Nyírvidék - Szabolcsi Hirlap, 1936 (4. évfolyam, 127-148. szám)

1936-06-25 / 145. szám

(Trianon 17.) 1936. junius hó 25. 3 oldal Ünnepi társasvacsora keretében leplezték le az ipartestület disztermében Varga Ferencnek, az iparostanonciskola 30 éven át volt igazgatójának az arcképét Szombaton este az ipartestület székházának disztermében zajlott le az a hagyományos vacsora, amelyen az ipartestület vezetősége vendégül látja az iparostanonciskola felügyelő­bizottságát és tanári karát. Ennek a vacsorának különösen súlyt adott, hogy ez alkalommal vettek bucsut az iskola 30 éven át volt igazgatójától Vargha Ferenctől, akinek az iparos­oktatás hervadhatatlan érdemeiért az ipartestület a fényképét megfestette és a díszteremben helyezte el. A felszólalások sorát Cziegler Já­nos ipartestületi alelnök nyitotta meg, A vendéglátó ipartestület nevében üdvözölte a vendégeket és rámuta­tott arra a szoros együttműködésre, amely az ipartestület és az iparos­tanonciskola között fennáll, különö­sen kiemelve Vargha Ferenc érde­meit. Annak a reményének adolt ki­fejezést, hogy a jövőben ez a ka­pocs még szorosabbá fejlődik. Ezután ünnepélyes percek követ­keztek. Dr Vietórisz József c. főigaz­gató az iskola felügyelőbizottságának elnöke emelkedett szólásra, hogy el­mondja az ünnepi beszédet és szö­vétneket gyújtson annak a 30 esz­tendőnek, amely Vargha Ferenc mun­kásságát beragyogja. Beszédében rámutatott arra, hogy ez a fehér asztal melletti találkozás már hagyomáuy, amelynek jelentősé gét, ünnepélyességét és magasztos­ságát emelkedetté teszi a búcsúzás pillanata. Az ipartestület külsőségei ben is dokumentálni akarja a kul­tura iránti szeretetét és megbecsülé­sét azok iránt, akik az iparosérde­kekért önzetlenül dolgoznak. Vargha Ferenc hűségesen töltötte be a hivatását, mert szerette az is kólát, mert szerette az ifjúságot és mert szerette az iparosságot. Egész életét a szeretet vezérelte és ez ins­pirálta, hogy megvalósítsa az egy­séges tanítási rendszert. Szerette az ifjúságot, mert min­denkor az volt az elve, hogy az if­júság lelkét a tanítómesternek ma­gához keli emelnie és a nemzeti kul­tura szolgálatába állítani. Szerette a munkát és pélaadója volt, a köteles­ségét mindig teljesítő tanítónak. — Testvére gyanánt szerette és emelte magához az iparost. Az iskola tör­vényeit, amelyek sokszor ellentétbe kerültek a munkaadó érdekével min­dig összhangba hozta. — Mint hosszú éveken át munka­társa, szerencsésnek érzem magamat — mondotta emelt hangon — hogy nekem jutott az a szerencse, hogy ezen a magasztos ünnepségen kép mását leleplezhetem. Az Isten áldja az Isten vezérelje Vargha Ferencet és családját. Dr Vietórisz József fohászként h_ tó szavai nyomán lehullott az arcképről a lepel. Ezután az iskola felügyelők nevé­ben méltatta a tanári kar és az uj igazgató Kovách Béla igazgató érde­meit. Beszédét aziál fejezte be, hogy — Az Úristen adjon az iparos­társadalomnak mennél több Vargha Ferencet. Dr Garay Gyula az íparosifjak Egyletének elnöke mint régi munka­társat köszönti Vargha Ferencet, akit a magyar tanítóság kimagasló alak­jaként üdvözöl, egyben a személyén keresztül üdvözli a tanonciskola uj tanári karát és igazgatóját. Felhívta a figyelmüket arra a nagy nemzet­nevelő és épitő feladatra, amely a lerongyolódott trianoni iparosifjuság szellemének a jövőre való átmenté­sében kulminál, s ezzel együtt alap­ját képezi egy uj iparostársadalom megteremtésének. Meggyőződése, hogy ezt átérezve, Vargha Ferenc példája nyomán maradék nélkül fogja teljesíteni. Valkó Pál a volt