Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1935 (3. évfolyam, 172-198. szám)

1935-08-10 / 182. szám

4. oldal 0 JStYÍRVIDÉK „ SZABOLCSI HÍRLAP (Trianon 16.) ;9>.5 augusztus 10. Pillanatfelvételek Hegytrszágból Aranyidka Nagyot zöttyen a kocsi: egy pillanatra eláll a lélegzetem, mert azt hiszem, eltörött a rugó. S az eddig sima, .szinte észrevétlen száguldás kezdetleges döcögé^sé válik, hatalmas lyukak vannak a íüvel benőtt uton, pocsolyák, mély (kerékvágások sziklányi kövek, gyökerek. Igazán csak a gondviselés ment meg egy rugótöréstöl, felfordulástól. Sohase járt erre autó, nem is annak való út, még egy jobb kocsi se tudna el térni rajta. Nem szoktam az autón ijjedezni, Hegyországban meg kell szokni a merész utakat, — de most meg-megrándul néha a karom, belecsimpaszkodom az ajtó fogódzójába. — Tudod-e — szólal meg édesapám — hogy ez ez út még ugy huszonöt éve olyan sima volt, mint a deszka ? Salakkal kiszórva, ugy feketéllett itt a völgy mélyén? Szinte hihetetlen. Zötty: — most majd a nyakunkat törtük. Siralmas. Hatalmas hegyek közölt, szük völgy alján döcögünk, zugó patak mellettünk. Szinte jobb volna gyalog menni. A levegő kristálytiszta s éles mint a borotva. Vadvirágos rétek, legelők mindenfelé. Mezőgazdaság ? Még a krumpli is csak alig hogy megterem. Ezt a földet nem lehet megmüvalni, itt már az erika, áfonya és a fenyvesek hazájában vagyunk. 900 méter... Rom mellett megyünk el. Várrom nem lehet, itt, a völgy alján, aztán meg téglaépitmény... — Itt volt a zuzó — mondja édesapám. — Ni, ott a másik. S látod azt a hatalmas dombét ? Az a „hányó" Házak közé érünk. Aprók, föld szintesek, de nem hasonlítanak se az Alföld, se a hegyvidék egyéb parasztházaihoz. Más a hangulat, talán egy kicsit komorabb. Ilyet még nem láttam. S a házak között, az utcasoron is — ha ugyan lehet utcának nevezni a völgy szeszélyéhez igazodott házsort — egy-egy rom. S látszik : egyemeletes, hatalmas épületek romjai, — Ez volt a foncsorda, ez a tisztviselők lakása, amott, ni, a mérnöki iroda, ez a bedeszkázott épület pedig a szálloda az idegenek szá mára... — Nagy élet volt itt valamikor! Hatalmas arany-, ezüstbánya, ezekben a rommá omlott épületekben munka, zaj, kedv — szóval, élet! Szinte félelmetes, olyan nagy most a csend. A házakból egy-egy félénk fej néz ki, riadtan bámulva az autó láttára. Erre még autó soho.se járt. — Bányásznép volt a faiu lakossága egytől egyig. Az, aki nem foglalkozott bányászattal: tanitó, pap, orvos, postamester... — Orvos, postamester: ebben az elhagyatottságban! ? — Most már nem I Most már papjuk sincs, hiszen ki törődnék a halálba induló falu lelkével 1 Itt már csak volt élet: ami még van, az a múlton rágódik, ki tudja meddig... — Dehát miből élnek itt az emberek ? — Hiszen ez az. A magyar állam itt azért tartotta fenn a bányaüzemet, hogy a nép meg tudjon élni. Ráfizetett az „üzletre", nem sokat, mégis, s csak azért, hogy életet leheljen a sziklák közé. Az uj rezsim szociális politikája ezt nem tartotta fontosnak. Most nyomorog ez a szeIrta: Sziklay László gény nép, egy-két fillér nyugdíjon, meg a fán, áfonyán, málnán, azon, amit a természet ajándékoz neki. Pedig ha folytatták volna az üzemet, még ki is fizette volna magát. Ha tovább fúrtak volna, utabb gaz dag erekre bukkantak volna... Ez már nem érdekel. Szinte követelően kérdem, a fiatalság jövőbenéző követelésével: - S nincs, aki segítsen ezen a szerencsétlen népen ? Nincs, aki valami életrevalóságra tanitsa ? Hiszen csak össze kellene fogni őket, megtanítani : hogyan használják fel a természeti erőket, a patakot, az erdőt... Egy gőzfürész, egy hámor felállítása... — Hogy