Nyírvidék - Szabolcsi Hirlap, 1936 (4. évfolyam, 276-299. szám)
1936-12-25 / 296. szám
(Trianon 17.) 1936 december 25. 0 ^ KYÍRVIDÉK ^ OZABOLCSI HLRLAP áJ SA B QJ^l^J^JnlSí^ t 23. oldal Mielőtt butopt vásárolna saját érdekében tekintse meg LEFKOVITS ZSIGMOND Bútoráruházának különleges kikészítésű, a legszebben kivitelezett bútorait. Kárp ;tozjttülö és fekvő bútorok. Speciális kárpitos műhely. Bútorvásárlásnál forduljon bizalommal cégünkhöz Süle Dénes: Mit olvas Szabolcs nepe A robogó vonat ablakából ma már •gyakori látvány egy-egy árnyas fa alatt pihenő szántóvető vagy pá.sz* torember kezében könyvet, újságot látná. És ha a zúzmarás téli estéiklen benézünk a failusii és tanyai bogár* hátú házak ablakán, ott látunk egy* egy leventesorba n levő legénykét vagy serdülő hajadont, aki a mester* gerendán függő petróleumlámpa alatt 'könyvből, vagy újságból olvas fel a kukoricást morzsoló és tollfosztó háznépnek. • A kultúra leghatalmasabb terjesz* tője a nyomtatott betű ma már nem* csak az iskolázott embernek szál* Htja a szellemi táplálékot, hanem helyt talál a legszegényebb haj* lékban is. Érdemes megfigyelni a reggeli és délutáni postavonatokról, hogy a (Legkisebb községlek állomásaki is mekkora uj ságikötegekeit adnak le .napánként. Vagy sétáljunk végig a vásárokon és figyeljük meg, mennyi sajtótermék kerül be a falusi és ta* ,nyai emberek zsebébe és kosarába a szokásos naptáron feliül. És nézzük végig, ho/gy az ünnepi istentiszteltei •ékről ihazaágyekvő hívek köziül mily tömegesen térinek be az iskolába, községházára, vagy gazdakörbe a köziségi .népkönyvtárak könyviedért. Most veszem észre, hogy eddig még nem a Szerkesztő barátom által felvetett kérdésre feleltem, de szűk. ségesniek tartattam annak az örven* detes jelenségnek megállapítását, hotfv falusi és tanyai népünk nems csak megtanul, de szeret is olvasni, mert érzá és tudja, hogy az olvasás; sal nemcsak ismereteit gyarapítható ja, hanem szórakozási vágyát isítöb* 'béíkevésbé kielégítheti. Most pedig nézzük meg, mit olvas a mi szabolcsi népünk? Azt ás felíelhetném, hogy mindent, ami a kezébe kerül, kezdve a szatócs árujával kapott makulatúra ujságpa* pírtól, a háziról házira vándorló kü* lönféle népújságokon, napilapokon, képesujságokon, üzleti és politikai reklámröpáiraitokon, a vásárokon vagy a házaló árusoktól vásárolt ponyva* irodalmi sajtótermékeken át a nép* könyvtári könyviekig minden nyom; daterméket elolvasnak. Természetesen, ezek között az ol« viasmányok között épúgy találunk értéke9, mint értéktelen, sőt mérge* ző sajtótermékeket ás. Ilyenek pl. a különféle falujáró politikai felbuj* tók, vagy az egyre szaporodó vallási szekták álapostolai által ingyen osz* togatott füzetek és Topáratok. De ilyenek a falusi kocsmáros és szatócs íiátóklányától az egész falu fiatal* sága kezén megforduló színházi ké* pe9 újságok is, amelyek szintté a fel* ismerhetetlenségig elpiszkolódnak és szétrongyolódnak, mire kőrútjukat befutják s mit sem törődve a gazda* sági nyomorúsággal, vagy a magyar nőnevelés nemes törekvéseivel, sza* badon terjesztik a legalsóbb népre* tegek körében is az erkölcsromboló divatőrülettel együtt a női kozmetika művészes tét is. És beszélhetnénk még a ponyvairo* dalom értéktelen termékeiről, a de* tektív* és kalandor*regényekröl, a rossz magyarsággal fordított olcsó selejtes füzeteikről, könyvekről is, melyeket