Nyírvidék - Szabolcsi Hirlap, 1936 (4. évfolyam, 276-299. szám)
1936-12-25 / 296. szám
6. oldal JSfymvioÉic ^ SZABOLCSI HÍRLAP HIRLAP (Trianon 17.) 1936 december 25. Mielőtt megkezdené vásárlásait saját érdekében L. i - Stihs-cipő Alapítási év 1900. Tegyen egy próbavásárlást! — Sxigoruan szabott árak. — Zrinyi Ilona-utca 2. ham minőségben a legjobb, árban a legolcsóbb! Telefón 579. Vidékinek t öbb lenni mint pestinek. Nemrégiben Budapesten jártam. Elgondolkozva mentem a Ferenc Jós »sefíhídon .át. De amint egyszer csak körülnéztem, meghatódva imeg kel* lett államom. A §zomorú ködből tme* részen bontakozott ki az új híd. Nincs ennél gyönyörűbb látvány. A víz fölött, ahol még a .miinap szaba* don siklott el a szem Csepel fellé, ott feszül kecsesen és mégis bizto* saffiu a ni agyszerű ív s mosit már halá* lünkig ott fogjuk látni. Mennyi ma* radandóság, munka 'és alkotás, mennyi fejlődés és világvárosi len* dület jelképe ez a ihíd! Amint ott- álltam meghatottan, egyszerre fájdalmas gondolatok ju* tottak eszembe. Feltűnt előttem a maigytar vidék, a szegény, rongyos, küszködő, elhagyott és elmaradt magyar vidék. E,z a kép nem akart eltűnni a sze* maim elől. Hiába mentem a belvá* rosba, a magyar szegénységhez szin* te már túlfényessé, hivalkodóvá vált üzletek, a fejlődés és nagvvárosiaso; dás különböző megnyilvánulásai, a pazar luxusautók,' a jólápolít és va* gyontérő bundáikban járó nők, a jó* kedvű 'és gondtalannak látszó férfiak az utcákon mind nem tudták elte* ledtetmri velem a képiét. Egyre ott motoszkált bennem valami szemre* hányás, valami vád: hogy mertek így hivalkodni, ilyen gondtalanok lenini, így gazdagodni, amikor imögöt* tietek egyre jiobban lemaradva a fej* lődésben é9 a versengésben, eladói Bodva és elszürkülve a magyar vi* dék verejtékezik, töpreng és éli azt a gondokkal teli magyar életet, melynek ez a fővárosi fányeskedés, iválágvároslkodáis cSak lázálma. Szép és fényes, büszke és drága álma, de mégis csiak túlméretezett, túlságosan csak önmagáért valóvá vált lázálma. Keserűen hordom magamban az* óta is ezt a gondolatot. Még keserűbb bé teszi azonban) iaz a tudat, hogy figyelve a főváros és vidék viszo* nyát, egyre több egészségtelen jelen* sléget kellett észrevennem. Ebben azonban, be kall vallani, nemcsiak a főváros, a vidék Í9 hibás. Ügy a fő* város, minit a vidék népe, főleg a középosztály irészese atlimak a be* fcegségniek, mely lassan megfertőzött felnőttet és gyermeket, nőt és férfit egyaránt. Valami „pesti baj" ez, mely elsősorban a gondolkozást kezdi ki. Évekig éltem Budapesten, így is* merem a pesti embert. Budapesttel és ottani életével meg van elégedve, ami még mem völna baj. De gondol* kozását megfertőzte az a tudat, hogy Budapesten kívül nincs élet és ha van élet. az nem éltet. A budapesti polgár a magyar vidéket nem ismeri és nem is nagyon akarja ismerni. A •vidék csak kuriózumot jelent életé* ben, esetleg filléres kirándulási lehe* bőséget, de nem tud összeforrni vele, .nem érdekli. A Pesten szolgáló tiszt* viselő mind borzadállyal gondol ar* iía a lehetőségre, ihogy vidékre kell mennie szolgálni. A magyar vidék a pesti ember számára