Nyírvidék - Szabolcsi Hirlap, 1936 (4. évfolyam, 26-50. szám)

1936-02-08 / 32. szám

Tnanon 16* V9. 6. február 8 e „ JSÍYÍRVIDÉK ' BZALSOLCSI HIRLAP 3 oldj* 1 Vallásos délután a Kálvineumban Dr. Révész Imréné éneke és dr. Révész Imre előadása Kint az eddigi tavaszias időből hirtelenül hidegre fordult, kavarodott, havasesős zimankó és bent a Kál­vineum tornacsarnokában az ige fénye és [az isteni kegyeiem fel­emelő és vigasztaló fényeinek be­mutatása s a vallásos lélek szárnya­lása művészi énekben és alázatos imádságban. Ez a szerdai vallásos délután kül­ső körülményeinek és lelki értékei­nek rövidre fogott jellemzése és el­számolása. A vallásos délután a gyülekezet énekének elhaugzása [után Dr. Fe­renczy Károly tanitónőképzőintézeti igeolvasásával (I. .Kor. 3. 11—14.) és imádságával kezdődött. Az előadást megelőzőleg és köve­tőleg Dr, Révész Imréné Váró Mar­git, Kovách Árpád zenetanár har monium kísérete mellett, ritmikus zsoltárokat énekelt, ugy, ahogy a zsoltárokat a genfiek a XVI. század­ban énekelték. A bemutatott XIII, XIV., LI. és VII. zsoltár szövegét maga az előadó művésznő fordította magyarra, a Menge Hermán-féle ki­tűnő német bibliából s alkalmazta a Hugenotta Énekeskönyv eredeti dallamaihoz. A chorálmérethez ne­velődött füleinkre kellemesen és meglepően hatottak ezek a finoman borongó melódiák, amelyek a val • lásos lélek élményeit juttatták köz­vetlen, esztétikai hatással, müvéS2Í zenei kifejezésre. Dr. Révészné vaiő­ban Istennek tetsző, építő miinkát végez ezekkel a hü és szép forditá sokkai és énekbemutatókkal. Dr. Révész Imre előadása Kálvin 400 éves Institúciójáról szólt, Köny­vet nem igen ' szoktak jubilálni, — mondta az előadó professzor — kivált manapság nem, amikor a héroszok és diktatórikus személyisé­gek állanak a közérdeklődés góc pontjában, de Kálvin Institúciójának ünneplése jobban illik Kálvin egyé niségéhez is, mert hiszen teljes éle­tében mindig háttérbe vonult s ha­lála után is jeltelen sirba kíván­kozott. Az 500 oldalas Institutio (A ke­resztyén vallás tanítása) 1536 ban jelent meg s szerzőjéről akkor csak annyit tudtak, hogy valami fiatal francia menekült irta ezt a katekiz­must. Kálvin 27 éves korában, Ba­selben irta és Martinus Lucanius álnév alatt adta ki, a csodálatos életű, autodidakta Platter Tamás egyetemi tanár nyomdájában, A mű elé már a saját neve alatt irt egy megrázó erejű és bátor hangú elő szót 1. Ferenc francia királyhoz, fel akarván a protestánsokat üldöző rex christianissimus figyelmét hívni az elrágalmazott protestánsok lelkének igazi megismerésére. Ennek a sötét korszaknak eleven jellemzése és az üldözések elől menekült Kálvin éle­tében megnyilatkozott isteni kegye­lem megláttatása erős, épitő hatást gyakorolt a hallgatókra. Ezután rámutatott az előadó az Institutio jelentőségére, mely abban van, hogy ez a csodálatos könyv az evangéliumi igazságok legegy­szerűbb és legtisztább magyarázata, mely a bizonyságtevés belső hevé­től izzik. Bibliaismerete páratlan, vitatkozó készsége mindig a lényeges dolgok­ra vonatkozik, mélységes vallástétele egy olyan embernek, aki minden em­beri intézmény legbiztosabb táma­szát az Isten kegyelmében látja, amely Krisztusban jelent meg. Ebből érthetjük meg, hogy minő hatalmas védőpajzsa vo t ez a könyv a gálya­rabok megkísértett, szenvedő lelké­nek. Az Institúciót Kálvin 3 év alatt 10-szer dolgozta át. Z 1i 1559-iki 