Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1935 (3. évfolyam, 251-274. szám)

1935-11-05 / 252. szám

Trianon 15 ^ ' '5 november V 5 sz SOLCSI HIRLAP 3 ok a JLmbrózy György tereplo vag-lás a m. kir. „Hadik András u 4. honv. huszár­ezred rendezésében „A nemzeti hagyományok — a legátütőbb erejű nemzetfenntartó • erőforrás — ápolása kötelesség". „Történelmünkéi ugy szövi át a lovasságnak története, mint az aranybrakátok az aranyszálak". „Bizom benne, hogy ezen terep­lovaglás, mely a jövő évtől kezdve országos keretekben fog lefolyni, — a régi magyar lovas ünnepé­lyek szellemét és — Isten segít­ségével — derűjét fogja vissza­varázsolni" . Ezzel a mély nemzeti érzéssel te­litett elgondolással irta ki sédeni Ambrózy György Mária Terézia rend­lovag a „Hadik András" huszárezred által Rétközön f. évi október hó 30 án megrendezett rétközi tereplovaglást! A nemes lovag elgondolása erő­teljes szárnyakat kapott a helybeli lovas és gyalog ezredek, nemkülöm­ben a vármegye urlovas társadalmá­nak széleskörű részvételével és ugy a nehéz terep által megkövetelt ki­váló teíjesitmények, bekövetkezett nagyszerű eredményeivel, — mint a maga nemében páratlan látványos ságával országos jelentőségű sport­eseménnyé emelkedett, — a várme­gye közönségének széles köréből megjelentek számára pedig egy örök­ké felejthetetlen bensőséges ünnepé varázsolódott. A versenyen résztvevőket és a meghívott vendégeket külön vonat, autók serege és végnéiküli kocsisor vitte ki az Érhát és Jalapár gazda­ságok között elterülő terepre I A te­replovaglás startjánál hatalmas sátor fogadta magába az érkezőket és ré­szesültek a kedves közvetlenségével mindenkit lebilincselő háziasszony sédeni Ambrózy Györgyné szül. Ló­nyay Pálma grófnő és férjének mint házigazdának meleg üdvözlésében! A maga nemében páratlan szívé­lyes, magyaros vendéglátás, a gaz­dagon felteritett asztalok Ízléses, de­rűs levegője, — a melegítő italok párája, — csakhamar mint szelíden simogató őszi napsugár törték át az őszi reggel ködös, borús hangulatát és mire a lovasok tarka-barka serege elindult a nehéz terep befutására, - mindenki felfrissült, derűs han­gulatban adta át magát a rendkivül változatos és folytonosságában szó­rakoztató verseny izgalmainak. A 26 lovasból álló hatalmas me­zőnynek a terep természetadta viszo­nyaival reá kényszeritett természetes és azonfelül mesterségesen kiképzett akadályokkal kellett megküzdenie ! E nehézségekhez járuló eső által fel­áztatott talaj kemény próba elé állí­totta lovast és lovat egyaránt. Tizenhét akadállyal sűrűn megra. kott mintegy 25 kilométeres terep­pálya lefutása után a lovasok a „steeple" pálya startjánál gyülekez­tek, hogy lefussák a hét mestersé­ges akadállyal megrakott „steeple" pályát. Ez a pálya ugy volt elhe­lyezve, hogy végig az egész me­zőny lefutásában gyönyörködhetett a közönség. A lovasok helyezésének sorrendjét az egyes szakaszok érté­kelésének összege adta meg. A tereplovaglás lefutása után a résztvevők a megjelent vendégekkel együtt az uradalom ibrányi gazda­ságában dandárzó szürethez érkez­nek, ahol az ibrányi és rétközi da­lárda élén Nagy László intéző fo­gadja őket. A szőlő bejáratánál pezs gő az élet. Béreseknek már mesz­szire elhangzó ostorpattogása hasítja az őszi levegőt, majd szüretelők vig danája hangzik s a gávai „Görbe" cigány muzsikája rikkolt bele a nagy­szerű hangzavarba. Felvonulnak a