Szabolcsi Hirlap, 1934 (2. évfolyam, 73-97. szám)

1934-04-21 / 90. szám

2 oldal. CtKBOLCSl HIBL

AP 934 április hé 21. jaiban mintegy 50 ezer métermázsa többletet mutatnak az előző évi megfelelő eredményekkel szemben. Rekordszeríi emelkedést mutat a nyersdohány kivitele is. Szabolcsban már alig maradt eladatlan burgonya. Azt hisszük, ezek mellett senki sem mehet el érzéketlenül Itt kézzelfogható eredményekről van szó. Figyelem egyre figyelem, hogy mi is az a nagy társadalmi bün, amiből szociális problémák keletkeznek, megoldhatatlannak látszó bajok, gyógyíthatatlannak hitt munkanélkü liség, irigység, gyűlölet... társadalmi falanksz, mely oly nagyon elválasztja az embert az embertől. De minek folytassam. Mindennek oka az önzés! Ez az a pusztító féreg édes testvéreim, mely a társadalom szivét rágja. Kiirthatatlan féreg ez, mert az egyén még mindig nem tud odáig felemelkedni, hogy fájdalmas önoperációt végezzen. Nem kell, hogy egyformák legyünk. az nem is lehet, mert nem egyforma képességekkel vagyunk megáldva. De én ugy érzem, hogy mindenkinek joga van dolgozni s munkájáért cserében joga van emberi módon élni. Krisztus megjelent a földön, elhintette a drága magot, de hoi vannak az igazság gyümölcsei? Egyszer pedig már meg kellene kezdeni, hogy amit nem kívánsz magadnak, ne kívánd felebarátod nak sem, vagy pedig : ami neked jó, azt oszd meg felebarátoddal is... Én ebben a kis körben, ahol élek, meglátom, mert meglátni akarom, az egész társadalom arcát, életének keresztmetszetét; de legjobban meglátom a fázó és éhező gyermekeket s a robotban kínlódó, állati sorba alázott embert. Most pedig megírom igaz történetét a kis latol vaj nak. jótékony lélek pár pengőt adott át nekem, hogy adjam oda néhány iskolás gyermeknek. Átmentem tehát az iskolába. Nos, melyiknek adjam ? — Soknak kellene — mondja a tanitó ur — de talán... — gyere csak ki — ennek teljesen rongyos a cipője. S amaz ott, az vékony ruhácskában jár egész télen s ez itt, ez a kicsi... ennek öt testvérkéje van. S az apja alig keresett valamit a nyáron... S azok ott, az a két fiu, nagyon is rá lennének szorulva, de rosszak, nagyon rosszak... Kevés volt a pénz, csak háromnak jutott. A boldogok, az irigyeltek, vitték haza a pengőst. És másnap hajnalban a kis rongyosok egyikét, aki ugy örült a pengőnek, a kerülő falopáson érte. A mi iánkat lopta! Kis szekercével nekiesett a vékony fáknak s irgalmatlanul, vágta. Az uram szinte kárörvendezve mondta : — Mondhatom, te is tudod kinek kell adni a pénzt. Jónak adtad... Talán igaza is volt az uramnak, de . nekem mégis egyszerre meleg lett a szivem tája, könnyes lett a szemem s a szánalom hatalmasabban fogott meg, mint azelőtt. Csak gondoljátok el, ti szülők, akiknek gyermekei finom hálóingben, meleg szobában, puha ágyban alusznak, hogy ezt a kicsikét, ezt a hét éves apró lánykát, a sztilei hajnalok-hajnalán kiűzték a vacokból s karton ruhácskában, rongyos cipőben, zimankós hófúvásban, fát kellett lopnia, hogy a sovány reggelit elkészíthessék — ha ugyan volt mit — és didergő tagjaikat megmelegíthessék. Azért küldték ezt a kislányt, mert ők, a felnőttek, felelősebbek, nem mernek. * Nemsokára azután jött az ember, akinek meghalt az anyósa. Érdekes, intelligens arc, fáradt és szomorú. Mivel magam voltam itthon, megkérdeztem, minek jött? Megmondta. — S hány éves volt az anyósa? — érdeklődtem. Nyolcvankettő. — Sok szép idő — szokás mondani ilyenkor, te hát én is mondtam. Az ember felütötte a fejét: — Isten őrizzen, nagyságos asszony, hogy én addig éljek. Én most negyven éves vagyok s csak ötven éves koromig éltessen az Isten, hogy a gyermekeimet felneveljem. Akkor a nagyobbak már eltartják a kisebbeket... — Hogy mondhat ilyet ? Miért ? — Én akkorára ugy megrokkanok, ugy elfáradok, hogy nem fogok tudni dolgozni s az ilyen szegény, ha elnyűtt a teste, minek éljen tovább? Nyűgnek a más terhére ? — Igy hullottak belőle a szavak s belőlük a keserű igazság, az igás ló mélabús szomorúsága, akit félretolnak az útból, ha már nem tud húzni. Ez