nincs e „tanítómesterük" ? Hogyne volna! A kommunista párttitkár, aki uszítja őket, minden választás előtt, a voksokért. Más? Tehetetlenül hallgatok el. Kiszállunk az autóból. Mintha a haldoklást ábrázolná valami földöntúli hatalmasság ezzel a faluval. Fölkapaszkodunk a hegygerincre: ott a tulajdonképeni falu, a völgybeépült huta folytatása. Az utca közepén a régi vízvezeték nyomai: a vascsövekből még most is csordo gál a viz. Szomorú, beesett arcú emberek, nemcsak öregek: — fiata lok is! — állnak a kapuban, nézik a nap, a felhők járását. Ennyi a dolguk. Nincs rémesebb, mint a megláncolt kezű fiatalság. S a kommunista párttitkár ur valószínűleg termékeny talajra talál ezeknél a tétlenségre kárhoztatott fiataloknál.. Pedig olyan jó emberek mind. Meg megszólítom őket. S az öregebbje még emlékszik a nagyapám nevére, emlékszik rá, mikor, — ha erős munkával is, — de zsíros fazék rotyogott a tűzhelyén. S a visz szaemlékezés hálája, mosolya üi ki az arcukra, körülvesznek, beszélgetünk, mintha ezzel vissza lehetne varázsolni a régi jó időket... De kár ezért a népért... Tótok: de a nyelvjárásukat az uj tanitó, a szlovák ember nem értette. Magyarul beszélgettek az elején, mig a tanitó ur meg nem tanulta az Ő idiomájukat. Dunavölgyi kép: a szlovák tanitó csak magyarul érti meg a szlovák falu népét... Kimegyünk a temetőbe, a nagyanyám sírjához Nincs ösvény, nincs ut a sirok között, gazzal benőtt sírdombokon járunk. Bizakodó, szorgalmas, erős bányászok sirdombjain. Szinte megborzong az ember még a gondolatától is. Erős bányászkezek : hát érdemes volt?... Két hét mnlva pormentes kocsiúton lehet kimenni a Sóstóra Műszaki bejárás az épités alatt levő uton — Száz munkás kap kenyeret az épités tartama alatt Évek óta tartott az a panasz, hogy a Sóstóra vezető kocsiút annyira rossz állapotban van és annyira poros, hogy joggal elmegy a kedve mindenkinek attól, hogy a Sóstót meglátogassa, aki egyébként autón vagy kocsin szívesen menne ki a Sóstóra. Tavaly már annyira kopott volt áz ut, hogy az útjavítást nem lehetett elodázni. Az államépitészeti hivatal vezetője, Lőwy Ignác műszaki főtanácsos azonban már akkor számolt azzal a lehetőséggel, hogy a közlekedés és a Sóstó férdekeinek megfelelően szélesebb utat hengereltetett s az akkori három méter széles utat mindkét oldalon fél méterrel megtoldották. Ebben az évben azután sor került arra, hogy az utat teljeSen mo dern, pormentes uttá alakítsák át. Az uíépi;ési munkálatok folyamatban vannak s rövidesen be is fejeződnek. Az útépítéssé! kapcsolatosan tegnapelőtt közigazgatási bejárás volt, amelyen a vármegye képviseletében Virányi Sándor alispán, dr. Mikecz László főjegyző, a város képviseletében Szohor Pál polgármester, Kovách Tibor mérnök, továbbá majtényi Kiss Sándor rendőr főtanácsos, Ölchváry Pál törvényhatósági bizottsági tag, Lőwy Ignác műszaki főtanácsos, az államépité szeti hivatal vezetője, Schedelbauer Tivadar főmérnök és a NyirvidékSzabolcsi Hirlap munkatársa jelent meg. amerikai ütemben folyik a kemecsei ut sóstói uti szakaszának aszfaltszőnyeggel való beboritása Más alkalommal is folyt utburko lás, máskor is volt hivatalos bejárás, ha ez alka'ommai mégis beszámolunk a tegnapelőtti bejárásról, különös okunk van reá. Legfőbb okunk annak a nagyjelentőségű, a magyar ész és kar munká ját hirdető munkának a dicsérete, amelyre hivatalos szakkörök is felfigyeltek. Hogy az uíburkolás nagy jelentő ségét megérthessük, legyen szabad egy pár számszerű adatot bemutatni. Az épités alatt levő "útnak négyzetmétere, ebben a minőségben, ha vállalkozó építette volna meg, körülbelül 8 pengőt igényelt volna, igy pedig