Szabolcsi Hirlap, 1934 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1934-01-21 / 16. szám

1934 január hó 21. SZMOLCSI HIBLgp 3 nlrlal A könnyieszáritó asszonyok A közjótékonysággal az elmúlt év őszén kerültem szorosabb ba rátságba. Mikor az őszi szelek előhírnökeként már sárga levelek hulltak a földre, felkeresett hivatalos szobámban egy hebegő beszédű alacsony asszony. Gyorsan pergő szavaiból hétköznapi traIrta: Szohor Rál gédia bontakozott ki: a férfi beteg, nem tudták kifizetni lakbérüket s most három leánygyermekükkel kint laknak a Bujtos sárguló pázsitján. A kérdést már magamtól is könnyű volt kitalálni: fizesse ki a város legalább egy havi bérüket. Kilenc selyemruha egy nyomortanyán Nem okozott volna nekem semmi gondot e szerencsétlen család boldogsága, hiszen nemrégiben kaptam Liptay Jenőtől gyémántlakodalma örömére 500 pengőt, amit telszésünk szerint közjótékonyságra fordíthattunk. De későbbi sok szomorúságomra — pontos hivatalnok akartam lenni és előbb kiküldtem egy megbízható emberemet környezet tanulmányra. Másnap reggelre ott feküdt asztalomon Írásban a jelentés: a hebegő beszédű asszony, iszákos férje és három apró öntudatlan leánygyermek kiköltözött a bujtosi gyepre, rozzant butoru kat veri az eső, a szekrény gyalulatlan hátán szilaj melódiákat kopog a szél A kérgesszivii nagymama nem akarja befogadni hálátlan gyermekeit, még a három ártatlan angyalnak sem kegyelmez. De a szekrényben szörnyű leletre bukkant emberem. Kilenc öltő gyönyörű női selyemruha és 12 pár selyem harisnya ^didergett a Bujtos nyirkos barátságtalanságában. A férfi alig egy hete utasított vissza valami kenyeret jelen tő foglalkozást, a hebegő beszédű — Adjon el két selyemruhát — mondtam ki a megfeilebbezhetet len birói ítéletet. Személyesen nem találkoztam többet az asszonnyal. De a fej lemények borzasztó tragédiája eljutott hozzám. Ugy látszik, nem akart féltett kincseitől megválni s néhány hét múlva lopásért a bi róság elé került. A férfi akkorára már a kórház puha párnáin pihente alkoholos testének kábult fáradtságát. Az asszonyt [három havi fogházra Ítélték, abban megnyugodott s mint aki leszámolt a világgal és senkire sincs gondja, mindjárt meg is kezdie büntetését. Közben télre fordult az idő, hótakaró borította be a Bujtoson az őszi vetést. Mert a természet gondoskodik a föld magvairól. Csak három ruhátlan leánygyermek maradt árván a disznóól piszkos szalmájában. Mire a szomszédok megtalálták a kékrefagyott angyalokat, küzködtek az éhhalállal és a férgek ezreivel. A Stefánia védőnői mégis megmentették mind a hármat s mikor útnak indultak szép tisztán és jóllakottan a debreceni menhely felé, a legkisebbik angyal csenevész két kis karjával átölelte a védőnőt, keservesen zokogott, mint aki még ilyen boldog nem ,volt soha életében. Ez a szomorú történet, ami azóta sok álmatlan éjszakát okozott nekem, két ok miatt jutott most eszembe. Az egyik az a felhívás, amit négy nappal ezelőtt a vármegye főispanja bocsátott ki, segítségért fordulva mindenkihez, nem ázik át, tartóssága csodával határos Az én talpam Ohmatalp Kevés pénzért soká tart akit a Gondviselés bölcsessége nem sorozott az ínségesek közé. A másik pedig az a látogatás, amit ugyancsak négy nappal ezelőtt tettem azok közölt az aszszonyok között, akik a város könnyeit szárítgatják. Szoba, bánatpadlöval, sóhajajtóval