Szabolcsi Hirlap, 1934 (2. évfolyam, 73-97. szám)

1934-04-24 / 92. szám

frtttOlCSIHIB UP üaray Kálmán dr. nem régéi még Nyíregyházán járt s itt családjá­nak és barátainak körében lelke­sedéssel beszélt uj feladatköréről a magyar sport nagy nemzeti je­lentőségéről. Egész lényét átha­totta a magyar igazság és a szo­ciális igazság győzelmébe vetett hite, amelyet másokba is átsu­gárzó erővel hirdetett nemcsak szavakban, hanem öznetleníil fá­radó tettekben. Ez a látogatás volt utolsó alkalom arra, hogy szivéhez szorítsa szülővárosát, szeretteit, barátait és életre éb­ressze az ifjúság örök fényben csillogó drága emlékeit. Akkor senkisem sejtette, hogy okosságot, bölcsességet és szivjóságot su­gárzó arcát utoljára látják. Várat­lanul jött reá a halál követe, az alattomos betegség, a rossz indu­lati! vakbélgyulladás. A Verebélyi klinikán, ahol a legkiválóbb se­bészek végeztek rajta operációt, mindent megtettek a fiatal férfi élet megmentésére, de az élet akaratánál erősebb volt a végzet hatalma a halál. Garay Kálmán dr. családjának, barátainak, a magyar értékeket tisztán látó társadalomnak mérhe tetlen fájdalmára néhány napi szenvedés után, vasárnap este elhunyt. Öccse, Garay Gyula dr. ügyvéd, lapunk felelős szerkesztője, már vasárnap délután Budapestre uta­zott nagybeteg fivére betegágyá­hoz, hogy örök bucsut vegyen a felejthetetlen jóságú testvértől. Garay Kálmán dr.-t a Magyar Goifclub a maga halottjának te­kinti, temetéséről gondoskodik. A temetés holnap, kedden dél­után lesz a budapesti Farkas-réti temető halottas házából. A Golf­club elnöksége nevében a club egyik illusztris tagja mond bú­csúztatót a kiváló igazgató sírjá­nál, amelynek mélyén örök álom­ra hajtja fejét Nyíregyháza volt tanácsnoka, Garay Kálmán dr., akinek halála Nyíregyházán is a legszélesebb körökben kelt fáj­dalommal áthatott, őszinte rész­vétet. A Szabolcsi Hírlap szer­kesztősége és kiadóhivatala táv­iratban fejezte ki részvétét a mé­lyen sújtott testvér, Garay Gyula dr. felelős szerkesztő előtt. Kovács István Vértanú emléké* kegyelettel idézte fel a Bajtársak Szövetsége a vasárn? évfordulón Nagy Kálmán vonulnak fel a társak élén, akik szilárdan őrt a nemzeti zászló mel viharok válságos napjaiban menet a Baross cserkészek zetfe karának hangjai mellett érkezpek a temetőbe, Kovács István vér­tanú síremlékéhez, ahol Kollonnay Zoltán vezetőtiszt arcélbe állítja cserkészeit. A temetőben az ünnepségen megjelent Rimaszombathy Géza ny. min. tanácsos, pénzügyigaz­gató és társadalmi életünk Jtöbb kitűnősége. Iára áhítozó dászkál, pópa stb. arra kérték Z. L-t, hogy a hegyeken keresztül men­jen Nagybányára s kérje meg s parancsnokot, hogy X falut is szállja meg. Ígér­ték Z-nek. hogy a főnőkét, a magyar erdő mérnököt el­csapják s ő kerül helyébe. Z elkábult a rózsaszínnel festett világtól s néhány bocskorost magához véve elmentek Nagybányára. Az oláh parancsnok X falut pár nap múlva meg is szállotta. Z. azonban nem lett erdő­mérnök, maradt mint volt : községi jager. A kolbászszal font kerí­téssel festett oláh uralom okozta nagy öröm közepette ünnepelték meg Z-nek ne­venapját. Ott voltak a pópa, a dászkál. az oláh járás­biró, oláh ügyvédek, csend őrőrmesterek stb. Nagy szó­noklatokkal dicsérték Z-nek a megszállás körül kifejtett baditényét. Z boldogan kö­szönte Igy ment ez minden évben. Minden alkalommal felemlítve a Z hervadhatat­lan érdemét. 1925-ben az örömbe üröm vegyült. Ugyanis, mikor a pópa Z-t ismét feldicsérte, Z arra adott válaszában arra kérte az Istent, hogy őt a magyarok akasszák fel. Óriási megütközés. Hiszen máskor sem szokta az em­ber saját felakasztását kí­vánni, annál kevésbé a ne­venapján. Felkérték tehát Zt., hogy magyarázza meg különös kí­vánságának az okát. Z. el­mondta, hogy ő azt kívánja, hogy a magyarok menjenek vissza falujába s ha vissza­mennek, őt a nagybányai ut miatt fel fogják akasztani, (dehogy akasztanák) de ő azt óhajtja, mert ebben az esetben megmenti a gyer­meke számára azt a kis va­gyonkáját, amelyet a magya­rok uralma alatt szüleitől örökölt s becsületes munká­jával szerzett, mig ha az oláhok (tiltakozott a testvéri kifejezés ellen) maradnak ott. mindene elpusztul, mert az oláh urak mindent ellop­nak s gyermekei földönfu­tóvá lesznek stb. stb. Igy örülnek a becsületes, tisztességes, magyar erköl­csön felnevelkedett, az igaz­ságot sóvárgó, ahhoz szokott s annak visszatértét epedve