tanítványok üd­vözletét hozta el. Kopcsó János ev. hitoktató lelkész az ünnepelt feleke­zeti türélmességéről tesz tanúbizony­ságot. Süle Dénes népnevelési titkár a boldog szántóvetőt üdvözli Vargha Ferencben, aki ez alkalommal aratja magvetését és az ünnepelt feleségére üriti poharát. Az elhangzott felszólalásokra Vargha Ferenc válaszolt. Beszéde során ösz­szehasonlitást tesz a lelki és testi szenvedések között, s bár mindket­tőnek rabja az ember, valódi érté­ket a lelki szenvedések képeznek, mert ha ezek nyomán az emberi megnemértés és gyarlóság követ­keztében lelki fájdalmak fakadnak, ezek megszűnnek, ha a közélet te rén szerzett munkánk elismerésben részesül és ha szigorú önbírálat után elmondhatjuk: helyesen csele­kedtünk, kötelességünknek eleget tettünk. Büszkén felemelt fejjel mond hatom, hogy ezt a szigorú önbirá­latot elvégeztem és az emberi gyar­lóság okozla fájdalmakat eltemettem és megnyugodtam abban, mert kö­telességemet mindig hűen teljesítet tem. i A lelkiszenvedélyem az iparos if­júság szeretete volt. Ha harminc esztendős munkásságom eredményes volt — mondotta —, az természetes folyománya volt lelkiszenvedélyem­nek és annak a bizalomnak, ame­lyek az illetékes tényezők szemé­lyemhez fűztek. Elérzékenyült hangon mondott kö­szönetet az ipartestületnek, a min­denkori megértő támogatásáért. A mai ünnepség koronáját abbai látom, — fejezte be beszédét —, hogy hosszú éveken át volt tanító­mesterem és irányitóm, dr Vietórisz József üdvözölt, az az ember, akit mindenkor mint a tökéletes sziv emberét tanultam meg ismerni. A felszólalás után zugó tapssal és éljennel köszöntötték a megérde­melt nyugalomba vonuló kiváló ta­nítómestert és kiváló embert. 2 évre szállította ie a tábla az apa büntetését, aki Bugkőaldatba mártott drazséval meg akarta ölni törvénytelen gyermekét l Ifjú Tisza Gyula 24 éves matol esi földműves 1933 elején megis­merkedett a falujabeli Tisza Ilona nevű leánnyal. Tisza Gyula sokáig udvarolt a csinos névrokonnak és udvarlása folyamán többször is há­zasságot igért a leánynak. Tisza Ilo­nának a mult év márciusában fia született a legénytől. A követ­kező hónapban Tisza Gyula, ami­kor leszerelt a katonaságtól, csend­őrnek akart beállni, ahova azonban, mivel törvénytelen gyermeke van, nem vették fel. Tisza Gyula ekkor nagyon megharagudott fiára, ezt a haragot azonban nem mutatta, ha nem gyakran eljárogatott a leány­hoz, s ugy mutatta, hogy nagyon szereti gyermekét. A mult év októberében a fiatal­ember lement a pincébe, ahol meg­pillantott egy lugköves üveget. Me rész tettre határozta el ekkor magát. Két szem csokoládét beáztatott a lugkőoldatba és megszárítva a zse bébe rejtette. Pár nap múlva, no­vember 3 án nagyobb társasággal bement a falu egyik kocsmájába, ahol mintegy 12 liter bort fogyasz­tottak el. Meglehetősen jó hangulat­ban, egy zacskó csokoládéval, egy üveg édes borral felszerelve látó gatta meg a mulatozás után Tisza Ilonát, Itt a gyermeket becézgetni kezdte, csokoládét adott fiának és másokat is kínálgatott a csokoládéból. Egy óvatlan pillanatban elővette zsebéből a lugkőo!dattal átitatott (JRANIR FILMSZÍNHÁZ TELEFON 11. SZ. Junius 24—25. Szerda, csülörkök Reprizben Édes mostoha az idei szezon legnagyobb sikerű magyar filmje. Előadások mindkét nap 5, 7 és 9 órakor. csokoládét és a fia szájába tette. A gyermek ekkor sirni kezdett és a száján véres hab jelent meg. • A gyermek anyja megrémülve si­koltozni kezdett, mire Tisza Gyu'a nagy mérgesen becsapva az ajtót, eltávozott. Lelkiismerete azonban nem hagyta nyugodni, mert nemsokára