Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1935 (3. évfolyam, 75-98. szám)

1935-04-30 / 98. szám

2. oldal (Trianon 15.) 1935 április hé 30 Drózdy Gyula a „Néptanítók Lapja" főszerkesztőjének előadása Korkép, hogy az emberek figyelme a jövő felé fordul. Nem elégszenek meg a múlton való rágódással, unos-untalun való dicsőítésével, avagy ócsárolásával, mert tisztán áll előttünk, hogy a múlton okulni, a jövőt azonban munkálni [kell. Ez a meglátás magyarázza azt a soha nem tapasztalt érdeklődést, amit a társadalom széles rétegei tanúsítanak az iskolaügyek iránt. így érthető, hogy szinte közszükségletet elégít ki Dr. Tesléry Károly vezető kir. tanfelügyelő, amikor a nagy nyilvánosság, a szülők bevonásával igyikszik egyengetni a jövő, a gyermek útját. Igen nagy szolgálatot tett Tesléry tanfelügyelő ennek a nagy gondolatnak azzal, hogy az időszerű gyermeknevelési kérdések egyik legnagyobbnevő ismerőjét, a tanítás és nevelés ihletett lelkű művészét meghívta Nyíregyházára, hogy itt előadást tartson a pedagógusok gyűlésén. A nyiregyházi és környékbeli tanítóság érthető büszkeséggel fogadta a soraiból oly magasra kiemelkedő pedagógust és tiszteletére a Koronában diszebédet rendezett, amelyen a vármegye tanítósága nevében vitéz íDerencsényi Miklós, a tanítóegyesületek elnöke, majd Aradvári Béla a tanítóképzői tanárság nevében üdvözölte Drozdy Gyulát. Délután fél ötkor tartotta meg előadását Drozdy Gyula a vármegyeháza nagytermében Az előadáson megjelent Szohor Pál polgármester, az epyházak vezetői, a gimnáziumi és egyéb középiskolai tanárok nagy számban, az el. iskolai tanítóság és az érdeklődő szülők sokasága. Drozdy Gyula előadásának tárgya a „Nyelvet, vagy nyelvtant" sokat vitatott kérdése volt. Mind a pedagógusokat, mind a nyelvészeket, de különösen a pedagógia problematikájában járatlan nagyközönséget meglepték azok a meglátások, amtk az előadásban megnyilatkoztak : sem nyelvet, sem nyelvtant ne tanítsunk | É nagyfontosságú megállapítás után bámulatos tárgyismeretet, óriási gyakorlatot és abszolút gyermekismeretet láttunk az elődó részéről a 2 órás, hatalmas koncepciójú előadáson át. Az előadás méltatása és boncolgatása a (szakemberekre, szaklapokra tartozik, de azt fel kell jegyeznünk, hogy nemcsak pedagógusok, hanem szülők is résztvettek az előadást követő emelkedett szellemű vitában. A felszólalók közül elsőnek Ehrlich Antal áll. tanítóképzői igazgató méltatta az elhangzott előadást és köszönetét tolmácsolta az gelőadónak és az előadást rendező kir. tanfelügyelőnek. Néveri János dr arra mutatott rá, hogy ma már a középiskola is messze eltávolodott a régi grammatizáló módszertől, Belohorszky Ferenc drlelkeshangu, gyermek- és ügyszeretettől áthatott felszólalásában teljes elismeréssel adózott az el. iskola módszereinek, A tapsokkal sűrűn megszakított felszólalás a „Néptanítók Lapja hasábjain is feltűnést fog kelteni. Nagy Vilmos tanítóképzői igazgató szellemes felszólalásában örül a felmerülő szelíd ellentéteknek s annak a meggyőződésének ad kifejezést, hogy Drozdy Gyula főszerkesztői benevezésével a gyakorlati pedagógiát pótolhatatlan veszteség érte. A szülők részéről a gyermekszeretetéről közismert Nánássy Imre dr fölebirtokos, ügyvéd