gyarmat, szám* kivetés. A vidéki ember színpado* komi, újságokban, de beszélgetések* ben is nem egyszer mint „a jó vidék" képviselője j-elenák meg, lakit ok vet* lenül fölényeskedve kell kezelni, ha nem is éppen rosszindulatúan, mert hát szegényke niem telhet róla, hogy csak vidéki. A pesti emberek igen inagy része vidékről származott a fővárosba. Ezekben még néha földereng valami régi tisztelet a szülőfölddel. Vidék*, kel szemben. Annál szomorúbb, hogy a második pesti generáció, a fiata* labibak már teljesen elvesztették kapcsolatukat a magyar vidékkel. Nem egy közülök csak nyeglém, fölé* nyeskedvie „intézi el" az egész vádé* ket és egyszerűen nem hajlandó tu* domásit venni arról, hogy ott lehető* ségei, sőt kötelességei volnának. Hogy csak egy példát ihozzak fel: hány fiatod orvos van, aki praxis snél* kül pénz nélkül, vagy éhbérért tengő* dik Budapesten, azonban nem res* tdlli hangoztatni, hogy inkább éhein* hlál, de falura nem megy el. Ezek* nek csak igen csekély hányada végez oly tudományos munkálkodást, mely valóban Pesthez kötné. A többi csak a vidéktől irtózik, s ha már praxisa nincs, azon igyekszik, hogy az egy* re szaporodó intézmények, 0T1, OTBA. MABI stb. orvosaeltairtotitja legyen. A legszomorúbb az, hogy ami a pesti embert és főleg a fiatalságot és a mőket Pesthez köti, az korántsem emelkedett, vagy a nemzet élete szempontjából nézve tiszteletre mél* tó ok. Nem azt mondom, hogy miincs olyan, akit a tudományos intézetek, könyvtárak munkájukkal Pesthez kötnek. De a nagy többség osiak a szórakozását, a kényelmét őrzi, eze* ket nem hajlandó feláldozni még ak* kor sem, ha szükség vollnia. A másik oldalon sem ment azon* bain a magyarság ettől a betegségtől. A 'vidéki fiatalság szeme felragyog, ha Pest szórakozásairól beszélhet s boldog, ha jobb sorsra érdemes pén* zét ezeknek a felületi gyönyörűsé* gieknek megvásárlására költheti el, azért elve hat hónapig vidéken, hogy két hétig Pesten kitömbolhassla ma* gát. De a (vidéki ember lakni is Pestre vágyik, hacsak valamiért /niem köti a vidék. Kitűzi maga elé a célt: mindenáron faljutni Pestre. Tisztié* letraméltó kivételek itt is vannak természetesen, de különösen a tiszt* viselői karban sökszor megdöbbentő az a küzdelem, amit sokan a Pestre való jutásért folytateiiak s addig sze* rancsétlennak érzik magukat, míg azt el nem érik. Sajnos, néha jogo* sultan kialakult az a tudat, hogy aki Pesten van, jobban halad, egyrészt rmert szem előtt van, másrészt mert az melegszik, aki a tűz körül áll. Ép* pen a tehetséges tisztviselők melő* zöttmek érzik magukat, ha nem tud* nak Pestre kerülni, hacsak valami ok különlegesen inem köti őket a vi* dékhez s így kialakul. a tisztviselők helytelen osztályozása: elsőrendű tisztviselő pedig az, aki pesti, vagy oda tudott kerülni, — legfeljebb még az, akinek kilátásai vámnak, hogy felkerül. Példával megvilágítva a dolgot, ha a (legkiválóbb tanárokat viszik a pesti középiskolákhoz, miwtegy érrde* meik jutalmazásául', akkor természet* szerűleg a legnívósabb középiskolák a pestiek lesznek, amit az állam csak előmozdít azzal, hogy a pestii közép* iskolák részesülnek a legnagyobb ál* lami támogatásban. De