magyaros ökrös szekerek, magyar­ruhás fczedőlányok és fiuk adnak színpompás képet a környezetnek. Majd felhangzik az ibrányi dalárda és utána a rétközi vegyes dalárda intonálásában a „Nem, nem, soha I" című dal, hogy hirdesse a soha el nem muló magyar élniakarás öserejét. Egyre-másra ürülnek a puttonok és a kádakban magyar szőlő ge­rezdjének terméseredménye gyön­gyözik. És virul a jókedv munkás és vendég arcán és a magyar csár­dás hangjai mellett táncra perdül a fiatalság. | Hatalmas sátor áll itt is, megterített asztalok a dalárdák és munkások számára, hirdetve, hogy itt az ő ünnepük folyik. A sátor előterében az „Ambrózy tereplovaglás" gyö­nyörű dijai díszlenek. Sédeni Amb­rózy Györgyné szül. Lónyay Pálma grófnő már osztja is a dijakat, me­lyek mindegyike Sédeni Ambrózy lovag ajándéka. Az I. dijat vitéz Oehm-Dienes Ti ­vadar „Alispán" lovával, a Il-ikat herceg Odescalchy Miklós „Devolé" lovával, a Ill-ikat vitéz Oehm Dienes Tivadar „Kraszna" lovával, a IV iket Filótás Tivadar „Lili" lovával, az V iket holtversenyben Ducsay Tibor és Boronkay Lajos, a Vl ikat Vizy Lóránd, a VH-iket Rábay Pál, a VIII ikat Tánczos Miklós, a IX-iket gróf Vay Miklós viszi el. A díjkiosztás után az ibrányi kas­télyban ebédhez gyülekezik a ven­dégsereg, hol "Schmiedt László fő könyvelő és felesége fogadják az érkezőket. A nagyszerű ebéd elfo­gyasztása után vigkedélyű táncos hangulat uralkodik a lelkekben és a meghívottak szórakozásának csak a késő esteli órák vetnek véget I A felejthetetlen nap valóban a nemzeti hagyományok ápolásának napja volt, a régi magyar lovas­ünnepélyek szellemében és derűjé­ben. Egy szebb magyar jövendő re­ményében köszöntjük az elgondolás nemességét, egyben a végrehajtás nagyszerűségét. A tereplovaglás zökkenés nélküli rendezése és szakszerűsége az e té­ren már országod hírnévre szert tett Lieszkovszky Pál huszárkapitány ér­deme. Minden nemzeti költő népe dicsőségét énekli — mondotta Farkas István felvidéki iró a Bessenyei Kir szombati irodalmi munkadélutánján Felvidék I Mennyi szines kép, mily sok emlék elevenedik meg e szóra lelki szemeink előtt. És amint lágyan zsonganak a szlovák nevek a felolvasó ajkán, mintha apró kis hegyipatak kristálytiszta vize cso­bogna, szökellne sziklás medrében. Majd mintha selymek tömkelege su­sogna lágyan, andalítón, ugy rémlik a" fenyvesek halk zizegése. Aztán gigantikus kép jelenik meg. Hegy­ormok hófödte csúcsa ragyog előt­tünk, mintha millió gyémántszemek csillognának. De a gyémánt higeg csillogása helyett — ugy érezzük —• most a szivek imelege sugárzik fe­lénk, amint Farkas István Írásából kicsillan az egykor velünk élő tót nép szellemi reprezentásainak egy­egy irodalmi értékű idézete a Bes­senyei Kör felolvasó asztalánál. Az elszakíthatatlan szellemi kap­csolat ereje sugárzik ki a köszöntő szavakból, amellyel Dr. Horthy Ist­ván, a Bessenyei Kör irodalmi szak­osztályának elnöke köszönti a Fel­vidék szinte apostoli hivatásu iróját, Farkas Istvánt. Kedves, poétikus hangú szavak­ban mond köszönetet Farkas István a meleg fogadtatásért, melyben őt az irodalem lelkesült barátai és művelői Nyíregyházán fogadták. Ma, hétfőn utoljára Édes mostoha A könny és mosoly magyar filmje Előadások 4-S-8 órakor. ¥ÍÜL A meleg rokonszenv, a szinte templomi áhítatot sugárzó figyelem kiséri egész előadását, melyet A szlovák irodalom mai állása cimen tart meg. Kollárnak, a nagy