l-70 pengőbe kerül. Az út építésre vállalatban 130,000 P kellett volna. Ennyi pénz nem volt, sőt az összeghez viszonyítva nagyon is minimális 26,000 pengő állt rendelkezésre. Az államépitészeti hivatal leleményes főmérnöke, Schedelbauer Tivadar azonban ezzel az összeggel is hozzá mert fogni az útépítéshez és amint az tredmény igazolja is, nemcsak sikerrel végzik be a munkát, hanem nagyszerű szociális eredményt is mutatnak fel. Költséges gépekre nincs pénze az államnak. Az áilamépitészeti hivatal tehát téglából nyolc kettős nagy szárító kemencét építtetett a Sóstói állomás és a kemecsei úti átjáró kö zötti részen. A kemencékben a fo lyami kavicsot, a négyféle minőség .1 zúzalékot 175 fokos hőmérsékletre hevítik fel s ezeket a ^különféle mi nőségü kavicsokat dupla nullás ho mokkái és bitumennel négy csoportban dolgozó munkások szinte gram nyi pontossággal való márés után összekeverik s a forró útépítési anyagot bádoglemezzel bélelt taligákon szállítják ki a helyszínre. Valami nagyszerű annak a pontos, összétanult, ütemesen haladó munka zajának a hallgatása. Mintha nem is emberek, hanem gépek dolgoznának. S éppen ebben van a munkának szociális része is. A vállalatok nagy gépekkel, egykét emberi erő alkalmazásával drágán rövid idő alatt elkészültek volna az úttal, igy pedig emberi erővel naponta több mint 100 környékbeli ember kap tisztességes kenyeret s csak az alispáni hiva al előszobája lehet a tanúbizonysága annak, hogy erre a munkára |hány száz ember jelentkezne szívesen, ha többet is lehetne alkalmazni. A kész bitumenes burkoló anyagot szintén kézi erővel teritik szét s egyengetik el az úttesten, majd első ízben kézi hengerelőkkel s végső fokon kis géphengetrel simítják le az utat. A simítás befejezése után cementporral szórják bé a kész utat, amelyből még napok múlva is sugárzik a melegség. Az épités előtt álló útrészt, hogy a munka kifogástalan legyen, motoros fuvószerkezettel teljesen portalanítják s az alépítmény kövei ugy sorakoznak egymás mellé, mintha mozaikok lennének. Közvetlenül a bitumenszőnyeggel való bevonás előtt az utat a közben reászálló portól való megtisztítás céljából kátránnyal permete k be. Ezzel a gondo; munkával olyan utat építenek, amely a legnagyszerűbb utakkal is felveszi a versenyt. Két nappal ezelőtt Hajduvármegye és Biharvármegye államépitészeti kara tett látogatást Nyíregyházán, hogy szemtanuja legyen ennek a nagyjelentőségű, mai gazdasági helyzetünkben is megvalósítható s szociális értékű munkának. Az útépítés szakkörök legnagyobb dicsérete szerint is szinte amerikai méretű gyors ütemben halad előre s két hét rnulva az uj utat az autósok nagy örömére már át is adják a forgalomnak. Még csak annyit emiitünk meg, hogy a munkások naponta 250 méter úttal készülnek el s körülbelül 200 vagon nyersanyagot használnak fel. Az ut jóságát és tartósságát az a hosszantartó kísérletezés biztosítja, amely Schédelbauer Tivadar mérnök szaktudását, türelmét és törhetetlen akaraterejét mutatja. Varrodámmal Bocskai-u, 3. szám alól Bujtos-u. 27. szám alá költöztem át. Utcai ruhák már 5 P-től készülnek HEISZLERWÉ DOHflTH BERTA Emelkedik a lopások száma nyíregyháza területén A nyiregyházi rendőrkapitányságnak julius havi jelentése arról tesz tanúbizonyságot, hogy a bűncselekmények száma az elmúlt havival szembon emelkedést mutat. Julius folyamán 204 esetben érkezett feljelentés a rendőrségre. Ez a szám a juniusival szemben 20 százalékos emelkedésnek felel meg. Az elkövetett bűncselekmények közül legnagyobb volt a lopás 74 esete, a rágalmazás és becsületsértés 15 esete, a testisértés 13 esete. Baleset 7, öngyilkosság 4 izben volt.