kérdezem: mivel érdemli meg jobban a nemzet* közi gondolkozású, sötét pesti város* részek ifjúsága, hogy nívósabb okta* tásban, jobb szellemi megalapozás* ban részesüljön s ennélfogva a niem* zet életében majd jelentősebb sz«e* rephez jusson, mint a vidéki váró* sok szerény anyagi eszközökkel ellá* tott, felszereletien középiskoláinak színmagyar ifjúsága, amely a mult* ban is a inemzeti gondolat leghűbb ápolója volt s bizonnyal az lesz a jövőben is. Vagy mivel érdemli meg jobban a pesti kiskereskedő, hogy esetleg jobb bírái legyenek, mint az a magyar paraszt, akinek a földje és annak sorsa 'mindenesetre fomtosabb a nemzet életében, mint az a pesti boltocska. Nem akarok (itt (bántani s mem azt mondom, hogy . a vidéki tanárság vagy bírói k)ar szellemi színvonala gyengébb volna, mint a pestlié. De az irányzat az, hogy gyengébbé legyen éppen a legnívósabb munkaerők Pestre való vágyakozása miatt. « A vidéki középosztályban nem él eléggé anjniak ia megbecsülése, hogy vidéki lehet, ment mindig az ellenibe* zőjét hallja értékelni. Nem él a ma* gyar közösségben eléggé a rvidék ön* tudata, büszkesége és legfőképpen kötelességérzete, hogy ezt a magyar vidéket szeretni, emelni és érett© dol* gozná kell. Nemcsak a középosztály, .hanem a munkásrétegek szempontjából is óriási jelentősége volna, ha a fővá* ros <t útfejlesztése helyött esetleg bi* zanyas kedvezmények megadásával, vagy bizonyos gyárak létesítésének csak vidéken váló engedélyezéséivel a gyáriparnak csaknem ki záróké Budapestre és környékére való fene* lődése végett érme. A vidékről Buda* pestre özönlő munkásréteg nemzeti szempontból csla'fcnem elveszettnek tekinthető. A szülőföldhöz vezető gyökerei ' elsorvadnak és megfertőzi őket a nemzetietlen szeliem, mely a m ultiban már egyszer szomorúan le* vizsgázott. Ha ez a munkásság vridé* kd városokba kerülnek, egyrészt szü« lőf oldj éhez közelebb lévén, ahhoz kapcso/ló gyökerei életképesek ma* radnának, másreszt kisebb csoport* ban a nemzeti szellem inkább ápol* ható .volna közöttük és a most pesti bérkaszárnvákban eltöltött életüket is emberibb keretek között tudnák leélni. Szomorú és letagadhatatlan téay, hogy Budapest és a vidék között ma óriási lelki szakadék tátong. En/nek a szakadéknak komoly áthidalására ma alig történik valiami. Irigykedve gondolunk azokra az országiakra, ahol megvan úgy a szel* lenni, miint ipari, kereskedelmi és közigazgatási decentralizáció, ahol a fővárosi élettel szemben gyakran a vidéki élet jelent magasabbrendűsé* get, emberibb, teljesebb életet. Vájjon miért ne volna ez nálunk is megvalósítható? Miiért korlátozó* dik nálunk minden szellemi megmoz* dúlás úgyszólván csak Budapestre ée iegfeljiobb az egyetemi városokra, miért nem tudnak szeli ami ekhemu és anyagiakban ugyanolyan arányban fejlődni a vidéki városok is, mint Budapest? Nemrégiben olvastam a pesti fca< pok egy gunyoros hangom írt kds ctik* két Valamelyik vidéki lapocska ve* zércikkéről, mely az olasz*abesszan Magy ujevi KALAP vasar 15°lo Papp kalapüzlet Minden márkás nyúlszőr és gyapjú kalap készpénz vásárlásánál a karácsonyi vásár alatt árengedményt ad a Luther-utca 6. szám.