Tudjátok-e ti nyiregyházi polgárok, hogy a Vadászházban van egy szoba : bánat padlóval, sóhajajtókkal. A hosszú asztal mellett asszonyok ülnek és körülte hullámzik az inség megmérhetetlen tengere. Nyílik az ajtó és egymásután jönnek férfiak, asszonyok, gyermekek: ruhátlanok, éhesek, megfáradottak, elesettek. A könnyszáritó asszonyoknak mindegyikhez van jó szavuk. Egy csomó galy, vágott fa, fehérnemű, cipő, ruhadarab. Akit üres kézzel bocsátanak el, az is balzsamot kap háborgó lelkére. A nyomor nyiregyházi portréi Munkás ember cipőt kér. Va laha jobb napokat látott. A lábán szépen fényezett félcipő. Halkszavu beszélgetés után, mintha gyónás volna, kiderül, hogy a házigazdától kérte kölcsön. Nyomorék fiatalember, egész teste öröklött bűnök vitustáncát járja. Lehajtom a fejem, nem tudom nézni a szenvtdését. Fehérneműt kér s a könnyszáritó aszszonyok összecsomagolnak neki egy inget és alsónadrágot. Kétszer is kiesik a szerencsétlen fiu hóna alól. Azután nyugtát tesznek A roncjyos koldus esküvője előtt elé, de a makrancos kezében nem áll meg a toll. Beteg asszony, lázas homlokán gyöngyözik a verejték. Hideg szobában lakik és éhezik. Az orvos receptet irt neki, mutatja is: lázcsillapító szerek., A gyógyszert ugyan ingyen adják a patikában, de a k^zolgálásért 30 fillért kell fizetni. Mél>en tisztelt Társadalombiztosító Intézet, azt tetszik hinni, hogy ez ilyen beteg aszszonynak van 30 fillérje ? A könnyszáritó asszonyok adnak neki. Rongyos koldus jön, aki meg akar esküdni gyermekeinek anyjával. Már tiz éve együtt élnek. Felvilágosítják, hogy az anyakönyvi hivatal ingyen végez mindent s a templomban sem kell fizetnie. De a rongyain folt hátán folt. Csüggedt mozdulattal végigmutat magán: lehet ilyen ruhában megesküdni? A könnys/áritó asszonyok a szekrényből egy öltő ruhát vesznek elö. Csak öt napot kell érte dolgozni. Mohó villámok a szemében: — Hogyne dolgoznék, — mondja. Útközben talán már lá'ja is a lelkészt, amint megáldja őket. Kóiházból jött sárga asszony. Hét pengőért könyörög, hogy egy hónapra kifizethesse lakását, mert férje ágyban fekszik és gyermekeire senki se fog gondot viselni. A könnyszáritó asszonyok adnak neki. Ki tudja honnan, talán a magukéból. A könnyszáritó asszonyoknak mindenre van orvossága És végnélkül festhetném még a nyomorúság portréit. Két ajtónyitás között: a legszomorúbb tragédia, amit az élet ir fáradhatatlanul és örökké. A könnyszáritó asszonyoknak pedig mindenre van otvosságuk. Cipő, tehernemü, patika, jó dolmány és lakbér. De nem ez a legfontosabb: angyali türelem és jó szó. Kifogyhatailanul és örökké, mint ahogy az élet termeli a nyomorúságot. Meghatva ülök az asztal mellett és szeretném ezekre a jótékonysági órákra elhívni összes barátaimat és ismerőseimet. — Eszembe jut, hogy esténkint a kaszinóban elkártyázunk egy pengőt, vasárnap délben a sörházban hagvjuk a másikat. Könyveket veszünk részletre, amit sohasem olgfefel Cnnelc meri tökéletesen szelektív dyn» milcus hongszóróval egybeépített 3+l es BandPoss Európov»v& ( Kész pénzárban P 2 2 Aasszony pedig mosónő, de min den fillérjét selyem cicomára költi. Ilyenkor keményedik meg az ember hivatalnok szive és ragadja magával álszigorusága jóvátehetet- i len utakra. Elutasitotttam kérésével a hebegő beszédű asszonyt. > Három árva egy disznóól szalmájában