Nyírvidék - Szabolcsi Hirlap, 1936 (4. évfolyam, 176-199. szám)
1936-08-29 / 198. szám
(Trianon 17. ) 1936 augusztus 1 3. JSÍYÍRVIDÉK OZABOLCSI HÍR s z HIRLAP 17. oldal I Kerékpárok, csillárok és rádiók ST* ^ áf\ pengős havi részletben >0 KflTZ Ml KSH cégnél Takarék palota. Teleion 3-93. Gumik és alkatrészek gyári áron. Döbbenetes izgalomban tartja Gruber plébános meggyilkolása a tiszadadai népet Helyszíni tudósitás a szörnyű bűncselekményről Tiszadada, augusztus 28. (Kiküldött tudósítónk jelentése.) A Nyirvidék*Sza bolcsi Hirlap teg* nap már beszámolt arról a megdob* bentő gyilkosságról, amelynek áldó* zata Gruber Sándor tiszadadai róm. kat. plébános volt. A gyilkosságot reggel 9 órakor telefonon jelentették a nyíregyházi kir. ügyészségnek és a megdöbbentő hír vétele után la* punk munkatársa már autón robo* gott Tiszadadára, hogy a hihetet* lenül kegyetlen gyilkosságról hely* színi tudósítás alapján számolhass sunk be. * Ólomszürke, bánatos felhők kísér* nek egész úton. Az eső a levegőben lóg és egy*egy porörvény versenyt száguld velünk. De a nagy stafétából mi kerülünk ki győztesen, mert a viharzónát elhagyjuk és már tíz óra előtt feltűnik a tiszadadai templom tornya. A négyezer lakosú kisközség nyu* galma reggel óta fel van dúlva. Egy napra megállott az élet. Nem fog a munka. Az emberek ünneplőbe öl* töztek, mert hisz felekezeti különb* ség nélkül gyászolják a szeretve és félve tisztelt, a rajongásig körülöve* zett plébánost: Gruber Sándort. Amerre nézünk, amerre járunk, kisírt szemű embereket látunk és mindnyájuk ajkán ott ül a titokzatos nagy kérdés — miért? A község ifőterén áll a róm. kat. templom. Nem nagy, mert mindösz* sze 700 embert invitált imára a ha* rangszava, mert a község túlnyomó részben református. A templomtól alig egy kőhajításnyira van a paró* chia, ahol a szerencsé len sorsú Gru* ber Sándor plébános lakott öreg édesanyjával és édesapjával. Hajnal óta a templom előtt ácsorog a község népe Amikor a templommal szomszé* dos községháza előtt megállunk, egyszerre sűrű embergyűrű vesz kö* rül. Izgatott kíváncsisággal nézik, hogy ki érkezett, mert már elterjedt a híre, hogy Debrecenből csendőr* megerősítés érkezik egy őrnagy ve* zetésével a nyomozás lefolyta ására. Az emberek hajnal óta az utcán vannak. A tömegből megszólítjuk kósa Mihály nyug. csendőrt. — Aranyos, drága jó ember volt a plébános úr, — és a deresfejű em* ber szemében könnycsepp ül — iga* zi, keménykötésű magyar, akit nem* csak hívei, de református, zsidó, mindenki szeretett. — Előre köszöntötte az embere* ket — szól közbe egv másik ember. flz utolsó prédikáció — Miről prédikált utoljára a plé* bános úr? — Az irgalmas szamaritánus pél* dázatot magyarázta, az emberi sze* retetről, a megértésről beszélt és mintha csak sejtette volna végzetet, — mondják a körülöttem állók — 6oha olyan szépen nem mondta a Miatyánkot, mint most és valóság* gal elcsuklott a hangja, amikor el* rebegte, hogy — Szabadíts meg a gonosztól. Természetesen ezt csak a fantázia adja az emberek szájára, mert hisz Gruber Sándor, az életerős, harcte* ret járt 40 éves férfi nem sejthette, hogy orvul leselkedik rá az alatto* mos halál. Felfedezik a gyilkosságot A borzalmas gyilkosság felfedezés sének a körülményeit maga Nagy István asztalosmester mondja el: — Hajnali négy órakor édesapáms mai szekérrel szénáért indultunk. Valami megmagyarázhatatlan