Nyírvidék - Szabolcsi Hirlap, 1936 (4. évfolyam, 1-25. szám)

1936-01-09 / 6. szám

2. *1dal. 0r

> JSfYÍRYIDÉK „ JzAbOLCSI hírlap rTnannn <6.) 936. január és hasznos életét betöltő program van ebben az egy mondatban és most, amikor Méltóságodtól távozásakor bucsut veszünk, boldogan gondolunk arra, hogy Méltóságodnak ennek a programnak a szolgálaltában segítőtársai lehettünk és Ígérjük, hogy ez lesz mindenkor vármegyénk, a közügyek, magyar testvéreink, a magyar nemzeti eszme a magyar feltámadás szolgálatában vezető gondolatunk. És amikor most Méltóságod szűkebb hazája határai közül kilép a magyar élet [küzdelmes, széles porondjára, vezérelje az a tudat, hogy ebben a szabolcsi [földben porladó ősei szelleme, szabolcsi testvérei aggódó szeretete és büszke öröme veszi körül minden örömében és gondjában, ez lesz kísérője, ha kell —- uj erők forrása nehéz munkájában. Még egyszer tolmácsolva Méltóságodnak szülő vármágyéje és egykori munkatársai osztatlan háláját, szeretetét és ragaszkodását, Isten áldását kérem további munkájára! Az Isten tartsa, az Isten vezérelje Méltóságodat 1 Orosz Sándor: n gazdaérdekek megvitatásának fóruma lett a főispáni hivatal A szemekben könnyek csillognak az alispán nemesveretü szavai nyomán, mindenki érzi, hogy itt bensőséges, igaz érzések szárnyalnak fel a szivek legmélyéről. Ebben a hangulatban emelkedik szólásra csicseri Orosz Sándor, hogy a törvényhatósági bizottság nevében vegyen felemelően szép bucsut az elválás pillanatában a bensőség fájó érzésével övezett főispántól. Orosz Sándor, akit beszédének számos helyén szakított meg »z éljen és taps, a következőket mondotta : Méltóságos min. osztályfőnök ur! Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Már hónapokkal ezelőtt hirek terjedtek, hallottuk, éreztük, hogy közeleg az az időpont, mikor Méltóságod szülőmegyéjének főispáni székétől megválván, elfoglalja helyét az országos politikában. Ezt a terminust az uj esztendő meghozta, mint az* érdemnek, a képességnek méltó elismerését s mi osztatlan örömmel sietünk Méltóságodat uj állása elnyerése alkalmából szivünk egész melegével üdvözölni egyrészt, de nem nyomhatjuk el a fájdalom érzését a bucsu, az elválás pillanatában, mikor megyénknek három igen nehéz és sorsdöntő éven át működő érdemes főispánját látjuk távozni. Méltóságodnak osztályrészül adta a sors, hogy a főispáni széket akkor foglalja el, mikor a gazdasági, a megélhetési viszonyok az országban, de különösen a Tiszántúlon a legmélyebb ponton állottak s a katasztrófa a küszöbön leselkedett. De nem telt el hivatalba lépése után alig pár hónap, mikor megyénk minden rendű és rangú lakosának látnia kellett azt az odaadást, azt a törődést, mely a szigorúan vett hivatali kötelességteljesitést messze túlhaladóan minden kérdést, minden bajt a szivén visel s mindenütt segíteni próbál. Jól emlékszem az akkori idők értékesítési nehézségeire, melyek a gazdaságot veszéllyel fenyegették, de jól emlékszem Méltóságod jóformán szakadatlan tárgyalásaira is, mikor gazdák, kereskedők bevonásával keréste a lehetőségeket s nem akart s nem is tudott belétörődni a megyéjét fenyegető katasztrófába s lelkét adta a munkába, hogy Szabolcs átláboljon a krízisen. S hogy ma lakosságunk csak ennyire is talpraállt, abban Méltóságod energiájának, munkájának igen tetemes része volt. A megye közönsége megszokta, hogy Méltóságod hivatali szobájában ügyének igaszságos orvoslását, kérésének teljesítését kapja válaszul. A gazdaérdekek és kérdések meg vitatásának fóruma lett a főispáni hivatal s s Méltóságod már rövid hivatali működése után büszkén láthatta, hogy jogász létére a megye gazdalakosságát elsőnek hódította meg. Megyéjének családi tradíciókon nyugvó szeretete,| megértése, hajszál finom distinkciói