Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1935 (3. évfolyam, 148-173. szám)
1935-07-31 / 173. szám
4. oldal. SISTOSCSIHIRIÍF (Trianon 16.) 1935. junius 7hó 31. I Szezonvégi kiárusítás! mélyen leszállított szigorúan szabott árak mellett HflRTOS gyapjuszövetániházában I Nyíregyháza, Vay Ádám-u. 2. Takarékpalota. Képek lengyelországi utunkró! Két hétig voltunk Lengyelországban. Ezalatt a a két hét alatt sok érdekes, kedves, szép dolog történt velünk. Megpróbálok egy pár érdekességet itt leírni s felidézni a mi kedves, spalai táborunkat. * A megnyitó napján történt ez a kis epizód, amikor közös istentiszteletre gyültünk össze az arénán. Oszlopalakba álltak fel a nemzetek a nagy téren. Mellettünk a csehek voltak. A rekkenő hőségben mi, magyarok, köpönye günket bal-karunkra tettük. Egyszer csak elborult az ég .8 a már ismert spalai eső ugyancsak zuhogni kezdett. Mi hamar köpönyegünkbe burkolóztunk s fütyöltünk az esőre. De nem igy voltak ám a cseh szomszédaink. Nekik nem volt köpenyük. Egy ideig csak tűrtek csendben, de aztán hamar átnedvesedett az ing s bizony egy kis morgás támadt so raikban. Megvallom, egy ideig magánkban nevettük őket, de aztán megsajnáltuk. Csehország ide — Csehország oda, ők mégiscsak , cserkészek. Mosolyogva ajánlottuk fel nekik, hogy köpönyegünk alatt van még egy kis hely számukra. Elfogadták. Hamarosan minden pelerin alá jutott egy-két cseh kamerád. Igy kapcsolt minket össze a cserkész-testvériség, a szeretet. Nekem egy nyurgalábu cselák jutott, akinek ugyancsak le kellett hajolnia, ha nem akart jobban megázni. * Az ilyen Jamboreekon szokásos a kölcsönös tisztelgés, köszöntés, zászlónak való tiszteletadás stb. Igy az ember, mégha egyedül sétált is, örökké csak beszélt, köszöntötte a szembejövő testvéreket. Az üzletvárosban sétáltam, amikor többek között két cseh cserkészszel találkoztam. A szokásos cseh : „nazdar"-ral üdvözöltem őket. Mire ők megálltak s igy szóltak hozzám : „Nem nazdar I Jó munkát 1 Hisz mi is magyarok vagyunk 1" — Nem tudtam válaszolni, csak megszorítottam balkezüket, mert ez a kéz van legközelebb a szivhez... * Igyekeztünk sokat tanulni is. Kapukat, diszitő formákat, praktikus dolgokat stb. örökítettünk meg jegyzetfüzetünkben. Megtanultunk egyes lengyel szavakat, köszöntéseket, cserkész dalokat, csatakiáltásokat. Volt rögtönzött csatakiáltásunk is. Például a vizet ők „woda"-nak, a fagylaltot „lody t t-nak, a szódavizet „szodowa"- nak hivják. Ebből csináltunk egy elég hangzatos kis csatakiáltást r „Lody, woda, szodóval" — amelyet nagy tetszéssel fogadtak. Az efféle kedveske désektől ők sem maradtak el. Volt pl. egy olyan lengyel csapat, ame lyik megtanulta cserkészindulón kat. Továbbá az ilyen kifejezéseket : „Éljen Magyarország 1" „Kö szönöm I" „Viszontlátásra !" stb. mindegyikük ismerte. Sokat han gozlatták még a régi időből maradt mondást: .Polák Wegier dwa bratanki i do szabii i do szklanki I" Magyarul : „Lengyel Magyar két jó barát a kardnál és a pohárnál 1" Lembergben is jártunk. Miután egységesen megtekintettük a várost, szabadjára engedtek bennünket. Első dolgunk volt lembergi botplakettet szerezni. Sorra jártuk az üzleteket és seholsem találtunk. A menetjegy irodában egy magasrangu lengyel tiszttel találkoztunk, aki mikor meghallotta, hogy magyarok vagyunk, a legnagyobb készséggel vállalkozott rá, hogy elvezet bennünket egy megfelelő üzletbe. És zuhogó esőben jött velünk utcáról-utcára, mig végre a harmadik üzletben kaptunk botplakettet. Leírhatatlan volt aztán az öröme, amikor szívességét len gyeiül köszöntük meg. * Az esőzés gyengült. Kis csoportokba verődve sétálunk a széles utcákon. Egyszercsak két hölgy állított meg bennünket. Tört magyarsággal elmondták nel-ünk, hogy husz évvel ezelőtt Szombathely mellett laktak Magyarországon. A háború idesodorta őket. Husz év előtt beszéltek utoljára magyar emberrel. Most csak egy kérésük van, hogy