Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1935 (3. évfolyam, 50-74. szám)
1935-03-19 / 64. szám
(Trianon 15.) 1935 március hó 19 3 oldal. Ubban a szegénységben, amelyben vagyunk, szó sem lehet szabadságról — mondotta Éber flnial dr. vasárnapi programmbeszédében Vasárnap délelőtt 11 órakor tartotta meg programbeszédét Éber Antal dr. a Korona nagytermében óriási érdeklődés mellett. A nagy teremben, kis teremben, a terembe nyiló ruhatárban s az emeleti pá holyokban zsúfoltan szorongott a választópolgárok sok ezre, hogy meghallgassa Éber Antal beszédét s egyben tanúbizonyságot tegyen arról a ragaszkodásról, amellyel ismét őt kivánja a parlamentbe küldeni a város képviselőjéül. A nagygyűlésen megjelent Szohor Pál polgármester, Juhász Mihály főjegyző, Bernstein Béla dr. főrabbi, Milos György, a Pesti Hazai Takarékpénztár igazgatója, Kovách Elek ny. kir. közjegyző, Szoller Aladár, a Nemzeti Bank főnöke, Ébner Béla takarékpénztári igazgató, Horthy István kir. közjegyző, Groák Lajos, Recsky András, Komáromy Károly, Klár András, Bodor Zsigmond, Bogdán Ferenc, Pisszer János, Lakner Béla, Ungár Ernő, Wirtschafter Ármin, Hoffer Bertalan, Margócsy Emil, Nagy Vilmos, Bertalan Kálmán, Gábor Jenő, Rosenthal Gyula, Pápay Mihály, a gazdaszövetség elnöke, Dr. Garay Gyula, az iparos ifjak elnöke, lapunk felelős szerkesztője, Mayer István, Valkó Pál, Szmolár Mihály, Tomasovsz ky Mihály s az iparos, kereskedő és gazdatársadalom még számos kiválósága s a választód ezrei. A népgyűlést ifj. Tóth Pál ipartestületi elnök a Magyar Hiszekegy szavaival nyitotta meg, majd meleg szavakkal üdvözölte Éber Antalt, akit a tömeg a terembe való belépésekor lelkesen ünnepelt. Az üdvözlés után dr. Éber Antal elmondotta programbeszédét. Éber Antal dr. programmbeszéde Éber Antal bevezető szavaiban hangsúlyozta, hogy tulnyomólag gazdasági kérdésekkel kiván foglalkozni, aminthogy az elmúlt 4 év alatt is képviselői munkássága is a közgazdasági élet terén mozgott. Még inkább igy tervezi ezt a jövőben, mert bár már 1931ben érezhető volt a válság, de nem merte volna hinni senkisem, hogy ennyire el fog mélyülni, fogalmunk sem volt arról, hogy a szenvedésekben ilyen mélyre fogunk bukni. Széchenyinek azt a megdönthetetlen igazságát tűzi ki beszéde tételéül, hogy csak a vagyonos ember szabad. Visszatekint arra az elmúlt 15 évre, amióta Magyarország szabaddá lett s megállapítja, hogy igazat kell adnunk Széchenyinek, mert abban a szegénységben, amelyben vagyunk, szó sem lehet szabadságról, Aki a közélet terén mozog, ne ' foglalkozzék olyan kérdésekkel, I amelyek elválasztják a polgárokat egymástól, hanem olyan gazdasági kérdésekkel foglalkozzék, amelyek segítik egymást. Az elmúlt négy esztendő tanuságaképen mindjobban beigazolva látja, hogy a világra javulás csak akkor következik el, ha uj. ból bekövetkezik a szabadkereskedelem, ha ledőlnek az államok közé vont vámfalak, ha megszü nik az autarchia. Csodálkozik afelett, hogy ez a kérdés még egyáltalában vita tárgyát is képezheti, mert a mult század kiváló közgazdászai megállapították már, hogy csak a szabad kereskedelem hozhat jólétet és fejlődést s az elmúlt idők ezt az igazságot fé nyesen igazolták is Európa la kossága a mult század liberális korszakában megkétszereződött, volt munka és volt kenyér. Most elkövetkezett az autarchia s vele a gazdasági nyomorúság. flz államok kooperációjában nincs túltermelés 150-200 évvel ezelőtt még nem ismerték a munkamegosztás elvét, az emberek valósággal Robinson módjára éltek, mindenki igyekezett minden szükségletéről maga gondoskodni. A mult század elején jött a munkamegosztás elve. Rájöttek arra, hogy nincs semmi értelme annak, hogy mindenki minden szükségletéről maga gondoskodjék, hanem amit keres, annak egyrészét olyan közszükségleti cikkeknek a beszerzé sére fordítsa, amire szüksége van. Smith Ádám mondotta, hogy botorság valamely államnak olyan cikket termelni, amelyet más állam olcsóbban képes előállitani, igy jött azután létre az államok kooperációja. Boldog korszak volt az, amikor a mezőgazdasági országok csak mezőgazdasági cikkeket, az ipari államok csak ipari cikkeket termeltek s ebben a boldog korszakban minden állam csak jól járt. Minden állam békében fejlődhetett s nem volt túltermelés semmiben sem. A mai túltermelés a