senki sem értékel annyira, hogy könyvtárában helyezze el, ha* nem nagylelkűen oda adományozza az egyesületi és népkönyvtáraknak, pedig ilyen zimankós téli időben ezeknek eltüzelésével is enyhíthetné szobája levegőjét és fűtési gondjait. Az iskolánkívüli népművelés in* téző szervei állandóan figyelemmel kísérik a nép kezébe kerülő olvas* mányokat, de miután az egyéni és sajtószabadság súlyosabb sérelme nélkül tiltó rendelkezésekkel nem korlátozhatják a nem kívánatos saj* tótermékek .terjesztését, különösen pedig az egyének magánolvasmáí nyaiit. csupán irányítólag folyhatnak be e rendkívül fontos kérdés megöl* dásába. Ezek közül is felsorolok né* hánv intézkedést. így elsősorban a nép legjobban elterjedt olvasmányát a különféle népnaptárakat igye* kezett tartalmilag megjavítani a vallásé és közoktatásügyi minísz* térium népművelési ügyosztálya akként, hogy a naptárkiadókat kö* telezi naptáraikban helyet adni az e célra megiratott álltalános érdekű közleményeknek, továbbá díjmente* sen bocsát a naptárkiadók rendelke* zésére legjobb íróink tollából irodai* mi értékű termékeket. Ily módon sí* került a falusi nép naptárait értéke* sebb tartalommal megtölteni. Ennél azonban sokkal nagyobb jelentőségű intézkedés e 'téren a nép* könyvtárak létesítése, Valamint a meglévő népkönyvtárak műveinek gyarapítása és felfrissítése. Termé* szetes. eziek nagy áldozatokat kíván* nak úgy az államtól, -mint a közsé* gektől. A m. kár. földművelésügyi minisztérium és a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa még a háború előtti években 160 községi és tanyai népkönyvtárt létesítettek vármegyénkben. — Természetesen ezeknek a könyvtáraknak művei kö* zül már igen sok elkallódott, itováb* bá fizikailag, vagy tartalmilag is el* évült, sőt több helyen a forradalom és a megszállás idején az egész könyvtár elpusztult. Ezeknek a könyvtáraknak részbeni pótlására a kultuszminisztérium 1927»ben újabb 61 népkönyvtárat létesítttt várme* gyünkben és pedig 7 nagy, 7 közép, és 35 kis és 12 tanyai típusú nép* könyvtárat. Ezek a népkönyvtárak az eddigi évenkénti gyarapításokkal egyenként 200—300 kötetből állniak. A népkönyvtárak könyvei valláserkölcsi, hazafias, szépirodai* mi. történelmi, természettudományi, egészségügyi, gazdasági és egyéb is* .meretterjesztő művekből akként, vannak összeválogatva, hogy azok* ból bárki megkaphassa a neka való szellemi táplálékot. A mépkönyvtá* rákon kívül még az iskolák ifjúsági könyvtárai, továbbá a leventekönyv* tárak, az egyesületeik könyvtárai és a legújabban adományozott gazdasá* gi népkönyvtárak, valamint a vár* megyei népművelési bizottság ván* dorkönyvtáraá állanak a falvak és tanyák népének rendelkezésére. A felsőbb hatóságok által adomá* nyozott (köz) népkönyvtárak ellen* őrzését a vármegyei népművelési bá* zottság végzi és a bizottságunkhoz évenként beküldött forgalmi kimuta* tások azt bizonyítják, hogy ezek a könyvtárak teljes mértékben betöl* tik hivatásukat. Ezek szerint pl. az előző év téli hónapjaiban a városi és egyesületi könyvtárakat nem számít* va, a 88 községá és tanyai népkönyv* tár 12.933 kötetét 29.625 egyén ol* vasta, összesen 91.666 köinyvforga* lommal. A könyvtári beszámolókniak egy* bevetéséből az is megállapítható, hogy mát szeret olvasná népünk. A inép egyszerű lelkéhez a román* tikában gazdag mesevilág áll legkö* zelebib és így természetes, hogy a