Nyírvidék - Szabolcsi Hirlap, 1934 (2. évfolyam, 273-293. szám)

1934-12-25 / 293. szám

24. YÍBYIDÉK (Trianon 15.) deeember 25. Pedagógiai esetek 1. Az igazgatói bölcsesség Már elcsengették a 10percet... A gyermekek kelletlenül húzódnak a tantermekbe, amikor egy kis újonc első gimnazista merészet és nagyot gondolva, egy pótránditást eszközöl a csengőn. Általános a meglepőd s és a kis dezentor ?az érdeklődés gócpontjába kerül. No hiszen lesz nemulass, mert az igazgató ur krudélis, szigorú ember. A tanterembe bemegy a latin tanár ur, aki a pótcsengetésből mit sem hallott és hozzákezdenek a munkához. Egyszerű latin mondatokat olvasgatnak, melyeknek értelmét a tanár ur magyarul is megmondja. Épen a „parva sapientia regitur mundus" értelmét magyarázza a tanár ur, mikor zordon fenséggel belép a tante rembe az igazgató ur. Dermedt és halotti csendben kezdi a mondókáját: — Itt ebben az osztá'yban valaki közületek azt a hallatlan vakmerőséget követte el, hogy csengetés után a csengőt megrántó tá. Ezt nem tűröm, mert az iskolai törvényekkel ellenkezik. Aki pedig a törvény ellen vét, annak bűnhődnie kell. Mi itt titeket az életnek nevelünk és amint kint az életben sem tűrik a törvénysértést, ugy van ez itt is, ebben az életet mintázó kis világban, az iskolában, amelyet en kormányozok. Nem idézzük az igazgató ur szónoklatt ni remekmüvét a maga csonkitatlan egészében, de tény, hogy többször visszatért a beszéd alapgondolatához, hogy az iskola az a kis világ, amelyet ő kormá•yoz s mikor már az osztály megrökönyödésében mutatkozó teljes és megsemmisítő hatást megelégelte, a tanár úrhoz fordult, hogy tessék folytatni a tanítást. — Ki olvasott, mikor bejöttem ? — kérdi az igazgató ur. — Szőke Barna — mondá a tanár ur némi feszélyezettséggel. — Nos Szőke Barna — fordult a tanulóhoz az igazgató ur — mi az értelme annak, amit olvastál ? — Az, hogy — „kevés bölwességgel kormányoztatik a világ" — vágta ki az alkaiomszerüjnagy igazságot Szőke Barna. 2. Falusi mulasztások indokolása Kanonika vizitációt tart az esperes ur. Névsorolvasással kezdi Fekete József névénél senki sem jelentkezik. — Fekete József nincs itt? — Itt van az kérem, még az Imént itt ü t a harmadik pad szelén — adja a felvilágosítást a tanító. • — Hát most hol van ? — kérdi erélyes türelmetlenséggel az esperes ur. A kinos csendben jelentkezik az egyik gyermek. — Fekete Jóska kintmaradt az udvaron. — Ejnye! Hát miért nem jött be? — érdeklődik a nagytiszieletü ur. — Mert fél kendtek'ől — mondja az esperesre mutatva az előbbi nebuló. Pedagógus II sport és a Középiskolai ifjúság Nincs semmi uj a nap • alatt. Aristoteles az ő Politikájában, körülbelül kétezerháromszáz évvel ezelőtt ezt írja : „Azt tehát mindenki elismeri, hogy testnevelésre szükség van. A serdülőkorig csak könnyebb testgyakorlatokat szabad végeztetnünk s az erőltetett táplálkozást és a kényszerű dolgoztatást ki kell zárnunk a nevelésből..., a túlzások könnyen megakaszthatják a fejlődést." Az olimpiai versenyben már Aristoteles idejében is résztvettek a serdülőkor határán, sőt azon alul levő f uk, külön csoportokban. Ezekről mondja Aristoteles: „...az olimpiai gyermekgyőzők (bajnokod Jközt alig kettőt-hármat ha találunk, akik férfi-, vagy felserdült ifjú korukban ismétel ten győztek, mert a serdületlen korban való gyakorlás (tréniny) az