visszatért, befogott a szekérbe és maga vitte el fiát az orvoshoz. Az orvostól a kórházba szállították be, ahol sérüléseivel tiz napig ápolták. Tisza Gyulát az esetből kifolyólag a nyíregyházi törvényszék vonta fe­lelősségre, amely gyilkosság bűntettének kísérle­téért 5 évi fegyházbüntetésre ítélte a kegyetlen apát, aki az ítéletben megnyugodott, csak vé­dője, Dr Simonyi István jelen­telt be fellebbezést a súlyos Íté­let ellen. Igy került az ügy a debreceni ítélőtáblához. Tisza Gyulát szuronyos fegyőr vezette elő a tárgyalásra. Ti sza az egész tárgyalás folyamán ál­landóan zokogott és kihallgatása al kaimával azt hangoztatta, hogy nem azért adta be a gyermeknek a mér gezett csokoládét, hogy megmérgezze. Az Ítélőtábla dr. Simonyi István ügy­véd védőbeszéde után Tisza Gyulát szándékos emberölés bűntettének kí­sérletében mondotja ki bűnösnek és büntetését két évi fegyházra szállí­totta le. Az ítélet jogerős. Waffenrád. Puch és belföldi kerékpá­rok részletre is. Alkatré­szek, gumik olcsón műsze­résznél Bethlen u. 27. Telefon 3-30. Biczák Orosházáról gyalog jött Nyíregyházára, hogy megölje feleségét A rendőrség még idejében leiülelte A nyíregyházi rendőrségnek sike­rült ártalmatlanná tenni egy vesze­delmes embert, aki Orosházáról gyalog jött Nyíregyházára, hogy vé­gezzen a feleségével. A nyíregyházi detektivtestület egyik tagja tegnap délután a Bencs László téri piacon egy gyanús emberre lett figyelmes. Leigazoltatta a feltűnően gyanúsan viselkedő embert, aki egy alkalmas pillanatban revol­verét a piaci bódé alá akarta rejteni. Bekísérték a rendőrkapitányságra, ahol megállapították személyazonos­ságát. Bihari Lajosnak hívják, 28 éves, orosházi lakos. A keresztkér­dések súlya alatt bevallotta, hogy azért jött Nyíregyházára, mert fele­sége hűtlenül elhagyta s azt az ér­tesülést kapta, hogy felesége Nyír­egyházán lakik. Öt golyóra töltött pisztolyt ta­láltak nála, amelyre vonatkozó­lag Bihari azt adta elő, hogy azzal hűtlen feleségével akart végezni s ha a rendőrség nem tartóztatta volna le, már ez meg is történt volna. A rendőri nyomozás azt is meg­állapította, hogy Bihari Lajos út­közben Cegléden és környékén több betöréses lopást is elkövetett. Letar­tóztatták és átkísérték az ügyészség fogházába. Méhészek figyelmébe! •••••••••••HHHi Akácmézet a legmagasabb napiáron vásáról a nyíregyházi Fűszer [és Gyarmat­áru R. T. (Jókai-utca 6. szám,) Telefon 91. Vitézi értekezlet Nyíregyházán A Kormányzó Ur Őfőméltósága születésnapjának évfordulóján a Sza­bolcs vármegyei vitézek Nyíregyhá­zán lakó tagjait vitéz Hunfalvy Ar­túr ezredes, a vármegyei Vitézi Szék kapitánya a városháza dísztermébe vitézi értekezletre hivta össze. A székkapitány az értekezletet a Magyar Hiszekeggyel nyitotta meg. Ezután magas szárnyalású, lelkes beszédben méltatta a Vitézek Főka­pitányának, a Főméltóságu urnák a magyar nemzet érdekében kifejtett, soha el nem évülő érdemeit. Ezt követőleg bensőséges szavakkal üd­vözölte a megjelent nemzetes asz­szonyokat, a vármegye és város il­lusztris képviselőit, a vendégeket, az uj felavatott vitézeket, élükön vitéz putnoki Putnoky István ny. ezredes­sel, a Vitézi Rend tagjait. Mélyen megható szavakkal emlékezett meg egyik tiszti vitéz bajtárs fia.tal fele­ségéne k tragikus elhunytáról A fáj­dalom és öröm érzései csillámlottak ki hangjából, amikor a távozó és időközben idehelyezett Vitézi Rend tagjairól emlékezett meg. A továbbiakban vitéz Zatskó Gyula gimn. tanár a vitézi várományosok­hoz intézett hazafias beszédet, lel-

Next

/
Thumbnails
Contents