népkönyvtárak ás leginkább a mesé* ket, történeUmá elbeszéléseket és re* gényeket tartalmazó könyveikkel érik el a legnagyobb forgalmat. Egyik*másiik könyvtárkezelő szinte félve és restelkedve dugdossa el a ikönyvtár ellenőrzésekor a használat* 'ban 'elpiszkolódott és elrongyolódott könyveket, amelyek pedig éppen közkedveltségüknél fogva legértéke* sebb művei a népikönyvtáraknak. Ezek között a gyöngyszemek között első helyen vezebnek Benedek Elek Magyar mese* és mondavilág, — A nagy magyarok élete, — Pósa Lajos meséi. — Jókai, Mikszáth, Gárdonyá, Herczeg és Gulácsy regényei, Petőfi, Arany és Szabolcska költeményei. Csaknem valamennyi népkönyvtár évi jelentésében a legtöbbször olva* sott könyvek felsorolása Gárdonyá: Egri csillagok. Rákosi Viktor: Kor* hadt falkeresztek, Jókai: Uj földesúr, Kárpáthy Zoltán, Mikszáth: Vén gazember és Gulácsy: Fekete vőlegé* nyek című művekkel kezdődik. Sajnos, a mai hazai írók igen keveset írnak a nép számára, illetőleg könyvkiadóink nem igye* keznek olcsó kiadásokkal lehetővé tanná a nép számára is irodalmunk legjobb termékeinek olvasását. Pe* dig hamis az a .megállapítás, hogy a közönség a most annyira divatos de* tektív* és kalandor re gényeket sze* réti. Nem! A valóság az, hogy az ér* tékesebb műveket rnem képzés meg* vetnná. Bizottságunk minden évi beszá* moló jelentésében szorgalmazza fel* sőbb helyről a legjobb irodalmi tor* .méfceknek olcsó füzetes kiadását az értéktelen ponyvairodalom kiszod* tására. A ponyvára is át kell vimini a nemzeti irodalom értékeit, hogy azoknak lélekformáló, nemzetneveiő ereje minél szélesebbkörű legyen. Üzleti szempontból Í9 jövedelmezőbb lenne az írókra és kiadókra nézve egyaránt az áiy módon elérhető nagy könyvforgalom. E téren az évienként országosan megrendezett könyvnap is keveset valósított meg, mert olcsóblb propagandakiadványai* val csak a műveltebb közönséget szolgálta, de az alsóbb néprétegek nem. Végül pedig azoknak a könyvek* nek olvasásáról is meg kell emlékez* nünk, amelyek a hasznos ismereteket vannak hivatva terjeszteni. Ezek kö* zül falusi és tanyai népünk leginkább azokat olvassa szívesen, amelyek rö* vid összefoglalásban nyújtják a gya* korlati él'et ismereteit és nem vas* kos kötetekre való elvont elméleti vagy részletekre kiterjedő tudomá* nyos feldolgozásban ismertetik a közérdekű, hasznos tudnivalókat, így pl. a gazdasági művek közül a népkönyvtárakban még évek múlva is teljes épségben díszelegnek pl. a gyümölcstermelésről, sertéstenyész* tésről, taiajművelésről. baromfite* nyésztésről stb*ről írt többszáz olda* las könyvek, míg az ugyanezen ás* mereteket 40—50 oldalon tárgyaló, de minden, tudományoskodást mel* lőző füzeteik kézről kézre járnak ta* nulni vágyó földműves népünk kö* zött. Bizony ezen a téren is alkal* mazkodni kelleme az olvasöközön* ség igényeihez és adottságához, mert dolgozó népünknek nincs arra ideje, de szellemi felkészültsége sem, hogy az egye9 gazdasági ismeretek meg* szerzéseért hetekig, hónapokig tudó* mányos művek tanulmányozásában mélíyedjen el. A népkönyvtárak céltudatos to= vábibfejlesztése minden áldozatot megérdemel, mert azok a jó könyvek megszerettetésével és a nemzeti kul* túra 'terjesztésével a széles népréte* gek művelődését nagy mértékben vihetik előre. Újévre 500 drb. retikült Etey bőröndös minden szinben divatos formában saját árban elárusítunk Takarékpalota
