Nyírvidék - Szabolcsi Hirlap, 1934 (2. évfolyam, 273-293. szám)

1934-12-25 / 293. szám

8. tsíddi. (jTrtannn 15.) i9-54. deüesiner íaó 25 Mielőii ajándékot vásárolna, tekintse meg a saját érdekében WASSERMANN SÁMUEL üveg és porcellán kereskedő cég birab^fai! (VayÁdám utca, Takarékpalota, KI r á X á l á l c Telefon 269. szám), ahol szép, praktikus és olcsó tárgyak között válogathat. A FALU ÉS JEGYZŐJE A községi élet ma csupa gonddal van tele. A vármegye köz ségeinek lakossága évek óta há rom fronton is küzd. Ezek: az évek óta tartó elemi csapással telies időjárás, az értékesítés nehézsége és az elviselhetetlen közterhek frontja. A községek helyzete egyrészt a korábbi nagy beruházások, másrészt az adóalanyok elszegényedése és fizetésképtelensége következtében a lehelő legrosszabb. Egyetlen közs°g sem képes törvény által előirt kötelességét teljesíteni sem erkölcsi, sem anyagi vonatkozásban. A község és a községi lakosság anyagi helyzetének lerom lásával nemcsak a községek fizetésképtelensége jár együtt, hanem együtt jar a falusi lakosság lelkületének a leromlása is, mely hajlamossá teszi a politikai értelemben vett szélsőségek iránt. Mindezt legjobban, legközvetlenebbül és igazán elsősorban a jegyzői kar érzi. És az a szomorú, hogy bár előttünk süllyednek el községeink, csúszik le anyagi és erkölcsi vonatkozásban községeink lakossága és ezek nyomorán erő södik a saját nyomorúságunk is: segíteni ezen nem tudunk. A szeretet ünnepének előestéjén ezerfele baj, ezerféle veszedelem és a szeretetlenségnek, a meg nem értésnek ezer faja tekint le reánk. Ezért nem lehet számunkra a karácsony az az ünnep, amelynek lennie kellene. Amikor a karácsonyfán lobogó gyertyafény mellett nem a régi és boldog magyar falusi arcokat, hanem a mai gondterhes idők elcsigázott, meggörnyedt vállú trianoni magyarjait látjuk, kell, hogy mindenek előtt fogadalmat tegyünk arra, hogy minden erőnket megfeszítve tovább fogunk dolgozni, hinni, remélni és reményt fakasztani ott is, ahol ennek a kutforrasai már kiapadtak. Ha ezt elérjük, akkor a következő év szeretet ünnepe községeinkre, annak lakosaira és ezekkel együtt és elválaszthatatlanul a mi számunkra is a szeretet melegét fogja sugározni. A mult tapasztalatai szomorúak, a jelen igen sötét és mégis minden okunk meg van a szebb jövőbe vetett hitre, mert bármilyen nehézséggel kell is megküzdenie ugy a külső, mint a belső fronton a mai kormányzatnak, a gondjaira bízott lakosság erős hite mellett biztosan viszi előre a magyar sors jobbrafordulásának szekerét. A legutóbbi genfi magyar szereplés megmutatta, beigazolta, hogy a folytonos megalkuvások ideje lejárt 1 Ha pedig időszerű volt Genfben az eddigi taktikázással szakítani, — biztosan reméljük, hogy elérkezett az ideje itthon is az operatív beavatkozásnak minden vonalon és az 1935. év meghozza ugy a községek, mint annak lakosai számara a biztos gyógyulást. Hisszük és reméljük, hogy ez következik s ez a tudat az, ami erőt ad a falunak és jegyzőjének a további küzdelemre. TÁRKÁNYI JÁNOS Rakamaz község főjeg\zője, a szabolcsvármegyei jegyzők és egyéb közs. tisztviselők egyesületének elnöke. Kettős üzenet a Királyhágón túlra Irta : Borbély Miklós kir. ügyész Tanító ur I Bocsásson meg, hogy elfelejtettem a, nevét és ez uton fordulok Önhöz. De hogy a rádióból az Ön eseiét hallottam, csak a jogesete maradt meg a fejemben- És azért is bocsásson meg, hogy a hir első hallatára és az első gondolatok zűrzavarában harsány kacajra fakadtam. Nem emlékszem, hogy valamikor is hallottam volna egy ilyen elsőrangú, ilyen keserves viccet, megérdemelné a dolog, hogy világ-közhírré tétessék. Mert az történt Önnel, kedves Tanító ur, szenvedő magyar testvérem, hogy pörbe fogták, letartóztatták egy beszéde miatt, melyet ott valahol a Romániává lett Erdélyben egy katolikus legényegyletben mondott el. A lakásán tartott házkutatás során megtalálták az Ön beszédének fogalmazványát és saját irása árulta el, hogy abban egy különös kijelentést tett. Azt mondotta ugyanis a beszéde végén, hogy „a fiatalságé a jövő!" Ezt a feltűnő kijelentést tették Ön ellen vád tárgyává, letartóztatták és a román ügyész ezért Önt a biróság elé állította. A fentebb említett harsány kacajom elsőj sorban a román ügyésznek, az ő csodálatos fantáziájának szólt, bevallom : némi irigységgel. Nagyon lekötelezne, ha közölné velem, hogy ez a kijelentés mily bűncselekmény tényálladékának megvalósítására volt szerinte alkalmas. Mint afféle kíváncsi jouász ember, szeretnék tanulni. Nem tudtam eddig, hogy a szónoki flosculusok tilosak Romániában és azokért büntetés is jár. Vagy talán valamely komoly bűncselekményt képezett az, mondjuk izgatást a fennálló társadalmi rend ellen ? Az ember a mai világban és az ilyen dolgokban nehezen tud tájékozódni. De bocsásson meg: Ön tényleg feltűnő, sőt gyanús kijelen tést lett. Honnan a manóból vette ezt a meggyőződését ? Nem merem azzal gyanúsítani, hogy Ön plagizált, rég letűnt * / vasar Nagy karácsonyi rendkívül leszállított árakon! A raktáron levő kötött ruhákat és blousokat az előirt árnál 25 százalékkal o

