Nyírvidék - Szabolcsi Hirlap, 1934 (2. évfolyam, 147-172. szám)

1934-07-31 / 172. szám

2. oldal. (Trianon 15.) 1934. julius bó 164. Látogatás a dombrádi cserkész­táborban vitéz Tass Gyula parancs­nok harminc cserkészapródiánál A rövid záporeső felhői akkor kezdenek oszladozni, amikor vo­natunk befut Dombrádra. Embert alig látni, mert a vasárnapi dél­előttön az elvonuló zápor elől mindenki fedett hely alá húzódott A főutcán adró gyermek cipő nyo­mokból valóságos kis gödröt for­mált a sár. A lábnyom a har­minc kis apró cserkész útját jelzi a református templomtól az Orosz kastély csodálatosan szép kertjé­ben lévő táborhelyig. A Tisza partjától alig egy kő­hajitásra vertek sátrat a Kovács István cserkészcsapat apródjai. Amit itt látunk, az egy darab igé rete a jövőnek, felejthetetlen em­léke a cserkészetnek és bizonyí­téka annak, hogy a magyar cser­kész mozgalom legkisebb csapata is olyan kezekbe van letéve, amely büszkesége ennek a gyönyörű szép intézménynek. Vitéz Tass Gyula parancsnok hatalmas szál alakja tűnik fel el­sőnek. Felgyűrt ingujjal, kezében ásóval éppen egy felgyülemlett viztócsa levezető csatornáját ár­kolja, egy fütyörésző, jókedvű kis cserkészkülönitmény élén. Gutt­mann Jóska, Pristyák László és Stefáni László már' egyre nógat­ják a .parancsnok bácsit", hogy hagyják abba a munkát, mert kezd az ég derülni és akkor hi­ábavaló volt a fáradságuk. Éppen abba akarják hagyni a munkát, amikor az ügyeletes cserkész Zol­tán László katonásan jelenti, hogy elkészült az ebéd. Már hallatszik is Kiss Zoltán cserkész, segédtiszt, az Imádásig szeretet „Zoli bátya" füttyszava. Sorakozás és megkez­dődik a tábor legkedvesebb mu­zsikája, a sajkák csörömpölése, a kanalak villák csattogása. Hatalmas fazekak kerülnek elő. Nácsik László és Szepes Tomy dicsekedve mondják, hogy ma ők voltak a konyhaőrség beosztottjai és ők pucolták a zöld paszulyt, ők segédkeztek a mindenható menazs­majernek, szakácsnak és az ét­vágygerjesztőnek elől evő Krieger Misi segédtisztnek, aki hatalmas merőkanállal, fehér kötényben ra­gyogó tiszta szakácssapkában meg­kezdi az ebéd kiosztását. Az ebéd kitűnő. Ragu leves, csirkepapri­kás, tejfeles zöld paszuly. Az étvágy kitűnő és a kis pö­tömnyi Kovács Sanyi jelentkezik is a „duplázásra". Mindenkinek bőségesen jut, mert hisz olyanok is vannak, akik marmadszor is jelentkeznek csirkecombért. A sok csonttól Tisza, a hatalmas komon­dor már egészen meghízott, de szíjat ereszteni kénytelen a nad­rágján a tábor becézett vendége „Csízió", a cigánygyerek is. Az ezüst fenyőkkel körülvett völgyben van a tábor. Tábor, amely díszére válna a legöregebb cserkészeknek is. Mindenütt rend és tisztaság. Az Isten hozott fel­írású kapunál Szilágyi Jani és Fusch Miki állanak őrséget. Ide bejönni nem olyan könnyű ám. A szezám titkos ajtaja csak azok számára nyílik meg, akik a pa­rancsnok úrtól erre engedélyt kap­tak. — Négy vadonatúj sá­torban laknak a kiscserkészek. Külön van a parancsnoki sátor és a cserkészek réme a „börtön sátor" aminek lakóiról hallgat a krónika, mert hisz apró bűnözői, akik kis csintevésért