Szabolcsi Hirlap, 1934 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1934-01-26 / 20. szám

2. oldal. < taffiOiCSIHIBL JÜ> 1934. január hó 2$ nyíregyházi cellájában Zámbó Gyula rablógyilkos A lepedőiéből készített vászonszalaggal kötötte lel magát. — Zámbóné még a íérje temetésén sem akar részt venni Rövid ügyészségi híradás szá­mol be arról, hogy Zámbó Gyula 45 éves vizsgálati fogoly tegnap a nyíregyházi ügyészség foghá­zában felakasztotta magát és mire tettét felfedezték, meghalt. Zámbó Gyula, az utóbbi évek bünügyének egyik legelveteme­dettebb rablógyilkosa, csak néhány nappal ezelőtt került az igazság­szolgáltatás kezére. Még 1933. juniusában történt, hogy Jakab Gyula 31 éves kölesei juhkeres­kedőt Fejes István és Zámbó Gyula fejszével agyonütötték. A két elvetemedett ember a fehér­gyarmati vásáron találkozott össze Jakabbal, akit egy juhvásár ürügye alatt kicsaltak az egyik környék­beli tanyára. Szekérre ültek és az est leple alatt* fejszével agyonütötték Jaka­bot, 3000 pengő pénzét el­rabolták és holttestét a sze­kéren magával vitt kerék­párral együtt a Szamosba dobták. Jakab eltűnése után megindult a nyomozás. Már már ugy látszott, hogy nem derül világosság Jakab eltűnésének körülményeire, ami­kor a véletlen két héttel ezelőtt mégis felfedte a bestiális rabló­gyilkosságot. Zámbó egy korcsmai mulatozás alkalmával eldicseke­dett véres tettével, ami a csend­őrök fülébe jutott. A két rabló­gyilkos hamarosan csendörkézre került és vallatásuk folyamán tel­jes beismerő vallomást tettek. A két gyilkost vasárnap dél­után erősen megvasalva szállítot­ták be a nyíregyházi ügyészség fogházába. Külön-külön cellába helyezték el. Zámbó a második emelet egyik cellájába került egy kisebb szabadságvesztésre ítélt fogolytársával. Zámbó minden látszólagos izgalom nélkül nyu­godtan töltötte az idejét. Éjsza­kánkint, amikor a kulcsár a cella kémlelőjén betekintett, Zámbót hangos hortyogással nyugodtan látta aludni. Tegnap, épp ugy mint máskor, Zámbó anélkül, hogy sötét elhatározását sejtetni engedte volna, nyugovóra tért. A fogházőr többször benézett a cellába és semmi gyanúsat nem vett észre. Hajnalban, amikor éb­resztőre beszólt cellába megdob benve látta, hogy Zámbó a falra erősített ke­nyeresláda kinyitó kampójára felakasztotta magát, azonnal levágta, élesztgetni pró­bálta, de már minden kísérletezés hiábavaló volt, mert Zámbóban akkor már nem volt élet. Zámbó miközben cellatársa nyugodtan aludt, a lepedőjéből letépett több szalagból valóságos kötelet font és azzal kötötte fel magát. Az ügyészség részéről megin­dított szigorú házivizsgálat meg­állapította, hogy Zámbó öngyil­kosságáért senkit sem terhel mu­lasztás vagy felelősség. Az öngyilkos rablógyilkost — aki nyilván a büntetéstől való fé­lelmében követte el tettét — ma délelőtt temették el a fogház ha­lottasházából. Zámbó felesége még a temetésén sem akar részt venni Az öngyilkosságról azonnal ér­tesítette az ügyészség a fehérgyar­mati csendőrőrsöt, hogy azt kö­zöljék Zámbó feleségével egyben intézkedjék férje eltemetésérői. Értesülésünk szerint, Zámbóné kijelentette, hogy férjének még a temetésén sem kiván részt venni. Olyan szégyent hozott rá és csa­ládjára, hogy többé nem akart tudni férjéről. Különben is a ki­állott izgalmaktól, még mindig beteg. Temetéséről nem kivánt gondoskodni és azért arröl maga az ügyészség gondoskodott. Fejes István csak ma értesült bűntársa haláláról. Amikor meg­hallotta, fejét a tenyerébe rejtve zokogni kezdett és egyre csak azt hajtogatta. — De jó neki. A Baross-cserkészek műsoros estje Február 4-én, vasárnap dél­előtt 11 órakor lesz a Városi Színházban a jamboree délelőtt, amelynek gazdag, színes műsora szerepet ad minden csapatnak, egész sereg cserkésznek és alkal­mat ad arra, hogy a közönség kifejezésre juttassa .annyira han­goztatott háláját a jamboreen di adalmasan szereplő cserkészek iránt. A cserkésznap fináléja este az iparosszékház dísztermében lezaj­ló műsoros táncos este lesz, a melyet a Baross cserkészek ren­deznek. A műsor zenei előadói számokból áll, amelyeknek lezaj­lása után megkezdődik a legvidá­mabb tánc, a cserkészifjuság, a Baross cserkészek tánca. Harsányi Imre dr. kamarai titkár a nyomor horizontja ellen foglalt állást a Kioszban tartott előadásában Tegnap tartotta még nagy ér­deklődéssel várt előadását Harsá nyi Imre dr., a Debreceni Keres­kereskedelmi és Iparkamara ügy­vezető titkára a Kioszban élénk érdeklődés mellett. Az előadáson megjelent Tóth László dr. ipar­hatósági biztos, ifj. Tóth Pál az ipartestület, Huray János a Kiosz, Hoffmann Mihály az OMKE nyír­egyházi csoportjának elnöke, Máyer István, Lakner Béla alelnökök, Bálint István dr. ipartestületi ügyész, Rosenthal Gyula nagy­kereskedő és még számosan az ipari kérdések iránt érdeklődők köréből. Harsányi Imre dr.