erőltetett testedzés folytán ki merítette ereiüket." Dr. Pósta Sándor, a kiváló sportorvos, 1932-ben kétezerháromszáz esztendővel később ezt irja : „A középiskolában [minden olyan versenyzés, mely a rekordtermelés elvéo alapú!" feltétlenül mellőzendő." Az isko'ába (nem sport, ha nem testnevelés kell. Az Orsz. Testnevelési Tanács hivatalos lapjának szerkesztője, Dr. Mártonffy Miklós ezt irja: (1933. jun.) ....az iskolai testnevelés csakis nevelő testnevelés lehet. Maradjon meg a diákember sportjában is az iskola keretén belül. Ne felej'sük el, hogy az iskolai testnevelés, az iskolai sport mitiGen hasonlósága mellett is messze van az egyesületi, társa dalmi sporttól. Kétségtelen, hogy minden orvosi ellenőrzés hangoztatása mellett is az egyesületekben a fiatalok kiképzésénél, a tréningnél, csak egyet néznek, az eredményt. Az idézett szakvélemények, kétezerháromszázéves tapasztalatok alapján, megállapítják, hogy a kÖz<piskolás ifjú testét nevelni, nem pedig atlétává, versenyzővé krpe ni kell, amint az a felnőttek sportegyesületeiben történik. Az atléta testét egyoldalúan fejlrszti. Ha ez a test még fejlődésben van, a tréninggel túlerőiteti. Az egyoldalú, a túlerőltetett tréning az ifjú te.- tet korán letöri. Már Aristot les megállapította, hogy a gyermtko impikonok közül csak nagyon kevés férfio'im pikón kerül ki. Az 1920 évi tizenegy ifjúsági bajn katktából csak két szeniorbajnok lett. A kő zépiskolásoknak a társadalmi egyesületek keretében és m d^ere szerint vsló atléta képzése, tehát a bajnoknevelrs, az utánpótlás szempontjából Sem kívánatos. A bajnokoknak kijáró taps, ün nepelie'és, a csillotó érmek, a femőtt bajnokok vállveregetése a gyermekifjut elkápráztatják, testének tulerőltetésére, tanulmányainak elhanyagolására késztetik. Nem egysztr, a tréningben töltött délután miatt, hamis bizonyítvány nyal távol nurad az isko á ól. A felnftt spuriféifiak szabadabb társalgása nem való az iskolás fiúnak. A vidám sporiférfiakkal való utazgatás, itt-ott egy kis kávéházi szórakozás, súlyos kárt tehet az ifjú lelkében. A társadalmi egyesületek az esti órákban végzik a tréninget. A sötétben az ifjú, kinek szeme rnég nem szokta meg a sötétséget, könnyen eltévedhet. A sportegyesületekbe, különösen a futballcsapatokba besorozott középiskolás fiuk, valósággal a római gladiátorok szerepét töl tik be. Ezek a lelkes, tapasztalatlan fiuk az amfitheátrum közönségének üvöltésétől megittasulva megtevedt hősökként rúgják agyon egymást és önmagukat. Ezeknek a futballmeccseknek sokszor még a nézése sem lehet jó hatással a setdületlen ifjú lelkére. A szülőnek egészséges gyermekei, a hazának honvédő polgárai, sőt a sportegyesületeknek jó rekrutái csak akkor lesznek, ha a gyermekek koruknak, testi és szei- I lemi képességeiknek megfelelő, harmonikus nevelésben részesülnek. Legyen minden iskolának tornaterme, az ifjúságnak minden városban sportpályája, uszodája. A felnőttek sportegyesületeinek szakemberei itt siessenek az iskolák támogatására. Az úszás egészséges sportja is csak ugy lesz testet edző és lelket üdiiő, ha ment lesz a — közös strandolástól. — A közös strand a pubertás korában lelket ölő és testet sorvasztó, káros szórakozás. Nem nevelünk, hanem degenerálunk akkor, amikor a két nembeli ifjúságot akár a sportpályán, akár a strandon, akár az utcán hiányos