Nyírvidék - Szabolcsi Hirlap, 1934 (2. évfolyam, 147-172. szám)

1934-07-26 / 168. szám

YÍEYIÜÉK 4 oldal A-.iáciaíssytea (Trianon 15.) IQ34 julius 26. IFI. TÓTH PÁL cikke 1 telepítés kérdéséről a kézmüiparosság szempontjából A rendkívül súlyos gazdasági élet állandóan foglalkoztatja a különböző társadalmi rétegeknek a vezetőit a megoldás problémájával. Keresik, kutatják a kiutat, amely egy szebb, egy jobb jövő felé vezetné az ország munka után vágyó népét. Az iparosság talán a legjobban szenved a nélkülözésektől a munkaalkalom hiánya folytán. Érthető tehát, ha kétszeres erővel igyekeznek vezetői minden alkalmat megragadni és támogatni, amely némi enyhülést hoz. A nyiregyházi ipartestület agilis elnöke, ifj. Tóth Pálnak a tollából nagy figyelmet keltő cikk jelent most meg a Tiszántúl nagy elterjedtségü és bátorszavu közgazdasági hetilapjában, a Debrecenben megjelenő Tiszántúli Ipar és Kereskedelemben a telepítés kérdéséről. Cikkének ^bevezető részében foglalkozik a miniszterelnöknek az ország népességének megmentésére irányuló törekvéseivel, majd áttér a telepítés kérdésére s a következőket mondja: A legnagyobb megértéssel támogatjuk dr, Kállay Miklós földmivelésügyi miniszter uinak a telepítésre irányuló politikáját, mivel mí, vidéken élő iparosság, ugy gondoljuk, hogy a telepítés kerdésének a végrehajtása volna a legelső és legsürgősebb feladat, A telepítés ugyanis nemcsak munkaalkalmat jelent, amit pedig oly nehezen vár a javaiból kifogyott és sokat nélkülözütt magyar iparosság, hanem elsősorban elhárítja az útból azt az akadályt, ami az „egyke" követőinél oly nagy szerepet játszik, t. i. a hajléktalanságot. Ennek megszüntetése ugyanis fordított arányban van a lakosság számarányának a növekedésvei és helyes megoszlásával, miért is ezen kérdés eredményes megoldása a nemzet egyetemes érdekeinek a szempontjából igen nagy jelentőséggel bír. Ha ugyanis helyes telepítési politikával saját hajlékhoz lehetne juttatni azokat, akik téves tanok és lelkiismeretlen hazaárulók agitációja folytán a nemzetköziségben látják az emberiség boldogulását és jólétét, ugy ezen eredmény már nem lehet közömbös egyetlen, hazáját igazán szerető magyar ember előtt sem, mivel ezen egyének saját házukban imádkozva Istenhez, vissza volnának vezethetők a nemzeti gondolat eszméjének a szolgálatába. A magyar ember ugyanis ősidőktől fogva görcsösen ragaszkodik ingatlanához s talán egy nemzet fiaiban sincs meg a röghöz való oly fanatikus ragaszkodás, mint nálunk, amely közismert tulajdonságát csak fokozhatnánk az által, ha a nincsteleneket is a saját hajlékhoz juttatnánk. Nem hagyható figyelmen kivül ennél a kérdésnél a főváros helyzete sem. A vidéki kisiparosság és munkásság ugyanis, munkalkalomhoz jutván, — az ország szivébe, a fővárosba költözik, abban a reményben, hogy ott mindennapi kenyerét könnyebben fogja tudni megkeresni. Ezen szomorú jelenség azonban azt fogja eredményezni, hogy Budapest lakossága és iparossága is szűkebbre lesz kénytelen szabni kenyerét, amely káros következmények helyes telepítési intézkedesekkel ugyancsak megakadályozhatók. A vidék szempontjából tehát, ismétlem, ennek keresztülvitele volna a legsürgősebb feladat, azzal a határozott kikötéssel, hogy az építkezéseket csak az arra hivatott és képesített iparosok végezhetik el, nem pedig házilagosan, mint ahogy ez a földbirtokrendező eljárás során történt, — mert akkor ismét nem jut munkaalkalomhoz és szárazkenyérhez az a hatalmas társadalmi osztály, amely az állam által is elismert szerencsétlen és válságos helyzetben van. Köztudomásu, hogy az iparososztály a régóta vajúdó gazda sági krizis dacára, keveset beszélt magáról. A mindennapi betevő falat megszerzésének a nehézsége, a nélkülözésekkel teljes szomorú jelen és a kilátástalan jövő azonban olyan vészes felhőket sodort a feje fölé, amelynek kényszerítő hatása alatt kénytelen ismételten segítségért kiáltani s minden alkalmat megtagadva készséggel támogatja azon helyes gondolatokat, amelyek a nemzetnek előnyt és egységes összefogást, az iparosságnak és azok családtagjainak pedig munkaalkalmat és szerény megélhetést biztosítanak. f Ne feledje el, hogy olcsó pénzért garantált minőségű cipőt csak a REIS CIPŐÁRUHÁZBAN Luther-utca 4. sz. (Izsay mellett) Sajátkészitményü áruk I Mérték osztály I Fainségtöl félnek a nyiregyházi tisztviselők Egy év óta