Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1935 (3. évfolyam, 75-98. szám)

1935-04-12 / 84. szám

6. oldal flfcll liiiMHIÍBlff (Trianon 15.) 1935 április bó 12. MEZOOA2PASA6 Aktuális dohánytrágyázási kérdések Irta: Hank Olivér. A m. kir. Dohány jövedék leg­utóbbi időkben tett azon intézke­dései, melyek egyrészt a dohány­termelésre használható területeket szigorúan elhatárolták, másrészt a dohány trágyázása tekintetében is korlátokat szabtak, időszerűvé te­szik, hogy a dohánytermelő gaz­daközönség behatóbban foglalkoz­zék a dohánytrágyázás kérdései­vel és pedig a terméshozam eme­lése és a minőségjavítás szem­pontjából egyaránt. Közismert tény, hogy a dohány­termelésre minősített talajok kije­lölése különös figyelemmel esz­közöltetett arra, hogy azok hu­muszban tulgazdagok ne legye­nek. Természetes következménye volt ennek, különösen homoktala­jokon, hogy a termésátlagok nagy­mértékben csökkentek. Kétségte­len, hogy az 1934. év katasztró­fális eredményeit nemcsak ez, ha­nem az egyéb terményekben is súlyos károkat okozott aszály is okozta. Ezen elemi csapástól füg­getlenül is be kellett azonban kö­vetkeznie a dohány-terméshoza­mok csökkenésének az említett oknál fogva. A m. kir. Dohányjövedék törek­vése, melyet a talajminősitési el­járással váltott valóra, bizonyos mértékig érthető. Érthető pedig azért, mert különösen száraz idő­járás mellett a televényben gaz­dag talajon durva szövetű, rosz­szul égő dohány terem, ami Jaz ilyen körülmények között mindig megállapítható magas klórtarta­lomra vezethető vissza. De a sovány, humuszban és tápanyagokban szegény talajon sem ad a dohány jó minőséget. Ily talajokon növekedése lassú, kényszeredetten érik, a levelek tö­rékenyek lesznek s rozsdás, fakó szint kapnak. ;Azt, hogy az ilyen tartalmatlan, rossz minőségű le­leveíekből emellett a hozam is alacsony, talán említenem sem kell. A dohány megkívánja, hogy a talaj jó erőben legyen s könnyen felvehető tápanyagokban gazdag. Ha "már most a talajminősitési eljárás dohánytermelésünket oly humuszban szegény, sovány, táp­anyagokban hiányokat szenvedő talajokra szorította, hol ennek minden káros következményének mutatkozni kell, ebben az eset­ben ezen, ha nem akarjuk az 1934. évi katasztrófát — ha csak kisebb mértékben is ismét át­szenvedni — segítenünk kell. Az első segítség ilyen esetek­ben, amit a Jövedék vonatkozó szabályai is megengednek — az őszi istállótrágyázás, vagy őszi zöldtrágyázás. Az istállótrágyának tavaszi alkalmazását, nemkülön­ben zöldtrágya növényeknek ta­vaszi alászántását a Jövedék ti­lalmazza. A szerves trágyákkal azonban a legtöbb esetben megközelítőleg sem tudjuk kielégíteni azokat az igényeket, melyeket a dohány fel­vehető tápanyag-készlettel szem­ben támaszt. Az ősszel adott istállótrágya többnyire teljes mértékben bizto­sítja a dohány foszfor- és nitro­gén-szükségletét. Az ősszel alá­szántott zöldtrágya pedig minden körülmények között biztosítja a dohány nitrogén-szükségletét s mellette foszfor adagolásáról is csak akkor kell gondoskodnunk, ha e tekintetben megállapitható­lag hiány mutatkozik. Ha azonban az őszi istálló-, vagy zöldtrágyázás bármily okból elmaradt, ugy a nitrogén- és foszforigényes talajokon ezen táp­anyagokat műtrágyákkal juttatjuk a dohánynak tavasszal, igy pl. Péti sóval és Superfoszfáttal. Ez esetben azonban nélkülöznünk kell a szerves trágyák