jogi kérdésekben, abszolúte nagy törvénytudása és igazságossága lettek indító rugói annak a megbecsülésnek, mely most, hogy a bucsu pillanata elérkezett, azt {mindnyájunk részére fájdalmassá, nehézzé teszi, — pap és orvos, hivatalnok és gazda, kereskedő és iparos, szegény és* mó dos egyforma sajnalattal látja távozni Méltóságodat abból a székből, melyet közmegelégedésre és megbecsülésre töltött be s hol munkájának maradandó nyomát hagyta. Bucsuzásul pedig kívánjuk, hogy felfelé ívelő pályáján nagy sikerek jussanak osztolyrészéül és kérjük, hogy szülőmegyéjét, melynek szeretete ezentúl is kísérni fogja, ne felejtse el. Az Isten tartsa meg, az Isten segítse 1 Mikecz Ödön dr. sajtófőnök búcsúbeszéde Újra tüntető taps viharzik fel, majd Mikecz Ödön dr. aki bejövetele után a törvényhatósági bizottsági tagok kőzött foglal helyet, elmondja megható beszédét, amelynek során a következőket mondotta: Méltóságos Alispán Ur! Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Hiába való volna tagadnom azt, hogy ezen a közgyűlésen, amelyen a vármegye közönségétől búcsúzom, a bensőséges, meghatottság érzései fognak el. Három esztendő szoros kapcsolatára tesz pontot ez a mai nap, olyan kapcsolatra, amely számomra mindenkor a legkedvesebb és legmegtisztelőbb volt. Három év harmonikus együttműködés utolsó akordja ez a mai nap s lehetetlen, hogy amikor ehez a stációhoz elérkeztem, ne fogja el a lelkemet a távozásnak szomorú érzése. Talán sohasem juttattam eléggé meggyőzően kifejezésre, de bizonynyal érezte a vármegye közönségének minden egyes tagja azt a szeretetet, amellyel én az ősi vármegye földjéhez, embereihez, ősi és dicsőséges tradícióihoz ragaszkodom. Életem során sok felé vetett a sors, de a vérségi összetartozás és a boldog ifjú kor emlékei láthatatlan és eltéphetetlen szálakkal mindig idefüztek, ehez a kis országhoz, amelyhez tartozni öröm és büszkeség volt számomra és büszkeség lesz életem végéig. Ebben a közösségben, amelynek megvan a maga külön szine, külön jellege, talán más vidék képénél élesebben vannak kirajzotva a magyar faj lelki alkatának vonásai, azok a vonások, amelyek fajtánkat olyan kedvessé teszik. A vármegye ősi történeti levegőjét szivtam magamba e falak között a nobile officiumnak, a tisztes közszolgálatnak eszméje volt az, amelynek vezetése alatt közéleti pályámon elindultam, érthető tehát, hogy amikor ugy látszik hosszú időre elvisz az utam ezek közül a falak közül, a szép emlékek egész serege száll felém. Amit tettem és amiért a Tekintetes Törvényhatósági Bizottság anyMindenemü vasáruk, kályhák, tűzhelyek, korcsolyák, háztartási cikkek olcsó beszerzési forrása WIRISCHflFTER ÁRMIN vaskereskedése Nyíregyháza, Vay Ádám-u. 3. Teleion: 90. nyira erdemen felül halmozott el elismeréssel, kevés és kicsiny lett ahoz a mértékhez képest, amit szándékaim és törekvéseim elérni szerettek volna. Szerettem volna, ha munkásságom megteremti a szabolcsi lelkek egységének harmóniáját. Kívántam, hogy munkásságom tanúságtétel lett volna az igazi önkormányzati szellem mellett, ame y a közért való együttműködésre kapcsolja a kormány képviselőjét és az önkormányzatot megtestesítő vármegye intézményét. Azt reméltem, hogy sikerül átültetni e vármegye minden közéteti tényezőjébe azt a meggyőződést, hogy a jó és tisztességes igazgatás a legjobb politika, hogy az elesettek, a gyengék, a meggyötröttek iránt tanúsított megértés és szeretetből folyó cselekedetekben nyilatkozik meg a legjobb igazgatás. Tudom, s ez számomra Isten különös ajándéka, hogy e törekvésem nem járt eredmény nélkül. Azt, hogy három éves munkám számadásának lezárásakor mégis eredményt mutat a mérleg, nem a magcm fogyatékos képességeinek tudom be érdemül, hanem annak, hogy a vármegye kiváló tisztviselői