Szabolcsi Hirlap, 1934 (2. évfolyam, 122-146. szám)

1934-06-12 / 131. szám

4 oldal nagy vonalakban lát csupán, a fatörzs keresztmetszetén évgyűrűket lát s azt, hogy az egyik gyűrűt a másik fölé az évek alkották. Aki mélyebben néz, ezek mögé az évgyűrűk mögé, észre kell hogy vegye, hogy egyik a másik fölé 1000 és 1000 sejtnek alig észrevehető átmentén keresztül épül, de ez az alig észre vehető átmenet maga a fejlődés, amely a törzset erősiti, a koronát magasabbra viszi, száz és száz, ezer és ezer uj virágnak ad életlehetőséget. Egyik sejt rétegnek, a másik felé történő épitése előttünk jelentéktelennek látszik, de azon, hogy megépült-e az a réteg vagy sem, fordul meg az: nőhet-e még a fa, hozhat-e még uj virágokat. Egy rettentő történelmi katasztrófa után, amikor megrendültünk a gondviselésbe vetett hitünkben, amikor ugy látjuk, hogy büntetlenül lehet megtaposni az igazságot, amikor rég elhunyt költők tragikus Jóslatának beteljesüléseképen kinyílni látszott egy ezer esztendős nemzet előtt a történelmi sir, fölszállt a tnagyar dal. Felszállt a csonkává nyomorított kis Magyarországban, felszállt azokon a végeken, amelyeket letépett erről az országról a világ legigazságtalanabb békeszerződése és azok a hangok, amelyek itt és ott felszálltak az ég felé, egy uj tirmamentumot kezdtek e felé a sötét föld felé vonni, a magyar reménységnek, nemzetünk halhatatlanságának égboltozatát. Ez az újrakezdés, a föl'elé való törekvésnek sok másik között egyik jele, ha egymagában gyenge szál is volt mélyen jövendőnk horgonyához füztük magunkat, mégis kapcsolat volt; uj jelzés jövendök felé, melyet inkább sejthettünk, mint láttunk, amelynek hajnalhasadását a valóságos életben nem jelezhette semmi, csupán a lélek mélyén élő hitnek halk harangszava. Azokban a kezdetben talán primitív harmóniákban, amelyeket ez a dalkör dalolt, hangok voltak, amelyek az első szót szekely földön mondták, lelkek daloltak, amelyek a nagy Alföld széles horizontjai alatt kezdtek eszmélni, hangok voltak, amelyek a felvidék friss és történelmi magyar leve göjében tanulták meg az első magyar szót. Ez után a szétziláltság után, amelyet a magyarság lelkében a háború eredményének szörnyű igazságtalansága vetett, az egymásra törő indulatok helyére, amiket a forradalmak tápláltak naggyá, a harmónia után való klvánkozás lépett és a harmónia nem más, mint egység. Azért van szimbólikus jelentősége annak' hogy tiz esztendővel ezelőtt a nyíregyházi társadalomnak épen azon a rétegében, amely a legélesebben kellett, hogy küzd jön az élet nyomoruságaival, ame lyet a háború és forradalmak vihara a legerősebben rázott meg, amelynek a legtöbb gyökérszálát (Trianon 15.) 1934. junius hó 12 tépte el a békeparancs; a nyíregyházi tisztviselő társadalom körében megvilágosodott a harmónia parancsa. Azért nem tudom én ezekben a produkciókban, amelyekben ez az egyesület annyi szépet nyújtott, csupán az esztétikai értékeket látni, azért kell hogy mindenkit, aki ma a magyar dalnak ilyen művészi interpretálásában gyö nyörködik, ne csupán a szépség általános értéke kapjon meg, az esztétikai általános és elvont értéken felül meg kell érezni a magyar dalban egyikét azoknak a hatalmas láthatatlan erőknek, amelyekről szólottam. Meg kell látnunk a harmóniára, az egységre való törekvés elszánt igyekezetét, meg kell látnunk, hogy ezek és száz más hasonló törekvések fényjelei annak a nagy átalakulásnak, amely a háború utáni magyarság lelkében elkezdődött és amely átalakulás egyetlen módja annak, hogy visszaszerezzük nagyságunkat. Talán nem is jól mondoltam, hogy visszaszerezzük, mert az, amit megszerezni akarunk, nem a régi; mi a régi határok közé nem a régi magyarságot szeretnénk telepíteni, hanem egy ujat, jobbat, amelyet átégetett husz esztendő golgotai szenvedésének minden lángja és amelyből ezek a lángok kiégettek minden salakot. Kiégették a széthúzásnak, a gyűlölködésnek, egymás lebecsmérlésének, annak a pénzimádatnak, amely ugy látszott, hogy a háború előtt már hatalmába kerítette ezt a nemzetet, minden maradványát s amely ezektől a hibáktól menten tiszta fehér köntösben tud a multat és jövendőt hatalmas íveléssel átfogó hid útjára lépni. Amikor Önök, igen tisztelt Uraim, énekelnek, jusson eszükbe, hogy ez nem csupán maguknak öröme és másoknak gyönyörűsége, hanem szent dolog, mert szimbólum van benne. Az egységnek a szimbóluma, annak jele, hogy egy vérből valók vagyunk, együtt kell élnünk és együtt kell, hogy haljunk. Az az Istenadta sorsközösség, amelyből magyar soha ki nem tépheti magát és annak a sors közösségnek egy a parancsa, ugyanaz, ami Önöknek, amikor énekelnek. Parancsa a harmóniának, parancsa az egységnek s ha ezt a parancsét, amelyet a magyar dal kultusza sugal. át tudják vinni a mindennapi élet szürke feladatai közé, ugy meg kell, hogy lássák, hogy mindenben, a legegyszerűbb munkában, egyik téglának a másik fölé rakásában ugyanaz az 'erő nyilvánul meg; az építésnek, a növekedésnek, a jövőnek az ereje és azért ez a parancs a magyar feltámadás parancsa. Az aranyérmek kiosztása A díszelnök főispán nagy lelkesedéssel fogadott ünnepi beszéde után Dr. Rácz Gyula átnyújtotta a főispánnak a dalosverseriyen nyert aranyérem másolatát, majd a dtszelnök az elnökség tagjainak, továbbá minden dalosnak átadta a Szövetség aranyérmét. A jubiláló dalkört Nyíregyháza város közönsége és a Városi Dalegylet képviseletében Szohor Pál üdvözölte a nyújtott baráti jobb elfogadásával, a város közönsége részéről kifejezésre juttatott teljes elismeréssel, amelyet a Tisztviselő Dalkör a [tiz év alatt joggal kiérdemelt. Szavai után Siile Dénes népművelési titkár a Debreceni Daloskerület üdvözletét tolmácsolta. Levélben üdvözölte , a Dalkört a Szabolcsvármegyei Általános Tanitó Egyesület. A díszközgyűlés ezzel véget is ért s az elnök zárószavai után a dalkör a Szózatot énekelte el. Tesléry Károly dr. serlegavató beszéde A díszközgyűlés után a serlegavató társas vacsorára vonul a a Dalkör közönsége. Virágos asztalok sorakoznak a sóstói vendéglő nagytermében, a dal rajongó szeretetétől áthatott nők és férfiak jöttek ide, hogy résztvegyenek a győzelem örömmel és büszkességgel áthatott gyönyörű ünnepén. A terembe árad a sóstói zenekar muzsikája, klasszikus számok és magyar dalok szépsége tüzel a hegedüszóban, de vacsora közben megszólal a risztviselő Dalkör pompás kara is és a dalosok szivének mélységéből most a boldog öröm csillogásával tör fel a diadalmas magyar dal. Áhítatos csend lesz, amikor Tesléry Károly dr., a Dalkör alelnöke szólásra emelkedik az aranyérmes győzelem hatalmas serlegével, hogy elmondja avató beszédét, amely a következő volt. Mélyen tisztelt hölgyeim és Uraim I Kedves Dalostestvérek I Az 1933. évi 23-ik Országos Dalosverseny Ielentős mozzanatot hozott a Nyíregyházi Tisztviselő Dalkör cselekvő életében. Ez a Dalkör hivatása magaslatán állva teljes összefogással, nagyszerű kitartással törekedett a nemes cél, a győzelem felé. Voltak pillanatnyi hibák és zavaró kijelentések a biráló bizottIAmw 'ISMLI Bár itt az uj Orion. 5+1 csöves P 238 — állomásnévskálával, hangszinezetszabályozóvhl, nagy dinamikus hangs/óróval és a nagyterjesitményü2-f-l csöves P 159'— külföldvevő nagy dinamikus hangszóróval. Egyedárusitás K"l IHARFA mü9zaki é