szóVasárnap délben avatták fel a Magyar Turista Egyesület Nyírségi Osztálya kezdeményezésére a város által létesített Rákóczifasort. A verőfényes déli órában autók, kocsisorok és gyalogosok százai vonultak a Kállói-utca végén levő Damjanich laktanya elé, hogy részesei legyenek annak a magasztos ünnepségnek, amelynek magvetéséből 100 hárs fogja hirdetni időtlen-időkig a nagy fejedelem emlékét. A Damjanich-Iaktanya előtt felsorakozva állt a Rákóczi Ferenc nevét viselő gyalogezred egyik zászlóalja, a frontharcosok diszszakasza, a cserkészek, a testületek és az iskolák küldöttei. A megjelentek sorában ott látjuk a polgári társadalom kiválóságai élén Szohor Pál polgármestert, Juhász Mihály főjegyzőt, a közhivatalok vezetőit, a középiskolák igazgatóit, a hadsereg és az államrendőrség tisztikarát. A hársak élén márványbavésett aranybetük hirdetik:. RÁKÓCZI-FASOR A ZBORÓI 100 HÁRS KIS TESTVÉREI Az áprilisi szél elhozza a kórház kis kápolnájának déli ha rangszavát. A közönség már együtt van az emlékezés ünnepi oltára előtt, amikor a buzaszentelő precesszió arra elhalad. Amikor már távolabb érnek és a zsolozsma hangja elvész, elhangzanak a vezényszavak és feszes vigyázz állásban imához lendülnek a karok. A Hiszekegy-et játssza a gyalogezred zenekara Kiss János karnagy vezénylete alatt. Utána a Városi Dalárda és az Iparos Dalárda egyesitett énekkara a Himnuszt énekelte el Révffy Károly karmester vezetésével. Innen a kis hársfáktól induljatok el a zborói várhoz Dr. Sasi Szabó László m. kir. kormányfőtanacsos, a Nyírségi Osztály elnöke tartja meg ezután eszmei gazdagságban magával ragadó ünnepi beszédét. — E pillanatban — mondotta — tekintetünk a zborói vár száz lott a tárgyhoz, aggodalmát fejezve ki a játékos módszerrel szemben. Az előadás és felszólalások mérlege azt mutatja, hogy ezek a sorozatos pedagógus gyűlések és viták nem hiábavalók, ha az illetékes felsőbbség felfigyel rájuk, ezek alapján hozhatja összecsendülő összhangba az elemi és középiskolákat. öreg hársa felé tekint, amelynek árnyékában töprengett a nagy fejedelem árva országának sorsa felett. Elültettük itt a 100 fát a magyar szabadság gondolatára, hogy lelkesítsen, hogy emlékeztessen bennünket: Pro patria, pro libertaté! — Hazáért és szabadságért ! — Ezek a hársak tanítanak minket önfeláldozásra, hazaszeretetre, olyan erényekre, mint amilyenek Rákóczi Ferencet övezték... Ezután ismertette a nagy fejedelem hősi korát, a nagymajtényi zászlótörést, a rodostói száműzetést, amelyből tisztán, szeplőtlenül alakul ki előttünk Rákóczi Ferenc, mint a szabadság eszményi hőse. — Ennek a Rákóczinak emlékére ültettük ezeket a hársfákat. Tanítsanak ezek arra bennünket, hogy amikor hazáról, nemzetről, a közről van szó, mi is tudjunk áldozni, mert nincs más kiút a mai nyomorunkból, mint törhetetlen elvhüségben kitartani a szabadság védelmében. Ezután felemelt hangon, zugó éljenzés közben a katonákhoz szólott: — Legyetek készen, ha üt az óra, innen a kis hársfáktól induljatok el a zborói várhoz! Kerékpáros staféták egy maroknyi földet hoznak a Rákóczi várból Közben befutnak a Nykise zöldfehér dresszes kerékpárosai, akik a sárospataki várból hoztak egy marékkal a Rákóczi könnyeivel megszentelt