kara, azok a hatóságok és intézmények, amelyek mellém vagy alám rendelve a Törvényhatóság közügyeit ellátták, elsősorban pedig e vármegye közönségének legszéiesebb rétegei megértették intenciómat és amikor az ősi vármegyei tradíciókra apelláltam, azok eleven erővel éledtek fel bennük. Kérem, engedjék meg, hogy ezért leghálásabb és legőszintébb köszönetemet fejezhessem ki, mert egyedül ezzel a megértéssel, ezzel a támogatásukkal tették tehetővé azt, hogy életemnek e három esztendős szakára nyugodtan tekinthetek s megtehettem kötelességem szülőföl dem iránt. Az uj idők uj feladatokat állítanak elénk s annak a nemzetnek, amely nem tudja az uj idők kérdésére a helyes feleletet megadni, pusztulás a sorsa. Egy ezredévnek forgandó viszonyai közölt folyton megujuló csoda tartotta fenn a mi magyar fajtánkat és ezeknek a csodáknak egyike a vármegye ősi intézménye, amely Szent Istvántól napjainkig mindig alkalmazkodni tudott a nemzet életfeladataihoz és a maga ős! tradícióiban mindtg megtalálta a kor követelő kérdéseire adott helyes feleletet. A népek harcában nincs megállás és annak az intézménynek, amely fejlődésében megállt, — nincs létjogosultsága. Az önkormányzat célja, az önkormányzat feladatai évrőlévre változnak és maga az önkormányzati gondolat csak akkor lehet nemzetépítő erő, ha formáiban és cselekvéseiben alkalmazkodik a jelen és a jövendő feladataihoz. Az önkormányzati gondolat eszköz a nemzet kezében, amelyet a nemzet a maga örök érvényű céljainak szolgálatában megtart vagy elvet. Elveti, ha merev öncélusággá fajul, ha nem birja meg a fajtánkra nehezedő problémák súlyát, elveti ha nemzet-megtartó erő helyett a nemzet-bomlasztó erővé züllik. Megtartja s tovább építi azonban, ha megnyilatkozásaiban szolgálja azokat az örök érvényű törekvéseket, amelyek ezer esztendő örvényei között is biztos utmutatást adtak nemzetünk vezetőinek. Vallom és hiszem, hogy a nemzet ezekben a története során talán legsúlyosabbnak látszó időkben nem mentheti át magát a jövendő számára, ha gyöngíteni engedi a központi hatalom vezérlő erejét, vall®m azonban azt is, hogy a központi hatalom és a vármegyei önKormányzat gondolata egymással ellentétben nem állanak. Ha az önkormányzat nem sodródik klikk uralmak szolgálatába, ha az önkormányzat felül emelkedik azokon a szempontokon, amelyek a magyar és magyar közé elválasztó falat emelnek, ha az önkormányzat érzi és tudja, hogy ennek a nemzetnek minden társadalmi osztálya, minden rendje, minden felekezete, minden nemzetisége vagy együtt bukik, vagy együtt épiti ki egy boldogabb jövendő épületét, ha az önkormányzat tudja és végrehajtja a becsület parancsát, amely parancs örök érvényű, ha az önkormányzat gyakorlati valóságra váltja át a közszolgálatnak legfőbb elvét, amely a másikért való munka, a közjóért való áldozatkészség és kötelességteljesítés, ugy eleven erő marad, amely sorsot formál, amely "biztosítja nemzetünknek fennmaradását a legnehezebb körülmények kőzött is. Ennek az önkormányzati szellemnek jeleit éreztem én és az a szellem, amelyet további közéleti pályámon e vármegye ajándékaként magammal viszek. Kérem engedjék meg, hogy ezenkívül és azokon az emlékeken kivül, amelyek engemet örökre Szabolcshoz kötnek, magammal vihessem utamnak további 3 stációira bátorító és biztató kézfogásként azt a rokonszenvet, amelyet a vármegye közönsége részéről mindig tapasztaltam. Ha végignézek a Tekintetes Törvényhatósági Bizottságon, a személy (Folytatása a 6-ík oldalon) Egy fillért sem kockáztat, ha Provincia pengőszelvényt vásárol, mert a felhasználatlan pengőszelvényeket itthon vagy Budapesten bármikor visszaváltják. A Provincia Utazási és Jegyiroda nytregyházi kirendeltsége a Nyirvidék-Szabolcsí Hírlap kiadóhivatala, Bethlen-utca 1. Telefon 77.