s rVUl lrtívLjtV rádióüzletében Tel. 4-76. Zrínyi llona-u. 8. Benzin, petróleum, gázolaj, kenőn|oj

nL. a legjuíányosabban és legjobb minőségben a UlajUft Nyirbogdányi Petróleumgyár r. t. lerakatánál szerezhetők be. Képviselik : Hoffer Bertalan és Moskovits József • Nyíregyháza, Körte-utca 1. szám. íurSTaS-i ság itéletkihirdőtésében, azonban végeredményében mégis győzedelmeskedett az igazság és Dalkö tünk nemes törekvésének jutalma az érdem elismerése az első dij odaítélése lett, amelynek látható értékes bizonyítéka az arany érem és ez most felavatandó ezüst serleg. Nekem, mint nem vérbeli szónoknak jutott az a megtisztelte tés, hogy mint a dalkör alelnöke, én avassam fel a jól végzett munkával dicsőségesen megszerzett arany serleget, örömmel teszem tehát azt egyszerű, keresetlen szavakkal. Serlegavatás minden vonatkozásban valami különleges értékes mozzanatot jelent, sokszorosan értékes és jelentős az, l»a a magyar dal gyönyörűségeit dokumentálja. Minden dalban benne él az illető nemzet lelke, sajátos egyénisége, leghűségesebb kifejezett érzés és gondolatvilága, de talán egy dal sincs a világon, amely oly csodálatosan gazdag forrósa lenne mindezeken, minta magyar dal. Költőink, szövegíróink és zenésitőink lelkük és szivük legértékesebbjét öntik bele a magyar dalba, amelynek legnyomatékosabb bizonyítéka az, hogy idegen nemzetek fiai is elragadtatással hallgatják a felcsendülő magyar dalt. Habár az érthetetlen is előttünk, megérzik azonban a magyar dal melódiáiból feltörő könnyeket, bánatot, majd kacagást és vigságot. Valóban a magyar dal a mi legjobb barátunk, amely születésünk nagy és szent pillanatától az élet küzdelmein át elkisér bennünket a sírunkig. Édes anyánk ajakáról feledhetetlen emlékű altatódalban indul el útjára s végig a viharos életen velünk marad, hol édes, hol bus bánatot fátyoloz szivünkre, hol feledtet velünk minden'gyötrődést, fájdalmat, majd örömmel, vidámsággal tölti meg egész lényünket, végül az elkerülhetetlen utolsó eseménynél; az elmúlásnál gyászszal búcsúzik tőlünk. Dalostestvéreim I Ti is ennek a szivünkhöz nőtt drága magyar dalnak álltok szolgálatában. (Folytatása a 6-ik oldalon.)