1 csobban kiárusítom ! Maradékok féláron I UNGÁR LIPÓT női és férfidivat áruháza Nyiregyháza, Luther-utca 4. szám. korok egy szónoki szóvirágát plagízálta valamely megmaradt öreg salabakterből vagy kalendáriumból. De ha nem ez történt, vájjon mi rejlik a kijelemtése mögött ? Nehezen hihetem, hogy valamely komoly alapja lenne, nálunk pl. ma már senki sem merne ilyesmit kiereszteni a száján. Na, azért hát nem venné ugyan elő egy ügyész sem, sem le nem tartóztatnák, de mindenesetre ugy néznének rá, mint egy Ripp van Winklére, aki legalább harminc esztendőt ..átaludt. Nem hallott volna Ön arról, hogy nemcsak Magyarországon, de másutt is milyen furcsán megy a fiatalok dolga ? Tudja-e ön, hogy a mai fiatalság sorsa ugy kallódik el a mai gazdasági kérdésektől, külpolitikai bonyodalmaktól és belpolitikai gondoktól terhes levegőben, mint a mostohagyermeké? Hogy a fiatalok most „chevaliers de Néant", a Nincs lovagjai gyanánt sétálnak az utcán, mint az Önbüntetés hőse ? Ismerje be kedves Tanitó ur, hogy a mieinknél szemfülesebb román hatóságoknak iehetett valamelyes igazuk, mikor gyanakodva Önt pörbe fogták, letartóztatták és házkutatást tartottak önnél. Hogy ön mégis csak adott valami gyanúra okot, mikor ilyen meggondolatlan kijelentést tett! Vagy talán makacsul fönntartja ezt a kijelentését most is ? Ugy kérem: irja meg gyorsan, hogy mit lát és mit vár, miként látja ezt a jövőt, hátha mi is hasznosíthatnánk. Mert ma azt is nehezen hiszik el az emberek, amit nagyon megindokolnak, hát még azt, amit csak ugy beledobnak a köztudatba, minden magyarázat nélkül. Emlékszem én is és még sokan, hogy valamikor mondtak ilyesmit, de ezután jött sok minden, amiről önnek is tudnia kell és ennek a moidásnak minden jóakaratú jóslása lekopott és nagyon-nagyo* színtelenné lett. Vagy talán... vagy taián... hamis nyomokon járok — most ötlik az eszembe — és öa mindezt épp ugy tudja, mint én és mégis... Talán Ön is egyik tagja annak a másik fiatal generációnak, mely ma már csak emlékeiben él? Ha összeülnénk, hát kiderülne, hogy egvmás mellett szorongattuk a szuronyos puska agyát a csiki havasokban, vagy Asiago porló kőszikláin ? És csődbe került fiatalságán okulva kegyes ámítás lett volna a kijelentése, vígasztaláé és vigasztalódás ? — Mert a reményt sohasem szabad föladni? Ugy adja ide a kezét, hogy megszoríthassamSajnos, nem. tudok hosszabb levelet irni Önnek, pedig sok beszélgetni valónk lenne e tárgyról. De a Szerkesztő ur által engedélyezett méretet máris nagyon túlléptem. Bucsuzásul csak gratulálnom lehet még Önnek ahhoz, hogy a biróság a súlyos vád alól felmentette. Ez azt hiszem: Önt épp ugy meglepte, mint engem. A távolból melegen és .testvéri szeretettel üdvözlöm Önt.