kerüttek bele, cserkész szavukra tettek Ígéretet a cserkészeket dacos öntudatra nevelő parancsnok urnák. A sátrakat minden Örs maga díszítette fel. Címeres zászlók, szebbnél- szebb díszítések. Büszke is Szentpéteri Laci és Szesztay Bandi, hogy ők jutalmat is kap­tak szép munkájukért. Megérkezik a posta, László Bandi hivatását illő komolyság­gal . szortirrozza a hazulról jött leveleket, azután kiosztja. Bizony egy két szemre könnycsepp ül ki, amikor meglátják a kis cserkészek anyuka meg apuka jóraintő meleg sorait. A levelek elolvasása után mindjárt el is készül a válasz, hogy azután János bátya sorako­zójára összegyűlve, elinduljanak a táborozás igazi gyönyörére a tiszai fürdésre. Nem messzire kell menni, alig pár száz lépésnyire a ponton hid mellett fürödnek, A parancsnok ur a víz partján árgus szemekkel vigyáz fiaira. Bent a vizben gondtalanul, jó­kedvűen lubickol a harminc kis cserkész. A part csillogó homok fövényében napkuráznak. Gonda Pista maga köré gyűjti a gyer­mekeket és a régi táboréletrői beszél. És ezt komolyan kell venni, mert ő már harmadszor van tá­borban. Lakner Dasu gyakran megkontrázza, mert hisz ő is régi fiu már. Gimnázista, de azért a szive a Kovács István cserkészek­hez húzza. A homokban lassankint meg­kezdődik a nagy sportattrakció is. Wirtschafter Gabi és Fieiner Pali birokra kelnek. Nagy a drukk és még a tapsból is kijut nekik, ami­kor a mérkőzés eldöntetlenü! vég­ződik. Mire hazajönnek, mintha csokolédécserkészek ugy festenek. Napbarnitottan, megedződőt­ten. Verő Pista olyan, mint egy kopasz szerecsen. Prékopa Laci pedig mint egy sziu sziu indián, aki nem a táborból, ha­nem egyenesen a prerikből tért meg. Fürdés után kiosztják a nagy­szerű uzsonnát. Máyer Laci na­gyon szereti a gyümölcsizet, azért mindjárt csencsel is. Amikor meg­kérdezzük, hogy hány adagot evett meg, maga bevallja, hogy négyet. Uzsonna után megkezdődik a tábortűz előkészítése. Amikor ott voltunk, különösen nagy volt a készülődés, mert előkelő vendége volt a tábornak. Buttler Sándor báró, a vármegyei elnök, a cser­készet lelkes rajongója, Dr. Szesz­tay András vm. alügyész, vitéz László Árpád tűzoltóparancsnok, Szabó lóca és nagyon sok szülő, de ott volt a község egész in­telligenciája és sok százan a kí­váncsi falubeliek. János bátya, a tábortüzek ren­dezője. Hatalmas lángoszlopban ég már a rőzse, amikor felhang­zanak a szebbnél-szebb cserkész­dalok. Guttmann Jóska konferál. És harsány derű közben perdül­nek le a számok. Lazarovits Jancsi olyan maharadzsa, hogy minden szavát taps kiséri. Szesz­tay Bandi nagyapjának a versét szavalja. A közönség meghatódot­tan gondol a kiváló költőre, a sziv emberére, dr. Vietórisz Jó­zuefre, aki ez alkalomra irta a verset kis unokájának. Fél tizenegy fele jár már az idő, amikor a tábortűz kialszik. A holdvilágos éjszakában ünne­pélyes aktus következik. A felvont zászlót feszes vigyázz közben levonják az árbocról, felhangzik az ima és egy jnap jól végzett munkája után nyugovóra térnek a kis cserkészek. Az éj sötét leple megüli a tá­bort. Mindenki alszik, csak a jó­ságos parancsnok, , vitéz Tass Gyula és hűséges segítőtársai, Kiss János cs. 