biológiai hatásából származó előnyöket. Másként áll a helyzet a káli­val. A dohány egyike a legkáli­igényesebb növényeknek- Ennek ismerete annyival is inkább fon­tos, mert a terméthozam nagy­sága igen sok esetben atlól függ, hogy van-e a talajban annyi fel­vehető kálium, hogy a növény a többi rendelkezésre álló táp­anyagokot is kellőképpen kihasz­nálhassa. Más szóval: igen sok esetben a kálium lévén a dohány igényei szempontjából minimumban a ta­lajban, a természethozam emel­kedésére ily esetekben csak káli­trágyázás segítségével számitha­tunk. De nemcsak a terméshozam alakulása szempontjából fontos a káli, hanem sok tekintetben meg­határozó tényezője a minőség­nek is. Ez a magyarázata annak, hogy a németek dohánytermelésük mi­nőségi megjavítása érdekében csak igen mérsékelt nitrogén és foszfor trágyázását engedélyeznek (30— 35 kgr. salétrom-műtrágya és cca 60 kgr. Superfoszfát kat. holdan­ként), ezzel szemben kénsavas káliumból kat. holdanként 200— 250 kgr. használatát írják elő. Meg kell említenem, hogy a német talajok nagyrésze kétség­telenül káliigényesebb is, mint a mi középkötött és kötött talajaink legnagyobb része, bár Doby vizs­gálatai azt mutatják, hogy hazánk­ban is sokkal több a káliigényes talaj, mint azt a múltban gon­doltuk. Annyit azonban kétségtelenül tanultunk a németektől, hogy ke­rülik a túlságos nitrogénbőséget, mert ez a leveleket durvává, vas­taggá teszi s a foszfortrágyázás­ban is mértéket tartanak, mert a foszforbőség viszont az éghetőség rovására megy. Az azonban vitán felül áll, hogy a dohány a káliból veszi fel a legtöbbet s a káli hiányát sinyli meg legjobban, nemcsak a ho­zamban, hanem a minőségben is. A legtöbb esetben tehát káli­trágyázással emelhetjük a dohány terméshozamát, anélkül, hogy az a minőség rovására jmenne, sőt kálitrágyával ellensúlyozhatjuk az istálló-, illetőleg nitrogéntrágyák káros hatását s e réven érhetünk el jobb szineződést, jó égőképes­séget, azaz jobb minőséget, ami­nek ellenértéke a jobb osztályo­zásban kell, hogy mutatkozzék. Minderre, — nyiregyházi be­szédjében gróf Bethlen Pál, a Dohánytermelők Országos Egye­sületének elnöke is rámutatott, amikor a következőket mondotta: ,Mi, mai modern gazdák, nagyon jól tudjuk, hogy a friss trágya árt a dohány minőségének, de azt is nagyon jól tudjuk mind­nyájan, hogy csak néhány példát émlitsek, hogy pl. a homoki do­hánynál egy legkésőbb október lig leszántott, holdanként legfel­jebb 100—120 q érett istállótrá­gyától. vagy |pl. egy kevés, de okosan és szakszerűen alkalma­zott kálitrágyától ne féltsük ezt a növényt, ezektől nem lesz a do­hánynak semmi panasza, semmi bántódása. Ezek a dolgok csak egészségére válnak annak a do­hánynövénynek." De ugyancsak Bethlen Pál gróf mutatott reá arra, hogy bár a jö­vedék eladatlan dohánykészlete az utóbbi időben örvendetesen apadt, mégis még mindig cca 6000 va­gon készlet van a nyakunkon. Ugyancsak Bethlen Pál gróf mu­tatott reá arra, hogy olyan do­hányt kell termelni, amilyen do­hány értékesíthető is. A dohánytermelés minőségi fej­lesztésének egyik utja, amint a fentebb Jelőadottakból kitűnik, a dohánynövény megfelelő tápanyag ellátás kulcsa többnyire a káli. Éppen ezért a káli trágyázással kapcsolatban szem előtt tartandók­nak kívánom a következőkben a figyelmet még felhívni. Nálunk kálitrágyaként fő'cg a 40 százalékos kálisó ós a kénsa­vas kálium jönnek