váró, oláh parasztok, az ön tisztelt szenátor ur, névolá­hositó törvényjavaslatának s ezek miatt reszketnek önök a népszavazástól. | Garay Kálmán dr. | •fliMHMiHMHBMB^ Budapestről mélyen lesújtó hírt hozott a táviró. Meghalt Garay Kálmán dr. .Nyíregyháza város volt pénzügyi tanácsnoka, a Ma­gyar Golfclub igazgatója Váratlanu I, életének delén ragadta a halál azt a férfiút, akiben egy tisztább, jobb, igazságosabb világ álma élt és aki ennek az uj világnak eljöve­telét széleskörű társadalomtudo­mányi megalapozottsággal, acélos eréllyel, lelkes agilitással és po­litikai ellenfelei előtt is imponáló, férfias elvhűséggel hirdette. Egyé niségében összhangzatosan egye­sült a doktririér, tudós lelkisége a hivatásszeretettől áthatott szor­galmas tisztviselő aktivitásával, a magyar uri lélek disztingváltsá­gával. Garay Kálmán dr. 1887 ben született Nyíregyházán és közép­iskolai tanulmányait is itt végezte. Egyetemi stúdiumainak befejezése után, mint kiváló képzettségű tisztviselő került a közigazgatás szolgálatába, ahol a pénzügyi ta­nácsnokságig emelkedett. A súlyos feladatokat elé táró legnehezebb években Nyíregyházáról Budapest­re került Garay Kálmán dr, ahol a sportkörök foglalták le hatal­mas munkakészségét, tudását nagy­szerű organizáló erejét. A Magyar G o |f Club, amely egyesületben a magyar és kül­földi arisztokrácia legkiválóbb sportolói tömörültek és amely egyesület nemzetközi viszonylat­ban is igen jelentős szolgálatot tesz a magyar ügynek, Garay Kálmán dr.-t igazgatójának válasz­totta. A fiatal tisztviselő lelkes ambícióval és szervező erővel töltötte be uj hivatását és szere­tetreméltó jósága, lelki finomsá gát sugárzó egyénisége a magyar társadalom legszélesebb rétegei­ben ismertté és becsültté tették nevét és alkotó munkásságai. mwmmwm®mmM>mm Hazaérkeztem budapesti bevá­sárlási utániról és magammal hoztam a belváros legszebb és legdivatosabb nyári kaiapujdonságait. A nyári kalapmodellekben óriási választék. Kérem a hölgyeket, tekintsék meg a legújabb kalapujdon­ságaimat. „E R N A" KALAPSZALON Zrínyi Ilona-utca 9. szám (Udvarban) Az áraim feltűnően olcsók! •IlHftíliiBil Vasárnap délelőtt zenekar induló jának hangja csendült fel a vá­rósban. A tavaszi nap fénye cser­készzásziókat ragyogtatott, a cser­készek csapata előtt komoly fér­fiak, a Kovács István Bajtársi Szövetség tagjai és a frontharco­sok meneteltek. Fájó és diadal­mas emlékezések napja van. Ma, április 22 én 15. éve van annak a vérfagyasztóan kegyetlen nap­nak, amelyen megölték Nyíregy­házán a nemzeti gondolat, a nem­zeti érzés hősét, Kovács István nemzetőrföhadnagyot. Ezt az év­fordulót ünnepli ma a Bajtársi Szövetség, amelynek körében al­kotó erővel élt másfél évtizeden át a vértanú lelkisége. Báthory István, a Nemzeti Hí telintézet nyiregyházi igazgatója Buttler Sándor báró, Izay Géz , Nagy Kálmán a következőket mondotta: Bajtársak! Magyar testvéreim! Ezelőtt 15 esztendővel végig üvöltött városunk utcáin a feldü­hített vasasok ordítozása : Halál a burzsujokra! Nyomorúságtól el­szorult szívvel huzódtunk vissza lakásainkba,' de hiába dugtuk be ott is füleinket, belezugott a leg­A Baross-zenekar Beethoven gyászindulóját játssza, majd Nagy Kálmán a nemzeti gondolat el­szánt harcosa lép az emlékmű alá és méltósággal áthatottan mondja el emlékbeszédét. szörnyűségesebb döbbenet: ma­gyarok kívánták magyarok halálát, aztán mint futó tüz terjedt el a hir, hogy Kovács István nemzet­őr főhadnagyot a pribékek vész­törvényszék elé állították. Össze­szorított fogakkal, tehetetlenül vár­tuk a fejleményeket. Tudtuk, hogy sorsa meg van pecsételve, mégis reméltünk valami csodát, hiszen olyan fiatal volt, tele erővel és eréllyel, olyan becsülettel és iga­zán tudta szeretni embertársait. Éppen ő neki, közülünk a leg­különbnek kelljen meghalnia ? Ez nem lehet. Aztán—aztán a fog­ház udvarán eldördült egy sortűz, megszűnt dobogni egy nemes sziv, amelynek minden lüktetése és csepp vére a hazáé, barátaié, em­bertársaié volt, megszűnt dobogni a Kovács István szive. A pribé­kek prédául dobták oda az elszé­dítettek vérszomjának enyhítésére, a polgári társadalom megfélemii­Folytatás a 6. oldalon VÁROSI MOZGÓ Hétfő, kedd Dalommal kereslek Főszereplők : CLAUDETT COLBERT, R1CARDO.CORTEZ Paramount Híradó. Víz művészete. Rumba. Előadások 5, 7, 9 órakor. Nagy Kálmán: Mi az életünkkel tartozunk Kovács Istvánnak

Next

/
Thumbnails
Contents