öltözetben egymás mellett a tömeg eié hurcoljuk. A legszebb, a legnagyobb darab g\émánt is értéktelenné lesz, ha csiszolását elhibázzák. A szülőnek és a hazának a legdrágább gyémántja a gyermek, ha ezt a gyémántot rosszul csiszoljuk, értéktelenné lesz, az egész társadalom, az egész emberiség. Dr. Néveri János A jazz, a beteg Európa mákonya Irta: Bánhidy Ödön tanár Minden időben, minden kullura kitermeli a maga felsőbbrendű művészetét. Azonban, hogy ez a művészet kitermelődjék e^y bizo nyos fokú lelki emelkedettségre van szükség. Európa minden idő ben megalkotta a maga felsőbbrendű művészetét, amiről tanúskodik az egyház, szobrászat, fes Részét, zene, irodalom. Egyszóval Európa a művelődéstörténet nagy tetteit végrehajtotta. Most a háború után Európát bizonyos fokú tétlenség, kimerültség jellemzi a tánczenében. S ennek a kimerültségnek rovására irható, hogy a tánc zenében sem hozott ujat. Igy természetes, hogy a tánczene utánpótlást idegenből kellett hozni; a választás Ameri kára esett. Eurépa ma Amerika adófizetője s a lezüllött Európában a talaj elő van készítve a jazz számára. Amerika a business hazája Autókürt, moiorkerékpár, a jármüvek szörnyű forgalma, gépek dübörgése, szédületes reklámzaj jellemzi Amerikát. M nden primitív kultura kifejezője a zaj. Amerikai kultura még primitív, fiatal. Az üzleti szellem, áruház, tröszt, autotipusok üzleti konkurenciája, sportversenyek, érzéki-égek nyílt vására uralkodik. Mindezeknek kisérő zenéje a jazz, mely Amerika nemzeti muzsikája lett. A jazz főforrásai az amerikai néger kocsmai zenekarok. A vezető hangszer a szakszofon. A be eéneklés főleg a néger jazz ze nekarokra jellemző. A zenekarban egyébként egyformán keverik az txoikus és európai hangszereket, különböző összeállításban. De he lyet kap a zenekarban különböző állathangot utánzó hangszer, to vábbá dobok, kereplők, gyermekjátek hangszerek, s a tréfás hangu ánzó szerek kimeríthetetlen sora. Ami a dallamot illati, rövid, szaggatott, hebegő, dadogó, vijjogó, rikolto/ó. Ritmusa a legvadabb, van benne valami démoni, pokoli, valami ördögi, ami húzza, viszi az embert lefelé s sohasem emel egy magasabb régióba. Mondhatni a ritmus mellett a dallam csak másodrendű szerepet visz, Mármost állapítsunk meg egyet-mást a jazzról Európában! Mig a jazz Amerikában nemzeti zene, addig ideát nálunk erkölcsi sülyedés kisérő zenéje. A háború utáni fiatalság zenéje. Mi kell ma a fiatalságnak? Autó, jóvágású ruha, parföm, rúzs, könnyű, sikamlós szórakozás, kivilágított hotel-hall, lábkultusz, remek görlök. S mindezek kisérő zenéje a jazz I De nézzük az érem másik oldalát is. Volt e a jazznak hatása az európai zenére ? Nem sok. Amit a jazzban odaát áriatlan tréfának vettek az ideát ördöngös büvészetté vált. A jazz nem lehet forrása a mai zenének, legfeljebb támogatja az uj zene kifejlődését, ritmika és hangszín dolgában. Művészi jelentősége majdnem nulla. Felszínre kerü ése tipikus háború utáni jelenség Európában. Mihelyt Európa fölébred lelki dermedtségéből s visszanyeri lelki egyensúlyát, ugy a jazz is el fog tűnni, vagy lényegesen át fog alakulni, de ez a jazz már nem lesz a mai jazz. Játék, könyv, papir, babaáru, társasjaték, csillogó karácsonyfadíszek legnagyobb választékban. — Kirakatainkban állandóan friss áru ián könwkereskedésében. Vásároljon hirdetőinknél