít az emberi akarat és munka. Az idő óráról óráira, percről percre mú* lik, s mint minden sebre, úgy a há* borúokozta .nehéz bajokra is meghoz* za lassanként ia feledés gyógyító ír* ját. A vérzivataros idők távlata egyre nagyobbodik, a fájó emlékek mind* j obiban megfakulnak s lassanként így válnak az 1914—1918*as évek is — történelemmé. Ennek a történeleminek lapjait azonban nem az utolsó akna robba* násai, nem az utolsó rohamra kül* dött katonák végső fohászai zár* ták le. Mert a történelem számára a háború 1918*ban nem ért véget. Még folyik, még tart és nem lesz vége mindaddig, amíg az alábbihoz hasonló esetek adnak tollat a ke* zünkhe ós eszünkbe juttatják, hogy amit írunk, még mindig haditudó* sítás. Még 1915*ben, egy (verőfényes ta* vasai délutánon történt, hogy egy énekszótól hangos, harcrakész ifjak* kai megrakott katonavonat gördült ki a jászberényi pályaudvarról. A tetterő, küzdenivágyás rózsállott az arcukon, s örömmel, vidáman meri* tek, mert azt hitték, hogy rövidesen visszatérnek. Mire a falevelek lehűl* Iának ... A vonat elment, de nagyon saká jött vissza. Hát még .akik vele mein* tek! Elmentek, szegények három, négy esztendőre, öt*hatra, sokam IP® V Nvi Nyírvidéki Takarékpénztár Részvénytársaság Nyíregyháza % : Adria Biztosító Társulat : nyíregyházi föügynökségeJ ••NHMN*IMMNMMNIHNM» örökre. Köztük volt egy tizenkilenc éves nyíregyházi fiú is. Bartos Mi* hálynak hívták. M.asolygó, piros szá* ja körül még csak nem ,is pelyhed* ze.tt a legénytoll, de ment ő is a töb* hiekkel, mert menni kellett. A csen* des tanyiaíbokorból a puskaropagás* ba, az ágyúdörgésbe. Tö'bbet nem .is ihállották róla. A hónapok gyötrelmes, kínos váralko* zással multak itthon, de nem jött hír a fiúról, a legkisebb gyerekről. A hónapokból esztendők lettek, ki bé* nán, Ikii vakon, ki sántán, de mégis hazajött, vagy megérkezett a pecsé* tes írás, .hogy elesett a harc dicső mezején, csak éppen a Pali gyerök* tői .nem jött írás s a fájdalmas szo* marú írás sem akart megérkezni. A jó Isten a megmondhatója, hányszor siratták már el itthon, mi* kor eszükbe jutott, hogy búcsúzott el a kiskapuban: Ne sírjon, édes* anyám, visszajövök, hazajövök nem* sokára! Húsz ínyár, húsz tél múlott el az* óta. (húszszor gyulladtak fel a kará* csonyi gyertya apró lángjai s .talán már bele is nyugodtak a megváltoz* hatatlanba, amikor a napokban levél* lei kopogtatott a postás. Cifra ide* dan betűkkel vo,lt írva a címzése. Idegen országból, nagyon messzi* ről jöhetett. Még a lélegzet is el* akadt a torkokon, amikor kibontot* ták s talán nem is könnyektől fátyo* los szemükkel látták meg, hanem a szívük dobbanásából érezték meg, hogy írt. A Pali. Valahonnan az Isten háta mögül, a Don vidékéről jött a levél. A Pali gyerekből azóta Pál tett, .harminc* kilencesztendős meglett ember. Igen sok levelet küldött már, — de még egyre sem jött válasz, panaszolja. Még 1915*ben fogságba esett, kita* nulta az asztalosmesterségiet, meghá* zasodott és három gyermékkel is megszaporította az Isten a gondjait. Nagyon szeretne hazajönni... de nagyon bajos már. A család ... az* tán meg ott biztos megélhetése van, s vájjon tudna*e itt mihez fogni? Pedig milyen jó volna hazamenni Taláin hazajön ia Pali. De hiány meg hány, Laci, Ferkó, Jóska, Jancsi, Pisita van, aki még mindig nem ,jö* heit s hány meg hány magyar van még kívül ennek a megcsonkított, ki* rabolt országnak a határán, aki azért imádkozik, hogy a magyar Kárpátok fenyője legyen a karácsonyfája, hogy a magyar föld röge hulljon a kopor* sójára, ha majd beteljesedik rajta mindnyájunk közös sorsa! Hiány, de hánv ilyen magyar van még? S ad* dig, míg egy is lesz, Brassó, Kassa, Komárom, Pozsony, Szabadka pia* cán nem ölelheti át örömkönnyekkel, nyíltan, szabadon a magyar a ma* gyárt, addig nem lesz vége a hábo* rúnák .,.