rögökből, de időközben beérkezik Móna Vár is a Vasutasok Sportegyletének stafétája is, aki a hősök temetőjének kegyeleti koszorúját helyezi rá a márványtáblára. Az edzett izmu derék sport fiuk felé fordulva folytatja beszédét Sasi Szabó dr. — Helyezzétek el a földet a a hársfák tövébe, hogy érezzék az öreg zboroi hársfákkal a sorsközösséget. — Mi meg tegyünk fogadalmat, hogy a Rákóczi földeket, amit most hazugság és cselszövés árán idegen had bitorol, nem hagyjuk, ha kell vérünkkel is előbb-utóbb visszafoglaljuk. — Hirdessék ezek a fiatal fák — fejezte be beszédét — időtlen időkig a nagy fejedelem örökkön élő dicső emlékezetét. Sasi Szabó László dr. szavai nyomán felzúgó taps csak akkor ült el amikor Hall Géza megjelent a pódiumon, hogy elszavalja alkalmi ódáját. Hall százados ódájába benne sir a magyar elégia, benne él a magyar katona dacos hite és az a szuggesztív lalkesitő erő, amely ennek a kiváló katona írónak minden irásat átheviti. Zengő orgánuma és előadói készsége még csak fokozta sikerét, amelynek fokmérője a taps igen bőven kijutott az irodalmi babérokban gazdag katonaköltőnek. Ünnepélyes percek következnek. A dalárda ajkán felcsendül a Szózat. Utána Dr. Zsembery Gyula, a Magyar Turista Szövetség alelnöke mond köszönetet a város polgármesterének és közönségének, hogy a Szövetség elgondolását magáévá tette és felkéri a Rákóczi gyalogezred parancsnokát, hogy vegye át a dicső multat és jobb jövőt szimbolizáló hársakat és azt őrizze meg az utókor számára. Legyen velünk a magyarok [Istene, aki neveim fogja ezeket a fákat Grivicic Gyula ezredes ezredparancsnok az ezred nevében a hársakat átveszi. Ha üt az óra — mondotta — Rákóczi eszméinek a megvalósítására, ez az ő nevét hirdető ezred az első sorokban lesz és ha kell kész lesz életet áldozni. Eddig csak egy kincsünk volt itt, a tízezer hősi halott emléktáblája. Ez jellemzi szomorú, de dicsőséges multunkat. A staféta magával hozott földje jelképezi meggyötört országunk jelenetét, a hárs a jövőt. — Legyen velünk a magyarok Istene, aki nevelni fogja ezeket a fákat. A hősi erények vitéz katonája ezután a katonákhoz szólott. — Akik most itt szolgáltok, majd büszkén meséljétek el fiaitoknak, hogy ti itt voltatok, amikor ezeket a hársfákat elültették. Ha kell büszkén fogunk a hársak mellett a csatasorba elvonulni; ahonnan győztesen visszatérve e fák alatt fogunk egy szebb, egy boldogabb haza tudatában megpihenni. A gyönyörű ünnepséget a Rákóczi induló zárta be. Ezután a kivonult katonaság diszmenetben vonult el a katonai és polgári előkelőségek előtt. A Nykise kerékpáros tafétának Garai Zoltán, Szekretár István, Raducziner József és Marsay András voltak tagjai, akik derekas sportteljesítményükkel emelték az ünnepély fényét, amelynek elgondolója, kivitelezője a fáradhatatlan agilitásu, minden magyar ügyért lelkesedő, örök fiatal turista Maurer Károly a Turista Egyesület ügyvezető elnöke volt. Lisztraktárkönyv kapható lapunk kiadóhivatalában. VÁROSI MOZGÓKÉPSZÍNHÁZ Ma hétfőn prolongálva ! Kedden nincs előadás Színes fátyol Előadások hétköznap 5, 7, 9, vasárnap 2, 4, 6, 8, 10 órakor Magasztos lélekemelő ünnepség keretében avatták fel tegnap a zboréi 100 hárs nyiregyházi kis testvéreit