1000 oldalas teljes kad a keresz­tyén hit kiaknázhatatlan ncsesháza. Éz magyarázza nagy elt j dését még olyan országokban is, ahol a protes­tantizmusnak nem is voltak hivei. (Spanyol, Olasz- és Lengyelország­ban) 112 teljes és 23 kivonatos ki­adásban jelent meg. Magyarra elő­ször Szenczi Molnár fordította le. Befejező szavaiban, a bajba jutott keresztyén testvéreink egyetemes meg­segitési kötelezettségére mutatott rá Kálvin tanítása alapján az előadó és a kétségbeesés sötét völgyében veí­gődő mai embereknek Kálvin nagy­szerű vigasztaló szavait véste a lel­kébe: Per mediam desperationem prorumpere convenit, vagyis „a két­ségbeesés közepéből feli kell emel­kednünk". Az előadás a hallgatóság­ra mély hatást tett. A CV. zsoltár zárta be a vallásos délutánt. (y. s.) Miért iszik savanyu lőrét? amikor fillérekért a legkitűnőbb valódi tokaji bort kapja. 2 1 liter édes szamorodni 88 fillér. vitéz TORNAY ISTVÁN fűszer és csemege üzlete, Bethlen-utca 4. Telefon 126. szám Gróf Hoyos Viktor tokaji pincészetének egyedárusitása. m l TJngár Béla előadása a FLotaryban a külkeres­kedelmi helyzetről A Nyíregyházi Rotary Club szer­dán este tartotta összejövetelét a Korona külön termében Pöstényi Márton dr. elnökletével. A Rotary Clubok és központok eseményeit Pöstényi Márton dr., Gaizler Gyula dr. és Belohorszky Ferenc dr. is mertették, majd Ungár Béla tartotta meg magasszinvonalu előadását kül­kereskedelmünk alakulásáról. Előadását idézettel kezdte. A ke­reskedelmi megállapodások létesítése és előkészítése boszorkánykonyha kotyvasztásához hasonlít, — mondta Nickl Alfréd meghatalmazott minisz­ter egyik előadásában. Ha tekintet­be vesszük azt a sokféle szempon­tot a különböző és szétágazó érde­keket, amelyek egy-egy nemzetközi kereskedelmi megállapodás vagy szer­ződés létesülésénél számításba kell venni, igazat kell adnunk a fenti idézetnek. Az egyes országok óva­tos kereskedelempolitikája féltékeny­sége és attól való félelme, hogy esetleg megtörténik az a tragédia, hogy ery másik országgal szemben fennálló áru forgalmában többet hoz be, mint amennyit kivisz, rendkívül mértékben megnehezíti mindenféle kereskedelmi szerződésnek a meg­kötését. A mezőgazdasági országok foko­zott iparizálódása, az ipariak még jelentékenyebb mértékűén agrárizá­lódása, olyan akadályokat gördit a szabadabb kereskedelmi összekötte­tések létesítésénél, amelyek elhárí­tása a legtöbb esetben alig sikerült. iCJRfiNIR | FILMSZÍNHÁZ \ TELEFON 11. SZ. Február 7-8-9. Péntektől vasárnapig D II B fl R R Y ALPÁR GITTA egyetlen pompás filmje iCJRfiNIR | FILMSZÍNHÁZ \ TELEFON 11. SZ. Előadások mindennap 3, 5, 7 és 9 órakor. Már a háború előtt megindult gaz­dasági átalakulás ujabb és erős lö­kést kapott a háborúban azzal, hogy minden ország saját magát igyeke­zett mindennel ellátni, azaz az ipari országok kénytelenek voltak minden erővel mezőgazdaságukat, mely kü­lönben rentábilis nem lett volna, fej­leszteni. A háború után pedig, ami­kor a termelési ágak igy kénysze­rűen eltorzultak, az állam kénytelen volt az ipari országokban a mező­gazdasági, a mezőgazdaságiakban az ipari lakosságot a külső verseny ellen megvédelmezni. Ez azt jelen­tette, hogy olyan termelési ágakat támogatott, amelyek külső kénysze­rűségből és nem gazdasági meg fontolásból keletkeztek és minél to­vább fennmaradtak, annál nehezeb­bé vált lebontásuk. Végül akkor, amikor már a háború