adjunk nekik egy kis nemzetiszínű szalagot. Természetesen rögtön teljesítettük kérésüket, mire ők könnyes szemmel csókolták meg a régóta nem látott magyar trikolórt. * Egy másik emberrel is beszélgettünk. Ruhája „kopott, piszkos, szegenyes volt, Ő is a háborúból maradt itt. Oíthon kovács volt, itt aranyművesnél dolgozik. Szeretne visszajönni Magyarországra, de képtelen. Nem meri itthagyni kis keresetét, mert hátha nem kap másikat. Csak a honvágy ne húzná ugy haza. Jaj! de most már mennie kell. Siet nagyon. Kezet szőrit velünk s könnyes szemmel kéri, hogy vigyük el üdvözlését haza, Magyarországra 1 * No, de letűnt a két hét I Már robog velünk a vonat haza. Cseh megszállott területen utazunk éppen. Csodáljuk a gyönyörű he gyeket, erdőket. „Ez mind a miénk volt 1 Jaj 1 be szép volt ott az a hegyipatak. Hamar a fényképezőpépet I Ni, ott meg egy alagút következik 1" Ilyen kiáltásoktól hangzik az egész vonat. Az egyik ablaknál két fiu megegyezik, hogy az alagút előtt fel húzzák az ablakot. Utána, nehogy a táj szépségéből veszítsenek, gyorsan lehúzzák megint. „Én húzom a szíjat, te pedig pajtás a fogantyút húzod meg felülről!" Bent vagyunk már az alagútban. Korom sötét van. Jó hosszú, majdnem három kilométer ! No, de kint is vagyunk már 1 Csattan a szíj, koppan a fogantyú. De mi ez? Nagy sislergés, megáll a vonat. Kiabálás, szaladgálás. „Va laki meghúzta a vészféket I" Valóban. A mi kamerádutik a sötétben a fogantyú helyett a vészféket rántotta meg. |No, lesz ami lesz I Már itt is van a kalauz. Meghallgatja az esetet. „Büntetés 7 csehkorona!" Mindenki a kamerádunk felé fordul, aki mosolyogva jelenti ki, hogy 1 zlotit talán tud adni. Persze elengedték neki a fizetést. * Végetért a táborozás. Itthon vagyunk. Kipihentük az út fáradal • mait s úgy tekintünk vissza lengyelországi utunkra, mint egy felejthetetlen |emlékre. Sosem tudunk eleget mesélni az itthonmaradottaknak arról a sok felemelő és vigasztaló élményről, amelyben részünk volt. Aradvári László, őrsvezető. Q^rvKíaípcIpcf mázolást, tapétázást elismerten elsőrendű OZUUctlCdlCM, kivitelben készit KUBALA, Báthory-u. 28. A nyíregyházi ág. h. ev. Egyházközség képviselőtestületének közgyűlése A nyíregyházi ág. h. ev. Egyházközség képviselőtestülete 1935. julius 28-án, vasárnap Margócsy Emil c. kir. főigazgató, egyház felügyelő és Paulik János m. kir. kormányfőtanácsos, h. igazgatólelkész elnöklete mellett ülést tartott, amelyen kiküldötte az egyházmegyei közgyűlésre a képviselőit. A közgyűlésen több fontos tárgy szerepelt a napirenden. A Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesülettel a Luther-ház kölcsönének konverziójára vonatkozó tárgyalások befejeződtek, úgyhogy már a telekkönyvi bejegyzések kerültek sorra. Örömmel vette tudomásul a képviselőtestület a Kossuth Lajos reálgimnázium és a Leánygimnázium jelentéseit, amelyek mindkét iskola nagyarányú fejlődéséről tesznek tanúbizonyságot. Elhatározta a képviselőtestület, hogy az Árpád-, Arany János és a Vécsey utcák által határolt telkét parcelláztatja. Örömmel vette tudomásul a képviselőtestület, hogy a Nemzeti Hitelintézet kilátásba helyezte, hogy a parcellázási munkálatokban önzetlenül fogja támogatni az Egyházközség. A Luther-ház környékén lakók kívánságára a képviselőtestület megkeresi Nyíregyháza városát, hogy a Luther utcáról elvitt baromfi piacot helyezzék vissza. Vásároljon hirdetőinknél Szezonvégi kiárusítás! leszállított árakkal ! 1 Férfi apacs oxford freskóing P 1.58 1.98 Férfi melles és buretting P 2.40 2.20 1.98 Férfi rumba és fiuingek P 1.98 1.48 Pouplin és pouplinette ing P 3.48 Férfi alsónadrág P 1.28 1.48 —88 Selyem harisnya P 1.68 1.48 1.28 Selyem harisnya hibával 98, 76, 48, 20 Férfi zokni P —.56, —.48, —.34 —.24 Női és leányka nadrág P —.98, —.66 Gyermek flór zoknik l-es P —30 Férfi gallérok P - 39 —.20 —.10 Férfi nyakkendők P —.60 Szilágyi Barna divatáruházában^ÖEjgJL