a szegény ember az emberiség egyik legalsóbbrendü páriáinak sorából való: béres. A temetés megrendezésére kevés egy félévi fizetése. Mert tudjátok meg ti boldogok, akik többszáz pengőből nehezen éltek meg, hogy ez a béres nyolc mázsa rozsot, négy mázsa búzát, (ebből a malomban elveszik a husz százalékos vámot) 12 kiló sót, két köblös földet, a legroszszabb, legsoványabb talajú földet kapják az uradalmaktól) s negyven pengőt kap összesen munkája fejében egy egész esztendőre f Es ezért a bérért télen nyáron, hajnali három órától esti nyole- kilenc óráig szakadatlanul dolgozik. Többnyire ünnepnapon is. Es ebből a fizetésből kell eltartania soktagu családját. Ebből kell keresztelőt, temetést, esküvőt rendeznie. Fizetése megfelel 160 pengőnek. Egy egész évre. T. Stima ílona A Nyíregyházi Szent Miklós Agapé szónoka, Gurbán László köszöntötte az aranymisés görögkatolikus püspököt Megírta a Szabolcsi Hirlap, hogy a Nyíregyházi Szent Miklós Agapé Egyesület művészi kivitelű emléklapot adott át Miklósy István hajdudorogi püspöknek aranymiséje alkalmából. A küldöttség szónoka, Gurbán László községi főjegyző, az Agapé társaság havi gérosza a következő beszédben üdvözölte a jubiláló püspököt: Kegyelmes Urunk és Atyánk! A nyíregyházi Szent Miklós Agapé társaság képviseletében állunk Nagyméltóságod magas színe előtt, hogy első szent miséje bemutatásának 50 esztendős évfordulóján melegen érző szivünk legmélyebb tiszteletének kifejezést adjuk, hogy gyermeki szeretetünket, ragaszkodásunkat, hűségünket hódolattal tolmácsoljuk Mi is tudjuk valamennyien, hogy a világ megváltása óta mindig, de különösen ir.a, ebben a borzasztóan nehéz időben, mikor tobzódik a bün, mikor a rövidlátó emberek csak a saját önző egyéni érdekeikkel törődnek s a nyomorúság talán éppen ezért végeláthatatlan : a katólikus papi hivatás az a legmagasztosabb feladat, mely a testileg elcsigázott, meggyötört, sokszor lelkileg is kétségbeasett emberek számára az élet minden megnyilvánulásán Krisztusban vigaszt és enyhülést tud nyújtani. Ötven esztendő ebben a magasztos feladat gyakorlásában is nagy idő, de hamar elmúlik, mikor ezt az időt a Mindenható Úristen szent kegyelme szerinti áldásos tevékenység telíti és igenVÁROSI MOZGÓ Péntek, szombat Viktor Vagy Viktória Vasárnap, hétfő, kedd Dalommal kereslek igen kevés azoknak, akik a bajok enyhítésére, a bajok megszüntetésére és a lelkek mégnyugtatására irányuló apostoli fáradozás édes gyümölcsét élvezik. Mi, Krisztusban legengedelmesebb gyermekei gyengék és erőtlenek vagyunk Nagyméltóságod nagy munkájának méltatására, de büszkén és boldogan élvezzük áldásos főpásztori, egyházfejedelmi tevékenységének minden gyümölcsét. Nem ismeretlenek előttünk azok a zugó viharok sem, melyek ezt a bölcs munkálkodást édes hazánkkal együtt megcsonkított egyházmegyénknek már alapítása idején állandóan nemcsak zavarni igyekeznek, de aljas és gonosz merénylettel rátörnek Nagyméltóságodnak még drága életére is. A Gondviselő jó Isten megvédi, megőrzi és megtartja nekünk Nagyméltóságodat s boldogságunkban ezért a kivételes isteni kegyelemért mindennapi imánkkal rebegünk hálát a Mindenhatónak. Kicsiségünkben a mai, csak a kiválasztottaknak jutó ritka örömünnepen sem tehetünk mást, mint buzgón imádkozunk s azért esedezünk, hogy a Mindenható Úristen áldja meg drága életét egyházmegyéje régi határai visszaállításának boldog örömével, hogy védje, őrizze és tartsa meg számunkra Nagyméltóságodat még igen-igen sokáig az anyaszentegyház díszére, édes hazánk javára s a magyar görögkatólikusság és helyi egyházközségünk örömére és boldogulására! Gyermeki szeretetünk, ragaszkodásunk és hűségünk zálogául hódolattal ajánljuk fel szerény emléklapunkat s esedezünk, hogy ezt tőlünk kegyesen elfogadni méltóztassék. A Mindenható Úristen Nagyméltóságodat még igen-igen sokáig éltesse! Miklósy István püspök az üdvözlésre hithűségre lelkesítő szavakban válaszolt

. Forgalmiadókönyv kapható a Szabolcsi Hirlap kiadóhivatalában. Vasárnap délután a Sóstó-vendéglő nyitva