Nyírvidék - Szabolcsi Hirlap, 1934 (2. évfolyam, 223-248. szám)

1934-10-12 / 232. szám

2. o'dai. J{yíryidék (Trianoa 15.) W34 október hó 12. ^ Ismét megkezdődnek a nagysikerű ^ j Péntek esti halvacsopák j } Holnap este az első halvacsora 1*40 P } ^ Utána tánc, melyhez a zenét Vörös Misi zenekara szolgáltatja ^ Huszonöt év munkája után A mult hét végén egy röpirat került a kezembe. A röpirat cime: Milotay István a zsaroló selyemfiu s a Közvélemény vására főcím alatt valami Vukov Lukács nevü egyén vállalja érte a felelősséget. Idestova negyven éve állok a sajtó szolgálatában. Sokszor álltain elvi Jharcok középpontjában magam is. A nyílt harc és kapott sebek azonban csak jobban megerősítették a sajtóhoz való kapcsolatomat s mentől több támadás érte annak szabadságát, annál görcsösebben ragaszkodtam hozzá, mert valahogy ugy éreztem, hogy sajtószabadság nélkül nincs haladás, nincs lüktető társadalmi élet s ha történnek is sajnálatos, vagy éppen meg nem engedett kisiklások, ezek nem eshetnek a sajtószabadság rovására, mintahogy a termő fához sem szabad hozzányúlni csak azért, mert éltetadó gyümölcse között talán férges is akad. Sajnálattal, kell megállapítanom, iaogy amióta' a Vukov Lukács röpiratát elolvastam, ez a közel négy évtizedes, fanatikus meggyőződés [darabokra tört a lelkemben. Gyermekkorától ismerem Milotayt. Ott álltam iiói böícsöje mellett, amikor első zsengéi láttak napvilágot a helyi sajtóban. Figyelemmel kisértem munkásságát a Budapesti Hírlapnál, ahová Meskó László ajánló soraival került be. Bámultam bátor szókimondását, az akkor még hetenként megjelent Uj Nemzedékben. Amikor jóformán egyedül állta a harcot a nemzetietlen nyugatoskodó irodalmi és politikai áramlatokkal s amikor alig volt olyan száma, amelyben szembe ne fordult volna az Uitörő meg a Huszadik Század destruktiv és nemzerromboló nemzetiségi és társadalompolitikájával s amikor nem volt a gúnynak és lekicsinylésnek olyan kifejezése, amit a mellének ne szegezett volna e lapok szerkesztősége. És ezt az őszinte tiszteletet és bámulatot nemhogy csökkentette volna, hanem csak fokozta az a tizennégy esztendős publicisztikai működés, amit később az Uj Nemzedék, majd a Magyarság szerkesztésében fejtett ki a meg nem alkuvó keresztény — magyar erkölcs és nemzeti eszme szolgálatában és kiteljesítésében. Hát ez a Milotay István volna zsaroló és selyemfiu? Ez a Milotay István követte el azt a feneketlen ocsmányságot, amit most halotti szemfedőként valami Vukov Lukács nevü ur akai a Milotay István egyéni, hírlapírói és közéleti szereplésére ráborítani ? Nem hiszem. Még ha nem egy, hanem száz Vukov Lukács állitja is ezeket az ocsmányságokat. Milotay Istvánt a szabolcsi rög adta a magyar hírlapirodalomnak. A Bessenyei Györgyök, Görög Demeterek, Ábrányiak, Benczúr Gyulák, Inczédy Lajosok, Kálnay Lászlók, Krúdy Gyulák földje. — Lelkét a nyíregyházi Kossuth La jos gimnázium formálta magyarrá és becsületessé s lelkisége mellett nem kisebb egyéniségek álltak őrt, mint Meskó László, Irányi Dániel, Rákosi Jenő stb. a magyar nemzetnek ezek a nagy, áldozatos erkölcsi értékei és szellemóriásai. Hát ez a Milotay István volna közéleti bandita és Vukov Lukács ur az a közéleti Cató, aki most pá'cát tör a Milotay István lelkisége, egyéni és közéleti működése felett ? Nem hiszem. A szabolcsi föld nem termel ki ilyen lelkiséget. Itt férfiak élnek. Akiknek lehetnek, sőt bizonyára vannak is emberi és korszülte hibáik, de itt nincsenek perdita lelkek, nincsenek sajtóbrigantik. Nem akarok elébe vágni az eseményeknek Annál kevésbé, mert úgy érzem, hogy ebben a sajtókirohanásban sokkal mélyebben iekvő okok és rugók játszanak közre, sem mint azt első pillanatra bárki is gondolhatja. Millotay István bizonyára tudni fogja és lapjában már be is jelentette, hogy mivel tartozik önmagának és mivel olvasótáborának és tisztelőinek. Ehelyütt s ezzel a röpirattal kapcsolatban, amely nemcsak Milotayt akarja erköcsileg