Nyírvidék - Szabolcsi Hirlap, 1936 (4. évfolyam, 276-299. szám)
1936-12-25 / 296. szám
(Trianon 17 .) 1936 december 25. á JSA B QJ^l^J^JnlSí^ t 17. oldal KARACSONY 1936 is© íiri Karácsonyi ének (AB) Dicsőség a magasságban Is* tennék, békesség itt a földön a jó* akaratú embereknek... Az Ég léha* jedt a földhöz, a fény a sárhoz, a •szellem az anyaghoz, a jóság a (bűn* höz és a betlehemi jászolból világ* történelem lett. 'Mint a tűz és víz titárri harca kiformálta a föld alak* ját. az eszme és anyag nagy pozitív* negatív ár.amösszecsattanása után ózonos lett a tüdőbe áramló levegő, megvfilágosodotJt az élet igazi értei* me: indulás az igazság, szépség út* ján. Indulás katakombáik éjszakáján, arénák -vérözöttién, aszkézis onmeg* tagadásán, Szent Ferenc naphimnu* szián, ihatbárokat vassal, vérrel irtó háborúk orkánján, szabadságideíál littasul'tságán, kapitalizmus vér*arainy* mámor bűnein, bolsevizmus*szocia* lazmus emberformáilásá®ak útján áit, előre, előre, fel, fel mind magasabb* ra egy glóriás gyermekben megt.es* tesített ideálig, s a .fénylő csúcsig, odáig ahol dicsősége van az Isten* nek és békessége a jóakaratú embe* reknek. Karácsoiny éjszakának édes illatá* ban, könnyes szeretetfényében min* •den éviben egy bűvös szent pállanart* ban elénk tűnik a fehéren izzó csúcs. *Beviilllan az agyakba, belesziikrázik a -vérbe, megmémorosít, megszentel égi kegyelmével a végcél látása. Az* •tán visszazuhan az ember újra a mindennap hazugságaiba, a kis gon* dok mocsailá'ba, a nagy menetelés kínszenvedésébe. Oh, be jó, hogy jössz, ünnepek ünnepe, oh, be áldott- vagy, hogy fel* ragyogsz élőttünk, karácsonyest misztériuma. Mert tisztán látjuk: büszkén valljuk, alázattal köszönjük az igazságodat. Azt mondják, törté* nelmi események idejét éljük. Pedig ezek >az események az átmenet epi* •zódjai. Gátlások vagy lendítések a Feléd jutás útján, mert az igazii tör* ténelem Te vagy, mert a történelem útja Feléd ível, világot formáló sze* retet zengő csodája, szent karácsony. El akarunk jutni Hozzád és egyszer eljut fénylő csúcsodra az emberiség. Ennek az odajutásnak a hite a mi karácsonyi énekünk. Ez a hit a komor hegyek szent nyugalmát adja, ez a hit a napfény játékos mosolyát árasztja aircunkra. Látunk gőgös hatalmasságokat, der* medő jég viihlarában járó gyermeke* ket, látunk kegyetlen Krőzusokat és kormos, sötét tekintetű, élesre fent J szavú proletárokat hallunk, zsolozs* ,mázó harangokat és üvöltő templom* rombolókat, tom'bol fejünk felett a világnézetek égiiháborúja, mi tudjuk, hogy miinden pillanatnyi köd, suha* JIÓ felhő, színes üvegcserepekkel való játék, mert karácsonyest édes anya* csókjának boldog víziójában meg* nyílik előttünk a jövő és látjuk a Gyermek országát, az Erény diada* iát, a Jóság diadalát a Gonosz felett, az örök hazugságok szégyenletes bu* kását az Igazság lassú, de elhárítha* ta.tilan győzelmének fényében — Üd* vösséík Niaked, karácsonyest, Te vagy az Üt, Igazság és az Élet. Könnyek az öröm ünnepén Az ég ajtaja nyitva: csend, csend kellene itt ma. Istenhez feszült, forró nyugalom — ha megmozdulna is egy=egy fuvalom az életserdő szélén, közepén, ne fuvolázna: menj tőlem, szegény! ne mondaná suttogva sem: gonosz! azt se: átkozott! azt se-, csúnya, rossz! ne sírna benne bánat, árvaság, ne emlegetné a gyilok vasát, ne fűtené a gőgnek láza sem, alázatosan, szelíd=csendesen csak egyet, egyet reszketne a szája: hála! mert megszületett a Szeretet, a Béke a világra. így kellene lenni... ne fájna ma semmi, szelíd és békültareú gyermek ilenne mindenki itten és pirosodna forró, szép öröm minden bús, fájó szívben. De jaj sikolt át fullasztó ködön. remeg a föld zord lépések alatt, bánat verdes itt kaput és falat, ma is őröl és zúg a gond=malom, panasz, fájdalom sír az ajkakon, könnyekkel telt a betlehemi út, forgószelet