'tiszt és Kiss Zoli s. tiszt őrködnek felváltva a tábor álma felett. Az ő munkájuk nem­csak a szülők: az egyetemes magyar cserkészet háláját érde­meli ki, mert ott, ahol a fiatal­ságnak olyan lelkes apostolai vannak, ott bízva bizhatunk egy jobb kor eljövetelében. De a hála és elismerés nem­csak tekik jut ki, hanem a vitéz parancsnok egész családjának, akik pihinés helyett táborba száll­tak, hogy a harminc kis cser­készapródnak felejthetetlen él­ményt szerezzenek. Nagy jégvihar a Bodrogközben ötven százalékát elpusztította a kukorica termésnek Vasárnap a déli órákban szo­katlanul erős szél és jégvihar vo­nult keresztül a szomszédos Zemp lénvármegye egyes részdn. A vi­har és a jégeső helyenként óriási károkat okozott a kapásnövények­ben és a keresztekbe rakott kalá­szosokban. A vihar nagy pusztításokat vég­zett Bodrogköz északkeleti részén. A szél ereje itt olyan nagy volt, hogy mintegy 300 holdon a ke­resztekbe rakott termést 3—400 méterre elhordta és szétszórta. A percek múlva bekövetkezett jég­vihar, ugyanezen a területen óriási pusztítást végzett a kapás növényekben. A tengeri termés ezen a vidéken 50 százalékkal csökkent. Magas fajsúlya gabonatermés Nyíregyházán Gabonáink minősége ez évben országos átlagban is igen jó­nak mondható. A szabolcsi át­lagos búzák is mutatnak 80 83 hektolitersulyt. A nyíregyházi homokjavitó kísérleti gazdaság meghatároztatta 11 fajta búzá­jának és 3 fajta rozsjának és 1 fajta zabjának hektoliter sú­lyát. E szerint a kísérleti gaz­daság búzáinak hektolitersulya 8400- 84 65 kg. közdlt válta kőzik. A rozsok hektolitersulya Szegedi szabadiéri játékok 1934. flz ember tragédiája A szegedi Dóm-téren. Főrendező: gróf BÁNFFY MIKLÓS. Ádám : Somlay Arthur Lucifer: Csortos Gyula Eva: Tőkés Anna Felejthetetlen é'mény, izgalmas művészi esemény. — 500 szereplő, mozgalmas látványosság, páratlan fény­hatások, költői hangkepek. Augusztus 5, B, !! ? 12, 55 Filléres „Madách w-vonatok minden és féláru utazás az ország részéből. 77-30-80 15 kg-os fajsúly a rozsnál. Ilyen magas fajsúly a rozsnál igen ritkán és nagyon kevés évben fordul elő. A 8015 kg-os fajsúlyt a zöldtrágyázott és mütrágyázott rozs adla meg. Átlagos rozsok fajsúlya 70 74 kg. szokott lenni. A zab hek­tolitersulya 44 15 kg. Számadás szempontjából ér­dekelni fogja az olvasókat a keresztek összsúlya. Ugyanis a homokjavitó kísérleti gazdaság mind-n évben végez pontos méréseket a keresztek összsú­lyáról, tehát a cséplés előtt. Ezen mérések szerint volt egy kereszt buza súlya 77—87 kg. Egy kereszt buza adott átlag­ban 28 kg. szemet. A rozsnál váltakozott a keresztek súlya 77 80 kg. között. Átlagban adott egy kereszt rozs 34 kg. szemet. A zab kereszt súlya ingadozott 78—81 kg. között. Átlagban adott egy kereszt zab 33 kg. szemet. A holdankint jő termést adó gabonák ke­resztenkint rendszerint keveseb­bet szoktak adni, mint a hold­számu csekély termést adó gabonák. Tiszta mosott rongyot bármily mennyiségben vesz a Merkur­nyomda, Bercsényi-utca 3.

Next

/
Thumbnails
Contents