okból nem a szokott úton, hanem a tölté* sen mentünk. Útközben az egyik füzes mellett ruhadarabokat láttam heverni. Leszálltam és a közelébe érve, mindjárt felismertem, hogy Gruber plébános úr körgallérja és kalapja hever a földön. Az első pils lanatban nem is gondoltam rosszra. Amikor jobban körülnéztem, néhány lépéssel odébb megtaláltam az imakönyvet, amelyen ketté* tört botja feküdt, mellette pedig egy véres zsebkendő hevert. Amikor ezt megláttam, — rettenetes dologra gondoltam, — mondja egész testében remegve. — összeszedtem a plébános úr ruháit, hogy hazavigyem a paróchiára. Hirül viszik a gyilkosságot az apának öt óra felé járhatott már az idő, amikor a paróchiára értem. A plés bános úr apja már fenn volt, az uds varon foglalatoskodott. Itthon van a plébános ur? — beszóltam. — Bent alszik. És amikor megmutattam a rus háit, ijedten rohant a szobájába. Az ágy üresen állott és az asztalon egy levél feküdt, amelyre Gruber Sán* dor sajátkezűleg ezt írta: Két atyafi a Farkashátra hívott gyóntatni, ne nyugtalankodjatok. Gruber Sándor ugyanis, ha éjjel el hívták, levelet hagyott, nehogv fél ve rajongó szülei nyugtalanok le; gyenek. Hz apa hajnalban fia __ keresésére indult Gruber Zoltán, Gruber Sándor édesapja a váratlan felfedezés után Nagy Istvánnal kiment a Tisza part* jára. A szerencsétlen öreg ember pillanatok alatt összeroppant és ere* je végső megfeszítésével kiáltozott: — Hol vagy, édes fiam? Sanyi* kám, szólalj meg, apád van itt! anyád vár, gyere elő, éde9 fiam!... A kiáltást elnyelte a visszhang, de felelet nem jött. Amikor már visz* sza akartak térni, Gruber Zoltán a parton mégegyszer végigment. Meg* döbbentő látvány tárult eléje, hatalmas vértócsában ott feküdt a plébános olvasója, aminek fénylő aranykeresztjét behomás lyosította az alvadt vér. A szerencsétlen öregember megtán* torodott, de erőt adott a remény, hátha a fia él és azóta már otthon van; és a paróchiáig vezető mintegy 700 métert futva tette meg. A kapuból bekiáltott: — Itthon van Sanyi? — amikor meghallotta, hogy nincs, felment a községházára, felköltötte Lakatos Miklós főjegyzőt és közölte vele a borzalmas hírt, ugyanakkor jelentést tettek a csendőröknek is. Megtalálják a plébános revolverét Lakatos Miklós főjegyző nyomban a tett színhelyére ment és a part oldalában megtalálta a füzes között a plébános kis 6/65*ös Frommer Béby pisztolyát, amiből egy golyó hiányzott. Ez még rejtélyesebbé teszi az egész gyilkosságot, annyival is inkább, mert a nyomo* zás egyelőre csak feltevésekre van építve, mert egyetlen egy olyan tanú sem jelentkezett, aki találko* zott volna a plébánossal, amikor gyilkosaival utolsó útjára indult. Tisztelendő ur tessék jönni gyóntatni nagy betegünk van A gyilkosságot a következőképpen rekonstruálják. Éjjel két óra tájban két ember zörgetett be a plébános ablakán. — Tisztelendő úr, tessék jönni gyóntatni, — nagy betegünk van. A kiabálást hallotta Bota Rudolf kocsis is, de miután gyakran meg* történt, hogy a plébánost éjszaka el* hívták, ügyet sem vetett rá. Hogy ezután mi történt, azt már csak a gyilkosok kézrekerítése után lehet lesz tisztázni. Bosszú vagy rablógyilkosság ? A feltevések szerint a gyilkosok idegenből jött csavargók lehettek, akik előző nap már járhattak vala* milyen ürüggyel a paróchián, hogy lüteZGti CipÖk ^ és leányka részére óriási választékban kaphatók Lichtenberg Sándor Telefon 3-51.