-t Nagy Kál­mán alelnök üdvözölte, köszöne­tet mondva a Kamarának, hogy kiváló ügyvezető titkárát, az ipa­rosság lelkes barátját küldte a nyíregyházi előadás megtartására. Harsányi Imre dr. előadása kezdetén jelezte, hogy örömmel foglalkozik az iparosságot érintő kérdésekkel, ennek szenteli életét, érti, hogy az iparosságnak kevés megértő barátja van. Közel másfélórás, alapos fel­készültségről tanúskodó előadás­ban ismertette ezután az 1922. évi ipartörvényt megelőző ipari közigazgatás fejlődését. Végig­vezette hallgatóságát a céhek vi­lágától ^kezdve a szabadságharc, az elnyomatás korának, majd a gazdasági liberálizmus korának ipartörténetén és ismertette a ki­egyezés után keletkező 1872. évi, majd az 1884. évi ipartörvénye ket, az iparosságnak a képesítés személyhez kötése és más, az ipar fejlődése érdekében megindított küzdelmeit és az ipartestületek keletkezésének történetét. Az 1922. évi uj ipartörvény el­len felhangzó panaszokat sorra véve, megállapította, hogy a mu­tatkozó réseken a megjelent vég­rehajtási utasítás, az 1932. évi nagyfontosságú rendelet segített s ha az iparhatóság a kirívó ese­tekben szigorral alkalmazza a ren­VÁROSI MOZGÓ Ma, csütörtökön utoljára DALOL A MÁMOR Előadások 5, 7, 9 órakor. Jön! Csók a kastélyban deikezést. Megszűnnek a visszás­ságok, amilyenek a gyárszerüség megállapítása, a betéti és közke­reseti kontárság iparűzési ügye a strohmannok becsempészése, a ke­reskedők iparvállalása. Behatóan foglalkozott a kontárkérdéssel és kimutatta, hogy még ma, a gaz­dasági leromlás idején is 25—30 százalékkal több volna az iparo­sok munkája, ha nem volnának kontárok. Szigorú eljárás fogana­tosítását tartja szükségesnek. Rá­mutat, hogy a köztársaság vesze­delmének maga a megrendelő kö­zönség is oka, mert teljesítő ké­pessége annyira leromlott, hogy nem nézi kontár-e vagy nem, aki­vel dolgoztat, csak arra gondol, hogy olcsóbb munkát kap. Harsányi dr. megrázó szavak­ban szólt végül az iparosok ka­tasztrofális helyzetéről, de han­goztatta, hogy az ipartörvény re­vízióját sürgető számos kívánság csak ennek a nyomorúságos hely­zetnek következménye és nem szabad a nyomor horizontja sze­rint a jövőre is kiható intézke­dést követelnünk. Általában a világromlás főokát az autarchiá­nak szertelenségeiben látja, meg­győzően hirdette, hogy ki kell tartanunk a legnagyobb vészben is, mert eljön a javulás, a fel­lendülés korszaka. Az előadásért Nagy Kálmán meleghangú köszönetet mondott Harsányi Imre dr. nak, aki nem­csak fényes tudásával, hanem szerető szivével is küzd az iparos­érdekekért. Aranylakodalom a Hegedűs családban Bensőséges családi ünnepély­nek voltunk tanúi folyó hó 21-én. Városunk köztiszteletben álló pol­gára, a nyíregyházi iparos társa­dalom egyik kiváló tagja, id. Hegedűs András hentes és mé­száros tartotta aranylakodalmát. Bár az ünnepséget szük csa­ládi körben tartották, ott láttuk azon a jubiláns tisztelőit és ba­rátait is. Igy ott voltak Horváth Kálmán lelkész, aki délután a r. kat. templomban az aranylakodal­mas házastársakat megáldotta, ifj, Tóth Pál az ipartestület elnöke, Mayer István az ipartestület al­elnöke, Magéra József az ipartes­tület jegyzője. Örömmel gyönyörködtek a meg­jelentek az ötven esztendős, mégis ifjú, erős, egészséges házaspár­ban, akiket nyolc kiváló gyermek és huszonöt unokája vett körül. Az ünnepi vacsora előtt az unokák megható szavakban kér­ték a Mindenható áldását jó nagy­szüleikre, majd vacsora alatt ifj. Tóth Pál, Mayer István, Magéra József és Gurbán László méltat­ták meghitt meleg beszéddel az ünnepeltek és családjuk érdemeit és kérték az Úristen áldását reájuk. Az ünnepi vacsora ifj Hegedűs Andrásné konyhaművészetét di­cséri, aki kedvességében a késő hajnali órákig nem ismert fáradt­ságot s mindent elkövetett, hogy vendégei igazán jól érezzék ma­gukat. A meghitt ünnepség a ké«ő hajnali órákig tartott.

Next

/
Thumbnails
Contents