feltűnően drágul a tűzifa — Miért nem adnak a kereskedők részletet Panasz-panaszra érkezik a városban a tűzifa állandó drágulása miatt. Egy év előtt egy mázsa tűzifa 2-60 volt Nyíregyházán, ma egypengővel magasabb az ára az elsőrangú fának. Egy pengő árkülönbség egy mázsánál horribilis összeg, amelynek megfize tése szinte lehetetlen. Nem tudjuk mire vélni a drágításokat és megszólaltatjuk lapunk hasábjain a vasárlókat, akik közül egy tisztviselő a következőket mondja: Tavaly a Károlyi-telep látott el bennünket elsőrangú tűzifával. Az volt az előnyös ezeknél a favételeknél, hogy a fatelep részletre is adott fát. ősszel beszereztük az egész évrevalót és nyárra ha vönként egyenlő részletekben megfizetünk. Nem volt sehol semmi baj, jól jártak a tisztviselők és jól járt a fakereskedő is. Nemcsak a Károlyi-telep, hanem több más fakereskedő is adta a fát részletfizetésre. Ma nemcsak, hogy horribilis a fa ára, hanem megdöbbenve halljuk, hogy szó sincs részletfizetésről, Nem tudjuk mivel érdemeltük ezt mi, akik pontosan fizettünk a fáért. Hallottuk, hogy a vármegye közigazgatási bizottsága felirt a fa kartell árai miatt és arra kérte az illeté keseket, vizsgálják meg, mi okozta Szabolcsbun a hirtelen átfelszökkenést. Reméljük, hogy ennek a feliratnak lesz foganatja. De addig is fát kellene vásárolnunk. Most egyéve ilyenkor már benn volt a jó tűzifa a kamaránkban, ma nem tudjuk mit hoz a tél. Egy kereskedő erre a következőkről tájékoztatott bennünket: — Ma még nem alakult ki véglegesen az ár. Annyi bizonyos, hogy az exportfa drágább és a kereskedő sem kap hitelt, Humenszky lestvérek Temetkezési Intézete (Volt Városi Temetkezési Intézet) Lüfher-utca 3. szám. Telefon 207 Elvállal temetések rendezését helyben és vidéken a legegyszerűbbtől a legfényesebb kivitelben. — Halottszállitás, exhumálás ugy helyben mint vidéken. — Szolidan mérsékelt árak! sőt nagy nehézséggel küzd a valutakövetelmények miatt. Az igaz hogy ma nem állapodtunk meg a részlet kérdésében véglegesen. Egyelőre el kell zárkóznunk a részesüzletek kötése elől. A Károlyi-telep tehette, de most a fakereskedők egyöntetű álláspontja, hogy egyelőre nem adunk hitelt. Ma ez az álláspont, ki tudja, mi lesz holnap. Véglegesen nem lehet ebben a kérdésben állást foglalni. Érdeklődtünk a nyiregyházi hetivásárra hozott fa iránt is. Különösen Erdőbényéről hoznak be nagyobb mennyiségben fát. Mióta felment Nyíregyházán a fakereskedői ár, a bényeiek is drágábbak, most ők is 3 P 40 fillérért kérnek és természetesen csakis készpénzért adnak. Mindenesetre életkérdés, súlyos probléma, tenni kellene valamit a fapiacon. Vissza kell hozni a részletüzletet és meg kell mutatni a nyiregyházi kereskedőknek, hogy jóban, rosszban a közönség rendelkezésére állanak. Óbégafók hangversenyenye a Sóstái-úton Jöjjetek Nyíregyházára nyaralni, hirdetjük, büszkén hivatkozva Sóstónk szépségére. Igen, hirdetjük, talán nem is eléggé, talán nagyon is szégyell ósek vagyunk, szerények, halgatagok. Ám, ha mégis jön egy-két nyaraló, akkor attól csak panaszokat hallunk. Ilyen panasz, hogy a Sóstói-ut csendjét ordítozás zavarja. Megfigyeltük ezt a panasztárgyat é3 mondhatom, elég kellemetlen élmény volt. Esti tíz óra tájban megjelent a lárma-részvénytársaság. Ennek azok a tagjai, akik véletlenül kimaradtak az Operaház énekkarából és valamelyes fátum, atnely egyébként Nyíregyházán sok tehetséget félretol érthetetlen közönnyel, nem respektálja hanganyaguk csikorgó szépségét és hallásuk abszolút fokát. A társaság tagjai már az erdő mellett vezető ütőn elkezdték műsoruk lebonyolítását. Hosszan, vontatottan, hamis intonálással, kezdettől fogva fortisszimóban, a hangot szentimentálisan rezegtetve előadták a divatos foxokat és tangókat. Majd a Jósa kutat elhagyva, egy kettős padon helyezkedtek el és ott üvöltve, zúgva, dübörögve és krákogva öldösték az álomba szenderült nyaralókat, akik éppen a csend kedvéért jöttek e szép és békés helyre, szinte vitustáncba kergető kegyetlenséggel háborították. Sokan revolverrel akartak rendet teremteni, sokan fel akartak háborodni, de a pihenés ölelő karja visszatartotta őket. Csendet kérünk 11 Szilencium 11 Szilence! És kérjük azokat, akik a csendre őrködnek, védjék a nyaralók nyugalmát I Bármily feliratú gu m íb élyegzö eredeti gyári árban megrendelhető a Szabolcsi Hirlap kiadóhivatalában, Bethíen-u. í. Telefon 77.