Szabolcsi Hirlap, 1934 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1934-01-06 / 4. szám

Ara IC fillér. NyiregyMáza, 1934. január 6. II. évfolyam, 4-lk (352) száa * Szombat ftgerkesztöség és kiadóhivatal Betblen-u. 1. ''oatatakaréki csekkfizám 47IS9. Telefon 77. * POLITIKAI NAPILAP * Előfizetés 1 hóra 2'5tl P, Megyedévre 7'50 P Köztisztviselőknek 20 százalék engedmény E^y cirillbetiis újság van előttem a szerkesztő­ségi asztalon. Ungváron je­lenik meg, a ruthének föld­jének kisorosz nyelvű szó­szólója. Az újságból a fáj­dalom sikolt felém, betölti szivünket, könnyet csal sze­münkbe. A Verhovinán so­hasem volt rózsás az élet, de emberi volt, de élet volt s ennek az újságnak fekete betűi egy tiszteletreméltó nép borzalmas szenvedései­ről, magárahagyatottságáról beszélnek. A lap legnagyobb cikke Curkanovics György ruszin­szkói szenátor beszédét köz­li. A cikk cime : Mentsétek meg a Kárpátalját. A sze­nátor leplezetlenül feltárta a Kárpátalja nyomorát. A fal­vak népe állati életre van kárhoztatva. Egész közsé­gek vannak, ahol este csak itt-ott gyul ki a kunyhók fénye, ahol tengeriszárból és korpakeverékből sült sö­tét, sárhoz hasonló kenye­ret rágnak, ahol sápadt, vézna nyermekek és asszo­nyok pusztulnak az éhín­ségben. A szenátor azt mondja, hogy dagadnak az emberek az éhségbetegség­ben és nem frázis, hanem rettentő valóság, hogy éh­halállal haltakkal népesedik a temető. Ezt tette Triánon. Ezt kell hallanunk a csehek uralrna alá kényszeritett egykori magyar állampolgá­rokról. Azokról a ruthének­ről, akik tutajon egyszer­egyszer lejönnek a Tiszán és tiz fillérért olyan fehér kenyeret vásárolnak a ma­gyar falvakban, hogy haza­érve, mint csodát, mint só­vár vággyal kergetett álmot nézik a ruthén parasztok. Egy kárpátaljai ruthén azt mondotta: Bekötötték Ki­rályházán a zsák száját s most éhezünk, most éhen kell elpusztulnunk ! Igen, ez az egyszerű be­széd tömören, vádolón, a néplélek csalhatatlan ösztö­nével mond Ítéletet Trianon Eszméletre tért és súlyosan terhelő vallomást tett a nyiregyházi kórházba beszállított vadorzó Lapunk más helyei beszámol­tunk arról, hogy tegnap reggel egy eszméletlen állapotban levő embert szállítottak be az Erzsébet kórházba. A súlyosan sérült em­ber ma a déli órákban eszméletre tért és dr. Aradványi Endre vizs­gálóbíró azonnal kiszállt a kór­házba. hogy a szerencsétlen em­bert kihallgassa. A sérült ember Szabó Imre haj­dúnánási lakos, 33 éves napszá­mos, 4 gyermeke van. Szerdán reggel 10 óra tájban elment a Polgár határában levő Tikos ta nyára vadászni. Három nyulat lőtt, amit zsákba tett. Utána egy árok szélére leült pihenni. Rövid pihenése közben jött arra a gazdaság főintézője, Simár­cius László, aki rákiáltott: — Tedd le a fegyvert és nyújtsd fel a kezedet! Szabó megijjedt, mert tilos he­lyen vadászott a felszólításra fel­ugrott ültéből s futásnak eredt. Körülbelül 300 lépés távolságra lehetett távol a főintezőtől, amikor ez rákiáltott: — Vigyázz, mert golyós fegy­ver van nálam! A figyelmeztetés után nyomban eldörrent a fegyver, amelynek go­lyója először Szabó fegyverének a puskatusát érte, azt szétroncsol­ta, majd egymásután dördültek el a lövések s ezek közül egy golyó a bal felső combján érte Szabót, aki a sérüléstől összeesett. A föl­dön feküdt már, amikor a feléje irányított 14 