számítása. A 40 százalékos kálisó azonban klórtartalma miatt csak ősszel, de legkésőbb télen szórható ki, mert tavaszi kiszórás esetén a klőrve­gyületek nem mosódnak le idejé­ben az altalajba, illetőleg altalaj­vizbe, s ez nemcsak a dohány minőségére lesz igen káros ha­tással (éghetőség), hanem emel­lett a hozamot is csökkentheti. Ha tehát 40 százalékos kálisóval kívánjuk a dohány káliszükség­letét fedezni, ugy azt feltétlenül késő ősszel kell a termelésre ki­jelölt táblára kiszórnunk.) Ezzel szemben a kénsavas ká­lium tavasszal is alkalmazható a dohány alá. ^Sajnos, drágább, mint a 40 százalékos kálisó, de aki etmulasztotta legkésőbb feb­ruár közepéig a 40 százalékos kálisó alkalmazását, annak mégis ehhez kell folyamodnia, ha a ká­litrágyázás előnyei dohányterme­lésében megállapítani kivánja. Az alkalmazandó kénsavas káli meneyiségét illetőleg tájékozásul megemlitem, hogy 100—120 kgr. a szokásos adag. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy az ilyen re­ceptszerü megállapítás legtöbb esetben nem helytálló. Hogy a káliszükséglet mértékére nézve megbízható adalhoz jussunk, két utat kell választanunk. Az egyik metódus az, hogy táblánként különböző adagokkal beállított káli mütrágyázási kísér­letekkel tapasztalati uton állapít­juk meg a rentabilitás szempont­jából is legmegfelelőbb adago­landó mennyiséget. A másik metódus egyszerűbb, de csak tájékoztató adatokat szol­gáltat. Az illetékes vegykisérleti állomás ugyanis talajvizsgálat alapján hozzávetőleges tájékozta­tást tud nyújtani a szükséges kálimütrágyamennyiségre nézve. A kénsavas kálit a dohány ki­ültetése előtt szórjuk ki s hogy a tavaszi szántás talajszáritó hatá­sát elkerüljük, csupán mélyen alá boronáljuk. Nyíregyháza megyei város pol­gármesteri hivatalától. K. 8208—1935. Hirdetmény. Közhírré teszem, hogy a folyó évi védhimlőoltásokat a városi tisztiorvosok a polgári leányis­kola tornatermében május és ju­nius hó vasárnapjain — pünkösd kivételével — fogják elvégezni. Felhívom az oltásra kötelezett gyermekek eltartóit, hogy gondo­zottjaikkal a jelzett helyen és idő­pontban okvetlenül jelenjenek meg. Nyíregyháza, 1935, április 4. Szohor Pál s. k. 3* polgármester. LAPUNKAT PÁRTOLJA, HA A „NYIRVIDÉK-SZABOLCSI HIRLAP"-BAN HIRDETŐ CÉ­GEKNÉL SZERZI BE SZÜK­SÉGLETEIT iiprm hifdetéwi Jómegjelenésü legalább 4 középiskolát végzett keresztény fiatalember kereskedő gyakornoknak felvétetik. Cím a kiadóban. Gyümölcsfák szakszerű permetezését egész évre, vagy esetenként vállalom. Faper­metező gép naponkénti haszná­latra kölcsönad. Nánáasy féreg­irtó, Kos8uth-utca 9. Apróhirdetések 10 szóig 30 fillér, minden további ss6 1 fillér, állást keresőknek 10 szóig 60 fillér, minden további szó 6 Hllét Vasúthoz közel 2 szoba-konyhás lakás irodáaak, vagy garzönlakásnak május l-re kiadó. — Madách-utca 16. 1512-10 Mindenes szakácsnőt hosszú bizo­nyítvánnyal felveszek. Cim az Ujság­boltban. 123 Mtgbizható bejáró mindenes keresek hosszú bizonyítványokkal azonaalra. — Cim a kiadóban. Parketthez értő főzőmindenest kere­sek 15-ére. Pénzügyi palota I. emelet, 3. ajtó. 1326-3 A szerkesztésért felelős: Dr. O ARA Y GYULA A kiadásért felelős ; a Szabolcsi Hírlap Lapkiadó Betéti Társaság, Kováoh B. és Tártai kiadótulajdonos. Kéziratokat lifwn éraücA mag és natn achink Nyomatott a „Mwkw" nyomdába* Nyíregyházán, Beresényí-u. 3 sz.

Next

/
Thumbnails
Contents