utáni idők kapkodó gazdaságpolitikája véget ért és nyugodtabb atmoszféra követke­zett be, olyan erőssé fejlettek, hogy lebontásuk már komoly megrázkód­tatásokat idézett volna elő, fennma­radásuk ellenben megakadályozta a nemzetközi kereskedelmi forgalom­nak a háború előtti struktura alap­ján való helyreállítását. A háború alatt kifejlődött terme­lési ágak, amelyek a szabad verseny következtében feltétlenül visszafejlőd­tek volna, az állam részéről véde­lemben részesültek. A védelem azt jelentette, hogy a különben fejlődés­képtelen termelési ágat az állam ma­gas vámfallal vette körül, vagy pe­dig a külföldi versemyt a behozatal korlátozásával és kontingentálásával szabályozta, sőt nyílt vagy titkos szubvencióval, premiumokkal, jutal­mazással támogatta. Ezeknek a körülményeknek a ha­tása alatt a mezőgazdasági orszá­gokban az ipari termékek áralakulása, az ipariakban pedig a mezőgazda­ok iöÁÁteteő fytiahJhjcyuxj^ MÁÜAwCy, ságiak áralakulása teljesen eltért a világpiactól. Igy például a vámtéte­lek hatására egyes ipari országokban a mezőgazdasági árak a világpiaci árnak 100 százalékát is jóval meg­haladó átalakuláson mentek keresz­tül. Mindez az utolsó években kb. 1928 óta, amikor a világgazdasági válság egyébként is az összes orszá­gok helyzetét súlyosan érintette, kti lönösen nagy lendületet vett. Ungár Béla a továbbiakban ezek­ből a premmisszákból kiindulva, pontos adatokkal világította meg az egyes országok gazdasági helyzetét. Példái azt bizonyították, hogy a vi­lágpiaci árnak sokszorosát kell egy­egy ország fogyasztóinak megfizetni azért, és csakis kizárólag azért, mert egy szerencsétlen háború következ­ményeképpen természetellenesen fel­burjánzott termelési ágat a legtöbb ország kormánya nem mert és nem tudott lebontani. Érdekes fényt vet erre a szomorú megállapításra az, hogy Nyugateu­rópa lakossága — amely főképpen ipari lakosság, — a kisebb számú és jelentőségű mezőgazdasági terme­lők kedvéért élelmiszerfogyasztását a világpiaci árak sokszorosával fizet­teti meg. A kötött forgalom éveiben 1930­tól mostanáig |Magyarország is azok közé az országok közé tartozott, amelyek főleg azért, mert a külföld őt erre kényszeritette, olyan keres­kedelempolitikát folytatott, amely a kapcsolatok lazításához külkereske­delmi forgalmunk összezsugorodá­sához vezetett. A külkereskedelmi forgalom kor­látozása, amely részint a vámok felállításában, részint a behozatal nyílt csökkentésében, kontingentálá­sában állott, csak a klíring és a kompenzációs szerződések segítsé­gével enyhült. A főszempont mindig az volt, hogy a magyar külkereske­delmi forgalom valutáris tekintetben kedvezően alakuljon, azaz a Nemzeti Bank rendelkezésére minél több ne­mes valuta álljon. Majd azt vizsgálta kimerítően, hogy vájjon a forgalmi korlátozá­sok éveiben hogyan változott, ho­gyan alakult a magyar külkereske­delem irányainak változása és ismer­tette, mely országokkal csökkent és mely országokkal emelkedett expor­tunk, rámutatván az olasz, osztrák, német, román, angol, svájci kvóta növekedésének okaira. Frappánsan hatottak Ungár Bélá­nak a saját kereskedői gyakorlatá­ból vett példái, amelyekkel kimu­tatta, hogy a különböző illetékek és vámok a külföldről hozott árut 110 százalékkal drágitQtták meg. Előadását azzal fejezte be, hogy a fejlődést a nemzetközi ^áruforgalom­ban a korlátozások, kötöttségek le-

Next

/
Thumbnails
Contents