csap rajta Belzebúb és sodródik, mint zörgő, bús avar az üldözött, a hontalan magyar, kiverten sírnak százan, ezren itt. nyögik vad önkény átkos terheit, honunk börtön lett, ahová reánk bús, fekete rácson süt be karácsony. £«•« Az ég ajtaja nyitva, csend, csend kellene itt ma. Istenhez feszült, forró béke csendje, de kínok máglyatüze ég recsegve ma is a földön, látod=e, Urunk? megváltó jobbod emeld föl miértünk, hozd az igazság napját el minékünk és boldogságra vezesd az útunk. í Tarnavölgyi (Fiák) András ürhán Ferenc posthumus cikke : Kis- és nagy gyermekek karácsonyi játéka Fényárban úszó kirakatok előtt örömtől lázas arcú gyereksereg ái'l* dogál. Szemük szánté odatapad az üvieg mögött sorakozó játékok soka* ságáaia. Nem tudnak betelni a csillo* gó játékok nézésével. De nem is csoda. Egy egész évem át várnak erre a boldogságra. Egy egész éven át epekednek, mikor lesz megint az a szép, feledhetetlen karácsony, ami* kor a Jézuska elhozza a szebbnél szebb játékok légióját... Légió!... Milyen furcsa szó ez a gyermek* szá jból hallva. Játékos örömmel köti (fel a kardot, melyen az aranyos bojt majdnem olym, .mimit 'egy nagy, igazi NYÍREGYHÁZI TAKARÉK PÉNZTÁR EGYESÜLET nj^jTj-LruvruxruTJuwJQ^-* fvwxwwirrri-i'iri'i* — - -- -- - - -- ----Alakult 1862 ben. Saját szék- és bérháza : Rákóczi és Vay Ádám-utca sarkán. Fsilalkozlk a takarékpénztár és banklzlet minden ágával. katona kardján. Bonyolult- szerke* zetű puska kerül a vállra. Idő kell hozzá, míg megtanulja a Velle való bánásmódot. Ép úgy, mint az ágazii puskával az újonc. És azok a szép pirosnadrágos ólomkatonák. Még csákó is van fejükre festve. Meg ba* jusz az orruk alatt. Harsány vezény* szavak hangzanak. Üde gyermek* ajkak mímelik a nagyokat. Ügy, amint látják és hallják a valódi ka* tonáktód. Megszokott képek ezek évszáza* dok óta így karácsonykor a béke, a szeretet ünnepén. Háttéribe szarul mögöttük a lánykák aranyhajú, .alvó babája. Még a .'beszélő baba is eltör* pül mellettük ;már az első félórában De •nem is csoda. Hiszen azok az egyszerű, monoton hangú énekek, — „hajú baba, hajú — dalok olyan unalmasak. Szinte álmos ilesz az em* ber tőle. Hanem a trombita hangja, az igen. Az már valamá. És milyen feszesen állnak az ólomkatonák!... S mintha az öntudatlan, kicsiny gyermekiek játékát megirigyelték volna a nagyok (is. Sok, sok katonát állítanak glédáha. A puskák milliói kerülnek a vállra. Gépszöimyetegek dübörgő hangját tompítja le a tava* szosan puha téli talaj. A természet mintha segédkezet nyújtana a na* gyok játékához. Elkerüli a fagy a földet messze, hogy a harci lármája a nagy gyerekseregnek ,ne járjon nagy zajjal. Ne legyen túl feltűnő. Ne legyen túlhangos. Ne idegesítse az embereket. Lám, lám. milyen naivak ezek a nagy gyerekek is. Naivabbak, mint a kicsinyek. Ezek tele tüdővel vezé* nyelnek — ártatlanul. Amazok szór* dinóval — szántén ártatlanul?!... A kis és nagy gyermekek játéká* ba, játékszereiknek érces csengésébe félve, bátortalanul zendül /bele a ka* rácsonyi éjszaka mélabús harang* szava, mintha attól félne, hogy sza* va, zengése disszonánssá teszi a já* ték hangulatát. Készüljünk a háborúra! — biztat* ják egymást a játszó felek — hogy annál hiztosabb, annál tartósabb le* gyen a béke. S harci eszközök aráé* náljai szaporodnak a béke biztosi* tására... Remegve száll az éjféli harangszó, bánatosan cseng bele az éjszakába békességet hirdető szava, mert (nem tudja, hogy a betlehemi istállóból kitörő szeretet fénye kétezer év után hajlékot talál*e kicsinyek és nagyok szívében, avagy csak a ihideg üveg mögött felhalmozott melegség nélkül csillogó játékszerek ragyogása vakít* ja ed azokat?!... És a „Békesség földön az embe* reknek!" szánté földöntúli hangjá* nád nem áll*e közelebb nagy gyerme* kek lelkéhez a békesség el árulásáért kapott ezüstpénz csengése?