vámhatárok következménye. Hogy közeli példával szolgáljon, reámutat a szabolcsi föld népének mérhetetlen szegénységére és nyomoruságára. A kormánynak egyik leg nagyobb gondja, hogy hogyan is tudja értékesíteni a magyar búzát s ugyanakkor itthon nincs ke nyér. Kell-e több bizonyíték arra, hogy amit ez a világ müvei, az nem más, mint gazdasági öngyilkosság ? I R búzatermelés katasztrófája A Népszövetség évenként vaskos kötetekben számol be a világ gazdasági helyzetéről. Hogy csak egy kérdést emeljen ki ezekből a beszámolókból, utal a búzára, hogyan alakult a buzater melés az úgynevezett mezőgaz dasági exportállamokban és hogyan alakult azokban az államokban, amelyek búzatermelésre nem alkalmasak. Az úgynevezett mezőgazdasági exportállamok búzatermelése 7 év alatt 630 millió métermázsáról 489 milló métermázsára csökkent, ezzel szemben az úgynevezett búzaimport államok búzatermelése 128 millióról 166 millió métermázsára emelkedett. De megtudjuk ebből a jelentésből azt is, hogy az import országok a vámokkal, prémiumokkal és egyéb segélyekkel annyira felemelték a buza árát, hogy lakosságuk háromszor olyan drágán vásárolja, mint amennyiért a mezőgazdasági államoktól beszerezhetnék. Ennek eredménye az az üzletlehetőség, amely 1934. év elején Olaszország és Ausztria között ugy alakult ki, hogy az olasz termelő ingyen is odaadta búzáját Ausztriának, csakhogy a buzater melők részére biztosított prémiumokat az államtól megkaphassa, mert ezeknek a prémiumoknak az összege jóval meghaladta a buza olaszországi tényleges eladási árát. Kérje még ma a Dr. OETKER-féle legújabban megjelent Fényképes Receptköny vét, melyet ingyen és bérmentve küld kívánságra Dr. OETKER-gyár Budapest, VIII., Conti-utea 25. sxám. t ncn korü m.nycK Köpött csodálkozni lehet e, ha a nyomorúság lett úrrá s 27 millió a munkanélküliek száma s ha ezekhez hozzávesszük a családtagokat is, olyan hatalmas szám jön ki, mint a német birodalom összlakossága. Ezekkel a kérdésekkel komolyan kár is foglalkozni, sokszor egyegy közgazdasági tréfa sokkal inélyebqen megvilágítja a gazdasági helyzetet. Égy tréfás és nagy derültséggel fogadott helyzetparódia ismertetése után komoly számadatokkal is igazolja a keserű valóságot, amikor reámutat arra, hogy Anglia 1928. óta termel cukorrépát s az állam eddig 50 millió font sterlinget fordított a cukorrépa termelés és gyáripar megteremtésére, a cukornak az ára kilogrammonként 12 schillig s ezzel szemben a magvar cukrot az angol kikötőben 4 shillingért meg lehetne kapni. Nálunk ugyanakkor csökkenteni kellett a cukorrépa termelést, famf ujabb munkanélküliséget idézett elő. fl jelszópolitika veszélye Gezdasági életünk egyik nagy szerencsétlenségévé vált a jelszópolitika. Ilyen jelszó lett világszerte ez: csökkenteni kell a termelést. Franciaország 1931-ben megtiltotta az uj szőlők létesítését s a szőlőterüleiek nagyságát 10 hektárig állapította meg. É rendeletre igyekezatt mindenki a felsőhatá rig kiegészíteni szőlőjét a ma Franciaország bortermelése a katasztrófa szélén áll. Udyanez történt nálunk a paprika termeléssel. A magyar gazdasági életnek két kirivó hibáját emliti meg, az egyik a tejrendelet, a másik a tűzifa rendelet. Az első visszás eredménye az, hogy megbüntetik a zárt területen, tehát Budapest körMa, hétfőn utolsó nap •••••NM»MMM«M lüRRMIR FILMSZÍNHÁZ •TELEFON 11. SZ. •••••NCMOiaimtMMMMIMNNMMtmtMtH** CLEOPATRA | Előadások 3, 5, 7 és 9 órakor. nyékén azt a termelőt, aki a 32 iillér minimális árnál olcsóbban akarja eladni a tejet, a másik eredménye pedig az, hogy bár a magyar fát akarták védeni a külföldi fával szemben, a kedvezmények következtében a magyar fa után 18 pengőt, az idegen fa után 30 pengőt kap a termelő s mig 1933 ban két és fél millió pengő értékű tűzifát importáltunk, 1934 re az importmennyiség értéke 3 6 millió P lett. Ha ez a világhelyzet továbbra is fennmarad, elpusztul benne az egész világ gazdasági élete. Ebben a bűnben Magyarország csak nagyon minimálisan részes, mert olyan kicsiny és olyan kis mértékben vesz részt a világkereskedelemben, mindössze fél százalékkal, hogy semmit sem tehet jóformán a válság leküzdésére. Bár reámutathat arra is, hogy Matlekovics Sándor a vámháboru kezdetén felhívta a figyelmet arra, hogy ha Magyarország vámhatárokat állithat, csak ö lehet a harc-