szlovák írónak, a szlovák irodalom megteremtőjének 1824 ben irt egyik költeményének idézetével vazeti be előadását Farkas István. Majd végigvezet^ hallgatóságát a szlovák irodalom úttörőinek és jele­seinek munkálkodásán. Megkapóan ecseteli azt a tevékenységet, ame­lyet a különböző korok írói kifejtet­tek nemzetük irodalma éreekében. Ecseteli a költőknek népük eré­nyei kihangsulyozásában való mun­kálkodását. Minden nemzeti költő népe dicsőségét énekli — áliapitja meg az előadó. Látjuk azt a nemes törekvést, amelyet az önálló szlovák irodalmi nyelv előtérbe helyezésével a költők kifejtenek. A mult század forradalmi évei után újra éled a szlovák irodalmi élet. A magyar irók közül nem egy­nek, mint példzul Petőfineu, Madách­nak, slb.-nek müvei jelennek meg szlovák fordításban a meginduló szlovák irodalmi lapokban. Egész galériáját sorölja fel az elő adó az irodalmi lapokban működő íróknak. A háború után fiatal gárda áll az irodalom művelőinek élére, szin'e máról-holnapra tűnnek fel az iro­dalom jelesei. Hogy a meginduló irodalmi élet homlokterébe a költők kerülnek, az­zal magyarázza az előadó, hegy köl­teményben könnyebb a kifejezés. Szamelvénveket mutat be a szlo­vák költők müveiből és meglepetten látja a hallgatóság azt az erőteljes, kilejező verselési technikát, amely minduntalan kicsillan a bemutatott költeményekből. A szinek pazar pompája, a hangulatok különféle skálája csendül fel, majd egy-egy erőteljes hang a szabadság feltörő fényét láttatja meg. A szlovák léleknek szinte nem re­mélt gazdagsága tárul elénk s mint ékes korona ragyog a költészet egén a szlovák írónők finom hangulatu költői remeke. Részletesen ismerteti még az elő­adó a prózai és kritikai irodalmat, valamint a műfordítók munkásságát, melynek eredményeként több ma­gyar iró munkája — igy például Adyé is — lett átültetve szlovák nyelvre. — A Duna-medence népei kultur­közösségének gondolata nem ábránd — áliapitja meg az előadó előadá­sának befejező részében — s ezt a gondolatot van hivatva ápolni a szlovák—magyar kulturkapcsolat is. A nagy figyelemmel hallgatott előadást meleg óvációval köszönte meg a hallgatóság, de külön, szinte klasszikus szépségű szavakban kö­szönte azt meg az előadónak Dr. Vietórisz József c. főigazgató az előadáshoz fűzött kritikai megjegy­zései keretében. Dr. Sziklay László, Bogdán Fe­renc és Straky Henrik felszólalása után Dr. Horthy István tolmácsolta az előadónak az eddig teljesen is­meretlen, rendkivül értékes adatokat feltáró előadásért a Bessenyei Kör köszönetét. Kisvárdán és Nyíregyházán ifjúsági jelvényszerző verseny lesz A Magyar Országos Torna Szö­vetség (MOESZ) versenyt irt ki ifjú­sági vas és bronz jelvények szerzé­sére. Vármegyénkben Kisvárdán a Kis­várdai Uszó Egylet kapott megbízást s a versenyt desember 8-án fogják lebonyolítani. Nyíregyházán a kir. kat. gimnázi­um sportköre rendezi a versenyt. A verseny december 15-én d. u. 4 óra­kor lesz a NyTVE tornatermében. A versenyzők a nyújtón, korláton, lovon, gyűrűhintán mutatnak be kö­telező gyakorlatokat, ugrószekrényen végeznek különféle ugrásokat s füg­geszkedésben versenyeznek. LAPUNKAT PÁRTOLJA, HA A „NYIRVIDÉK-SZABOLCSI HÍRLAPIBAN HIRDETŐ CÉ­GEKNÉL SZERZI BE SZÜK­SÉGLETEIT lüRRMIR m I FILMSZÍNHÁZ TELEFON 11. SZ. Ma, hétfőn utolsó nap Édes mostoha A kön^y és mosöly magyar filmje. Előadások 3, 5, 7 és 9 órakor. m i

Next

/
Thumbnails
Contents