ledöfni, hanem más tiszteletreméltó közéleti férfiakat is megmar és benyálaz. Annak akarok csak bátor és önérzetes férfiszóval kifejezést adni, hogy a hálószoba titkaihoz és intimitásaihoz senkinek semmi köze. Ez már nem a sajtószabadság doíga. S aki olyan módon hatol be mások családi életébe, mint ahogy ezt a röpirat teszi, annak még ha valót ir is, fegyházban a helve, nem pedig a sajtó tisztes asztalánál, a törvényhozásnak és sajtórendészetnek pedig a sajtótörvény idevonatkozó hézagainak intézményes betöltésével módot kell találnia arra, hogy útját vágja ezeknek az évenként tízszer megjelenő s az utolsó időkben valósággal gombamódra elszaporodott becsületrabló és erkölcsromboló sajiótermékeknek. Almos Zoltán. Elő hősök Napja Nyíregyházán A város polgármestere száz hadirokkantat és frontharcost látott vendégül a tűzoltólaktanyában Az Élő Hősök napját az idén is bensőséggel és áldozatos megemlékezéssel ünnepelte meg Nyíregyháza város közönsége. Nem felejtettük el a magyar hősök szenvedéseit és áldozatait s megbecsülésük évről-évre nő és határozottabb lesz, hiába távolodunk a vérzivatarok esztendeitől. Az idén is ^október hó első vasárnapján, az Élő Hősök országos ünnepén, Nyíregyháza város közönsége nevében dr. Bencs Kálmán polgármester száz hadirokkantat és fronthar cost látott vendégül a Tűzoltó laktanya udvarán. Boldog örömmel láttuk a felgyülekező régi Jbajtársakat, amint szemükben a hála csillogásával, mellükön kemény harcokban szer zett kitüntetéseikkel sorakoztak fel a Tűzoltólaktanya udvarán. Az ebéden a város képviseletében Rajtik Miklós közigazgatási tanácsnok és dr. Plank Gyula aljegyző jelentek meg, mint akik a háború alatt maguk is a hadrakelt seregnél teljesítettek arcvonali szolgálatot. Az Országos Frontharcos Szövetség nyíregyházi csoportja képviseletében Putnoky István nyug. ezredes, elnök, Hu'schenreiter Károlv őrnagy, ve zetőtiszt és Stefáni Gyula főhadnagy, titkár vettek részt. Az ebéd során az első beszédet Putnoky István nyug. ezredes tartotta minden magyar vitézek példaképére az ország Kormányzajára. Majd meleghangú és bensőséges szavakkal köszönte meg Nyíregyháza város közönségének és dr. Bencs Kálmán polgármesternek a hadirokkantak és frontharcosok iránt tanúsított jóindulaiu és megértő támogatását. Azután Rajtik Miklós városi tanácsnok intézett buzdító beszédet az Élő Hősök napján összegyülekezett bajtársakhoz, lelkesítve őket a Haza további áldozatos szeretetére. Végül Hutschenreiter Károly vezető tiszt mond köszönetet s tűzoltóknak bajtársi készségükért, mely az ebéd elkészítése, felszolgálása körül jelentkezett. Ebéd végeztével a Himnusz éneklésével fejeződött be az Élő Hősök ünnepe, mely újra tanulságot tett városi lakosságunk meleg szivéről, elöljáróink ügyszeretetéről s a hadirokkantak és frontharcosok iránt érzett elismeréséről. A Jóbarátok asztaltársasága szombaton összejövetelt tart Szombaton este a Jóbarátok Asztaltársasága az Abbázia külöH termében összejövetelt tart. A november 3-iki műsoros est részleteit beszélik meg s ezért kérik a tagokat, högy minél nagyobb számban jelenjenek meg.; díszfát, bokorrózsát, fenyőt, ezüstfenyőt kiváló minőségben szállít Homoki Faiskola Kert-utca 54/c. Szíveskedjék árjegyzéket kérni. [Jobb világítást kérnek a Bethlen-utcai kereskedők A város egyik legforgalmasabb része, a korzóhoz tartozó Bethlenutca, amelynek az elején lévő üzletsorok a kora esti órákban már teljes sötétségbe borulnak. A kereskedők panaszkodnak a rossz világításra, a sötét utcában lévő üzlethelyiségek nem vonzzák ugy a vásárló közönséget, mint ha rendesen ivlámpákkal^ világítanák ki a Beihlen-utcát. Éppen ezért az érdekelt kereskedők aláírásával memorandumot adtak be a városhoz amelyben kérik la polgármestert, hogy a Bethlen-uicát legalább 2—3 ivlámpával világítsák. Lőlap kapható a NyírvidékSzabolcsi Hírlap kiadóhivatalában, Bethlenutca 1. szám. Luther-u. 6. szám Spanyoldugó lerakat lzs

av Károlynál Telefon 245.