lövésből ujabb golyó érte s ez nyakszirten találta Szabó Imre a lövés után eszméletét vesz­tette és csak a nyíregyházi kór­házban, ma délben tért eszméletre. Az ügyészség a széleskörű nyo­mozást megindította. Ujabb robbanás a duxi bányában Ma reggel 5 órakor a duxi bányában a 3. számú tárnából hatalmas robbanás zaja hallat­szott, majd földomlás követke­zett be. Az ujabb katasztrófa következtében abba kellett hagyni a szomszédos aknákban is a mentési munkálatokat. A 3. számú aknából a robbanás után sürü füst és vízgőz tört fel. Azt a két főaknát, amelyen át a szállítást és a vizeltávoli­tást végezték, betonnal fogják lezárni, hogy a további katasz­trófát megelőzzék. Az angol külügyminiszter elutazott Rómából Sir John Simon angol külügy­miniszter ma délelőtt elhagyta Rómát. Elutazása előtt fogadta az olasz újságírókat s nyilatkozatot adott részükre. Hangsúlyozta, hogy csak mint magánember tartózko­dott Rómában s pihenni ment Olaszországba. Tekintettel ózon­ban arra, hogy alkalma volt útjá­ban Paul Boncourral és Musso­linival is beszélgetni, felhasználta az alkalmat, hogy bizonyos infor­mációkat szerezzen. Mussolinival való találkozása során a Népszövetségről és a le­szerelésről tanácskoztak. Megálla­pították, hogy kis jóakarattal a le­szerelés nehéz problémája is meg oldható vo'na. A Népszövetség reformjáról sokat szeretnek be­szélni. Szó sincs nagyobb átala kulásról, csupán arról, hogy a Népszövetséget a való élethez formálják át. Az angol kormány nem terjesztett elő önálló javas­latot. Római utjának sem volt más célja, minthogy Mussolinit meg­hallgassa. A nyilaskeresztesek gyűlését betiltották A nyilaskeresztesek a helyi ha­tóságoktól engedélyt kaptak arra, hogy Tapolcán szervező gyűlést tartsanak. A belügyminiszter a gyűlés megtartását a nyugalom érdekében betiltotta. Megalakult a Tatarescu kormány Bukaresti jelentés szerint Ta­tarescu nagy nehezen megala­kította kormányát. Bár Titules­cu még ma délelőtt Jnem nyi­latkozott, hogy elfogadja-e a külügyi tárcát, vagy sem, a kor­mánylísztán mint külügyminisz­ter, az ő neve szerepel. Erdély miniszterévé Pop Va­lért nevezi ki a király. Időjárás Lassú enyhülés, nyugati szél, eső, vagy havas eső várható. uraira. Elválasztották a vi­lágtörténet törvényszerűsé­gével egymásra utalt népe­ket, meg akarták állítani a história folyamatát. Bekö­tötték az Alföld lisztet, éle­tet adó zsákját Királyházá­nál. Most a halál fekete ár­nya nehezedik arra a nép­re, amelynek szabadságot Ígértek. E^y erőtlen kéz nyúlik felénk segítségért a Kárpátaljáról. Nem vézna, dagadt, az éhhalál közeled­tével dagadó kéz. A ruthén testvérek keze. Szivtépő fájdalom, hogy nem ragad­hatjuk meg ezt a kezet. De hirdetnünk kell a vi­lág urainak, meg kell hogy hallja az egész világ a kis cirill betűs újság sikoltását. Odafenn jegyre adják a drá<*a tengerit, odafenn me­sebeli álom az, ami itt, ná­lunk ínségünkben is van. Egyszerre megindulna az élet, egyszerre megindulná­nak a segitő vonatok a fe­hér alföldi kenyérrel, a zsír­ral, a szalonnával a Kár­pátaljára. Most a magyar segítséget nem engedték rendeltetési helyére, mert félnek a Nyírség felé vágy­va néző ruthénektől, félnek az. igazság győzelmétől, amelyet pedig nem tarthat most már vissza a bekerí­tést lázas sietséggel kereső kisantant sem.

Next

/
Thumbnails
Contents